Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-07-04 / 52. szám

Szatmár-Németi 1915. julius 4. ezek a kegyelmes bácsik megszokott fürdő­helyeiken ringassák puha testüket. Hát itt Magyarországban békességben vannak a fürdőhelyek. A Balaton hullámai boldog öle­léssel kínálják bizonyos támogatásaikat. Á Tátra egész _ vidéke hiis levegőjével hívja a fürdőzőket. És a többiek is mind, de mind.*. A szatmáriak pedig újra divatba, hasznos divatba, hozhatják a „hegyezést“. Amint hogy már több család ki is vonult a „hegy­re.“ ügy látszik ami halmos-dombos „he­gyünk “-ön az idén, a háborús idők második nyarán élénk lesz az élet. Nem ismerjük még konkrétebben a „hegy“ piaczát, élelmezési viszonyait* Csak gondoljuk, hogy mégis ta­lán könnyebben és jutányosabban élhetnek, mint mi, a kiket a kötelesség a nyáron által is — a városban tart. Ám mégis azt gondol­juk, hogy a mi hegyünk — nem utolsó nya­raló hely mostanában. Hátha még a Szamos alatta folynék és egy népfürdő épülne rajta. No de ez már mesébe való gondolat. Magyar tojáskivitel Francziaor- szágba. Érdekes hirt ir meg a Wiener Lamvirtschaftliche Zeitung. Eszerint Buda­pestről nagymennyiségű tojást szállítanak Svájczba, ahonnan Francziaországba szállít­ják. Nincs okunk, hogy ennek a hírnek a valódiságában kételkedjünk, amely érdekes világításban mutatja be egyes kereskedelmi köreinket. Amíg ugyanis ellenségeink ki akarnak bennünket éheztetni, a mi élelmi­szereinket, amelyek amúgy is mértéktelenül drágák, az ellenségeinknek küldik ki. Kor­mányunk valószínűleg megtalálja majd az eszközöket, amelyekkel ennek a rettenetes visszaélésnek véget vethet. Éheznek az éheztetek. Anglia a ki- éheztetési politika főmozgatója és Franczia- ország, amely ma teljesen angol befolyás alatt áll, ugyancsak keservesen érzik az élel­miszerek mennyiségének csökkenését. Fran- cziaország állatállományának tiz százaléka fogyott el, Anglia pedig kénytelen husszük- gégletét, illetve fogyasztását minél inkább csökkenteni. A tengerentúli fagyasztott hús­hoz folyamodnak a szövetségesek és mi nagy megelégedéssel gondolunk a múlt küzdel­meire, az argentínai húsra, ami annyi zavart okozott. Mert ugyan mi lenne most nálunk és Németországban, ha a hazai állattenyész­tés fejlesztése helyett a fagyasztott hús be­hozatalára törekedtünk volna 1 Bizonyos, hogy már régen csődöt mondott a közélelmezés. Étvágy ! Különös, hogy a háborús idő­ben az emberek nem mernek egymásnak, étkezés előtt jó étvágyat kívánni. Hanem igy formulázzák a régi jó appetitust. — Jó ebédet kívánok 1 — Jó vacsorát kívánok. Az étkezés a napnak melyik ide­jében legtanácsosabb ? Ezt kérdezték egy­szer egy bölcstől, a ki igy válaszolt: „A gazdag számára az az idő, a mikor éhséget érez; a szegény számára az az idő, mikor van ennivalója.“ Való igaz, hogy az volna a legegészségesebb dolog úgy a gazdag, mint a szegény számára, ha csak akkor ehetnék, a mikor éhes. Csakhogy a magyar ember azt tartja ám, hogy „Evés közben jő meg az igazi étvágy!“ Apropos. A női hozomány. Egy férfitársaság­ban a női hozományról beszélnek. — Én 60 ezer koronát kaptam a fele­ségemmel dicsekszik egy hozományvadász. Igaz, hogy a legnagyobb része elúszott a fe­leségem ruhájára. Én ezer hold földet, szól a másik férfi. Igaz, hogy már jól meg van teihelve. Mer’ a feleségem szereti, ha nagy lábon élünk. — Én évenkint 2000 korona segítő pénzt kapok az apósomtól. Igaz, hogy a fe­leségem 100 koronás kalapokban jár. Csak egy szerény kevés beszédű férfi hallgatott. Most az egész társaság feléje for­dul és sürgetik, zaklatják, hogy ki vele — mit kapott ő ? — Hm, szól jóizü