Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-24 / 84. szám

2

„SZATMÁRI HÍRLAP*

Szatmár-Németi, 1915. október 24.

gazdálkodásukat pillanthatnák meg. S ha van is tükrük, hamisított ferde képet mutat az.

Aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy ennek a szomorú jelenségnek az inditó oka a lélek mü- veletlenségén kivül a kávésnénikék

— jobbára ezek piszkálgatják a mások dolgait — munkakerülésó- ben rejlik. Nem tudnak, vagy nem akarnak házi környezetükben foglalkozást találni, s ma itt, holnap ott gyűlnek össze egy kis társas- érintkezésre, szórakozásra s ilyenkor — nemesebb théma hiányában

— asztalra kerül az a szapuló, a melyben minden távollevő szeny- nyesét megforgatják, csak a magukét nem. Ezekből a kis körökből indul aztán útjára a tengeri kígyó, melynek közönségesen pletyka a neve, hogy mérges fulánkjával végig szurkálja az egész társadalmat, hogy sajgó sebeket üssön egyesek, családok felhőtlen tisztességén.

Ennek a gonosz tengeri kígyónak, a mely már annyi békés család otthonát dúlta fel, agyon kellene tiporni a fejét. Ez pedig csak akkor következhetik be, ha minden tisztességes ház bejárója előtt tilalomfát állitanak azzal a felírással: pletykálok nem fogadtatnak !

A váxosi tisztviselők érdekében kell felszólalnunk. Tesszük ezt egyenesen, nyíltan. Mindnyájan nehezen élünk. S ha a hivatalokban dolgozó munkások seregét tekintjük, bizony mi is sokakkal kérdezhetjük, de hát mi lesz, ha minden hivatalnok, tisztviselő segélyre szorul ? E kérdésre azonban azt feleljük, hogy ezek a hivatalnokok, tisztviselők a mieink. Ne kutassuk tehát, mi történik itt, vagy ott, ebben vagy abban a városban a hivatalnokokkal, a tisztviselőkkel szemben. Kutassuk és állapítsuk meg azt, hogy vannak a mi tisztviselőink. Előre kijelentjük, hogy azokhoz nincs szavunk, a kik előre azzal állanak elő, hogy hát mi hogy vagyunk ? Mi igenis mindnyájan a mai piacznak tigriseivel vagyunk szemben. De tessék elhinni, az a tisztviselő, a ki ma ezekkel van szemlén, talán éppen azért, mert ezekkel vannak

Igen érdekes, hogyan Ítélte meg a korabeli politikai kritika az angol népnek ezt a felfogását, a mivel a német veszedelmet megsemmisíthetni hitte.

— Szerencsétlen gondolat, Írja idézett forrásunk. Hiszen még egy szerencsés kimenetelű háború is, nemcsak hogy nem segítene a helyzeten, hanem lényegesen rosszabbitaná az angolok kilátásait. Tegyük fel, hogy Angolországnak sikerülne az egész német hajóhadat megsemmisíteni. A mi a mai viszonyok közt valószínű is (1909.). De mi haszna lesz Angolországnak belőle ? Nem teheti tönkre azt a 62 milliónyi lakosságot, mely annál többet fog dolgozni, minél többet szenvedett.

Abban az időben ezt a politikai bölcseletet nagyon is megértették a higgadt, jelenbe és jövőbe tekintő angol államférfiak. És ki is oktatták a népet arra, hogy a német olcsóbb munkát ne nézze ellenséges indulattal. Mert azt a háborúval megszüntetni nem lehet. Kioktatták, hogy az egyedüli eszköz a győzedelemre az egészséges alapon megkezdett verseny. Erélyes munka és engedés abból a felfogásból, hogy egyedül mi.

