Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-01 / 69. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 szeptember 1. Maga haza. Maga nemzet. A nem­zetnek jövendő élete. . . . Jöjjetek, menjetek tehát a nemzet iskoláiba. A szeptember her­vadó virágai közt a jövő .Magyar- országnak örök ifjúsága. Örök vi­rágai, melyeknek gyökérszálai az égben teremtek és a földön ujhod- nak meg a beláthatatlan időknek nemzeti utjain. Isten szeme néz reátok most. A nemzet tekintete csügg rajtatok — édes gyermekeim. Nemzetem fakadó virágai. Bodnár Gáspár. Érkeznek — érkeznek elveszettnek hitt hőseink Oroszországból. Csonkán, megrokkanva, de mégis, élve . . , hazakerül­nek övéikhez. Öröm, boldogság ez igy is . . a mi azokba a tűzhelyekbe költözik ezzel a megérkezéssel. S mikor az első szállítmány útnak indult éppen ... a hatalmas német birodalomnak kanczellárja, Betthmann-Hol- weg a birodalmi gyűlésnek szine előtt az egész világnak szólva, tehát nekünk és he­lyettünk is beszélve, igy nyilatkozott: „A hála különös kifejezésével vagyok Őszentsége a pápa iránt, aki a fogolykicse- rélés gondolatának és az emberszeretet oly sok müvének először kifejezést adott és an­nak kivitelénél mértékadó érdemeket szerzett, hogy ezeknek a foglyoknak szenvedései eny­hüljenek.“ Az egész müveit világ tudja, elismeri, hogy a foglyok kicseréiében a pápának van legtöbb része. Ha az ántánt lapjai ennek da­czára bántották a pápát az egyházellenes sajtóban, azon nem csudálkozuk. De, hogy a „magyar“ sajtóban is akadt egy-két újság, melyek, noha a pápa.a magyar érdekek el­len soha nem vétett . . mégis a gúnyolódás tot túlélni nem akarja, még ha máskülönben egészséges is marad. Inkább a halál. Fegy­ver, mellyel végezzen. További megfigyeléseink : Megtörténik az amputálás. A láb elvá­lik a testtől. Jön a felébredés . . . Mi az első kérdése ? — Milyen az a faláb . . ? Az életösztön most már bele kapaszko­dik a falábba. Mert már előbb vergődései közt is előkerült lelkében halaványan a szalmaszál . . . hát a faláb ? A falábbal már mozoghatok. A mozgás pedig már élet. — Lehet-e vele lépni, járkálni . . Mert akkor,. . . És társul rögtön az élet ösztönének társösztöne: a munka ösztönének kitörése: — Csak dolgozni, dolgozni lehet e ? Czipész vagyok, Fogok-e vele dolgozhatni ? És boldog volt a szegény rokkant ka­tona, mikor megnyugtatták, hogy dolgozni fog. * * * Ebből világosan láthatjuk, hogy a rok­kantak segítségének, segítő akcziójának nem ae a súlypontja, hogy mi a rokkantaknak se­gítséget, kenyeret adjunk, melyből gondtalanul élhessenek. Oh nem! (Kivételek vannak, lesznek, hiszen a lelkeknek és fizikumoknak annyi sokféle kilengései, abbernácziói vannak ; pl. a munkától való irtó.zás is. A henyeség, a tétlenség, amelynek rabja volt egyik-másik rokkant a szerencsétlensége előtt is.) Hanem az arravaló törekvés, hogy amennyire csak emberileg véve lehetséges, munkaképessé tegyük. Az akczio tehát, mely ily irányban in­dult meg a rokkantak érdekében . . . hogy t. i. munkaképessé tegyük, teljesen és helyesen a lélektani utakon halad. Talán egy más alkalommal kifejtem azt is, mily értéke van lélektanilag annak a tervnek, hogy a rokkant katonáknak egy kis gazdálkodást teremtsünk vagy inkább és lehetőleg ipari munká kópesitük. és élczelődós czéltáblájává tették ... azt iga­zán sajnáljuk. Mert ezzel azt mutatják, hogy nem érzik és nincs érzékük hozzá, mit teszen az, mikor a