Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-10-24 / 84. szám

XXIV. évfolyam

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f.

Félévre — 5 „ — , Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár

A más baja.

„Seperjen csak ki-ki a maga portája előtt“ — régi közmondás ; csak az a baj, hogy kevesen tudják ; vagy ha tudják, nem tartják be.

„A más szemében meglátja a szálkát, de a magáéban nem veszi észre a gerendát“ — ez is régi er- kölcsjavitó közmondás, csak az a baj, hogy kevesen tudják; vagy ha tudják, gyakran vétenek ellene . . . így vettük fel ezen igéket a Közmondások könyvéből, hogy kissé elmélkedjünk a más bajáról; lolvassátok nyugodt lélekkel és okuljanak sorainkból azok, akiket illet, akik oly nagy előszeretettel foglalkoznak a . . . más bajával . . .

Ha valaki azért törődik a más bajával, hogy máson, felebarátján segitsen, olyanon például, akit jóformán nem is ismer, akitől nem kapott semmit és nem is vár semmit, de mégis segíteni óhajt rajta önzés, haszon nélkül, a lélek' a szív sugallatából, a közért, jóért, egyesekért, édes mindnyájunkért — nemes cselekedet.

ÉÍTÁRCZA

Az angol-német ellentétek forrásaihoz.

— A Szatmári Hirlap eredeti tárczája. —

II.

A hosszú békét, mely Európát megmentette — tekintélyes időre a világháborútól, olyan féltékenyen őrizték fejedelmek és népek, hogy már 1909 évben — idézett egykorú forrásunk igy ir :

— Ma meg vagyunk győződve arról, hogy még a keleti kérdésben egy rossz megegyezés is többet ér, mint egy általános konflagráczió. Tudjuk, hogy se az egyesült- Államok, se Japán nem nyernének semmit egy esetleges háborúval. Érezzük, hogy egy franczia-német háború a jelenlegi viszonyok mellett, a világ legműveltebb nemzeteinek megbocsáthatlan összecsapása volna, mely bölcs politikával, mérséklettel és tapintattal talán még hosszú időre lesz elkerülhető. Csak egy elkerülhetetlen, az érdekelt nemzetek gazdasági érdekeire visszavezethető háborúról hallunk még beszélni és ez: az angol-német háború. Vizsgáljuk meg, hogy mennyit ér az a szerencsétlen meggyőződés.

Valóságban sem az angolok, sem a németek nem akarnak háborút és semmi se

Felelős szerkeszt' :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptuiajdonoe

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

Például: a gyalogjárón menve, eltávolítók arról egy gondtalanul oda dobott dinnye, .vagy narancshajat, azzal a gondolattal, hogy valaki megsikolván, lábát törheti; mennyi bajtól, keserves szenvedéstől mentem meg evvel felebarátomat. Yagy valaki eldob egy égő szivart, czigarettát — ami szintén igen gyakori, én észrevéve ezt, -tüstént eloltom, eltaposom, és ezt teszem azzal a gondottal, hogy ezzel nagy veszedelmet háríthatok el mások, polgártársaim feje felől ... az ilyen másokkal való törődést altruizmusnak, nemes, önzetlen felebaráti szeretetnek nevezzük.

Óh, ha ilyen gondolatok, érzések vezetnék az embereket az életben, de sok bajt, kellemetlenséget, bánatot, szerencsétlenséget lehetne megelőzni.

De van a mások bajával való törődésnek egy más fajtája is, és ez aztán nagyon csúnya madár.

Ez a csúnya madár ahelyett, hogy sebet gyógyítana, sebet fakaszt ; még a meggyógyult sebeket is feltöri.

Seprűnek nevezi ezt a közszóőszintébb, mint a két nemzet kormányának és uralkodóinak a bébe fentartása érdekében sokszor hangoztatott nyilatkozata.

De forrásom, mely az angol viszonyokkal kitűnő ismeretségben van, konstatálja már ebben az időben, hogy hiába őrzik a békét . . valahol . . . valamiben . . valakik lelkében forr a szenvedés.

