Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-07 / 53. szám
2 a drágaság ellen való leghatalmasabb védelem az lenne, ha a kenyeret sikerül olcsóbbá és jobbá tenni. A kenyér drágaságára hivatkoznak a munkások milliói, mikor hallatlan béremelést kívánnak. A mindennapi piacznak'árusai, még a maroknyi zöldségeknek és babnak eladásánál is azzal védekeznek, hogy netífk méreg drágánkéi! hozzájutniok a mindennapi kenyérhez. Egyszóval a kenyérdrágaság lenne hát a forrása az egész vonalon való rettenetes áremelkedéseknek is. így beszélnek, mondjuk, igy gondolkodnak sokan, nagyon sokan. Van is benne igazság. Ha a kenyérhez olcsón juthat a nép, a közönségnek nagy teher szakad le napi kiadásaikról. Ha kenyér van, minden van. Mert a kenyér pótol mindent. A kenyeret semmi sem pótolhatja. De hát . . ne legyünk még sem egyoldalúak. És ne rejtegessük ezen véleménynyel azt az ítéletet, mintha a gazdák, az úgynevezett agráriusok lennének okai annak, hogy a kenyér drága lesz (Hogy volt, az más dűlőre tartozik.) Hogy a kenyér drága lesz, azt ne a kenyér termelőknél keressük elsősorban. Keressük a gyárakban, melyek gépjeiket, vegyi szereiket és minden legkisebb gazdasági eszközeiket milliós tiszta nyereségekre árulják. Keressük a munkabéreknek rettenetes voltában; keressük a hitelnek nehézségeiben és drágaságaiban, keressük száz más okban, a mellyel a gazdáknak, a kenyértermelőknek helyzetét úgyszólván lehetetlenné teszik. Keressük a malmokban és a pékeknek kapzsiságában. Sose nyertek süteményen, kenyeren annyit a pókesek, mint ma, mikor egészséget rontó süteményeiket méreg drágán adják és oly nevetségesen kicsinyítették, hogy múzeumokban fogják elhelyezni a pékek lelketlen uzsoráskodásának örök, de megbélyegző emlékéül. Nem az agráriusok okai annak, hogy a kenyér drága. Hiszen most a nagy időkben is, aratás után mindjárt tisztességes, sőt reális árakon alul adták a szemet. Ki vitte fel az árakat? A börze, a spekuláczió, a közvetítés, a malmok. A malmok most is nyertek, nagy osztalékokat adtak, spekulácziójuk ballépését fedezték, fizették a koplaló nép, nemzet pénzéből. Próbát tehetnénk. Tegyük fel, hogy a búzát, gabonát, szemet a legminimálisabb árra szorítanák le maguk a termelők. Meg vagyunk győződve, hogy a gyárak, a trösztök, a kartelek, a malmok egy jottát sem engednének a maguk kapzsiságából. A munkások pedig bérükből. A kis termelők a kiuzsorozásból. Maradna minden — a maga maximális mértékében. Itt a baj. Magyar a magyart sajtolja, kopasztja. S mig dicső hadseregünk vérét hullatja . . addig az itthon való Uzsorások törik, zúzzák a magyar népnek lelki erejét. kiválik egy angyal a többi közül. Oda borul az Úristen lábaihoz és,igy eseng: — Uram, nézz Ádárnra. Nézd, Uram, az ember sir, Az Ur Ádámra vetette felséges szemeit és látá, hogy az ember sir. Akkoron pedig az angyal újra az Úrhoz kérezkedett. — Valami kívánságod van ? — kérdezte az Ur, igen kegyesen. — Az ember egészen magára leszen hagyatva itt a földön. Engedd meg, Uram, hogy itt maradjak vele a földön. Hadd kisérjem őt az élet utján és vele legyek a föld barázdáin is. — Maradj tehát vele — szólott az Ur. És az angyal az emberrel maradt hűséggel és kitartással. Még most is vele van. * * * * Ma is kiséri. És tudjátok-e, hogy mi a neve ennek az angyalnak ? Reménység . . . . . . Azóta sokat dolgozik az ember, de az Isten csakugyan annyit ad, amennyit akar. De a barázdákon a Reménység az emberi el most is kitart, Bgp. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1915. julius 7. Tele vagyunk városokban és falvakban, meg az egész vármegyében is szabályrendeletekkel. Se szeri, se’ száma a bizottságoktól, a hatóságoktól „alkotott“ szabályrendeleteknek. Az alkotás fogalmával valahogyan együtt járna az állandóság is. Ezek a szabályrendeletek azonban távol vannak az állandóságnak jegyétől. Olyanok, mint a Tiszavirágok. Reggel megjelennek, estére már hírük sincs. A szabályrendeletek is lomtárba, levéltári gyűjteménybe kerülnek egykét röpkedós, próbálgatás után, Legtöbbjének ez a sorsa. Hiszen annyi szabályrendelet van már, hogy maga végrehajtó hatalom se tud köztük kiigazodni. Meg vagyunk győződve, hogy legtöbbjét nem ismeri. Pedig ez állapot roszabb, veszélyesebb, mintha sohse is „alkottak“ volna szabályrendeleteket. Miért ? Minden, csaknem valamennyi szabályrendeletnek" rugója, forrása — valamely kihágás, szokásoknak, helytelenségeknek, abnormali- tásnak megjelenése. Ilyen szokások, abnor- malitások ellen készültek a szabályrendeletek. Hogy megelőzzék a bajokat, rendetlenségeket, szabadosságokat. Ha most a sza bályrendelet ellenük elkészül, de annak érvényt soha nem szereznek, sőt czitálásukra amolyan kicsinylő gesztussal felel a rendőrség, és általán azok a közegek, kik a szabályrendeleteknek őrei: a közönségben meg- gyökeresitik azt a hitet és állandóvá teszik azt a felfogást, hogy a szabályrendeletek arra valók, hogy azt senki komolyan ne vegye, sőt ellene mosolygó ajkkal és szabadon véthessen. Ne tessenek ezt túlzásnak minősíteni. Számtalan szabályrendeletet czitálha- tunk, melyek ellen a csendőrség és rendőrség szemei előtt vétenek. Ott vannak pl. a biczikli betyárok, akik a közönséget nemsokára a gyalogúiról a közlekedés voualaira szorítják. A kik fütyülnek a szabályrendeletekre és akik hangosan kiáltják, ha valaki ellenük szól: — Tessék feljelenteni! A kik gyermekeket, öregeket gázolnak és a kik gorombáskodnak, ha a közönség, zúgolódva ugrik előlük, ha kellemetlenségeknek nem akarja kitenni magát. Ott vannak a targon- czák, melyeket a járdákon taszigálnak, húznak nagy terhekkel. Senki a szabályrendelet őrei közül nem törődik velük. Ott vannak az udvarokról kifolyó bűzös csatornák, az asz- faltjárók csatornáiról hiányzó födelek, me lyeken már hány és hány szerencsétlenség történt. Száz számra sorolhatnék el az eseteket, melyek arról tanúskodnak, hogy a szabályrendeletek nem hogy nem segítettek a bajokon, de éppen meghonosították azokat. Miért ? Mert ezek a kihágások rendőri szemek előtt napról-napra megismétlődnek, szokásokká válnak. Állandókká lesznek. Azt mondják, minek is zaklassák a közönséget büntetésekkel, eljárásokkal, De azt nem mondják, hogy éppen ezek a kihágások zaklatják a a közönséget minduntalan. Nem egyeseket, de a közt, szabadon, szemtelenül és a legmerészebb kihágásokkal. Tehát vagy dobjuk sutba azokat a szabályrendeleteket vagy szerezzünk neki kérvényt. Még e tárgyra vissza fogunk térni. A piacz. A hatóság megállapítván a helybeli piacz terményeinek maximális árait, rajta voltunk és vagyunk, hogy a piacz típusát, képét lehetőleg híven rajzolhassuk. Mindjárt bevezetésképpen teljes határozottsággal megállapíthatjuk, hogy a mi rerdörségiink mai ellátásával és berendezésével úgy fizikailag, mint morális erejével képtelen a kihirdetett árszabályzatnak érvényt szerezni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem is akar a hatósági rendeletnek érvényt szerezni, de mondjuk, írjuk hangsúllyal, hogy ezen rendelet végrehajtására nincs kellőleg berendezve. Sem személyzettel, sem helyes és eredményes eljárással. A piaczon inkább cziczázások mennek, mint erélyes fellépések. Nem egy jelenetnek voltunk tanúi. A kofahatalom és szinte megdöbbentően merész fellépések, a törvénynyel való szembe helyezkedés, a rendőri személyzet ellen valló helyezkedés arra mutatnak, hogy ott a piaczon végét kell vetni a kukoriczázásoknak és az eszközöknek, módoknak boldogabb végéhez kell nyúlni. A mai időknek bőrtáskásai az árusító asztalnak egyik szélétől a másikig szaladnak és megmutatják, hogy azért is ugy| adja el, „a mint neki tetszik.