A flegmatikus angol tanács hatott is — az angol népre. De mig a nép nyugodtnak látszott . . a következő államférfiak már elvesztették flegmájukat — mikor látták, hogy Angolország büszkessége — a tenger — a tenger . . . hulláma más hajókat is kezd ringatni.

szemben, mégis a mi figyelmünkre érdemesek. Érdemesek pedig azért, mert ők mi értünk dolgoznak. Mi értünk vannak: A polgármester urnák azt az igen tiszteletre méltó törek vését, hogy ő tiszteli a város vagyonát — honoráljuk. EgSsz működésének egy szép fénypontja, hogy ma Szatmáron nincs ember, a ki az ő tiszta kezéről meggyőződve ne legyen. Mi azt a szép, tiszta kezet kérjük, találjon valami módot, hogy a mi tisztviselőinket az az első tisztviselő; a polgármester ne hagyja magára. B. Q.

Nincsen olyan szabadság

széles e világon, melyet szinültig, sőt csor- dultan ki ne akarna és tudna meríteni a csak ösztönös élet Ha pedig, mig a szabadságnak őrei, törvény, kötelességek, igazságosság, méltányosság és főleg erkölcsi tekintetek is kedveznek az ösztönös élet törekvéseinek : akkor az emberiségnek legértékesebb java, nemzetek éltetője, fentartója és haladásának legerősebb ereje . . . szabadossága, átkává leszen a népeknek.

Nincsen olyan szabadság, melynek bizonyos határt ne szabna és bizonyos mérték- tartásra ne intene korlátlanságban maga a természet is.

Enni, inni szabadságomban van úgy és annyit, amennyit akarok. De ez akarásnak, a korlátlan akarásnak nagy ára van. Sokszor az, hogy ebből a szabadságból többé csak igen keveset vagy éppen semmit sem élvezhetek. A művész is szabad, korlátlanul szabad, igy hirdetik. De imo, a visszahatás csakhamar bekövetkezik, Undort, megvetést kelt féktelen szabadságával, a mely képeit sutba teszi... A költészetben is szabadsága volt és van a költőnek tisztán érzéki utón haladni. Csengő ismétlő rímekkel értelem nélkül gyönyörködtetni érzéki kéjben ringatni az olvasót. De ime ... a szabadságnak maga a közönség, a kiábrándult közönség, maga a.nemzet vágta útját. Ók csinálhatták a magukét szabadon, de soha egyetemes hatást nem értek el és nem fognak elérni soha . . . Nemzeti költők nem lettek. Nem is lesznek. Egy kis költői iskola, egy szűk határu rajongó közönségre szorultak. A költészet természete, lényege vágja a korlátlan szabadságnak útját. A mely természet az értelmet, a gondolkozást, a megítélést. . . nem hagyja megvesztegetni, kiirtani.

így történt, igy van a dolog a reális világban, anyagi terén is. A húr, melyet a pénzvilág szabadossága végsőkig feszitett — elszakadt. Bekövetkezett a krach. A szabadosságnak gyászos gyümölcse. A szállításoknál, hadsereg élelmezéseknél pedig a meggazdagodásnak csapongó szabadossága — börtönbe juttatott olyan embereket, a kik eddig büszkén, felemelt fővel j írtak közöttünk ...

Folytathatnám tovább, de ennyi is elég arra, hogy kifejezhessük azt a bizakodásunkat, azt a jogos várakozást, melyszerínt ez a világháború hatással, nagy átértékeléssel lesz a szabadságnak helyes felfogására, érvényesülésére és áldásos befolyására. Minden téren. Az életnek megnyilvánulásában.

Az itthoni tünetek ne rontsák le bizakodásunkat és várakozásunkat. A legértékesebb fémek, az arany, ezüst salakok közt nyugszanak. Nagy törmelékeket kell eltakarítani, mig hozzájuk jutunk és a maguk tisztaságában értékessé lesznek.

Ezeket a salakokat, törmelékeket majd elbordják, eltüntetik azok, a kik a szabadságért harczoltak. A kik a maguk szabadságát, jogait a haza oltárára helyezték és helyezik immár másfél esztendő óta.

A barcztérről néhány napra haza érkezett magas méltóságú vezérlő katonától hallottam :

— Az itthonvalók a mi hős katonáinktól fogják majd megtanulni: mi a szabadság és mi a kötelesség. Megfogják tanulni az élet igaz értékét és azt, hogy nemcsak a harcztéri életben kell a szenvedélyeket legyőzni, az értékeket megfékezni, a korlátokat elismerni és megtartani, hanem a mindennapi élet harczaiban is. Nemcsak ott a hadviselésben kell fegyelmet tartani, mely nélkül vereség és bomlás lesz; hanem erre a fegyelemre, a cselekvésnek megszabott korlátáira az élet harczaiban is éppen olyan szükség van; különben felfordulás, szociális csőd lesz a vége.

