Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-11-24 / 93. szám

Szatmár-Németi 1915 november 24. „SZAlMÁRI HÍRLAP,

tűrni. S ha újra visszatérnek azok a jelenetek, egyenesen a városi tanácsot fogjuk érte felelősségre vonni.

A város erdőt árusít. A városi gazdasági szakbizottság javaslatot tett a kis csonkái 86'1 hold erdő faanyagért beérkezett ajánlatokra. Az árlejtésre beérkezett legmagasabb ajánlat 173'800 K. Az árverés után azonban újabb ajánlat történt és pedig 190.000

K. Ez ajánlatra az illető szakbizottság azt javasolta, hogy az verés eredménytelenségének nyilvánításával 8 napi határidőre

190.000 K. kikiáltási ár mellett uj árverezés tűzessék ki. A tanács a szakbizottság ülése után tartott, ülésén a szakbizottság javaslatát elfogadta. Rágondolva a mi tekintélyes erdőségünkre, eszünkbe jut az egyszeri szőlősgazdának esete, a ki nagy kiterjedésű szőlőjének mustját 12—14 krajczárjával adta el szüretkor — és ha rájött a szomjúság, pedig mindennap rájött, a maga maga borát literen- kint koronájával, sőt még drágábban hordta el vevőjétől.

megfelelt. Diszfelvonulás után a kapitány a század folyosóján méltatta a czustozzai csata jelentőségét, a vitézség s a győzelem magasztos voltát.

— Mondd csak fiam, — szólítja meg a cigányt, aki inkább a konyha felé, ahonnét Ínycsiklandozó illat áradt ki, mint a kapitánya szavaira figyelt — miért volt máma ez a parádé ?

A czigány hallgat.

— Mondd, minek az emlékére ?

A czigány meghúzza a vállát.

— Ejnye: haszontalanja, hát miért beszélek én már félóra hosszát! Mi!? — formed rá a kapitány.

— Mert máma két sniclit kapunk ebédre, — jelenti alázattal a czigány.

Innen-onnan. Bevonultunk a Szandzsákba. Szerbia a végleges offenziva óta százezer embert, tehát hadi erejének pedig egy- harmadát. vesztette el. — Szatmár megyében az idei őszi vetés nem éri el a normális vetésnek 35 százalékát sem. — Penészlek község képviselőtestülete egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy tekintettel a háborús időkre, elrendeli a korcsmáknak vasárnapi napon való zárvatartását. A határozatot jóváhagyás végett fölterjesztették az alispáni hivatalhoz. — Olcsóbb lett a főzőliszt — mint előre jeleztük — megyénkben. A búzából készült főző liszt maximális ára mm- kint 51 korona. — Az uj közös czimert hasz nálni fogják a közös minisztériumok, a nagy- követségek a követségek és konzulátusok és vámépületek, hadügyminisztérium a közös pénzügyminisztérium a bécsi palotáin. Az uj magyar czimert középületeken és állami iskolákon. — A német csapatok megszállották Novipazárt. — Görögországban kihir dették az ostromállapotot. Görög-bolgár szerződésről imák, a görög-bolgár egyeseég rövid idő alatt szövetséggé válhatik.

Két hónapi működés után bajok merültek fel a szemét fuvarozás körül A vállalkozó kéri a várost, hogy engedje ki a szerződés kötelességéből. A főkapitányi hivatal jelentése szerint annyi panasz merült fel, hogy elintézését nem győzi meg. A vállalkozó pedig — mint előadja — szintén akadályokról, szervezeti hiányokról és a közönség magatartásáról szolgál adatokat. Mi hát a baj ? A szervezet hiányossága, a kihordás díjtételeinek aránytalansága, magassága, vagy épen elégtelensége oka, hogy egy ilyen vállalat nem prosperálhat? Meg kell igazságosan vizsgálni mindkét oldalról a vállalat bajait. És segíteni, ha lehet. Mert annyi bizonyos, hngy e zavaros állapot a köztisztaság rovására esik.

Négyezer ügyvéd a haroztéren. Az Országos Ügyvédszövetséghez eddig beérkezett jelentések szerint a Magyarország területén működő nyolczezer ügyvéd közül mintegy négyezer mint aktiv katona vesz részt a háborúban.

Befellegzett. Az egyesben siránkozik a század szakácsa:

— Minden rosszabb az ég alatt. A megélhetés igen nehéz, az igazság méreg drága s most a régi mondások misztikus erejének is befellegzett. Azt mondja a fáma, hogy a nyomtató lónak nem kötik be a száját, én pedig csak egy sniclit ettem meg eütés közben s mégis hét napra becsukott a kapitány ur . . .

