Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-14 / 55. szám
XXIV. évfolyam SzatmáP-Németi, 1915. Julius 14» 55. sssám. 5. «;: * • - ^ (HETI SZEMLE) POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K Félévre — 5 , f. Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelßs szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Lapt’.iiajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők , Pályázati hirdetések egyszeri közlése 8 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ■ ■ — Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A. nőkérdés kialakulására igen érezhető kihatással lesz a világháború. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az úgynevezett nőkérdós mozgató ereje, motora a női munka. A mi kérdésben a sokszor mesterségesen szitott mozgalom csak néhány lépést tehetett, azt a lépést meggyorsítja, azt az utat meg fogja tehetni — a háborúnak kétségtelenül nagy hatása. Az elesett katonáknak özvegyei, anyái, árvái szaporítani fogják a dolgozó nőknek számát. És megnyílnak a kapuk oly munkakörnek mezein is, ahova eddig csak igen kevesen tehették be lábukat. Minden hadviselő állam gondoskodni fog ugyan az özvegyekről és árvákról. De ezen segítség nem lesz, nem is lehet oly arányú, hogy kisegítő munka nélkül meg lehessen belőle élni. Főleg, ha már az a nő férje életében megizlelte a magasabb igényeknek izét. Ez egy. Másrészről az egyes pályákon megfogyatkoztak a munkaerők. Ezt a munkaerőt pótolni kell. Tehát a közérdek is elő fogja segíteni, hogy a dolgozni akaró nők foglalkozáshoz jussanak. De a női munkának úgyszólván legerősebb gyarapodása nemcsak az özvegyek révén fog bekövetkezni. Miért ? A harczokban résztvevő férfiak közt nagyobb számmal vannak a nőtlenek. Német kimutatás szerint az eddig elesetteknek körülbelül egy negyede nős. A férjeknél sokkal többen estek el olyan katonák, a kik a jövendőben lettek volna férjek. A házassági eshetőségeket tehát a háború nagyban fogja gyengíteni. A házasodni akaró férfiak száma hatal inas arányban fogyatkozott meg. Hány nő veszítette el jegyesét? Vagy mondjuk Így: hány nő vesztette el a csatatéren azt a férfit, a ki esetleg férje lehetett volna. Ezek a nők semmi járadékot nem fognak kapni. Pedig számuk több, mint a? özvegyeké. Mit fognak ezek tenni, tehetni —.jövendőjük biztosítására. Két ut áll előttük. A munka, vagy a prostitúció. Nem szabad számításon kívül hagyni továbbá a nagyszámú rokkantak feleségét sem. Itt is be fog következni, hogy a család nem bir megélni a járadékból. A feleség kisegítő munkát fog keresni. A nagy drágaság még sokáig fenmaradhat Feleséget, esetleg a leányokat is nagy mértékben a munka mezejére fogja vinni. Hát ime, csak egy futó pillantás azokra a hatásokra, miket a nők helyzetére a háború gyakorolni fog: meggyőzhet minket arról, hogy a háború után fokozott energiával, sőt lázzal fog megindulni a dolgozó nőknek raja. És ezzel szinte Da- mokles kardjaként fog függni e családi élet és a nő, anya méltóságának, erkölcsi életének kérdése felett. Mert mit tapasztaltunk a dolgozó nőknek munkaterén? A nők nagy százalékainak tisztességes munkakör jutott pl. a betegápolásnál, a kórházakban. Tehát munícát, tisztes jövedelmet nyertek, mely mellett tisztes és erkölcsös életben maradhattak volna — a családoknak, a jövendő tűzhelyeknek számára. Oh .. azok a mások. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Irta : BODNÁR GÁSPÁR. Csendes Péter olyan kis hivatalnok a törvényszéknél. Fizetése nem nagy. De apjától örökölt valamelyes tőkét. Gondolta, ezzel egyetemben mégis csak tűzhelyet alapíthat.. És úgy érezte, hogy a földi boldogságot vitte házába. Ha ugyan van e földön boldogság. Ám ö vallotta, hogy létezik. Van ilyen boldogság. Kettecskén éltek, éldegéltek. Mi varázserő is rejlik e sióban: kettecskén. Egy csöndes kis fészekben. Egymást megértve, szeretve. Viiágzaját, emberek vásárját nem keresve. Csak kettecskén. Flórika is egyszerű, természetes leány volt. Akár a mezőknek virága, amelynek nem kell divatos ruha, pirosító, czifraság, selyem, karmazsin. Csak az, amit az élet, a természet adott. Ami egyedül igaz, szép. Az egyszerűség a maga-maga lénye, benső világa. ♦ így éltek kettecskén már jó ideig. Péter olyan elégedett volt, hogy az Ő Flórikája szereti otthonát. Nem is ment sehova. Hivatal után sietett haza. És Flórikát mindig otthon találta. Mert nem járta a sort; nem keveredett vásáros piaczra. És a mi fő, nem törődött mással. A más házával. A más aszszony dolgával, ruhájával. Legfeljebb, ha szomszédot, ismerőst szerencsétlenség ért. Ha másnak végtisztességére elment. Ha szegényei panaszkodtak, ő csak akkor törődött, mással. Hanem hát 1 Úgy szokott az történni, ha a mezei virág nem megy az útra, hát az útról mennek feléje, hozzája . . . Egyszercsak jöttek, be-be néztek Csendesnéhez. Az egykori leánytársak. Ismerős, utczázó, házaló asszonyok ... És jöttek dicsekvéssel. Pucczosan. Aztán dicsekedtek panaszkodtak. Szólták a férfiakat. Kártyáznak, isznak, elhanyagolják az asszonyokat, gyermekeiket. Majd mi mást is beszéltek. Miközben mustrálták Flórikát, keresztül nézték a lelkét, szivét, az arcza felindulását . . . De Flórika mégis csak úgy érezte, hogy ő a világ legboldogabb asszonya. Ő minae- zen panaszokból mit sem ismer. * Telt az idő, a látogatók jöttek-mentek. Egyszer aztán úgy történt, az történt, hogy az ura Flórikát a boldog fészekben köny- nyek közt találta. A könnyeket nagy hirtelen letörölte az asszony, mosolyt csalt arczára. Hanem Csendes uram már látta a könnyeket, érezte, hogy . . valami kis titkos bogár került az ő szép, egészséges virágjának, kis feleségének élete fájára. — Mi bajod, édes búgó galambom, mondotta, kérdezte, kérlelte. — Oh te bohó! Semmi. De semmi. Hiszen még az angyalok is könnyeznek néha. — Nem vagy őszinte, Flórikám. Mióta egymásé vagyunk, talán most először nem vagy őszinte. Valami bajod van. Ki bántott ? — Senki, de senki! — Valami bánt, valami tövis szúrja szivedet . . . Az asszony most már nem merte azt mondani, hogy semmi baja sincs. Hanem rávetette férjére azt a szép fekete, csillag szemét és keserves zokogásba tört. — Beszélj, szólj asszony, biztatta a férj és átkarolta felesége sugár derekát. Én vagyok más ? — Nem. nem . . . — Te lettél más . . ? — Nem, nem . . . — Mi hát a bajod édesem ? Akarom tudni, ki bánt ? — Mások bántanak, sütötte le szép fejét az asszony, mint szomorú Magdolna. — Kik azok a mások, toppantott Péter . . most már tudni akarom. Flórika egyszerre nyugodt lett, mint a márványszobor. Majd oly^n édes és olyan őszinte, mint a gyermek : — Látod Péter, nekem mindég azt suttogják, azzal szúrnak szivembe, hogy éD nem vagyok olyan, mint más asszony. — Azt én is mondom. Tudom is. — Nem tudod Péter. Más asszonyt elviszi az ura a színházba, a mulatóhelyekre, Moziba, kirándulásokra . . . — Csak tovább . . tovább édes angyalom.
