Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-19 / 74. szám
Szatmár-Németi, 1915. szeptember 19. 3 (Most még fényesebbeket fognak csinálni. Tavaly rendbe jöttek; most rendén túl lesz az osztalék.) Latájner. *) *) E czikkből egyelőre több helyi vonatkozású részletet hagytunk ki. Ha szükséges lesz, írunk róluk. Szerit. Egy öreg csolnakos, a ki Kossuthot 1849-ben megmentette. Egy öreg török ember volt 6, a kit Bego Musztafának hívtak. Az öles termetű török csónakost — 1902- ben még élt —- meglátogatta Adah Kaleh szigetén egy magyar utazó. Az öreg csónakos nagy tiszteletben részesült, mert mindenki tudta, hogy mily nagy dolgot vitt véghez. Az öreg csolnakos igy beszélte el a dolgot : — Akkoriban nagyon sokan menekültek Orso- váról török területre. Én és több társam folyton az Adah-Kalehval szemben levő orsovai parton vártuk csónakkal a szegény menekülőket. A honvéd tisztek rendesen jól meg is fizették fáradtságunkat, a mit különben meg is érdemeltünk, mert az osztrák határőrök nagyon vigyáztak ránk s nem egy társamat agyonlőttek. Egyszer egy háromtagú magyar társaság érkezett az orsovai partra: Egyikük egy ládát szorongatott a hóna alatt. Beugrottak ladikomba s azt mondották, hogy vigyem őket a szigetre ozmán bég török ezredeshez, Ada-Kaleh parancsnokához. Sokáig beszélgettek vele s át akarták adni neki a ládát, de vonakodtak megmondani, mi van benne. A bég nem fogadta el megőrzésre a titkos ládát. Később tudtam csak meg, hogy a magyar szent korona volt benne. A három ur visszaevezett Orsovára, ahol elásták a ládát. Azután újra beleültek ladikomba és Viddinig vittem őket. Az egyik ur, aki legelőkelőbbnek látszott köztük, néhány aranyat és ezer forintnyi Kossut-ban- kót adott nekem. A mikor visszatértem Orsovára, kérdezősködtek tőlem a hivatalos urak és katonák, hogy nem én vittem-e Kossuth Lajos kormányzót. Csak akkor tudtam meg milyen nagy urat szállítottam Törökországba. Persze tagadtam, mert különben fölakasztottak volna. Sok-sok megjegyzést hallottunk a tartalék kórház érdemes munkásainak, személyzetének kitüntetése kapcsán. El kell ismerni, hogy ezek a megjegyzések nem kritikák, nem is vonatkoznak egyik kitüntetett személyre sem sőt elismerők, jóakaratuak, amelyek a kitüntetéseket azok javára is bővíteni szeretnék, a kiket szintén érdemes mukában és áldozatos fáradalmakban láttak hosszú időn keresztül. Értjük a lelkeknek vágyódását, kívánalmait. De mig társadalom lesz, mig kitüntetések és jutalmazások léteznek, addig mindig úgy leszen, hogy teljes, tökó- kéletes megnyugvásra és helyeslésre az osztó igazság terén nem számíthatunk. A legide- álisakb állapot az lenne, ha oly magas felfogásra juthatnának a lelkek, hogy a jutalmat, a kitüntetést az öntudatban találnák meg. Haj! Deák Ferenczek csak egy-ritka korszakban élnek jőnek . . Addig is tehát mig . ez az ideális korszak elérkezik, nyugodjunk meg a felsőbbség osztó igazságosságában. S legyen jutalma a kitüntetést nem nyert kebelnek az Isten és a közvélemény elismerése. Az iparosok és Szatmár városa. „A Munka“ ez. lap igy ir városunkról: A szatmárnémeti iparosok a hadsereg szállításokban aktiv részt vesznek. Közös gondozómühely keretében központositottan csinálják a katonai bakancsot és igy kívánják készíteni a katonai egyenruhákat is. Ehhez hely és pénz kell. Igen természetes, hogy e két főkellék előteremtése munkás gond. Az iparosoknak segítségére sietett azonban a város. Lénárd István dr. megbeszéléseket folytatott a polgármesterrel Vajay Károly dr.