Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-27 / 85. szám

Szatmár-Németi 1915. október 27. SZATMÁRI HÍRLAP. 3 A fabeszállitó fuvarosokról hallat­lan dolgokat beszélnek, de nem mesélnek. Mert ezek a dolgok valóságok. És oly mé­retű embertelenségek, melyekre nem veteme­dik a legvadabb ellenség sem, ha városun­kat megszállaná. Mert az az ellenség vagy elveszi, de igy nyúzni nem fogja, a legyő- zotteket. Hazaárulással egyenlő az ilyen ki­rablás. Nem is kell itt másképen itt eljárni, mint úgy elbánni velük, mint a hazaárulókkal. Ki kell dobni őket a magyarság kebeléből és megbélyegezni, mint olyanokat, a kik nagy és szent időben nemcsak az emberi érzés, de a legelemibb hazafias érzés ellen vétkeztek. Uj pénzügyigazgató helyettes. Bárezy Iván pénzügyi tanácsos helyettes pénzügyigazgatónak pénzügyigazgatóvá tör­tént kineveztetésével megüresedett az egyik helyettesi állás az itteni pénzügyigazgatóság­nál. Ä múlt héten érkezett le a pénzügymi­niszter leirata, mely szerint a második he­lyettesi állásra Nagy Gábor pénzügyi taná­csos kapta meg a megbízást. A miniszter ezen megbízatását a pénzügyi tisztviselők örömmel fogadták, mert a megbízatásban nyert kitüntetés erre méltó pénzügyi tiszt­viselőt ért. A szatmári Jótékony Nőegyesület a városi színházban vasárnap este műkedve­lők szereplésével szinelőadást rendezett. A czél az egyesületi szegények, a vak katonák és a kárpáti falvak segélyezése volt. Tehát ismét fényes tanúbizonyságát láttuk annak, hogy a Nőegyesület mily előkelő szerepet -Csl a háború által diktált jótékony társa­dalmi munkában. A közönség is megértette a nemes czélt. Az előkelő, válogatott publi­kum egészen megtöltötte a színházat. Színre került a „Mozgófényképek"' czimü bohózat 3 felvonásban 10 szereplővel. Úgy a rendezés, mint a játék dicséretes buzgóságról és mii vészi rátermettségről tett tanúbizonyságot. A szereplők egyenkint és összesen is tudásuk javát nyújtották. Felvonások között Fityi ze­nekara játszott magyarosan és szivhezszólóan. Tárgyilagosság miatt azonban uem hallgat­hatjuk el, hogy a darab megválasztását nem tartjuk szerencsésnek és a Nőegylet czéljai- val egészen harmonikusnak. Nem a Nőegye- süiet, nem a műkedvelők hivatása, hogy a családi életben előforduló visszaéléseket és ferdeségeket nyilvánosságra hozza és mulas­son azokon. Ilyenek látása az ifjúságra, de különösen a fiatal leányokra nincs jótékony és nevelő hatással. Műkedvelőknél mindig hiányzik ilyenkor a természetesség és bele­élés, mert nincsenek a visszaélésekhez és {'erdő­ségekhez hozzászokva. Színészeknél más mér­téket alkalmazunk. Kazár Vilma és Menszky Borisz szerepe volt a Nőegyesület és mű­kedvelők hivatásával legharmónikusabb, ezért tűnt fel Wallon Irén és Borsv István játéka is a legsikerültebbnek és legkedvesebbnek. Régi, zamatos, nemesitő, nevelő magyar nép­színművek hol késtetek a választásnál az éji homályban?!? Hősi halál. Dr. Cserényi Ignácz ügy­védjelölt, aki Szatmáron végezte gimnáziumi tanulmányait és itt volt joggyakorlaton is a szatmárnémeti 12. honvédgyalogezred tar hadnagya, ki az ellenség előtt tanúsított vi­tézségéért 2 ízben is ki volt tüntetve, április 15-én a Zemplénmegyei Telepócz közelében elesett. Az elhunyt — Dezső Lajos őrnagy, zászlóaljparancsnok szerint — „valóban hősi halált halt, mert szemben, kiizvetlen mellette halva volt az az orosz is, akinek golyója őt szivén találva, életét kioltotta akkor, amidőn századával az orosz támadást megállította. Ő azonban erről már alig tudhatott, mert sebe­sülése pillanatában holtan esett le“ Cserényi hadnagy a múlt évi máramarosi harczokban 16 csatában