Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-11-24 / 93. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP* nak is tért óhajtanak adni a szabadság nevében, azzal védekeztek, hogy . . hát akinek érzéke nem birja el, ne menjen . . . De legyen szabad kérdeznünk: miért megy az ártatlan madár a lépvesszőre ? Mert azt a lépvesszőt kitették. Ha nem teszik ki, talán soha se kerüt volna fogságba. Oh ... bizony . . madár sok ember lelke is . . Rászáll a lépvesszőre. És rabja lesz — a piros szin- lapnak. ... És jöttek aztán a nagy idők. A véres csaták. Az itthonnak kötelességei. A szeretetnek háborúja. Sokkok minden megváltozott. Lelkek, szivek, felfogások, érzések. Hát bizony méltán várhattuk, hogy — a színpadon, a szinmüvészetben is értékelések, igaz, erős nemzeti fordulatok támadnak. Hogy meg- nemesülnek a színműírók tollai. A színigazgatók szeméremérzete. A szinügyi bizottságnak lelkiismerete . . Hiszen oly aranybányák nyiltak meg a színművészet részére. Oly drámai, társadalmi események, nemzeti egységünknek oly csudás képei tárulnak elénk; oly készséges lelkek epednek mindazért, a mi biztathat, erősít és a lélekbe uj, kitartó energiát visz. Hogy feltámasztjuk a dicső múltat, a hősöknek szellemét; a jelent nagy erényeivel és foltjaival és a szebb, békésebb jövendőnek gondolatát és lehetőségét. Ha nem is reményeink, vágyakozásaink, lelki szükségleteink utolsó, szakadó száláig, de nagyban csalódtunk. A nemzet tiszta tollú, az irodalom mo- csáraitól mentes, elsők közt is első színmű írónk, Herczeg Ferencz irodalmi, (egyben szinirodalmi) pajtás — szövetségről ir és ellenük védekezik. A mótelyes Herosztratoszi termelés ellen, mely irodalom nem a kultúra szeretetét plántálja a sziveinkbe; nem védi a becsületet, a szemérmet, hanem támadja; nem őrködik a közerkölcsökön, hanem beszennyezi és botrányossá teszi.“ Az a sajtó — úgymond — bűnt követ el a nemzet és haza ellen, a mely sajtó rája erőszakol egész sereg Írót, klikket, pajtás szövetséget, azzal a kiáltással, hogy ime, lássátok, csak ezek a jeles, a kiváló, kitűnő, nagyszerű irók . . . (Budapesti Hírlap nov. 19.) . . . Piros vérrel öntözik a csatatereket a mi hős katonáink . . . És itthon ? Piros szinlapokkal csalogatják az itthon maradottakat, mely lapon pirulás nélkül jelzik, hogy ma estére pikantériával szolgál — a közkereset. Mikor nem aktuális a mozgókávéházi üzéreknek közvetítő-szereplése ? Mint mindenütt, még a mi környékünkön is találhatók az idegenből idevetődött üzérek. Ezek az emberek, eltekintve attól, hogy az árakat kegyetlenül felverik, óriási pénzeket keresnek anélkül, hogy egy fillér jövedelmi adót fizetnének. A hatóságoknak ezeket szigorúbban kellene ellenőrizniük, mert tekintélyes összegeket lehetne az állam és a város pénztára javára ezektől az emberektől behajtani. De nemcsak az idegen üzérekkel kellene igy elbánni, hanem a környékbeliekkel is. Nem egy van olyan, aki ezelőtt sohasem gseftelt és ma nagy pénzeket keres. Az ügynökök nagy része a háború alatt gazdag ember lett. Akad olyan ügynök is, akinek a háború előtt sem neve, sem hitele nem volt és ma vagyona van. Adót azonban ma sem fizet többet, mint azelőtt. Se szeri, se száma azoknak a fölhajtóknak, akik a háború alatt rengeteg pénzeket keresnek, pedig sem iparigazolványuk, sem utazó egyleti igazolványuk nincsen, adót pedig egy fillért sem fizetnek. A hatóságoknak teljes szigorral kellene lecsapni ezekre az emberekre. Mert mégsem igazság az, hogy a nyomorúságos kis és fixjövedelmü ember nyögi az aránytalan nagy adó súlyát, addig a fizikai munkát nem végzők nehéz ezreket keresnek, kibújnak a méltányos adózás