-ral s megállapodtak, hogy a közös műhely czóljaira a város ad helyiséget és a forgó tőkét kieszközli a banktól s azért a város vállal kezességet. Az ipari törekvéseknek ez az elismerése valóban párját ritkító a városok történetében. Épen azért leszögezzük s reméljük, hogy mint okos példa követésre talál. „SZATMÁRI HÍRLAP“ HÍREK A. szenvedő anyák iránt több gyöngédséget! Töviskoronát rejteget házában az édesanya, akinek fia a harezban van, s remegve gondol a pillanatra, amikor ezt a koronát a gyászhir a fejére teszi. Mártír mind az az édesanya, aki fia sorsának aggodalmával él tizennégy hónap óta s ha van szentelt fájdalom, amelyet respektálni kell, az édesanyáké mindenha tiszteletre méltó. A hadseregnek és a társadalomnak kötelességeik vannak a gyászhirtől remegő, a gyászhirt váró vagy a gyászhirtől lesújtott édesanya iránt. A hadsereg legyen körültekintő és gyengéd, amikor a tragikus hirt közli. Már volt néhány eset, amikor szinte brutálisan érkezett meg a fekete hir s szivén találta a jó anyát. Amikor például a szülők pénzesutalványára röviden, kurtán, egy gummistempli- vel rácsapták ezt a szót: „meghalt.“ Csak úgy, mint mikor a posta stemplit üt a levelünkre : „ismeretlen“ vagy „elköltözött.“ Viszont a legtöbb esetben — hála tisztikarunk nemesen érző szivének ! — az elesett fiúhoz intézett levelet visszaküldik a harcztérről ezzel a jelzéssel: abgängig, eltűnt, amikor aztán az idő, a körülmények engedik, a jó tiszturak vagy a katonapajtások valamelyike hosszabb levélben, kíméletesen, gyöngéden tudatják a szülőkkel a szomorú hirt. A társadalomhoz pedig nem először hangoztatott kérésünk, hogy legyen figyelemmel az aggódó és a testi, lelki gyászba öltözött anyákra. Úgy fáj a szivünk, mikor az utczán gondoktól megroskadva, vagy gyászruhában megy a szomorú szülő, mellette pedig hangosan, léhán és haszontalanul elragyog egy-egy selyemruhás alak, telve ékszerekkel és illatokkal, a szivekben lakozó gyászok iránt tanúsított teljes érzéketlenséggel A szenvedő anyák iránt több kíméletet várunk. Megyés püspökünknek elismerése és köszöneté a „Rokkant Katonák Gyámo- litó és Elhelyező Hivatal“ javára elrendelt gyűjtés eredménye után. Főpásztorunk nagy és tiszta örömöt érezvén lelkében az igazán példás és felemelő gyűjtésnek eredményén : az egyházmegyei körlevélben emigyen ad atyai érzésének kifejezést: — Meghatottan köszönöm a lelkész urak fáradozását és felhívom mindnyájokat, hogy a gyűjtésben közreműködőknek és buzgó híveknek e példás áldozatkészségért a szószékről fejezzék ki föpásztori köszönetemet és elismerésemet. Háborús ájtatosságok minden este 6 órakor a kálvárián és pedig kedden a háborúban elhunytakéi csütörtökön a sebesültekért és foglyokért. Irgalmasnének kitüntetése, Értesülésünk szerint legújabban kitüntetésben részesültek a következő betegápoló irgalmas nővérek. És pedig a Hadiékitményes bronz dísz- érmet kaptak : Pósz Wilhelmina, Zerdahelyi Sigismunda, Molnár Leonilla, Velkey Pru- dentia, Tersánszky Edvina, Szolomájer Co- lomanna, Svank Mervina, Nagy Bertilla, Horváth Servatia, Martin Leveria, Sikora Nicerata, Herrn Benitia irgalmas nővérek. A dunamelléki református egyház főpásztorává csaknem egyhangúlag Petri Eleket, budapesti református lelkészt választották meg. A szatmári Nőegyesültenek mai este, fél nyolez órai műkedvelő szinielőadá- sára különösebben felhívjuk közönségünknek emlékezetét és meleg pártolását. A nemes egyesület az előadással (Csiky Gergely országos hirü „Nagymamájáéit adják elő) részben a kárpáti falvak felépítésének segítségét czélozza, részben pedig a maga nagyon igénybe vett pénztárát, tehát életének “egyik föltételét akarja gyámolitani. Reményünk van, hogy az a jótékony előadás, miként mindég, a legsikerültebbek közzé fog tartozni. Egy ifjú katona halála. Nagy Dezső, a ki városunkban végezte VII. oszt. gimn. tanulmányait minek közepeit önkéntesnek jelentkezett és kiképzés alatt volt az ötödik gy. e.