Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-05 / 70. szám
70. szám XXIV. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1915. szeptember 5. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI I.AP 6 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 6 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Felelős szerkesztő : A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök cziméro Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap morális erő, tehát a történeti idealizmus vezet. A mi hős hadseregünk nem foglalni ment mikor harczba kény- szeritették. Hanem hazájuk iránt való szeretetből, nemzeti becsületüknek, vallásuknak — és nyelvüknek megvédésére mentek. Nagy, ideális czélokért. A história ereje mozgatta és tette csudás egységűvé a magyar nemzetet. És mentek óriási matéria, emberanyag élébe. A világ legnagyobbik népe pedig hitt a szám, az anyag őrületében. A numerusban. A tiz millióban. Csak a nagy anyagban, számban látták a hadsereg erejét ... És győzelmüket. Elfelejtették a materiális felfogásra esküdő nemzetek azt, hogy a matériánál, a történeti materiáliz- musban imádott anyagon kívül vannak még más, sokszor nem látható, nem tapintható erkölcsi tényeaők is. Az igazságnak tudata. A hazaszeretetnek lángja. A nemzeti lélek erkölcsi ereje. A hadseregnek hite és lelkülete, csudás érzelmi világa. Ezek teszik és még sok-sok más tényezők a Hol az őrangyal? — A Szatmári Hírlap eredeti tározája. — Jóskának szülei, távol a várostól — vasúti őrházban laktak. Apja vasúti őr volt, kinek az a kötelessége, hogy mikor a gőzös az őrházhoz közeledik, veres zászlóval a kezében adja tudtul: — Jöhet a gőzös, nincs baj ! Jóska végtelenül szerette, hogy az ő apjának ilyen mulatságos hivatala van. Fel is tette magában, hogy ha felnő, világért sem lesz más, mint vasúti őr. És hogy ezt nem csak olyan tréfa számba vette, napról-napra (megmutatta. Olt állott minden vonat érkezésekor apja mellett. S addig nem hagyott nyugtot édes anyjának, mig neki apjáéhoz hasonló sipkát és veres zászlót nem készítettek. Sípja is volt, fütyülni is tudott .... aztán mikor jó kedvében volt, tisztelgett a rohanó gőzösnek, mint a katonák szoktak a generálisnak. Az utasok már jól ismerték a kis bakteri. Mikor őrházukhoz közeledett a gőzös, mindig kinéztek, hogy láthassák azt a fürge gyereket, akinél szenvedélyesebb vasúti bak- ter nincsen a világon. Késő este volt már sokszor, de Jóska még mindig vasutasdit játszott . . . Nem csuda, ha aztán elfáradt. Szeme pilláit olykor már alig birta felemelni, de azért imádság nélkül soha le nem feküdt. Oly kedves volt ez a gyermek, mikor imádkozott. Kezeit szépen össztette, oda borult a falon függő feszülethez és olyan lólekből mondotta: Oh én édes őrangyalkám, Szépen kérlek, vigyázz reám ! Imádságának végeztével letette fejecskéjét, behunyta kis szemecskéjét. De mikor nem tudott aludni, akkor rendesen megkérdezte mamájától: — Édes jó mamám, hol van az őrangyalka ? Az égben ? Édes jó mamája meg csak biztatgatta : — Az égben lakik, de most itt van melletted. — Nem látom én mamácskám. Pedig úgy szeretném egyszer meglátni. — Szeretnéd ? — Szeretném. — Nohát csak aludjál szépen, akkor talán meglátod. A kis Jóska erőszakkal hunyta be szemeit, mert minden áron látni akarta az őr- angyalkát. A fekete éjszaka ezalatt reáborult a nagy világra. A jóságos álom lezárta Jóskának, meg szüleinek is szemeit. De Jóska álmodhatott valamit. Álmában is egyre kérdezgette : — Hol az őrangyal ? — Mikor jösz már őrangyalkám ? — Oh jöjj el már édes