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület november hó 23 án d. e. 11 és fél órakor Szatmáron a városháza nagytermébon ülést tartott.. Az értekezlet öt képviselőt küldött ki a G. E. O. Sz. gyűlésére, valamint 3 tagot választott ugyan e szövetség igazgató választmányába. Javaslatot terjesztett elő a f. évi tengeri termés rekvirálására vonatkozó kormányintézkedést illetőleg.

Újabb bevonulások lesznek de- czember 6-án. A hivatalos közlemények már intézkedtek arról, hogy a most november hó folyamán történt sorozásokon alkalmasaknak talált népfelkelőknek egyes korosztályai deczember 6 án tényleges népfelkelői szolgálatra jelentkezzenek. A korosztályok közelebbi, konkrét megjelenés idejét honvédelmi miniszter táviratban tudatja . . . A bevonulási hirdetmény szerint a népfölkelésről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kirendelt, de ezen szolgálatból időközben elbocsátott összes 1873—1897. évi születésű egyének (munkások), ha a megtartott nópfelkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, 1915. deczember hó 6-án népfelkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak, éppúgy, mint azok, akik önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy a közös hadseregbe, akár mint egyéves önkéntesek és a fent megjelölt napig besoroz- tattak, tekintet nélkül arra, hogy melyik korosztályhoz tartoznak.

Az „elmehábora‘. A csengeri járás egyik községében egy életbiztositó-társaság titkára Jjárt, aki ajánlatot tett az egyik jobbmódu gazdának, hogy biztosítsa az életét a társulatnál. Az ajánlati ívnek van egy kérdőpontja, amely igy szól: Van-e a családban elmebeteg? A gazda ezt igy töltötte ki: „Nem volt instálom egy se elmeháborba. Sem az apám, se az anyám, se az öregapám, se az öreganyám. Se az asszony apja, se öregapja. Egyedül az én eszemet vette el az a jóisten, mikor a sógoromnak aláírtam a váltót . . .*

A ki karáoaony előtt vetett. Néhány esztendőkkel ezelőtt nagyon korán meglepte a gazdákat a tél. Egy földemet már felszántottam, csak vetni kellett volna. De nagy fagy jött, abba hagytam. Karácsony előtt való napokon engedett a fagy, langyos idő lett. Kimentem tehát a felszántott földre, jól beboronáltam, aztán annak rendje és módja szerint elvetettem. Egy kőből életet vetettem s lett belőle — a karácsony előtti napokon valő vetésből — olyan bőséges termés, hogy sem annak előtte, sem annak utána nem volt olyan. Egy öreg földmives.

A hadifoglyok téli felruházására

vonatkozólag gondoskodás történt. A hadifoglyok ruházatának miként való beszerzésére vonatkozó reudeletet a munkaadókkal közölték. A hadi foglyoknak polgári öltözet is adható, de ez esetben az öltönyön fehér festékkel jelölendő meg, hogy hadifogoly.

Meddig lehet búzát vetni? Érdekes közlemény jelent a „Közietek “-ben Jattka Ferencz bő tapasztolatokkal rendelkező gazda tollából a vetés idejére vonatkozólag. Nevezett gazda Írja, hogy még februárban vetett búza is jól kalászol, ha elvetése után megfagy a föld. Tapasztalatai azt bizonyítják, hogy január közepéig is nyugodtan lehet a fagymentes földbe vetni, mert szinte lehetetlenség, hogy január végén, február elején ne fagyjon át a föld.

Szalma-czipők készítése. A hadügyminisztérium a tábori csapatok és vasútbiztosító osztagok részére síalma-czipőket akar készíttetni, hogy azokat a lábfagyás ellen megvédje. A szükséges rendelkezéseket a miuiszterium kiadta a katonai parancsnokságoknak és most e munkához a közigazgatási hatóság közreműködését is kikérték.

A czipőkhöz mintákat a St. tölteni állomásparancsnokság ad, esetleg kérelemre oktatót is kirendel.

Szakosoport-alakulás, A szatmárnémeti férfi és női szabóiparosok szakcsoportja megalakult. E szakcsoport megalakulásától mi kölcsönös jót remélünk; hiszen a tisztességes czélu egyesülés nemcsak erőt, hanem méltányosságot is képvisel. A szakcsoport elnöke Bilakovics Mihály régi és jó- nevű polgártársunk lett.