alól. Örvendetes megállapítás. Hadvezetőségünk, egészségügyi csapat elöljáróink, orvosaink s általában mindazok, kik a harcz- téri veszteségek fölött szélesebb körű áttekintést nyerhetnek, megegyezőleg azon örvendetes újságot adják hírül, hogy az orosz hareztereken aránylag sokkal kevesebb veszteség éri seregeinket, mint a háború kezdetekor. A sokféle magyarázat közül legvalószínűbbnek látszik az a körülmény, hogy harczoló hős katonáink a háború hosszú ideje alatt alaposan megtanulták a modern har- czászat fortélyait s mindig számolnak azzal a helyes elővigyázattal, hogy eredményeket érjenek kevés áldozattal. A háború legelső időszakában a magyar katona bátorságáról csodálattal beszéltek a foglyul ejtett orosz tisztek, sőt — emlékezzünk csak vissza, egyik másik orosz tiszt őszintén jelentette ki, hogy a mai gépkorszakban egyenesen vakmerőség az, amit katonáink cselekedtek. Az 500—600 lépésről való rohamozás nálunk szokássá fajult s ezárt volt annyi a veszteségünk. Ma nem csak tisztjeink, de még a közlegénység is sokkal óvatosabb, előrelátóbb és kevesebb áldozattal olyan sikereket produkál, hogy a vén Európa megremeg beléje. Ellentétben bakáinkkal, az olasz hadsereg most veszi be„a háború borzalmakkal teli véres leczkéit. Ok most tanulják megismerni a modern háború iszonyatosságait, a mieink ezen már túl vannak s hogy jól felelnek, bizonysága az olasz és orosz véres csatamezők. Ideje már, hogy egyszer áresésről is beszéljünk ! Illetőleg beszélhetünk. Balkáni térfogla- lásuuk máris különböző tereken érezteti hatását és ha egyszer minden vonalon megindul a rendes forgalom: Bulgáriával, szerb területekkel és Törökországgal, úgy sok most megfizethetetlen bőr és élelmezési czikk ára fog leszállni, sőt a régebbi normálisra visszaesni. Hogy példával is szolgálhassunk, a báránybőrök, melyekből a bekecsek készülnek és melyeknek az ára a rendes árnál 3—400 százalékkal volt magasabb, a megnyílt behozatal következtében egyszerre leesett a régi árra és a spekulánsok, akik már a magas árakon nagy készletet vásároltak össze a még magasabb árak reményében, alaposan rá fognak fizetni az elhibázott spekuláczióra. A dió ára is alaposan leszállt és nem tarthat sokáig; rövidesen meg fogja találni az utat hozzánk a bolgár tojás is, mivel ott milliószámra várnak a tojások a kivitelre. Bulgáriának mindig jelentékeny volt a tojáskivitele, különösen Svájczba és Angliába és mivel oda most nem szállíthatnak a termelők, készleteiket a monarchiában és a német birodalomba fogják elszállítani. Olcsóbb lesz hamarosan a ló is, nem is szólva az élő marháról, melynek fogyasztása a belső területen lényegesen csökkent és most már a katonaság részére sem kell szerb területen utánpótlás, mivel ott elegendő marhát rekvirálnak a szerbektől, akik amúgy sem tudták már, mit csináljanak nagy állatállományukkal, melyet most kedvük szerint értékesíthetnek. Szóval, mint a kétségen kívül közeledő béke előhírnöke rövidesen várható az élelmi piaczokon is a normális állapotok visszatérése, az angolok kiéheztetési terveinek a csődje. Bizonyítja jogos föltevésünket a következő hir is. A sertéshús és sertészsír árának országos maximálása befejezett tény. Az erre vonatkozó kormányrendelet a napokban már meg is jelenik a hivatalos lapban. Értesülésünk szerint a sertéshús ára 5 K 20 fillér, karácsonyra 5 K és januárban 4 K 80 fillér lesz, a zsir ára pedig 8 K 80 fillérről a 6 K 50 filléres és a 6 K 20 filléres fokozatokon keresztül végül 6 K-ra száll le. Ezzel a rendelkezéssel egyidejűleg ugyanily maximáló rendeletet ad ki az osztrák kormány is. _____Szatmár-Németi, 1915. november 24. Is mételten