vett részt s egyizben kevesed- magával 42 muszkát elfogott. Az elesett hősök sírját, mint a vi­déki városok lapjából olvassuk, mindenütt ki fogják világítani. Hisszük, hogy Szatmár városa sem fog elmaradni ezen kegyeletes megemlékezésből. De legyen ez a kivilágítás a legegyszerűbb. És imádkozzunk is a mi hőseinkért, hiszen oly sokszor Írták ők ne­künk haza, hogy imádkozzunk érettük. A Bugás büntetése. A kis iskolában, a hol a tanitó-kisasszony tanított, hospitált, látogatott az igaz­gató. A kisasszony számtant tanított és egy kis leány­kától olyan háborús példát kérdezett, melynek ered­ményeként kettőt kellett volna mondani. De a kis le­ány hallgatott. Az igazgató ur felemelt ujjával akart segíteni. Az ám, de észrevette egy szemfüles kis leány és rögtön 5 is segíteni akart az igazgató bácsin, szól­ván emigyen és hangosan: — Kisasszony, tessék megállani kicsint, az igazgató bácsi ki akar menni. A halottak az élőkért. Resch Ferenc tábornok, az aradi vár parancsnoka, felhívást intézett a város közönségéhez. Azt kéri, hogy a halottak napja alkalmával venni szándékolt koszorúk árát adja a közönség a hölgybizott­ságnak, amely katonáknak meleg ruhát ké­szít. A város legelőkelőbb hölgyeiből alakult hölgybizottság már nagy buzgalommal kezdte meg a gyűjtést és végigjárja az utczákat. A gyűjtés alkalmával nemcsak pénzadományo­kat, hanem ruhanemüeket is elfogadnak. Országos vásárok vármegyénkben. November hó 2-án Aranyosmegyesen; 5-én Magyarberkeszen; 8-án Nagykárolyban; 9 én Szamoskrassón ; 10 én Nagysomkuton ; 11-én Királydaróczon ; 12-én Érdőszádán ; 15-én Mátészalkán és Nagybányán; 19-én Csen- geren ; 22-én Misztófaluban és Szatmár Né­metiben ; 29 én Krasznabélteken. Nem Máj er. Pigy dunántúli városban, a hol majdnem mindéi második embert Májornek hívnak, Hegedűs kereskedelmi minisztert várták nagy pom­pával. A pályaudvaron csupa diszruhás magyar gyü­lekezett, a kiket az éljenezés és üdvözlő dikczió után a polgármester mutatott be a kegyelmes urnák : — Májer városi tanácsost vagyok bátor exczel- lencziádnak bamutatni. — Májer helybeli gyujtógyáros. — Májer helybeli főkapitány és is tovább. A miniszter melegen szorongatta a helybeli Májerek kezét, azután egy a sorban álló diszruhás öreg kuruczboz f.rdult: — De urambátyám már csak nem Májer ? — Nem, kegyelmes uram, — dünyögi a vén kurucz — én Reitermayer vagyok. Kis emberek öröme. Mondjuk-e száz­szor, hogy ma a latainer emberek lettek — megélhetés tekintetében a kis emberek. Mit szóljunk a dijnokokról, napdijasokrol. Minden jóérzésii einbenek örömöt kell éreznie, ha ezek a szegény, talán igazán a legkisebb embe­rek valami segítéshez jutnak. Szatmár városá­nak napdijas hivatalnoki tízezer Kor. segélyt kaptak. Égyesületiik a közhivatali keze­lők és napdijasok országos egyesülete 9570 korona segélyt küldött most részükre. Az egye­sület ugyanis 1914. november 1-től számítva visszamenőleg is drágasági hadisegélyt fo­lyósít tagjainak és pedig a nőtlen napdijasok részére havi 10 koronát a nős, de gyermek­telen napdijasok részére havi 20 koronát, a családosok részére 30 koronát A városi ta­nács, amelyhez a pénz érkezett, a segélyről úgy határozott, hogy a segélyt a szolgálati idő figyelembe vételével fogja a napdijasok között kiosztani. A székesegyház egész nap nyitva van. Tudatjuk a hívek ezreivel, hogy püs­pökünknek rendelkezése folytán a székes- egyház a korai misézésektől az esti órákig, egész napon tehát nyitva van. A híveknek régi óhajtása megy teljesedésbe ez intézke­déssel. És ebben a nagy időben, mikor annyi okunk van imádkozni. Könnyeinket, fájdal­mainkat, aggodalmainkat, reményeinket, nem­zetünknek