Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-10-31 / 86. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. október 31. és kötelezettséget vállalt a javaslat megtartására, bár néhány állam már eddig is heten- kint egy szabadnapot biztosított a foglyoknak. A hadviselő államok kormányai, köztük a török porta is, ez alkalommal elismeréssel nyilatkoztak a pápa üdvös tevékenységéről. Nincs pártfogójuk a mi városi tisztviselőinknek. A sajtónak kötelessége tehát a pártatlanság, az osztó igazságosság : túl kell tennie magát minden néven nevezendő tekinteten — ős pennára kell venni az ő ügyüket. Hogy a tisztviselők népszerűségét az utóbbi időben jól ismert, sajnálatos körülmények gyengítették: az minket nem ment fel az alól a meggyőződés alól, hogy egyeseknek miatta a többségnek bűnhődnie nem szabad. Minket erre a felszólalásra senki a világon fel nem kért. Tesszük ezt a magunk meggyőződéséből és igazságérzetéből az érdeknek minden, parányi árnya nélkül. S ha ütnek se bánjuk. Üssenek, csak hallgassanak meg és főleg tegyenek. Az állam belátta, hogy hivatalnokait nem lehet egészen elhagyni, s hogy még nem régen hangoztatott takarékossági elvek és a korlátozott megsegítések elvének hangjai szépek lehettek, de a gyakorlatban nem válnak be. Minden valamirevaló magánczég fizetéseket javit ebben az esztendőben. Pedig ezek a czégek, javarésze nem szokott fukarkodni amúgy sem. Igen sok állami nagy ur elcserélné a jövedelmét akárhány olyan magánhivatalnokéval, aki rangban ugyancsak alatta van. Mondjuk-e még ezredszer is, hogy a mai időkben jóformán a legmostohább társadalmi osztály a hivatalnoki kar ? A fix- jövedelem éppen, h°gy elég volt azelőtt is a megélhetésre, abból kijönni csak a beosztás különös művészetével lehetett. És most, mig sokaknak takarékbetéteik növekednek milliós tételekben és sürü forintokban, mindenféle életmegnyilvánulás közepett az itthon levő lateiner vörösre dagadt szemmel legnehezebben küzködik a megélhetéssel. Iparos-családokat, ha igényeiknek kevés volna a hadi államsegély, pótlékkal lát el az állam. Különféle testületek, kamarák hozzátartozói társadalmi állásunknak megfelelő havi járandóságot kapnak, ’ha a családtag keresete megakadt. Csak a köztisztviselő le. lottnak az izenete szól felénk. S kikről azt hittük, hogy számunkra már nincsenek . . . egyszerre megjelentek előttünk. Híven, egészen híven. Fölismertük szemük lobogását. Visszacsengtek szavukban beszédük vonásai.. * Minden halottak napján mi láz fogta el a futó, a létért küzdő, rohanó embert e napokban, mikor az Egyház kegyeletet szentelt a halottak emlékének. Soha a kath. egyháznak annyi hívője nem volt, mint e napon. Valóban ámulva kérdezhettük, mit kerestek a temetőben, a templomokban még ti is, kiket ott sohasem láthattunk máskor ? Hiszen azok alatt a hantok alatt már csak csontok vannak. Por vegyült a földdel. Kinek viszitek, hozzátok azokat a virágokat? Kinek számára gyújtjátok azokat a mécseseket? A halottak emlékének mondjátok. A virágszál a fekete földben gyökeret ereszt. És leereszkedik egész a halott szivéig. És bogy gyöngéd, érthető üzenetet cseréltek ki. Jó emberek 1 Ez az üzenet már imádság. Mélységes nagy imádság. Az imádság pedig . . hit. Azért kerekedtek fel e napon, hogy messziről is jöjjetek és felkeressétek azokat a hantokat . . és csöDdes sóhajba merülten . . akarva nem akarva . . imádkozzatok. E napon . . Ha sohasem, legalább e napon. * így volt, ugy-e bár igy volt minden halottak napján . . . De a múlt esztendőnek őszi hervadá- sán még