kérjük azon olvasóinkat, akik előfizetési dijukkal hátralékban vannak, szíveskedjenek e hátralékukat postafordultával kiegyenlíteni, mert nekünk a nyomdával szemben sürgős kötelezettségünk van. Főpásztori körlevél. Dr. Boromisza Tibor megyés püspökünk legújabb körlevelében közli XV. Benedek pápa motu pro- prióját búcsúk engedélyezésére vonatkozólag; ismerteti a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét a csalán gyűjtése tárgyában, továbbá a belügyminiszter elvi -döntését a felekezeti iskolának a község részéről való segélyezéséről, végül pedig a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter elvi döntését a templom, plébánia és kántori lak előtt készített járda költségeinek fedezéséről. Ezeken kívül útbaigazítást ad a hadi czálokra szánt fémtárgyak hovaküldésére. Szent István Akadémia. A szent István Társulat kebelében már három tized (1886) óta működő Tudományos és Irodalmi osztály Szent István Akadémia czimen uj szervezésű működésbe lép. A T. és Irodalmi osztály az uj tervezetet már magáévá tette. November 29-én pedig Csernoch János bíboros elnöklésóvel maga a Szent István-Tár- sulat tartja Budapesten rendkívüli gyűlését, melyen a Szent István Akadémia végleges megalakulása megtörténik. Egyházmegyénkből az uj Akadémiának három tagja lesz. Páld Ede, Bodnár Oáspár és Wolkenberg Alajos dr. f Makray József a helybeli róm. __________________ kath. egyházközség kántora, f. hó 21 én, élete 32-ik, boldog házasságának 10 ik évében, a halotti szentségeknek ájtatös felvétele után csöndesen elhunyt. Hült tetemét kedden d. u. temették el a hitközségnek élénken megnyilvánult részvétével. A temetési szertartást Benkő József apát-kanonok, plébános végezte a növendékpapok segédlete mellett, akik úgy a háznál, mint a temetőben megható gyászénekeket adtak elő. Makray Józsefet mintegy öt éve választották meg szatmári róm. kath. kántornak. Mint ilyen jeles tulajdonokkal megaldottan csakhamar megnyerte a híveknek és társadalmunknak is közbecsülését. Tüneményesen szép, szinte lebilincselő magas bariton hangjával a templomban áhítatra ragadta a lelkeket; gyakran énekelt, dalolt főleg jótékony- czélu haogersenyeken, a mikor a közönségnek ritka lelki élvezetet nyújtott és megérdemlőit tapsokat aratott. Csöndes, zajtalan élete volt. Egészen családjának élt. Betegségét minden valószínűség szerint katonaszolgálatának teljesítése közben kapta; e betegség csirája már két évvel ennek előtte lenyűgözte, morzsolta fizikumát; hiába keresett üdülést a pihenésben távoli fürdőkben.. ledöntötte a férfikor legszebb idejében levő férfiút. Elvesztőt, vigasztalást a hitben keresve felesége született Vas Anna és fia Józsika siratja. A ki annyi elhunytat kisért ki a halottak csöndes temetőjébe, a ki annyi koporsó fölött énekelte az örök élet igéit: az örökkévalóságnak énekét: — fényeskedjók nekie az örök világosság és nyugodjék békess égben. Lisztszükségletünk. A belügyminisztérium 28,600 mm. gabonát állapított meg Szatmár város lisztszükségletónek kielégítésére. Tehát kevesebbet, mint a mennyit a város kérelmezett. A városi tanács tehát takarékosság és méltányos arányosság szempontjából az utalványozási rendszert lépteti életbe. Helyes 1 De az utalványok szorgos kiszolgáltatását bízza csak szakértő és megbízható kereskedőinkre. Nem kívánja senki vissza e városba azokat a sajnálatos, sőt véres jeleneteket, melyeknek a házi kezelésnél tanúi voltunk. Nem kíván senki rengeteg időt, napokat veszteni néhány kiló liszt beszerzése fejében. S nem kívánja, hogy többé visszatérjenek azok a tehetetlenségek és piszmogások, miket egy-egy becsomagolásnál végig kellett
