Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-11-07 / 88. szám

/

XXIV. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1915. november 7.

88. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 . — .

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézműiparoeoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivaiaít illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. ül*. Balikay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 8 korona ----------------- Nyllttér sora *0 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Azt üzente

nem régen a német birodalmi bank elnöke Magyarországnak, bogy ne féljünk. Ha felfogjuk, mi vár reánk a munka terén: uj életünk következik. Hogy ne is legyen most más gondunk, mint az a sok munka-alkalom, a mi itt nálunk kínálkozik. S hogyha becsületesen dolgozunk, megháromszorozhatjuk Magyarországnak jövedelmét.

Hzt a derék, nyilt, őszinte üzenetet vagy teljesen elhallgatták az újságok vagy pedig felemlítvén, napi rendre tértek rajta. Egyik lap pedig jónak látta, hogy az üzenet kapcsán támadást intézzen — a dolgozó gazdaosztály ellen.

Pedig ez az üzenet a mi hazánknak, a mi nemzetünknek ütőerét fogta át. Mint az orvos úgy fogta át . . . és gyöngéden ugyan, de érthetően adta tudtunkra:

— Jó magyarok, nektek egy bajotok van. Nem dolgoztok eleget es nem is dolgoztok becsületesen. Pedig sok-sok munka alkalmatok van, még több vár reátok. Az a bajotok, hogy egyoldalúak vagytok. Azért

TÁRCZA

ügy nemes ellenség1.

— Egy franczia sebesült letéve a nemzeti gyűlöletről, megmenti egy német sebesült életét. Elbeszéli maga a menekült. Ez igaz történet megérdemelné, hogy az olvasókönyvekben megörökitsék. —

Egy 1915. évi májusi nap hajnali szűr- keleténél, zászlóaljunk rohamra indult a franczia lövészárok bizonyos kiszögelő szakasza ellen. A támadók elsősorában voltam. De alig száz méternyire lövészárkainktól az ellenfél heves fegyver és gépfegyver füzétől, balkaromon és mindkét czombomon súlyosan megsebesebesültem. Földre zuhantam és a hasitó fájdalomtól alig tudtam megmozdulni. A mieink kénytelenek voltak visszavonulni árkaiba, mert az ellenséges állás sokkal erősebb volt, mint hittük. Néhány pajtásommal együtt a két ellenséges állás közt feküdtünk, hol két oldalról voltunk kitéve a gyilkos tüzelésnek.

De a kölcsönös tüzelés nem sokáig tartott, mert a francziák átmentek ellentámadásba. A francziák közt sok Senegall néger volt, akik vad, embertelen üvöltéssel rohantak előre az első vonalban. Sok ellenséges katona rohant keresztül rajtam, de sokan közülük elestek, mert a mieink heves tüzelésbe kezdtek.

történhetik, hogy csak egyes társadalmi osztályaitok fürdenek meg a jövedelemben —a legtöbbnek, akik pedig igazán dolgoznak alig-alig a mindennapi kenyér jut. Ez az állapot nem egészséges. Sőt örökös gyengeségre, elgyengülésre és szo- cziális betegségekre vezet. Ha becsületesen dolgoztok, meg tudtok becsülni minden munkát... megháromszorozhatjátok jövedelmeteket. A mely jövedelemből aztán anyagi elismerést, megérdemlett munkabért kaphat a ti országotokban minden ember fia.

Szinte összerezzen az ember lelke erre a diagnózisra. Mert érzi, hogy — talál.

Hiszen lehetlenség tagadni, hogy itt, a mi hazánkban az igazi munka, a verejtékes munka megfelelő, megérdemlett jutalomra nem számíthat.

Itt vagy a szerencse osztja ezt a jutalmat. Vagy a protekczió. De leginkább — a spekuláczió. A köny- nyü, a termelés, a produkczió nóh kül való részvény és más ily természetű legyeskedés.

Gazdaggá itt a tudomány, művészet nem tesz. Jólétet itt a becsüAlig tiz perez múlva az ellenséges támadás súlyos veszteségek között összeomlott. A fennmaradtak rémülettel menekültek vissza. Mig egyrészt örvendtem az ellenséges támadás meghiúsulásán, aggódva gondoltam másrészt arra, hogy a visszavonuló ellenség esetleg magával czipel, s igy fogságba esem. Ezért nagy fájalmaim daczára arezomra feküdtem, s halottnak tettem magam.