-nél — Rimaszombaton hastífuszban 20 éves korában elhunyt. Temetése nagy részvéttel ment végbe. A derék ifjú katona fia volt Nagy Lajosnak, a Tisza-Szamosközi árvíz mentesítő társulat tisztviselőjónea. Vigasztalja az elhunyt ifjú szüleit a jó Isten kegyelme és a nemzet kegyelete. A kir. ügyészség köréből. Az igazságügyminiszter dr. Domby Zoltán szatmári kir. ügyészt tartósabb időre szolgálattételre a zilahi törvényszékhez rendelte. Kitüntetett hős. Őfelsége a király Kovács Barnabásnak, a 21. honvédgyalogezrednél beosztott 12. honvéd gyalogezredbeli századosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a hadi diszitmé- nyes harmadosztályú katonai érdemkeresztet adományozta. Jánki körjegyzőnek Kovács Gyulát, a község aljegyzőjét választották meg. A mi minket is érdekel... A „Beregi Közlönyében olvassuk. Egy társaságban városunk csatornázásának immár elodázhatatlan kérdése került szőnyegre ; ezzel kapcsolatban felhozódott az, hogy most volna kedvező alkalom a csatornázás olcsó keresztülvitelére. E munkálatokhoz annyi munkás kezet foghatna a város orosz foglyokban, a mennyi csak kell s igy olcsón és rövid időn belül végre ez a rég vajúdó kérdés is lekerülhetne a napi rendről. A felvetett eszmét ajánljuk városunk agilis polgármesterének s általa a városi tanácsnak mérlegelő figyelmébe. A hatóság juhhus mészárszéket állít. A tanács egyik minapi ülésén tárgyalta Poszvók Nándor ajánlatát a juh — beserzóse és árusítása ügyében. A tanácskozás eredménye: hogy a tanács elhatározta a hatósági juhhus mészárszék felállítását és megbízta Poszvék Nándort, hogy ajánlatának megfelelően szerezzen be élő — kilograraon- ként 1 K 50 fillér árban ezer darab ürüt és juhot. Él kell ismernünk, hogy a hatóság híven szocziális kötelességhez, (mely kötelesség most igazán a hatóságok vállára nehezedett) gondoskodik a közönség hús szükségletéről. Ezen való örömünket csak 'egy gondolat zavarja kissé. Poszvék Nándort megbízta már egy ízben a hatóság egy mészárszék felállításával. ígért erkölcsi és anyagi támogatást. És ? De feledjük. Most a közönségen a sor, hogy ne csak panaszkodjék, de pártfogásával segítse is a hatóságnak nemes intenczióját. Jelenet az adó-kivető bizottság előtt. Egy liaztkoreskedőre kerül az adókivetés. Megtörténik. — Ezt nem bírom. Ez nem méltányos és a többi. — De hiszen ön lisztkereskedő ? — Igenis kérem, lisztkereskedő voltam sok-sok hónapokon keresztül — liszt nélkül. — No ugye, hogy lisztkereskedő ? 0 — De a hatóság árulta. Én meg sétáltam alá fel az üres boltban. Mer’ a hatóság árulta — a lisztet, fizessen adót hát, aki árulta : igenis kérem alásan. a hatóság. Pót-lóosztályozás, Városunkban folyó évi szeptember hó 21. napján a baromvásártéren pót-lóosztályozás lesz. Az osztályozás reggel 7 órakor kezdődik. Fekbér a postacsomag után. A szatmári postahivatal főnöksége közli velünk, hogy 1915. évi október 1-től kezdődőleg az át nem vett postai csomagok után darabonként és naponként 5 fillér fekbér fog szedetni. E szabály alól sem a katonai legénység, sem a hivatalok csomagjai nem képeznek kivételt. Éjjeli kivilágító óraszerkezet a nagybányai szent István tornyon már régebben volt. Most a „N és V“ Írja, hogy mind a négy oldalára tettek éjjeli kivilágító szerkezetet. Más városok is már régen rájöttek
