Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-07-25 / 58. szám

Szatmár-Németi, 1915. julius 25.

mánnyal igyekszik a fehérneműk varrását előmozdítani. Az anyagot az egyesület adja, a varratásáért a díjazást a hölgyek teljesitik, így dr. Böszörményi Emilné minden hóban 15 drb fehérneműért, Buday Józsefné 15; Dr. Hemanné 15 drb; Varjú Sándorné 25 drb, Teoleczky Lambertné 15 drb; Sóim Fe- renczné 25 drb; Stuczl Józsefné 50 drb, fehérnemű varratását vállalja.

Egy Irgalmas nővér arany érdemkeresztje. Az Irgalmasnővérek Liniengasse 19. szám alatt levő tartalékkórházában a katonai parancsnokság jelenlétében Arsela nővérnek nagy ünnep keretében átnyújtották az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján. A kitüntetést ő felsége az Irgal- maenővérnek az ellenség előtt való áldozatkész magatartásáért adományozta.

Diákjaink a vakáczióban. A kir. kath. főgymnasium derók ifjúsága, a mely az elmúlt iskolai óv folyamán állandó áldozatkészséggel vette körül kórházaink sebesült katonáit, a a vakáczióban sem feledkezik meg róluk. Nemrég diákjaink Turterebesen rendeztek a sebesültek javára ügyes programom előadást, a melynek tiszta jövedelme 30 koronát eredményezett. Most újból készülnek egy még tartalmasabb előadásra. Úgy tudjuk, diákjaink mindenütt buzgólkodnak ily irányban; dolgoznak a szántókon, ujsággyiijtéseket rendeznek és előadásokat hadsegitő czélokra.

Leveles szekrényünkből. (Körséták.) T. Szerkesztő Url A városháza előtt — végig a Városház-utcán valóságos legelő van. A példaadás nemcsak a nevelésben, de a közrendészet intézésében is igen hatalmas eszköz. Ha most a Városház előtt, a Város- ház-utczáján a fü már csaknem rámászik a járóra és egész területet borit el, de nincs, aki még csak észre is vegye: miképen követelheti a városi rendőrség a polgárságtól, hogy a járdákat, utczákat tisztítsa a füvektől gazoktól. (Megneszeltetett és tegnap felerészben kitakarittatott. Szerk.)

Az újságírásnak nehéz napjait éltük át edflig. De átéltük. Ám úgy látszik most sem lesz vége ennek a nehéz időnek. A papír ára 30—40°/o emelkedik; magához a papírhoz is nehezen lehet hozzájutni. Olvasóink szives türelmét kérjük tehát, ha némileg redukált méretben, de annál gondosabb tartalommal fog lapunk megjelenni. És olykor nem a megszokott minőségű papiroson.

A sebesülteknek. Az Oltáregyesületnek a sebesült katonák számára készítendő fehérneműkre Bodnár Alajos egy arany-gyü- rüt adományozott.

Tanárok a háborúban. A magyar középiskolai tanárok aránylag elég tekintélyes számban fegyverrel kezükben szolgálják a hazát. Legújabb összesítő kimutatás szerint katonai szolgálatra bevonult 327, megsebesült 78, eltűnt 1Ó, elesett 61, hadifogoly 49, kitüntetést kapott 39 tanár.

A különbség. Uj árendásné: (fiának) Hol csavarogtál már megint te Náczi.

Fiú. A báróék fiával voltam.

Uj árendásné: (Megsimogatja a fiút.) Úgy ? Akkor hát sétálni voltál.

A gazdasági szakbizottság üléséből. Az avasi erdőből 56 hold erdőrész tüzi- íakitermelésének vállalatba adása ügyében szerdán d. u. 5 órakor tartotta a város gazdasági szakbizottsága dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester elnöklésével rendkívüli ülését. A bizottsági tagok kis számmal jelentek meg. A kitermelésre több ajánlat érkezett be. Az ajánlatok alapos mérlegelése, a kitermelés összes körülményeinek és feltételeinek szakszerű számításokon alapuló megvitatása után, a szakbizottság a Wertheimer Sándor ajánlatát fogadta el, amely czég a közgyűlés által kikötött 10,000 K biztosítékkal rendelkezik. És annak a főfeltételnek, a bizottság meggyőződése szerint, megfelelni képes, amelyet a város a kitermelés vállalatba adásához rótt, t. i. a tűzifát kettő időben képes lest rendelkezésre bocsátani. A czég kötelés a kitermelést rövid, záros határidőn belül megkezdeni. így hát a város téli tűzifa szükséglete részben biztosítottnak mondható volna, ha aztán nem jőnek a valódi visz majorok, miként arra már a közeli években példa

„SZATMÁRI HÍRLAP-1

volt; mikor a városnak nem, de önmaga nyereségére szállíthatott a kitermelő.