Egyszerre csak erős lökést kapok a hátamba, miközben halk nyögést hallok fejem fölött — egy elbukott ellenséges katona teste zuhant rám. — Minden erőmet összeszedve megfordultam, s láttam, hogy egy franczia káplár a reám esett sebesült.

Midőn a franczia észrevette, hogy még élek, nagy fáradsággal levonszolta magát testemről és mellém feküdt, balkezét mellére szorítva, hol piros vér foltokat vettem észre. Kisvártatva hozzám fordul és elég jó németséggel megszólít: „Bajtárs, mellem át van lőve, rettenetesen szomjazom. Mily hálás volnék neked egy korty italért 1“ Kulacsomban még volt egy kis fekete kávé. Miközben a harczi lárma még körülöttünk tombolt, se- besületlen jobbommal kulacsom utána nyúltam s oda nyújtottam az ellenségnek. Az mohón szürcsölte ki annak tartalmát és kimondhatatlanul hálás, fájdalmas, pillantással adta vissza kulacsomat e szavakkal : Köszönöm német bajtárs, ezerszer köszönöm, most sokkal könnyebben érzem magam. A jó Isten fizesse meg 1

A visszavert vörösnadrágosak hanyatt- homlok futottak vissza árkaihoz, anélkül,

letes, tisztes verejtékes foglalkozás nem termel. A produktiv irányú életpályák is esélyekhez vannak kötve. S ha sorsod fényes és eredményes küzdelmü tanulmányok utján pedig a lateiner pályára visz: akkor vigyázz, még annál a lépésednél is vigyázz, mikor családot óhajtasz magad és a nemzet számára alapítani.

Vagy ne kövesd szivedet, szerelmedet, de eredj oly forrásokhoz, a hol a spekulácziós és részvényes irány már meghozta a leány számára — a gazdag hozományt és ezzel a férjhezmenetelt is;

Itt megmosolyognak, ha nincsenek banki összeköttetéseid. Nincsenek kupponaid. Mert mikor te verejtékkel, hónapokon keresztül száz koronát keresel és örülsz neki, mint a gyermek... akkor... akkor egy-egy szerencse fia, egy úgynevezett közgazdasági alany, ezreket és ezreket rvág le ollójával a kup- ponokról. És téged úgy lekicsinyel. De hogy lekicsinyel. Pedig ugyebár, te is becsületesen dolgoztál . . Dolgozhatsz koporsódnak zártáig ..

hogy törődtek volna velünk. Bizalommal s megnyugvással tekintettem szót a csatatéren, amelyen már csak néhány visszafelé száguldó ellenség volt látható, mig körülöttem számos sebesült és halott feküdt. A néhány menekülők közt volt egy magas, erős senegalli néger ... aki véletlenül megpillantott engem. Anélkül, hogy törődött volna az utána zudoló német golyókkal, vad ordítással macs- kaszerüen előrehajlott állásban tört felém. Kimonhatatlan rémületemre láttam, hogy ez a vad ember rajtam, szegény gyámoltalan sebesültön akarja kitölteni bosszúját. Jéghideg verejték futott végig hátamon . . . minden sebtájdalmam elmúlt e pillanatban a nagy veszély gondolatára, hogy a fanatikus fekete most le fog mészárolni engem . . . ájuldozva lehunytam a szemem s Istennek ajánlottam szegény lelkemet.

A mellettem levő franczia káplár, velem együtt megfigyelhette a fejleményeket, mert francziául kiáltott valamit a Senegallinak, amit ón nem értettem. Felnyitottam a szemem és láttam, amin a néger fogait csattogtatva s vadul forgatva szemeit, egy lépést meghátrált, azután néhány franczia szót mormolt, miközben ördögiesen gúnyos ábrázatot vágott. Ebből következtettem, hogy a vad ember a káplár parancsa daczára megmaradt szándékánál.

Nem is tévedtem. Egyetlen ugrással mellettem termett; láttam a bajonetjót villogni és már az az érzésem volt, mintha a mellembe mélyedt volna. — Ekkor egyszerre csak a mellettem fekyő franczia káplár han-