őrangyalkám. Alig virradt fel. Jóska már ismét ott játszott a pályán. Kezében volt a veres zászló, a sip és adta — a vasutasdit. Amikor aztán meglátta a távolból rohanó gőzöst, öröme határtalan volt. Elfelejtette az őrangyalt, majd előre szaladt, majd fütyült, a hogyan csak birt . . . ............Egyszer csak szomorú hir érke zett a vasúti őrházba. A nagytata hirtelen beteg lett. Jóska szülei nagyon megrémültek és elhatározták, hogy a nagyon közeli faluba mennek a beteg látogatására. Gondolták, hogy vonat érkezésig bízvást megtehetik ezt az utat. Aztán haza sietnek, hogy az apa ott legyen a maga helyén. Hiszen Jóska már okos fiú, nem lesz semmi baja, szépen eljátszadozik. A mint gondolták, úgy is tettek. Megcsókolták Jóskát és elmentek. Jóska játszani kezdett . . . De már az alkony is következett. A nap megvetette piros ágyát a felhőkben, le is feküdt, sötétedni kezdett, de Jóska szülei még mindig nem jöttek. A vonat érkezésének ideje som volt már messze. A kis fiú szinte örült ennek a dolognak. No most már nem csak játszani fogja a vasutasdit, de valójában ő fogadja azt a haragos masinát. Vette hát zászlóját és oda állott apja helyére. Próbálgatta, hogy és mikép kelljen jól helyt állani. De nem birta már bevárni. Késett. Türelmetlenül ment tehát elébe a gőzösnek. Jó utat tett már meg, mikor leült a vassínre pihenni. Az egész napi szaladgálás, a türelmetlen várakozás „kifárasztotta . . . ............Ültében elaludt — lefordul a két fa gerenda közé a síneken belülre. Alszol kedves kis fiam ? Álmodban nem látod-e már őrangyalodat? Nem látod ugye a távolból közelgő két nagy tüzes szemet . . . mely félemletes gyorsasággal siet feléd ! Ä történelmi ideálizmust leparancsolták egy időre Engels és Marx, a kik megszerkesztették a történelmi materializmust. A történelmi materiálizmus szerint az egész világtörténelmet a gazdasági viszonyok, a termelés, a technika, a táplálkozás szükségleteinek kielégítése teszi és alakítja. Punktum. Semmi más. Tudomány, vallás, etika, bölcselet, hazafias érzések, jog, művészet mind ebből az alaptényezőből ered. Tőle függ, vele együtt átalakul. Mindezek csak erőtlen árnyak, ideológiák. Másodrendű jelenségek. Ki ne tudná, főleg ma, hogy a gazdasági tényezők erősen belevágnak a történetbe és a nemzeteknek mozgalmaiba, törekvéseibe és har- czaiba. De ki tagadhatná, hogy tisztán materiális felfogással, tehát ideálizmus nélkül, vallási, nemzeti, erkölcsi, jogi és sok más, szellemi erők nélkül még a legerősebb kolosszusnak is össze kell roppannia. És a magasTanitóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár laton, a vezető, a glóriás nemzeteknek is meg kell szégyenülniök, ku- darczot kell vallaniok. Tóth Béla, az éles látású és kérlelhetetlen kritikus — elmélkedvén az időnkint felmerülő tanok hatásáról és életkoráról, azt állapítja meg, hogy ezeknek a tanoknak élete ritkán éli meg a száz esztendőt. No hát az Engels és Marx szerkesztette történelmi materializmus is ezen tanok közé tartozik. A világháború ezt a „tant“ is kivégezte. Előttünk folyik, dúl, morajlik ez a nagy történelem. A hol nemzetek rohantak egymásra. Amelyeknek nyomában Európa térképe meg fog változni. Kérdezzük: vájjon ebben a nagy világfelfordulásban, tisztán a gazdasági érdek szerepel? Mindenesetre az is. S látszólag az is csinálta, kezdette ; de nem az fogja bevégezni ezt, a történelemben páratlan háborút. Mert nagyobb vagy legalább is ugyanakkora szerepe volt és van itt, e háborúban a nemzeti elemnek és nemzeti etikának is. A háború eldöntésében pedig határozottan a