inkább igy volt. Jött a „Nagy ha- ottak napja." Mikor megdobbant magának a hét az ország legelhanyagoltabbja ? A kiről még csak nem is lehet írni vagy beszélni a segélyt illetőleg. A tisztviselő, az, akitől még ma is állandó áldozatot, mosolygó arczot, fürge készséget várnak; neki kell rendben tartani a rendeletek ágasbogas erdejét, ő végzi mások munkáját, ő lelkesít, házal s ő dresszirozódik bele egyre jobban a koplalásba. Bátran mondjuk ezt, mert közvetlen tapasztalásunk van arról, hogy épen a kevés létszám mellett rogyásig dolgozó kisebb fize tésü tisztviselőink közül vannak abban a helyzetben, mely helyzet megdöbbentő hatása alatt immár az állam is betátta, hogy a czipő szőrit, következőleg nagyobb mértéket vesz. * Hát ha ezt a mértéket nem meri kezébe venni az, a kit e mértékszabás első sorban megillet, akadjon legalább egy városatya, a ki megmeri mutatni, hogy van szive és érzéke az igazság és szocziális felfogás iránt. Eldugják as asszonyok a váltópénzt. Igen érdekes miniszteri rendelet érkezett a vármegyékhez a váltópénz elrejtése dolgában. A rendelet szerint a miniszter arra a tapasztalatra jutott, hogy a váltópénznek a forgalomból való kivonását megakadályozó akczió nem járt kellő eredménnyel. A múlt évben, mikor az ellenség az ország határain állott, egyesek félelmükben ami váltópénzt csak meg tudtak kaparintani maguknak, azt mind összeharácsolták és nemcsak odahaza a láda fiában, vagy a harisnya szárban gyűjtötték össze, de még sokan el is ásták, vagy úgy elrejtették, hogy ki tudja talán majd évszázadok múltán kerülnek felszínre elértéktelenedve. A miniszter ezt a korlátoltságra valló eljárást azzal magyarázza meg, hogy a lakosság erre nézve talán az ellenség betörésétől félt. — Másik indokolása a váltópénz visszatartásának az, hogy az ország tu- lajdonképeni gazdálkodói, akik eddig idehaza a pénzt is kezelték, most hadban vannak. Ide haza pedig az asszonyok maradtak, akik sohase kezeltek pénzt és most a kezükhöz begyült összeget méginkább maguknál tartják. A miniszieri rendelet arra hívja fel a közegeit, hogy minden eszközzel hassanak oda, hogy a lakosság a most magánál tartott váltópénzt vegye elő rejtekhelyéről és bocsássa forgalomba. Elsősorban rendezze abból mindenki az adósságát, másodsorban helyezzék el gyümölcsözőleg a pénzintézetekben, ahol sokkal jobban megőrzik, mint odahaza. nemzetnek szive . . a halottak napján. És most is itt van, megérkezett a még nagyobb halottak napja. Ezer és ezer tűzhelyen megrezzennek a lelkek. Mert micsoda halottak napja lesz ez . . én Uram és Istenem! Terítő nem volt a házban és mégis halott volt a tűzhelyeken. Sírok nincsenek a temetőkben és mégis hány és hány hant nyugszik a szivekben ... És úgy képzeljük, hogy minden hervadt falevélről egy-egy hősnek, egy-egy elesett „mi- enk“-nek az izenete száll felénk . . . Mily más, nagy halottak napja ez ! A békesség idején mindenki elmehetett a maga kedves halottjának sírjához, ~ha lehette. Ha vonzotta az a hant. Most a messze távolban, talán ismeretlen idegen földekben mozdulnak meg a sírok. Onnan kelnek — Jőnek a sírok lelkei ide hozzánk. Haza. És megjelennek előttünk, {liven, egészen híven. Felismerjük szemük lobogását. Felfogjuk ajkuknak mosolyát. Látjuk büszke, hősi homlokuknak derűjét. S halljuk beszédüket. Vigasztaló intelmüket... S ha minden halottak napján annyi és annyi millió hívője volt a katholikus egyháznak : ma sokszorosan, százszorzsan több van 1 Miért ? * .... Múlt ősz hervadása táján, igy halottak napja előtt, együtt ül a család egy