német birodalmi gyűlésen tap­sokkal fogadják azt a köszönetét, melyet a pápa békeakcziójáért a kanczellár mondott. Hanem feledve az emberszeretet nagy mun­káját, mert a pápa cselekedte .... inkább majmolják, követik papagály módjára a mi ellenségeink sajtójának kultur néphez nem illő eljárását. De hiszen nem baj. A magyar társadalom figyel, okul és megjegyez. És Ítél is. A háborús esztendő népmozgalmi adatai. A központi statisztikai hivatal kiadta ez év január — májusi népmozgalmi adatait. Tizenöt évre visszatekintő összehasonlitásból kitűnik, hogy sohasem volt oly csekély a há­zasságkötések és a születések, száma sem a népszaporodásé, mint az idén. 26.624 volt a házasságkötések száma az év első öt hónap­jára (ezer lélekre 3'4), mig eddig a legkisebb átlag az 1901—1905. években 75.561 volt. A születések száma negyvenezerrel kevesebb volt, mint az elmúlt másfél évtized eszten­deiben (ezer lélekre 300-al szemben). Viszont a halálozás két százalékkal nagyobb volt, mint az előző három esztendőben. A népsza­porodás ennek folytán kerek számban csak huszonháromezer lélek, a múlt évtized ha­sonló időszakának 70—80 ezrével szemben. (Sőt tavaly 86.000 volt a népszaporodás az év első öt hónapjában.) Ezer lélekre mind­össze 30 szaporodás jutott, mig ez évtized legkisebb eredménye 8.8 az 1911. évben. Maga május hónap összehasonlítva a múlt év májusával, még silányabb. Házasságkötés ezer lélekre csak 3.5 jutott az előző év 10'2-jével szemben, élveszületés ezer lélekre 21-3 jutott a 34 4 gyei szemben és a 98—11.8 között váltakozó népszaporodással szemben csaknem három léleknyi (2.8) apadás mu­tatkozik ezer lólekre számítva. Ez itthon. S a harcztéren ? A hadifoglyok száma. Egy pontos­nak látszó legújabb számítás szerint a háború első évében, azaz 1914 augusztus 1-től 1915 augusztus 1-ig a német csapatok foglyul ej­tettek, illetve zsákmányoltak : az orosztól . a francziától . az angoltól . a belgától embert . 1,082.916 . 280.000 26.500 42 500 ágyút 1720 1000 199 1000 gépf.-t 2000 400 85 200 összesen . . . 1,431.916 a monarchia csapatai: 2820 2685 az orosztól . . 551.461 500 700 a szerbtől 45.000 130 100 összesen . . . 596.461 640 800 Vagyis a szövetséges csapatok elfogtak, összesen 2,028.377 ellenséges katonát és zsák­mányoltak : 4450 ágyút, 3485 gépfegyvert; ebből orosz 1,634.377 ember, 2220 ágyú és 27000 gépfegyver. Ezek a számok augusztus 1-ig vannak számítva. A hivatalos jelentések szerint a fenti számokhoz hozzájárul még az augusztusban eddig ejtett mintegy 200.000 fogoly, 1500 ágyú és 300 gépfegyver; nin­csenek számítva az olasz foglyok (mintegy 10 000) és a törökök hadifoglyai, úgy hogy a három szövetséges állam hadifoglyainak száma augusztus 23-ig mintegy 2 millió 250 000 re tehető. A zsákmányolt ágyuk száma kis hijján hatezerre nőtt, a gépfegy­verek száma pedig négyezer felé jár. A fog­lyok ágyuk és gépfegyverek számai ehhez képest egy roppant hadsereg arányait adják. Éppen olyanok, mint az emberek. Egy falusi földmives kis fiával a városban volt. Útjuk a gimnázium (iskola) felé vitt, hol a diákok nagy cso­móban állottak. A kis fiú, ki még nem látott diákot, kérdi apjától: — Micsodák ezek ides apám ? — Diákok, kis fiam: A kis fiti meglepetve igy kiáltott fel: — Ni ippen olyanok, mint az emberek! Az ifjúságnak serege hullámzik ut­cáinkon, intézeteink, iskoláink körül rövide­sen a reánk következő napokban. Kibonta­kozik Szatmárnak