mosolygással. Én mindnyájatoknál többet kaptam. — Halljuk — Halljuk 1 — Kaptam egy áldott lelkű nőt, aki lemondani tud. „SZATMÁRI HÍRLAP“ Hogyan védekezzék az egyes ember a kolera ellen ? dr. Praisz Hugó egyetemi tanár után átírta Mester. A kolera csirái nem röpködnek a le­vegőben. Az újabb kor vívmányainak, felfedezé­sének ez a tudat, ez az emberileg vett bizo­nyosság felismerése — megbecsülhetetlen ám. Az ember a belehelt levegővel nem veszi magába a kolera csiráit. Bizony, hogy ezt még ma is csak ke­vesen tudják. És még a legműveltebb embe­rek sincsenek ezzel a vigasztaló jelenséggel tisztában. Nem is csuda ! Iszen még alig harmincz éves orvosi könyvekben is azt olvashatjuk, hogy a ko­lera mérge a földből, a talajból a levegőbe száll. És innen lélegzi be az ember. Ma már tudják, hogy a kolera méreg nem illékony. És ennek felismerése valósá­gos áldás az emberiségre. Mi is lenne, ha a láthatatlan kicsiségü koleracsirák a levegőben úszkálnának, röp­ködnének ? Lebegnének. És áramlásukkal a széltől hajtva, kergetve mindenüvé elszálla- nának. Elillannának ? Még a legelrejtettebb zugokba, hasadékokba is. Akkor bizony védekezésről szó sem lehetne. Iszen levegő nélkül nem élhetünk. És sohase tudhatnók: hol a tiszta levegő ? És mikor szivünk be kolerás levegőt ? Meg aztán . . . Ha a kolera méreg a betegből vagy váladékaiból a levegőbe szállna és ezen ke­resztül egészséges embereket fertőzni tudna: hogy maradhatnának épen, egészségesen az orvosok az ápolók, a papok, akik önfeláldo­zással forgolódnak a kolera betegek mellett ? (Hogy még is akad eset, hogy ezek is meg­kapják : az mit sem bizonyít ellenük. Csak abban erősít meg, hogy hibáztak és nem voltak elég óvatosak.) A levegőtől tehát nincs mit félnünk. Még a kolera beteg közvetlen szom­szédságában sem. A kolera csirák ugyanis a levegőbe nem szállanak fel. De hát, hol a fészke, hol az eredője, kérdezed türelmetlenül szives olvasóm. Arra is megfelelünk. Egyházmegyei hírek. Vári Lajos be­regszászi káplán Alsófernezelyre küldetett adminisztrátornak. Lőrincz István ungvári káplán adminisztrátornak ürdarmára. — Káp­lán áthelyezések': Merlák Ferencz Tibáról Ungvárra. Veisz József Máramarosszigetről Beregszászba. Radics István Nagybocskóról Beregszászba. Gyulai Mihály Tiszaujlakról Máramarosszigetre. Rés Lőrincz Felsőbányá­ról Máramarosszigetre. Fechtel Mihály Kál- mándról Felsőbányára. Pausz Aladár Fehér­gyarmatról Nagybocskóra. Uj misézek: Czum- bel Lajos Mezőpetribe. Érdélyi Alajos Ti- szaujlakra. Faulvetter János Felsőbányára. Nemes István Fehérgyarmatra. Pirsalszky Ferencz Vinnára. Sörös János Tibára. Tőkés György Kálmándra. A julius 2-án megtartott második konkurzuson újabban felvétettek : Szegedi Jenő a beregszászi gimnázium ból a theologia I. évfolyamára: Schloszár István az ungvári gimnáziumból a gimnázium VIII. osztályára. Hadiköicsön. Beregvárraegye terüle­tén közel két millió korona hadiköicsön jegy­zés történt; a Tiszaháti járás 230.000 K, a Mezőkaszonyi járás 80.000, a Felvidéki já­rás 64.000, a Munkácsi járás 259.250, a La- torczai járás 50.950, Szolyvai járás 82.300, Beregszász r. t. város 431.900 Munkács r. t. város 673.200 Koronával szerepel a jegyzés­ben. 3 Az Osztrák Magyar Bank köréből. Az O. M. B. főtanácsa Unger Istvánt, a szatmári fiók-intézet főnökét a főellenőri rangosztály II. fokozatába léptette elő. Un­ger Bankfőnök előléptetése nem lep meg minket. Szaktudás, tapintat, előrelátás, a mellyel nehéz helyzetek közt vezeti intéze­tének ügyeit felsőbbségének figyelmét sem kerülhette ki. A szatmári pénzpiacz pedig hálával adózik a fáradhatlan főnöknek, a ki szinte