Igaz szavak. Mélységesen bölcs gondolkodás. Szabadságunkat vívtuk, hogy a nemzet egy uj, egy vérben megtisztult életet kapjon. A hol a szabadság fája uj tavaszra viruljon ki. Uj, igaz és helyes felfogásra és érvényesülésre. Arra a nagy történeti és társadalmi tapasztalatra, hogy a szabadság kötelességek, tehát korlátok nélkül egyesek zsarnokságává fajul. És milliók kötelessége, verejtékes munkája . . . szabadság, méltányosság és igazságosság, szocziális belátás nélkül rabszolgasággá sülyed.

... A szabadságnak hősei fogják a nemzetet az öntudatos és igaz szabadságra vezetni . . .

Kérelem. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az esztendő utolsó negyedében a lap előfizetési ügyét múlhatatlanul szíveskedjenek rendezni, a hátralékokat beküldeni, mea't nekünk igen stilyos fizetési kötelezettséget kell teljesíteni havonkint s főleg az utolsó hónapokban. Kiadóhivatal.

A király adománya a katonák számára. Bécsből jelentik: A király a katonák karácsonyi jótékonysági akcziójára tízezer koronát adományozott.

Egyházmegyei hir. Püspök ur Öméltósága a szaléziánusok szentkereszti házának 500 koronát küldött. — Bártfai Kálmán pe- recsenyi lelkészt a honvédelmi miniszter tartalékos honvéd tábori lelkésszé nevezte ki. — Magyar Bálint ungvári segédlelkész f. hó 20-án szép sikerrel tette le a hittanári vizsgálatot.

Megsebesült nagybányai ügyvéd.

Nagybányáról Írják, hogy dr. Vass Gyula ottani ügyvéd, tartalékos főhadnagy Belgrád bevételénél megsebesült és az újvidéki katonai kórházban ápolják.

Gyászhir. Papp György nagykárolyj lakos Budapesten súlyos betegség után 75 éves korában meghalt. Az elhunytban, ki régi'érdemes polgára volt Nagykároly városának, dr. Papp György szatmárnémeti kir. törvényszéki jegyző édesatyját gyászolja.

Rendszer a jótékonyságban. A háborúval kapcsolatos jótékonyság rendszeres gyakorlására követendő szép példát mutat fel a fehérgyarmati járás közönsége. Többek buzgólkodása folytán megalakult ott a Vörös Kereszt Egylet fiókja, magát Fehérgyarmatot s a járás területét is körökre osztották fel és azokban más-más meghatározott napokon eszközük az adományok összegyűjtését. A múlt héten Fehérgyarmat első köre s Nábrád, Semjén és Panyola községek kezdették meg szeretetadományaik beszállítását; amely oly szép eredménnyel járt, hogy eddig két vasúti kocsira való élelmiszert küldöttek be az átutazó sebesült katonák megvendég- lésére vasúti állomásunkon, a Vörös Kereszt által fenntartott ingyenes étterem konyhája számára. A mozgalom élén Jékey Sándorné elnöknő, Szegedy Antal elnök, Dr. Jármy Béláné alelnöknő, és a fehérgyarmati járás Vörös Kereszt egylet fiókjának többi buzgó tisztviselői állanak ; mig a gyűjtésben felkért urihölgyek és a községek jegyzői s elöljáróságai buzsolkodnak. Ha mindenütt ily rendszeresen csinálnánk, a mai rendkívüli időkben, a küzdő hadsereg számára a szeretetadomá- nyok gyűjtését; jóval nagyobb eredményt érnénk el s még sem lennének egyes buzgóbb adakozók annyira túlterhelve.

Tragikus halál. Részvéttel értesülünk, hogy szilágyfőkereszturi Tóth József, Szatmár város árvaszékének 16 éven át volt szorgalmas, derék hivatalnoka a múlt éjjel, 55 éves