estenden. A csalód? Hiszen ürült helye van ott a családapának. Hősi halált halt — messze . . messze, a hova még a sóhaj is oly nehezen száll. — Csak legalább itthon, a mi temetőnkben volna hantja, szólt nagy busán az Legjobban tennék az ilyen korlátolt emberek, ha a most eldugott pénzüket hadikölcsönbe fektetnék. Ott legalább nagyszerűen jövedelmező üzleteket is csinálnának, e mellett még hazafias munkát is végeznének. Éj HÍREK A. piacz kofája egyszerűen kvalifikálhatatlan goromba, ha a „naccsága,“ „a kalapos úri dáma“ alkudni merészel a portékájára s nem fizeti ki szó nélkül a lehetetlen árakat. Haragusznak reá mert neki a húsz fillér is pénz, ma, mikor a megélhetésért jobban kell küzködni, mint valaha; és — éppen ez az, amit a kofák nem tudnak az urinöknek megbocsájtani. Ha naccsága, hát legyen naccsága I azaz: ne sajnálja a pénzét. Mit keres a kalap annak a fején, aki számolja a, krajczárt, úgy filozofál a piacz kofája. És a telt zsebü kofa gőgje dühösen fordul azok felé, akik urinők mernek lenni, holott prédálni való tőkéjük nincs hozzá. Nekünk, a csekély vagyonú vagy rész ben egész vagyontalan középosztálynak, mely legtöbbet szenved a háború drágasága miatt, nekünk szól ez a parázs kis hadüzenet, amelyet komikusnak is vehetnénk, ha nem nehezítené meg napról-napra jobban és jobban a megélhetést. Köztudomású, hogy a tisztviselő, még a jobban fizetett is, most valósággal nyomorog. Mert ő a maga munkájának árát föl nem emelhette, mig minden, amit másoktól vesz, száz perczenttel drágább lett. Vásáros asszonyoknál, munkásoknál szinte elv: ha úriember kérdi, mennyibe kerülf: drágább, mint a maguk fajtájának. Ami helyes is volna, ha az igazán gazdagot adóztatnák meg vele: de nem helyes, mikor egyik nyomorúságot különböztetik meg a másiktól. Azok a bizonyos kalapos urinők, akiket inzultálni ma már — ugylátszik — virtus- számba megy, tudják-e, mit dolgoznak manapság ? Cseléd nélkül vagy egy kisebb fajta kisegítő leánnyal, (mert a cseléd megkívánja vacsorára a húst, de az uriasszony megelégszik a délről maradt főzelékkel is) elvégez minden házimunkát, kijár a piaczra, takarít és főz. És semmi sem nehéz és semmi sem alantas neki; ott segít a mosóteknő mellett, anya. Csak legalább azt engedte volna meg a jó Isten akarata. Legalább virágot vihetnénk sírjára . . tovább nem bírta, szegény jó asszony, elfogta a nagy indulatja. — Édes jó anyuka, szólalt meg egy kedves teremtés, fakadó virágszál, édes hős atyjának beczózett leánya; ne sirj. Virág nélkül a mi jó apukánk sírja nem fog maradni. — Oh te szegény gyermek, apádnak kedveltje. Hát hol van a sir ? Ki tudja ? Ki van most már ott, a hol ő elesett, hősi halált szenvedett. — Van egy virág, jó anyjukám, amely láthatatlanul eljut nemcsak az apuka sírjára. De messzebb . . . Fel-fel, oda, ahova jó apukánk lelke szállt . . . Ezt a virágot, ezt fogjuk adni jó apuka sírjára. És az anya rábámul a leányra. Mintha angyalt látna maga előtt, aki leszállt a földre, hogy virágot gyűjtsön, vigyen az elesett hősöknek. Siri, mély csönd lebegett a tűzhelyen és leány hangja, mint gyönyörű, ezüsthangú csengő szólt: — Az imádság a szívnek legszebb virága. Olyan virág nem terem több a földön. Soha, semmiféle szép őszön. Nem apuka irta? És hányszor irta . : „Imádkozzatok értem. Legyen meg Isten akaratja.“ # Sok-sok angyal jár most a földön. Istennek minden angyala leszállt ide hozzánk. A legszebb virágot . . at imádiágot szedi, gyűjti . . . Ismeretlen, messze földekre viszi . . és onnan a magas égbe röpíti. Bodnár Gátpár.