Fiacz az utczán és utcza sarkokon.

A tejárusok, tojásosok és más élelmiszer uzsorások a piaczon sztrájkolnak. Viszik haza — mondják — és kiöntik, megeszik, meg mi más. Egy szó sem igaz ebből. A vásárt átteszik az utczákra, főleg a Batthyányi-utcza végén. És ott már várják is őket ismert ala- kok, akiknek van miből a maximális áron felül is szórni a pénzt. A tejárusnék egész nyíltan beszélik, hogy ők „czédula váltás nélkül“ eladják a tejet az utczán. Vagy me- netükben-jöttükben. Hogy valaki eladja vagy ne adja el a portékáját, ahhoz senkinek semmi köze. Ez igaz. De hogy utczán, utcza sarkon valaki ne csináljon vásári piaczot — azt talán mégis csak a hatóságnak van joga meghatározni ebben a nagy humánus korszakban is.

Sakkvloc a szerb királyról. A javíthatatlan sakkjátékos és még javíthatatlanabb szójátékos adtaiéi a napokban a kővetkező kínos kérdést:

— Mi lesz a szerb királyból, ha én sakkozom vele és mattot adok neki;

— ?

— Egy — matt rác.

Vegyenek a magisztrátusnál! Kofa szellemesség találta ezt a kiszólást, vegyenek a tanácstól. Aradon is megtörtént ez a kiszólás. De a kofák feleletet is kaptak reá. A magisztrátus a megyében tisztességes árért nagy mennyiségű piaczi czikkeket vásároltatott össze . . elkezdve a szárnyasoktól a gombáig mindent összevásárolt s az aradi piaczon minden haszon nélkül árusitotta. És ez a módszer annyira bevált, hogy azóta az aradi rendőrség csaknem maga látja el élelmi szerrel az aradi közönséget. (Egyszer már felvetődött a kérdés, hogy a kofaipart el kell törölni.)

Zöldségfélét ázul a város. (Már t. i. nem Szatmár városa, hanem — Nagyvárad, melynek főjegyzője értesítést közöl a közönséggel.) Értesítem a város közönségét, hogy a városi közélelmezési ügyosztály f. hó 18- ától kezdve mindaddig mig a készlet tart a piczon vajbabot kilogrammonként 30 fillérért uj burgonyát 22 fillérért, tököt darabonkint 40 fillérért, kalarábét fejenkint 2—4 fillérért, vereshagymát kgkint 50 fillérért, petrezselyem csomóját 8 fillérért, sárgarépa csomóját 8 fillérért árusítani fog. Nagyvárad 1915. julius 17. Lukács Ödön főjegyző. (Áldott szatmári határ, ti lankás földek, zaklassátok már a mi tanácsunkat, létesítsen egy hatalmas konyhakerti telepet.)

A fürdés áldozata. Ismét egy gyermek — a fürdés áldozata. Ezúttal a Homo- ródban. Tehát már a Homoród is szedi áldo- zataitait. A vasúti hídfő körül a Szamosba torkolló Homoródban pénteken délután 2—3 óra közt gyerekek fürödtek. A Homoród nagyobb áradásban volt s a gyerekek egy kis 11 éves társukat fürdés közben a viz alá nyomtak. A gyermek fuldokolni kezdett . . pajtásai pedig megijedve futottak szét. A vergődő gyermek segítségére pedig senkise ment, pedig a parton is többen állottak és tétlenül nézték, hogy pusztul egy ember élet 11 éves korában. Tetemre hivjuk ujre mindazokat, a kik a sajtónak három évtizedes zaklatása daczára könyörtelenül mulasztották' el a népfürdő felállítását. Most mikor oly óriási rendet vágott közöttünk a háború — nem dobban meg a szivetek ’? Az elpusztult gyermek a hídhoz legközelebb eső vasúti pályaőrnek fia volt. A holttestet az uszodában alkalmazott katona fogta ki a Homoródból.

Mi aratjuk az orosz búzát. Koncz Gyula tizedes a galicziai hareztérről a következő levelet irta Kolozsváron lakó szüleinek :

Sok minden megváltozott itt a harczté- ren. Mindenütt, ahol vonatunk átrobogott, mindenütt, ahol napok óta gyalogosan menetelünk, mindenütt gyönyörűen bevetett búza, rozs és árpa zölden ragyognak a leégett házak közül. Ez mid orosz munka. Vaggon- számra hozták ide a vetőmagot, a gazdasági gépeket. Lovakat, szekereket adtak a parasztnak és katonákat, hogy segítsenek a földet megművelni. És ezt most mind mi fogjuk learatni. Mikor az oroszok innen menekültek elakarták pusztítani a vetést, de már ahhoz nem adtunk nekik időt.