igazi képe ... az iskolák, intézetek hatalmas városának képe. Ritka város, hol a nevelés és tanítás intézményei­nek oly méretei és határai fogadnák be az ifjúságot. A nevelő oktatásnak egy nagy köre. Papnevelő. Két főgimnázium. Felső­kereskedelmi iskola. Tanítóképző. Két tani- tónőképző. Felső leányiskola. Zene iskola. Polgári fiúiskola és leányiskola stb., oly te­rülete az oktatásnak, melyet csak megfelelő internátusok segítségével lehet vezetni és ellátni. Örülünk, hogy iskoláink és interná- tusaink nagy része a hadiszolgálatból felsza­badult. Kitüntetett apáczák, A király Inno- cencia (Muhr Teréz) és Marina (Vogel Kata­rina) Paulai Szent-Vincéről nevezett irgalmas nővéreknek és kórházi ápolónőknek, a bal­káni háború alatt a sebesültek ápolása körül kifejtett tevékenységükért a Szent-Erzsébet- érmet adományozta. Kulcsár állomásfőnök kitüntetése. Őfelsége a király nevében Ferencz Salvator főherczeg Kulcsár Lajos főellenőrnek, szat­mári állomásfőnöknek a Vöröskereszt II. osz­tályú tiszteletjelvényét — a hadi ékítmények­kel — díjmentesen adományozta. A szatmári közönségnek nem kell arról irni, hogy Kul­csár állomásfőnökünk a háború kezdete óta milyen áldozatos teljesítményekkel érdemelte meg kitüntetéseit. Másodszor kitüntetett tábori lel­kész. Mint a hivatalos lap közli, őfelsége dr. Tóth Tihamér, egri theol. tanár, tábori lelkésznek az ellenség előtt tanúsított kitűnő és önfeláldozó szolgálataiért a lelkészi érdem­kereszt II. osztályát adományozta piros fehér szalagon. Dr. Tóth, aki még a részleges moz­gósítás óta megszakítás nélkül működik a háborúban, nem régen kapta meg a Vörös Kereszt II. osztályú hadiókitményes jelvé­nyét is. Emlékeztető. A helybeli Oltáregyesü­let szentségimádással egybekötött ájtatosságát — szeptember hó 5-én, a hónap első vasár­napján tartja a zárdatemplomban délután 5 órakor. A törvényhatóságoknak hódolata. A magyar szent korona országainak törvény­hatóságai szeptember 2-án, holnap jelennek meg agg uralkodónk előtt hódolatukkal. Mennyi erő, egységes érzés, büszke öröm; mennyi remény, átélt szenvedés, könyes öröm rejlik ebben a találkozásban — édes Istenünk, de milyen, de mennyi. A küldött­ség összesen öt-hatszáz tagból fog állani. A résztvevők diszmagyarban lesznek. A lehe­tőség szerint együttesen indulnak el a ma­gyar fővárosból s e czélra már augusztus 31-ére oda érkeztek az ország minden ré­széből. Megsemmisített jegyzőválasztás. Szatmárvármegye törvényhatósága legutóbbi közgyűlésén az annak idején nagy port vert vállaji körjegyzői választást megsemmisítette és uj választást rendelt el. Adjunk párnát, fehérneműt sebe­sültjeinknek. Múlt óv nyarán a város, de még inkább a környék nemesszivü lakos­sága, rengeteg mennyiségű párnát, fehérne­műt stb. hordott össze — egyszerű hírlapi felhívásra — a katonai kórházak felszerelé­sére. Mintegy kötelességének ismerte min­denki, hogy az értünk küzdő és szenvedő sebesültek fájdalmait, tőle telhetőleg enyhítse. Azok a felszerelések azonban a sok hurcol- kodásban, váltásban és tisztogatásban már nagyrészt tönkre mentek. Az egyesületek újabban érkezett adományai sem tudják azo­kat ma már pótolni. Arra kérjük azért a hőseinkért való áldozathozataiban soha kinem fáradó közönséget, szíveskedjenek sebesült­jeink számára ismét: párnát, huzatot, vagy párnahuzatnak való vásznat, törülközőt, zseb­kendőt stb. adományozni és azokat a Rákó­

Next

/
Thumbnails
Contents