“ A mai időknek legtipikusabb személyét a „háborús kofát“ nem azzal kell megfékezni, hogy „rögtön takarodjék a piaczról“. Ő szedi-veszi magát és megy és az utón kedélyesen adja el a maga kalkulusa szerint a terményét és még nyelvét is a rendőr felé öltöaeti, hogy „ugy-e, hogy nem bírsz velem.“ Példát kell statuálni és meg kell büntetni azonnal és érzékenyen azokat is, akik a rendőr füle hallatára kétszeres árakat Ígérnek a hatósági árakkal szemben. Nyíltan beszélik, hogy a büntetésről álmodva sem kell álmodni. Hiszen a rendőröknek meg is van hagyva, hogy „ne zaklassák a vevőket és eladókat. Komédiáról van tehát szó, sok vevő és árus szerint. Ez pedig mélyen lesülyeszti a hatóságoknak tekintélyét. Vagy vagy. Máskép itt nem érünk el eredményt. Hogyan védekezzék az egyes ember a kolera ellen ? dr. Praisz Hugó egyetemi tanár után átírta Mester. Az a fő, hogy ennek a kérdésnek a göbét üssük szét. — Hol vannak hát a kolera méregcsirái ? — A koleraméreg a kolerabeteg táp csatornájában óriási mértékben elszaporodik. Tehát a belekben. A betegtől kiürített anyagokban nagy mennyiségben — a külvilágba jut. Minden kéz, tárgy vagy anyag, amelyhez ilyen fertőzött anyagnak csak nyoma is tapad, a kolera csiráinak nyomait hordja magában. Az az ragadós. És ha e csirák egészséges ember szájába, gyomrába jutnak — megkaphatja a kolerát. Ennek a tudása vezeti az egyes embert a védekezésre. Az az : alapja a megelőzésnek. Szeretném ezt a dolgot nagyon érthetővé és közvilágossá tenni. Azért egy-két példában mutatom meg: mikép széledhet el a beteg körül a kolerás méreg, a ragadós anyag. — Tegyük fel, hogy a már kolerás betegtől származó és kolerás csirákkal telt anyag (ürülék, váladék) valami erősebb (intenzív) festő anyag volna. Például: fukszin. Vagy kármin vörös pora. Ennek a pornak csekély nyoma is szabad szemmel látható. Mit tapasztalunk ? A ki fukszin porral foglalkozik, vagy csak kevéssé is bekent újakkal manipulál, babrál — egyszer csak veszi észre, hogy csakhamar minden piros körülötte, amihez csak hozzá ér. Ha a háziasszonynak volt piros a keze, piros foltok támadnak a tőle érintett minden eszközön. Ételeken, tárgyakon. A cukrász süteményein. A kofa gyümölcsein — a pék kenyerén, zsemléjén és igy tovább (A lisztporral is igy volnánk bizony.) A ki ily festékes élelmi cikket eszik, vagy a ki ily tárgytól, anyagtól pirossá lett kézzel élelmi szert magába vesz: az a piros festéknek részecskéit is magába veszi. No most már könnyen elképzelheti a legegyszerűbb ember is, hogy a kolerás váladéktól a beteg környezete, sőt környéke csakhamar megpirosodnék, (és pedig a beteg körül való tisztaság mértéke szerint csakhamar megpirosodnék. És pedig: a beteg ruhája, ágyneműje, a padló, az ápolók keze, ruhája. Hát igy, egészen igy — csakhogy szemmel nem látható következő módon terjed a kolerás anyaggal a kolera méreg is. Majd m.glátjuk, minő eredménnyel sikerrel. Egyházmegyei híreit. (Lapunk zártakor.) Püspök Urunk — orvosi tanácsra — Karlsbadba utazott a tegnapesti vonattal.