Honnan ered mégis a rossz kedv, a nyugtalanság és a zaj ? Angolország irtózatosan szenved a német versenytől. Tengeri kereskedelme minden világrészben meg van fenyegetve. A német olcsóbb ipar a földteke minden piaczán versenyez és kiszorítja a drágábban előállitott angol iparczikket. Az angol munkás sztrájkol, panaszkodik és elégedetlen Londonban épp úgy, mint a gyarmatokban. Az angol utazó és kereskedő lépien-nyomon találko zik a sokkal kevesebb haszonnal megelégedő és életfentartására is kevesebbet áldozó, müveit fá- radhatlan és ernyedetlen szorgalmú német kereskedelmi utazóval. Ilyen feltételek mellett nem csoda, ha az angol közvélemény feljaj- dul és sötét színekben látja a jövőt, mely egy páratlan prosperitást biztosított múlt helyébe „lép.

És mindez történik oly országban, melyben a lakosság az élet örömeihez és élvezeteihez hozzá van szokva, hol a jólét jóformán nemzeti követelmény, és mely évszázados szerencsés politikai konstellácziók és hódítások következtében, a világ leghatalmasabb nemzetének van elismerve. A németek törekvése, ambicziója szivén találta az angol érzékenységet.

A kiadóhivatal: ilIetS összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése I korona ----------------- Nylltter sora 40 fillér. -----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

lás, mely mindig a más háza előtt seper; holott lenne ám mit sepernie a maga tűzhelye előtt is.

Társadalmi életünkben — mondja egyik mély gondolkozónk — mindjárt többen megtalálnák helyüket és kevesebben volnának boldogtalanok, ha kevesebben néznék mindig a másét és többen igyekeznének kiélvezni a magukét. — Ez az életharczra szól ugyan, de 'találóan jellemzi a mindennapi élet érintkezéseit.

Szomorú tapasztalat ugyanis, hogy manapság egyesek úgy szeretnek foglalkozni a más bajával. Milyen a családi élete ? honnan telik ? Milyen a házi berendezése ? Mit esznek ? Hogyan ruházkodnak ? Mennyi adósságuk van ? Kik voltak vendégei ? Mikor kelnek ? Hogy gazdálkodnak ? Mit költenek ? Hány sertést öltek ? Kikkel barátkoznak ? Hogy járnak az utczán, mit beszélgetnek? És a jó ég tudja, mi minden más bajával törődnek. Csak a maguk bajába nem néznek bele! Csak a tükröt kerülik az ilyen műveletlen lelkek, amelyből saját áb- rázatukat, saját háztartásukat, saját

Mondjuk ki csak — irigyelte. Irigyelte a német izmosodó jólétét és tevékenységét. Látja a német nép szaporodását, kultúrájának erejét, takarékosságát.

Hiszen II. Vilmos most, mikor a világ előtt okolta meg népe önvédelmének jogosságát, kényszerűségét a világ előtt prokla- málta, hogy meg akarták fojtani népem jogos törekvését, irigyelték békés és munkás fejlődésüket és lázitották ellenünk a népeket, nemzeteket, hogy igy tegyenek minket, nemzetemet tönkre.

Az irigység pedig nem nyugszik. Az angol társadalomban hullámok keletkeznek. A kérdés itt is, ott is felvetődik már évtizeddel előbb:

— Okos, bölcs dolog e addig várni, mig a német flotta utói ér minket. Mig a német áruk olcsóságukkal elveszik gazdasági és tengeri, ma még meglevő számokban kifejezhető felsőbbségünket. Nem okosabb-e, bölcsebb, felhasználni a kedvező politikai konstellácziót arra, hogy a német veszélyt hosszú időre .kiirtsuk.

Így okoskodik az angol nép, mely már tiz évvel ezelőtt úgy hihette, hogy egy háborúval megsemmisíti a német veszélyt. (Németországot értvén.)

Igen, igy okoskodott az a nép, mely nem ismerte a háború nyomorúságát. A felbérelt katonák harczoltak az ő angol érdekére a gyarmatokban. Az angol népnek forgalma sem volt a háború sanyaruságáról.fO maga nem volt katona — soha. Szerencsés tudatlanságban élt a háborút illetőleg.