emberfeletti erővel nyúlt a szatmári válságos helyzethez, hogy a csőd mérhetet­len következményeitől megmentse. A hadi­köicsön eredményeiben is része van Unger- nek, városunk, megyénk fia lévén, nem kis befolyást gyakorolt arra, hogy a siker ör­vendetes lehessen. Az intézetnél egy másik előléptetés is történt. Aczél Nándort felül- vizsgálónak nevezték ki. Az oltár egyesület kőiéből. A hely­beli Oltáregyesület f. hó 4-én megtartja szo­kásos könyörgő (a hónap első vasárnapján) áj tatosságát a zárdatemplomban d. u. 5 órakor, szentségimádással és szent beszéddel kap­csolatosan. Megelőzőleg az egyesület buzgó tagjai három napos (csütörtök, péntek, szom­bat) böjtöt tartottak, mely áldozatos cseleke­detet felajánlották a jó Istennek, hogy hős katonáink vezessék a mi ügyünket a harcz- téren diadalmas győzelemre és e győzelem­ből eredő békességre. A közellátási bizottság végre meg­állapította, julius 7 éig szóló időtartamra a piaczra kerülő élelmiszerek árát és ezen ára­kat hirdetésben közli a város a közönséggel. E hirdetésből megtudhatjuk, hogy a hús árá­nak szabályozása elmaradt. Okul azt említik, hogy „a hús árának szabályozását oly okok gátolják, a melyek ellen a közellátási bizott­ságnak nem áll módjában cselekedni.“ Hát csak ki azokkal az okokkal! Ha az egész or­szágban egyetemesen szabályoznák a hús árát, mindjárt enyhülnének azok az okok, melyek egyáltalán túlzottak, mesterségesen előidézettek és a közvetítések hallatlan nye­reségvágyával állanak szoros összeköttetés­ben. Ha a hatóság valamiben segíteni akar polgárain épen itt, a hús áraknak szabá­lyozásánál segíthetne legfőképen. Ha ál­dozni akar valamit egy kis befektetéssel: itt kellene áldozni. Ahol csak hatósági mészárszé­ket állítottak fel, ott mindenütt olcsóbb húshoz juthat a közönség. A városnak vannak lege­lői, a város szerezhetne és tarthatna marha- állományt, mint megcselekedte dicséretre- méltóan husvét táján a bárányoknak beszer­zését. Hát hallatlan dolog az és igazságtalan is, hogy szabad vásár csak a marha kereske­delem terén legyen. Hogy ránk eresszék a közvetítők uzsoráskodását, akik csak egy két vaggon marhaállomány után ezreket nyernek. Hogy épen a mészárosok élvez­zék azt a szabadságot, mellyel tetszésük sze­rint srófolhassák a hús árát. Ki azokkal az okokkal, hadd lássuk, hadd olvassuk. Hadd szerezzünk tapasztalatokat a marhakupecz- kedésnek bőséges, dúsgazdag forrásairól. És a mi koplalásunk okairól. Halálozások. Fábián Lajost, helybeli ügyvédet súlyos csapás érte. Elvesztette édes anyját, a ki őt az anyai szeretetnek és áldo­zatkészségnek teljességével nevelte fel édes apja korai halála után. Özv. Fábián Györgyné hosszasabb betegségben, 55 éves korában hunyt el, de mégis váratlanul. Még a na­pokban is ott tevékenykedett közismert és kedvelt virágkereskedésében. Rendkívüli ér­zékkel és ízléssel volt megáldva a virágok tenyésztésében, ápolásában és csokroknak összeállításában. A gazdasági kiállításon az ő virágpavillonja közfeltünést keltett. Csokrai is kiváló művészetről tettek tanúságot. Most már az ő koporsójára kötötték a virág ko­szorút. Temetése általános részvét mellett pénteken d. u. ment végbe. — Kron Mi- hályné vérmérgezés következtében rövid szen­vedés után elhunyt. Úgy mondják, hogy burgonyát hámozott, miközben megvágta kezét, melynek következtében rövidesen be­állott a vérmérgezés. Kron Mihály vendég­lős az elhunytban hitvesét gyászolja. A gazdasági tanácsos helyettesi­tője. A főispán a városi gazdasági tanácsosi hivatal ideiglenes vezetésével Ferenczy Ágos­ton tanácsost bízta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents