Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-24 / 84. szám

Szatmár-Németi 1915. október 24.

SZATMÁRI HÍRLAP

3

korában szivszólhüdés következtében hirtelen elhunyt. A megboldogult előző nap még rendesen dolgozott hivatalában, ejjel érte utói a tragikus vég. Halálát fiain K. Tóth József kath. főgimn. tanáron és a harcztéren küzdő Kálmán fián kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése e hó 22-én volt a Bercsényi- utczai háztól a r. kath. egyház szertartásai szerint.

Gróf Tisza István leszállítja a zsir- árakat. A dunántúli református egyházkerület ülésén egy jelentéktelen ügy tárgyalása alkalmat adott a miniszterelnöknek arra. hogy a fogyasztó közönség szempontjából igen fontos és örvendetes kijelentést tegyen. Valamelyik internátus költségvetési tételei között a zsir ára kilogrammonkint 8 koronával szerepelt. — A miniszterelnök 6 koronával javasolta a zsirárának előirányzását, mert rövid időn belül rendelet fog megjelenni, amely a zsir árát egészen hat koronáig fogja leszorítani.

Nyugtázás. A Vörös Kereszt Egylet czéljaira adakozni szívesek voltak : Nyárády Lászlóné 1 kenyér, Dr. Böszörményi Emil 1 mázsa búza; ezenkívül az elmúlt héten jött újabban a fehérgyarmati Vörös Kereszt fiók utján Nábrád, Panyola, Semjén községekből és kisgyarmatról gyűjtve: 80 zsák burgonya, 6 mm. 17 kgr. paszuly, 1 mm. 5 kgr. búza, 28 kgr. liszt, 49 sütőtök, 15 fej káposzta, 55 tojás, 8 csirke, 2 kgr. zsir, egynegyed kgr. szalonna, 3 kgr. tengeriliszt, 1 kgr. lekvár, 6 kalács, 1 zsák zöldség, 8 liter tej. <— Készpénzül befolyt: Az orgonahangverseny felejövedelme 301 K 80 f., Szarka Andor (Zsadány) 30 K, Kulcsár István ismételten 5 K, Fehér Pál 10 K, Hiripi körjegyzőség 18 K 30 f. Gacsályi körjegyzőség 7 K 04.

— Amely adományokat hálás köszönettel nyugtáz : Szlávy Dezsőné alelnöknő, Bélteky Lajos pénztárnok.

Vármegyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága október 28-án rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyetlen tárgya a vármegyei tisztviselők részére engedélyezett segélyek felosztása.

Olcsó tűzifa — Nagyváradon. Egyik nagyváradi lapban olvassuk a város hivatalos közlését, amely szerint a gazdasági tanácsos tudomására hozza a város közönségének, hogy a tűzifa árusítása f. évi október hó 19. napjától kezdetét veszi.

1 kbm. bükk hasábfa 15 korona,

„ „ „ dorongfa 13

Házhoz szállítás esetén minden köbméter fa után még külön 2 korona fizetendő, Egyszerre megrendelhető legnagyobb mennyiség 4 köbméternél több nem lehet. Megrendelések ünnep- és vasárnap kivételével minden nap délelőtt 9—12 óráig a városházán vétetnek fel s a megrendelt fa ugyanott fizetendő.

— Szóval Nagyváradon 52—60 korona egy öl fa, a közönség egyszerre egy ölet is vehet és annyi fáról gondoskodott a város, hogy mindennapi kiosztásra is jut. — Mi, szegény szatmáriak, eljárhatunk a télen melegedni Nagyváradra.

Harczosainak leveléből. A legkeményebb megpróbáltatások és tengernyi szenvedések szigorú napjaiban Írott és hazajuthatott sorok fényt vetnek a mi legendás hősiességü vitéz seregeinek lelkületére. A többek között igy Írnak : „ . . . e hó 17-én sebesültem meg egy roham alkalmával. Egy golyó ütötte át mindkét lábamat s a jobb alsó lábszár csontját szétzúzta. Törött lábbal fekszem mozdulatlanul. Ápolásom gondos és orvosaim biztatnak, hogy még ember lesz belőlem. Megnyugszom Isten akaratában, hisz hazám boldogságáért viselem e sorsot.“ Egy másik hősünk ezeket Írja: „Kimondhatatlan öröm fogott el a hazai sorok olvasásakor. Hát még sem feledtek bennünket, kik

ebben az idegen országban a földbe túrt lyukainkban küzdünk a hazáért ? Hányszor emlegettük ismerőseinket, jóbarátainkat mikor a sivitó halál repkedett mellettünk és felettünk ! Jó az Isten, ha eddig megsegített, bízunk, hogy ezután sem hágy él s hazánk újra élvezni fogja a békét, miért most szenvedve küzdünk. Imádkozzanak érettünk, mert itt rajtunk egyedül csak ez segíthet“.

A falusi hitelszövetkezetek ereje. Hatalmas arányú mozgalmat indított újból az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet, hogy a III. hadikölcsön sikerét lehetővé tegye. .Tudvalevő, hogy úgy az első, mint a második ha- dikölcsönnél derekasan és várakozásokat messze felülhaladó erővel támogatta a falusi hitelszövetkezetek légiója. Csak most világ- lik ki, hogy a két hadikölcsönnél szövetkezeteink révén 100 millió koronánál többet jegyeztek a kis emberek. Oly tiszteletreméltó erőt képvisel ez az eredmény, mely minden komolyan gondolkodó polgárt, még azt is, ki eddig a szövetkezeti eszmével nem rokon- szenvzett, ez intézmények barátjává és támogatójává kell hogy avasson. A gyümölcsö- zetlenül elrejtett tőkéknek nemzeti feladatra s honvédelmi czélra való mozgósítása, a hitelszövetkezetnek egyéb közhasznú czéljaik mellett,0 elsőrangú jövőt biztosit a háború utáni fejlődésben.

Richter Ágoston felsőkerepeczi lelkész, ki jelenleg az északi harcztéren teljesít tábori lelkészi szolgálatot, levelet irt, melyben röviden igy vázolja útját elindulásától október 10.-ig: „Múlt év november 19-én vonultam be Ökörmezőre. Az ellenség akkor Toronyén volt. Nehéz napok voltak azok. A túlnyomó ellenség, a rettenetes hideg, a sok eső, a rossz lakás sok szenvedéssel és nélkülözéssel sújtott. Decz. 6-án az ellenség áttörte a frontot, s nekünk éjnek idején zuhogó esőben kellett visszavonulnunk Alsóbisztrára, honnan febr. 5. én ismét Ökörmezőre jutottuk. Április 8-án leirhatatlan utakon, a vereczkei hágón (nem a szoroson) négy napi vándorlás után Plewiéba (kis község Tucholka és Lawoczne közt fent a magas hegyeken.) Itt éltük át a legborzasztóbb napokat. Jelen voltam Ostriwerch elfoglalásánál. A csata négy napig tartott s e négy nap alatt négyszer változott Osztrivercz birtokosa. Kórházunk az ütközet helyétől 2 km-re volt. A -lehető legrosszabb egészség- ügyi viszonyok közt kaptuk a sebesülteket. Télviz idején legtöbb sebesültünk a szabadban feküdt, mert nem volt fedett hely annyinak elhelyezésére Legtöbben közülük a hideg éjben megfagytak. Daczára annak, hogy nagy piros kereszt jelezte a kórházunkat, az oroszok javarészt idelőtték srapnelljeiket, gránátjaikat. Itt fenyegetett legkomolyabban az elfogás veszedelme. El is veszett felszerelésem java része. Május 20 án mentünk tova Skolén át egy oldalvölgybe Poleniczára, hol ismét ádáz har- czok voltak s ahonnan jun. 28-án megint vissza kellett fordulnunk Skolébe. Hátunk mögött vérvörös volt az ég. Az oroszoktól felgyújtott falvaktól. Julius 5-én az oroszok nagy vesztesége árán diadalmasan bevonultunk Kaluszba. Ekkor kezdődtek a dnyesz- terfronti nagy csaták. Rengeteg sebesültünk volt. Csak az én kórházamba 1200 sebesült jött rövid néhány nap alatt. De győztünk s előrenyomultunk Halicsba, honnan jelenleg helyünkre jutottunk : egy félig leégett faluba (nem messze Zlota-Lippától). Már több mint két hónapja vagyunk itt sűrűn és nagy erővel támadó ellenféllel szemben, de derék vitézeink erősen tartják állásaikat.

Milyen az asszony? Az asszony, olyan, mint a tenger. Engedelmeskedik annak, aki daczol vele; borzalmas azzal szemben, a ki fél tőle. (így tartják ezt a dánok.)

Csak sírni, fonni, hazudni és semmit el nem hallgatni; ez a négy nevezetes vonás teszi az asszonyt. (Latin közm.)

*

Az asszony nem azt nézi, hogy mit mondanak róla, hanem csak azt, hogy mit beszélnek.

— Az asszonyi köny sokat ér és amellett semmibe se kerül. — A napot nem lehet megaranyozni, sem a holdat beezüstözni. — Az igazság olyan, mint az olaj: mindig a fölszinre kerül. — Ha a szerencsétlenség alszik, — őrizkedni kell azt fölkelteni. — Ha megragadlak, olyan magasra hajítalak föl, hogy halott leszel, mire a földre esel vissza.

— Nősítsd meg a fiadat amikor akarod és add férjhez a leányodat, amikor lehetséges.

— Az ember a tűz, az asszony a kócz és az ördög a szél, ami belefuj és a tüzet éleszti. Bármilyen korán keljen is fel az ember, a nap azért nem kél föl korábban. — A róka ravasz és sokat tud, ám a szerelmes asz- szony még ravaszabb és még többet tud.

Háborús-apróságok.

Katona-tréfa. Egyik legelső német katona-vonat halad befelé, már franczia meghódított területen. Persze óvatosan, állomás- ról-állomásra, hosszabb szünetekkel, mert előbb végig kell vizsgálni a vonalat, nincs valahol megrongálva. Nem nagyon messze német határtól, az egyik franczia állomáson csakugyan meg kell állani, mert a váltókból a francziák kiszedték a nyelveket. A német vitézek kiugrálnak a kocsikból s vígan han- czuroznak, tréfálkoznak a gazdátlanul maradt állomáson. A vonatvezetőnek is hosz- szabb pihenő jutott, ő is leszállt a gőzöséről s nézte a vidám katonák mókáit. Egyszerre csak vagy tiz katona odasereglik a pénztár elé és zörgetni kezd az ablakon:

— Halló 1 Pénztáros 1 Merre jár? Jegyeket kérünk !

A vonatvezető mulat a mulatozókkal, egyszerre eloson a gépe mellől s hátulról bevonul a pénztáros rekesztéke mögé. Egy ott felejtett franczia vasutas sapkát nyom a fejébe, kinyitja az ablakot és rettenetes orrhangon kiszól I

— Hova utaznak az urak ?

— Nancyba. (Egy franczia város.) Harmadik osztály — szól az egyik katona.

— Ejnye, de szerény vagy — mondja a másik. — Nekem Párisba adjon jegyet. Másodikosztály.

— Nekem is, nekem is !

— Csak oda, vagy oda és vissza ? — kérdi a rögtönzött pénztáros rettenetes komoly ábrázattal.

— Csak oda. Vissza majd külön vonaton utazunk.

S a pénztáros erre kezdi osztogatni a jegyeket. Zöldeket, sárgákat, ki milyet kórt. A nagy menekülésben a franczia vasutasok nem értek rá a jegyeket magukkal vinni, ott maradtak ezrével a fiókokban. Jutott a legtöbb katonának. S azok most csakugyan jogosan mennek Páris felé. Megvan hozzá a jegyük.

Ebéd az istállóban. Az orosz bandák igen garázda módon viselkedtek sok helyen. Nemcsak fölettek és összeszedtek mindent, amit szemük-szájuk csak megkívánt, de pusztítottak is eleget. Páratlan előszeretettel készítettek lovaiknak szállást maguk mellett a szalonokban; ki tudja mit szándékozván ezzel jelezni. Hatalmas karókat vertek a falba, cölöpöket a földbe s ahhoz kötözték állataiPázmány Nag y Képes Naptár. í fl A 011 r

a £“££“; ítüs: sse Ara bU Mer

Bodnár Gáspár gyönyörű tiz népies elbeszélésével.

Tömeges rendelésnél jelentékeny árengedmény. Portó a megrendelőt terheli•