Drágul a gyógyszer is. A hivatalos lap közölte, hogy a kormány jóváhagyta a

3

gyógyszerek árának felemelését, tekintettel a gyógyszerek árának emelkedésére. De csík a háború idejére. Csak aztán el ne feledjék — a leemelést.

A cserefoglyok. Amikor a hivatalos urak legutóbb a nyéki fogolytáborban jártak, fölhívták a figyelmüket egy orosz fogolyra. A foglyot még aratás előtt kiadták egy szili gazdához munkába. Jól dolgozott, illemtu- dóan viselte magát és szeretettel bántak vele. Biztatta; Írjon szüleinek hátha megkapják a levelet. A levél el is ment és nemsokára megérkezett a válasz is. Azt Írták szülei, hogy kaptak egy foglyot a fiuk helyett, aki szorgalmasan dolgozik és Magyarországba, Szil községbe való. Újabb levélváltás után kiderült, hogy a szili gazda és az orosz gazda fiút cseréltek, mindegyik a másik fiát fogadta házába.

k Vidék. Felsőbánya. Farkas Jenő felsőbányái polgármesternek a király hivatali működése elismeréséül a királyi tanácsos czimet (díjmentesen adományozta. Farkas Felsőbánya városának emelésére, sőt megmentésére páratlanul kitartó munkával és szorgalommal, tartalmas ambiczióval évtizedeken keresztül igen sokat tett. Örvendünk kitüntetésén. — Kálmánd községének lakosai a Hl. hadikölcsönre 150.000 koronát jegyeztek. Követésre méltó példa. — A hóvihar. Nagykárolyi vásárosok mentek a múlt hét végén az alsószoporai vásárra. Útközben óriási hóvihar lepte meg őket, úgy hogy az utat eltévesztve az árokba hajtottak, hol a nagy hó teljesen ellepte őket. A lovaknak csak a feje látszott ki a hóból. Kénytelenek voltak a lovakat kifogni és a szekereket másnapig ott hagyni, igy a vásáron részt sem vehettek.

Az operette válságára nem Ikell külön rámutatnunk. Évek óta tapasztalható jelenség, hogy a közönség, valahányszor egy-egy ilyfajta termék kerül bemutatásra, a színházból csalódottan távozik. Nem ragadja magával, vagy éppen alig köti le figyelmét a zene s ha egyikében-másikában volna is valami, csömört kap a pzövegtől, a bohózatba csapó torzítástól és lépten-nyomon előforduló túlzásoktól.

Valóban, e műfaj körül ,nagy szervi hibákban rejlő bajok vannak s lehetetlen észre nem vennünk azt az útvesztőt, amelybe jutott, mióta eltérnek hazai és külföldi művelőinek sikerült mintáitól. Az operettének is megvannak a maga dramaturgiai szabályai s megváltoztatásuk nem csupán tudatlanság és vétkes könnyelműség, hanem merészség is, amennyiben megfosztja a hallgatóságot attól az élvezettől, amelyet az a zenés és könnyű daraboktól jogosan elvár.

Ott van például, hogy csak egyet említsünk a mese valószínűségén kivülannak általánosító, költői jellege, a melynek zeneileg is kidolgozott részleteiben a néző magára ismer, hullámzó árján elringatózik, mosolyogva gyengéin, merengve érzelmeinek örök törvényszerűségén. De nem állhatunk elő ilyen követelményekkel mindaddig, mig a szövegirást színpadi mesteremberek végzik s a komponisták melódiái megihlető théma hiján, czél és egység nélkül széjjeltöredeznek.

Az operettének, ha ezután is hatni akar, vissza kell térnie a régi formákhoz, vagy Csipkerózsa módjára várnia az eljövendő lovagra, aki e műfajba is az élez, torzítás és modern táncz kellő értékére való szállítás ival, uj életet visz s az általános, vagy költői érdekű mesét, megfelelő zene kíséretében régi jogaiba vissza helyezi.

Ezeket akartuk elmondani Strausz Oszkár Legénybúcsujának bemutatójával kapcsolatban, amelynek az említett észrevételek miatt különleges levegője, a Galgóczy—Haller Irma énekelte ária kivételével, hidegen hagyta a közönséget. Az előadás közepes volt, mig a zenekar és rendezés dicséretre- méltó buzgóságával mindent elkövetett, hogy a darabot sikerhez juttassa.