Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-09-05 / 70. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 szeptember 5. történeti idealizmust, mely nélkül a leghatalmasabb gazdasági érdekekért küzdő nép is kudarcczal távozik a csataterekről. A miben van, a miből áll a történeti ideálizmus: az teszi hősökké, világtól csudáit hadsereggé a küzdőket. A népek küzdelmeinek, csatáinak, törekvéseinek forrásaiban és eredményeiben tehát nemcsak anyag van. Lélek is. A hit, a hazaszetet, az igazságnak érzete, az erkölcs, a kötelesség felfogása nem árnyék, erőtlen ideológiák. Eszme-erők azok. Eszmehatalmak, melyek győzelemre vezetik a kisebb nemzeteket, a kevesebb számú hadsereget is. A Meddig bírjuk a háborút? Él széles e világon és sajnos a mi hazánkban is sok kishitű ember, akik könnyen a kétségbeesésre hajlanak. Akik folyton aggódnak és felhajtják a kérdést: meddig bírjuk még a háborút ? Már egy éve dörög az ágyú. Hullanak katonáink. A jó Isten tudja, mikor lesz vége ennek a vad zivatarnak. Mennyi ember kell még 1 Mennyi vér fog még folyni! Mennyi puska és ágyú és mennyi pénz! Nem, a mi utolsó milliónk fogy-e el legelőször?! És igy tovább. Igaz, hogy nagy mérőre tétettünk. De azért nincs ok a kishitűségre. Tavaly ilyenkor, mikor még a tücskök muzsikáltak a mezőn, mikor a kicsépelt gabonát hordtuk a csűrbe, sokan a most lefolyt évet is kibirhatatlannak suttogták. Akkor karácsony volt a végterminus. És most szeptemberben vagyunk. Újra megnyíltak a tudomány, művelődés és nevelődés csarnokai. És ime még ugyancsak bírjuk. Annyira bírjuk, hogy minden nap hoz- egy kis, de nem is olyan nagyon kis erőt, dicsőséget. Annyira bírjuk, hogy a nagy orosz gőzbenger, amely már a múlt évben ilyenkor Szatmáron át Budapesten akart uj szenet felvenni és BécsNem hallod ugy-e a rettenetes zakatolást, mellyel az a haragos vasszörny feléd rohan! Bizony a kis Jóska nem hall, nem lát semmit sem! Egy perez ............és a rohanó gőzös, mi nt valami eszeveszett szörny rohan gyönge teste felett. Az apa már ott áll kifáradtan a maga hivatalos helyén. Éppen e perezben érkezett meg. Nagy baj volt a nagyapánál. Az anya kezét tördelve szaladgál, fut ide-oda és zokogva kiáltja: — Jóska, Jóska fiam, hol vagy ? Majd megáll, mintha szavát várná — lesné, aztán megint csak folytaja. — Szerelmes kis fiam, hát hová lettél ? A gőzös szédítő sebességgel rohant el az őrház előtt; nem sejtette senkisem, hogy egy alvó gyermek felett is elrohant. A kétségbeesett szülők nyomban a Jóska keresésére indultak. Lámpással kezükben mentek a sinek mellett, bus sejtelmével a sötét veszedelemnek. Jó utat tettek meg már, mikor J skának alakját pillantották meg. Jóska ott ült a töltésen Az anya sikoltott, apjaoda rohant gyermekéhez, karjaira vette és remegve vizsgálgatta. A gyermek arcza és képe véres volt . . de egyéb baja nem történt . . . Az ő őrangyala odahuzla a kis fiút . . oda a két gerenda közé, úgy feküdt ott ama rettenetes perezben, hogy csakis egy lelógó vasrúd karczolhatta meg kissé arczát és kezét. Könnyező örömmel vitték aztán a gyermeket haza. Édes anyja sírva borult reá, de a kis fiú arczán látható öröm derengett. — Mamuka, ne sírj —mondá kedvesen, már láttam az őrangyalt, már tudom, hol van az őrangyal. Ott, ahol a kis Jézuska lakik. Bodnár Oáspár. ben, meg Berlinben vagy az Isten tudja, hol akart lenni, hazafelé hengerel s oly hihetetlen gyorsasággal siet hazafelé, persze a jó magyar és porosz széntől hajtva, hogy meg nem áll sem Ivangorodnál és Varsónál, sem Lublinnál és Brest-Litowsknál, sem Nowogeor- gievsknél és Kovnónál, hanem ezeket a jó és fontos pontokat most lehengereli és siet, siet Moszkva-felé s csak a legfőbb Hadúr tudja, hol fog megállani. Meddig bírjuk ? Még soká, nagyon soká. A dicsőségig. Emberünk még sok van. Minden város tele van még emberekkel. Csak nézzünk be a kávóházakba, a mulatóhelyekre, a kocsmákba és meggyőződhetünk, hogy mennyi ember, tagba szakadt férfiak vannak még, akik mind elmehetnének a háborúba, ha szorulna. Aztán te is kedves olvasó még itthon vagy; meg én is; még sok ezer te és sok ezer én, akik mind elmegyünk, ha szükség lesz reánk. Kevés a puskánk ? Amiatt ne fájjon senkinek a feje. Mire megyünk és mire mennünk kell a vállainkon fog lógni! Ágyúink ? Hála Istennek, bőviben vagyunk vele; annyit vettünk el az orosztól, hogy már azokkal lehetne az oroszt visszakergetni. Kevés a municzió ? Ne higyje el senki, hiszen éjjel-nappal gyártják s nem is csak egy gyárban. Nem a mi municziónk fogyott ám el. Hát a pénz dolgában ? Oh, még neked is van. Nekem is van még. Másnak is van. A szomszédnak is, az államnak, a hadsereg- szállítóknál még pláne sok is van. Tehát ebben sincs baj. Amire a katonának szüksége van az ellenség verésére, abban nincs hiány. A magyar katona, akár honvéd, akár közös, derekasan szokta a dolgát végezni. Csak türelem kell, bizalom kell! Egy kis szenvedéstől, munkától, nélkülözéstől nem szabad félni. A jo Isten segítségét kell kérnünk, az biztos. Ő legyen mellettünk, jöhet akkor bárki is ellenünk. A háborút bírjuk, ha mindenki erejéhez képest a haza javára közreműködik. A győzelem a mienk 1 B. Komád. Jó reezoptek. Haragszol? Nézz azonnal a tükörbe és az megmondja neked, milyen csúnya, utálatos a haragos ember. Nem akarsz megbocsájtani ? Gondold meg azonnal, mi lenne veled, ha a jó Isten neked életedben annyiszor meg nem bocsájtott volna? , ' Bosszankodol? Értsd meg, hogy bosz- szankodással se’ magadon, se’ máson nem segítesz. A bosszankodás nemcsak testednek, lelkednek árt, de az ügyet is elrontja, mit pedig még nyugodalommal reparálni lehetett volna. A legtöbb ügyet a harag fordít fel. A muszka asszony az orosz közmondásokban. Az asszony feje olyan, mint a tatár pénzes zacskója. (Üres.) — A kutya okosabb, mint az asszony — az nem ugatja meg a gazdát. — Hét ácsbárd eldolgozhat egy fán, de két rokka egy fonalon nem. — Asszonynál és részegnél könnyen áll a sirás — Ahová nem megy az ördög, oda elküldi az asszonyt. — Egy ember őrült volt és megházasodott; ettől megjött az esze és fölakasztotta magát. — A mezőn a ló csal meg, odahaza az asszony. Könnyű a szó. Könnyű bizony bár mily előnyösnek látszó rendeletben hirdetni, hogy például: — Határidő . . a búza, a liszt beszerzésére, magánháztartásokra szept. 15. Tehát magánháztartások szept. 15 ig szerezzétek be, mely idő 'után nincs többé közvetlen vásárlási jog-, hanem életbe lép a liszt utalvány, a közvetett szerzés, vagy valami más rendelet. Rettenetes emlékű lisztutalvány és mimás. Hát a ki tehette bizony ólt is és él is szept. 15-ig a közvetlen vásárlási joggal. De hányán tehetik? Ki teheti? Főleg a havi fizetéses, a mozdulatlan fizetésű hivatalnoki, tisztviselői osztályban. Meg a szegény sorsú munkás, munka nélkül tengődő iparos családokban. Meg még sok más, háborútól sújtott tűzhelyeken. Hogy adhatnak ki ezek egy summában oly összeget, amit az előzetes (szeptember 15 ig tartó) kedvezményes bevásárlás követel . ? A mértékadó kedvezményes bevásárlás a cséplós idejéhez alkalmazkodik. Igen de most a cséplós ideje sem normális. Hiszen még javában folyik ez a munka. És még sokáig fog tartani. Mikor kerül még zsákokba a termés ? A piaczon is nehezen jelenik meg az áru . . Emlitsük-e a nehéz, szinte hihetetlenől nehéz közlekedési viszonyokat. Még a megrendelt lisztet vagy ga- bonanemüt sem tudja, hogy megkapja-e. A városi polgárság, az igen nagy terjedelmű havi fizetéses körök legelemibb érdeke tehát azt követeli, hogy kedvezményes bevásárlás, beszerzés határideje kitolassék. Legalább egy hónapra. És ezt meg kell tenni a kormányzatnak, ha csak a legnagyobb, még nagyobb életgondba nem akar kergetni milliókat. Hiszen a kormányzatnak nem az a czélja, hogy megnehezítse az életet, gondot, hanem természetszerűleg az, hogy megkönnyitse a lakosságnak e télire való beszerzést. Reméljük is, hogy uj terminust és czélszerübb intézkedést kapunk. A. szegény s árva gyermekekért. Az államgyermekmenhely telepbizottsága e héten gyűlést tartott, több érdeklődő emberbarát részvételével. Vállalkoztak az ott jelenlevők, hogy a várost maguk között ut- czánként felosztva, ellenőrzik a hadbavonul- tak itthon maradott családtagjait s amennyiben a kiskorú gyermekek kellő felügyeletben és neveltetésben nem részesülnének és úgy az erkölcsi züllés veszélyének volnának kitéve : jelentést tesznek arról a városi köz- gyámi hivatalnak, mely intézkedik, hogy az ilyen elhagyatott gyermekek állami gondozásba vétessenek a hadi segély terhére s az által megmentessenok a jövő társadalomnak. A megmaradott ellenőrző ivek is szétosztatnak még az önként vállalkozóknak. A hadi árvák érdekében nagyobb mozgalom indítását mondotta ki a gyűlés, amelynek a czélja az lesz, hogy a város alapítványának a bevonásával, első sorban a helyből és a környékről kikerülő hadi árvák számára egy gyermekotthont, vagy gyermek falvát létesítsen itt az állam 100—120 gyermek befogadására. Végül a Bodnár-György kir. tanfelügyelő urnák alapos és szakszerű hozzászólása alapján az egyszerűbb lakossághoz a gyermekmenhely által tartásra kiadott, állami ápolt (lelenoz) gyermekek pontosabb beiskolázása és eredményesebb taníttatása érdekében történtek intézkedések. * Hadi árvák napja. Lelkes buzgó hölgyek vállalkoztak rá, hogy folyó hó 5 én, vasárnap délelőtt 9 tői V2I óráig és 8-án, szerdán egész napon át, utczai gyűjtést rendeznek szegény hadi árváink javára. E mostani gyűjtés tulajdonképen megindítója lesz egy nagyobb arányú mozgalomnak, melynek az a czélja, hogy a város területén állíttassák fel az állam által, helyi támogatással egy nagyobb szabású Gyermek- otthon vagy Gyermekfalva féle intézmény, melyben első sorban a városról és a környékről kikerülő szegény hadi árvák nyerjenek elhelyezést. Bizonyára szép eredménye lesz majd e nemes irányú mozgalomnak. Áldozatrakész, hazafias közönségünk szívesen adakozik most is azok javára, kiktől a haza védelme a legdrágábbat : a tápláló, a nevelő, édes atyát kívánja áldozatul. A gyűjtő urnák a következő forgalmasabb helyeken lesznek felállítva: A Pannónia épület előtt. A városi bérpalotánál. A Roóz-féle vaskereskedés előtt a Deák téren. Rákóczi-utczán a Szűcs József üzleténél. Atilla és Árpád-utcza sarkán. A vasúti állomásnál és a Kölcsey emlékkert előtt, a Kazinczy-utczán.