sorsát odavinni az Isten templo­mába. És akkor, mikor tehetjük. Utunkban, ügyeink végzése közben. Hiszen százan és százan csak igy és pillanatra térhetnek be a templomba egy-egy mély sóhajra. Nagyapó pénze. Egyszerű kis törté­net, de beszédes. Az egyik bankban huppogó csizmában, kurta, fekete dolmányban, ga­lambősz ember jelent meg, aki reszkető ke­zekkel bogozta ki a kendőjében kötött hato­sokat. — Szegény kis unokámnak Nagy-Orosz- országba pénzmagot küldenék, tekintetes uraim. Egy napig dolgoztam érte a patikárius kertjében, csakhogy a rabságban ne szen­vedjen ínséget az én árva kis madaram. Itt van az atrecz, a többit tudják már te­kintetes uraimék. — Mennyi az a pénz bátyám uram ? kérdezte a pénzt továbbitó hivatalnok. — Egy forint húsz krajczár. Csak annyi, amennyi az én szegénységemtől telik. A tisztviselők meghatottan néztek a jó öregre. Nyugtát is adtak a pénzről és mégis valami negyven korona ment el Sós András harminczhetes vitéz czimére Nagy-Orosz- országba — a fogságba. A Vidék. Főispánt vizsgálatok befeje­zése. A közélelemezés és a hadi­segélyek kezelése körüli eljárás megvizs­gálását Szatmárvármegye főispánja befejezte. Ez alkalommal nemcsak a főszolgabírói és városi polgármesteri hivatalokat vizsgálta meg csaknem kivétel nélkül, hanem szemé­lyesen megjelent a községekben is és szigorú vizsgálat tárgyává tette a lakosság élelmezése és a hadbavonultak itthonmaradott család­tagjainak segélyezése körüli eljárásokat. S bizony megesett, hogy egyes helyeken — a lakosság legnagyobb megelégedésére — a lisztákat 2—3 fillérrel kilónkint azonnal le­szállította s a kezelők által eddig jogtalanul felszámított magas kezelési dijakat visszafi­zette. A hadisegélyeknél pedig a jogos pa­naszokat nyomban felvette s azonnal intéz­kedett, hogy a jogtalanul megvont segélyek folyósitassanak s a leszállítottak felemeltes­senek, Ellenben szigorúan büntette azokat, akik jogtalanul bírták eddig is a segélyt, vagy erőszakos módon állandóan zaklatják a hatóságokat jogtalan panaszaikkal. Egyide­jűleg elrendelte, hogy minden olyan segély- zettől, aki munkabíró és normális napszám mellett dolgozni nem akar, a segély azonnal megvonatik. Megtöriént, hogy az eddig jog­talanul élvezett segély nemcsak megvonatott az illetőtől, hanem a felvett összeg visszafi­zetése is elrendeltetett, illetve az Élőljáróság terhére íratott, sőt az Élőljáróság fegyelmileg is felelőssé tétetett. — A hajdudorogi gör. kath. magyar egyház újonnan kinevezett főesperesei. Vasárnap iktatta be Miklóssy Ist­ván hajdudorogi püspök fényes egyházi ünnep­séggel óriási számú közönség jelenlétében püspöki székhelyén Nyíregyházán az odavaló gk. magyar plébánia templomban Marchis Romulus szatmárvármegyei, Damjanovics Ágoston zemplénvármegyei és Hubán Gyula székelyföldi őfelsége a király által kinevezett főespereseket, legutóbbit egyszersmind mint székelyföldi vikáriust is, kik a püspök kezébe letették a hivatalos esküt, mire püspök az uj főespereseket egyházi felruházvánnyal látta el. A püspöki áldás osztása a pápa, király püspök és az uj főusperesek éltetése után az „Isten áldd meg a magyart“ lelkesítő hangjai mellett hagyta el a püspök a templomot s vonult lakosztályába. Majd egyházi ünnepsé­gek befejezte után a káptalan jelenlétében fogadta a püspök az uj főesperesek hódoló tisztelgését. Pázmány Nagy Képes Naptár. I AA Oil ' 3, Máriapócsi Nagy Képes Naptár. Mariapocsi Kis Kepes Naptar. Bodnár Gáspár gyönyörű tiz népies elbeszélésével. Tömeges rendelésnél jelentékeny árengedmémj. Portó a megrendelőt terheli.

Next

/
Thumbnails
Contents