3

GAZDÁK VILÁGA.

Az aratás, amire vártunk, nem hozott osalódást. Dusán kamatozik a föld, de hiszen nem is csoda. Vérrel öntöztük, megérdemeljük az Isten áldását.

De talán jönni is kellett ennek az időnek. Most tudjuk már igazán, hogy mi ez a föld nekünk, mennyire kell szeretnünk a fekete hantokat. Uj értelmet nyer az elkoptatott jelszó, hogy akié a föld, azé a haza 1 Miénk a haza, amig meg tudjuk őrizni azt a világkatasztrófák földindulásában s a békés idők földet nehezen megőrző munkájában. A „frázis“ a földről és a hazáról, amit nem régen kigunyolt az ország határai között is egy alacsonyrendü nemzetköziség korlátoltsága, most az élet tüzében aczélozódik létünk fegyverzetévé.

Nem éhezünk s éppen ezért győzni is fogunk. Magyarország több búzát termelt, mint a tavalyi évben s ezt a ragyogó eredményt el tudta érni akkor, amikor milliós hadseregében a munkaerőt csaknem mind a határokra kellett vetnie.

Nem kell-e csodálattal tekintenünk arra a népre, amelynek verejtékes munkája nyomán ilyen eredmény fakadhatott s amelynek végtelen mélységeiben a nemzetfentartó képességnek ilyen nagy energiája feszül ? Honnan vette ez a nép ezt az erőt, az ön- fenntartásának azt az áldozatkészségét, ami hova-tovább döntő tényezője lesz a háború kimenetelének s amit a hála és elismerés meleg rokonszenvével kell tudomásul vennie nemcsak Ausztriának, de a gondok súlyosabb felétől megszabadult Németországnak is? Hiszen arra volt Ítélve ez a föld, hogy végigszáguldjanak rajta a fehér czár katonái s ahol most dolgos kezek munkája takarítja be az életet, ott siralom és kétségbeesés tengerének iszapjába merüljön el minden remény. És most a czár katonái dolgoznak ott, ahol pusztítás lett volna a feladatuk. A magyar nép itthonmaradottjai között: öregek és gyenge ifjak s a világ legelső asszonyai a dolgos magyar nők soraiban fogoly oroszok aratják a magyar föld termését és segítik győzni a központi hatalmakat.

A kedvező időjárásnak köszönhető, hogy a búza és rozs minősége jobb lesz, mint a legutóbbi években volt. A kedvező időjárásnak : az Isten végtelen kegyelmének, amely- lyel ezt a nagy áldást a mi népünk munka- képességével szövetségbe állította.

Most már csak az a kérdés, hogy vájjon lesz-e készségünk ezt az ajándékot jóra fordítani, s minden önzést, gonosz számítást, kizsákmányolást leverve, a győzelem zálogává tenni azt, ami ebben a termésben erőforrásul nekünk és szövetségeseinknek jelentkezik ?

NŐK VILÁGA.

Házi asszonyok már dicsekszenek egymásnak, hogy hány üveg befőtt áll sorjában. A férj uramék meg vakarják a fejüket, mert bizony mostanában a czukrot sem adják a béke időknek árájórt. Az igaz, hogy a férj uramék is szívesen veszik, ha befőtt van a háznál. Nem is lehet tagadni, hogy a befőttnek nemcsak disszerepe van a háztartásban, de sok más tekintetben hasznos és kedves szolgálatot tesz. A mostani időben azonban lehetőleg olyan befőttek készítésére kell törekeni, amely inkább tartalmat, táplálkozást képvisel. A mely kevesebb czukor- ral jár. A drága fűszeres befőttekről melyek az egészségnek sincsenek javára el kell tekinteni. És csak annnyit amennyi éppen szükséges. A verseny „befőttözés“- lehetőleg most maradjon el. Az okos házi asszony nagy súlyt teszen a mostani időkben majd az astalt gyümölcsökre. A régi háztartásban nagy szerepe volt az aszalt gyümölcsnek ; rá szoktatták a gyermekeket is, mert tudták, hogy egészséges és tápláló. Az újabb korban kiment a divatból, elvesztette szalon — zsurképességét. Pedig az aszalt gyümölcsöt is leleményesen és ügyesen lehet készíteni, hogy jő is és tecczetős is legyen. (Egy asszony)