Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-10-13 / 81. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP* Szatmár-N^mpfi. 1CMS. nHnh»r 13. Nem szabad meiiettiik tétlenül elhaladnunk és ignorálnunk. Szoczi- álódnunk kell.. Hol vannak, lesznek ve- zéreink? . . Álljanak elő. Már most jelentkezzenek és vegyék kezükbe a szocziálódás munkáját. Mert már mások . . . kezdik kezükbe venni. Erőt, hatalmat jelent a magyar név, magyar vitézség és kitartás — a csatáknak mezején. Az egész világon. A nemzet erejét, teljesítőképességét, véráldozatának teljes felfogását és tudatát jelentette itthon az a két hadikölcsön, a melyet a nemzet felhívására példátlan lelkesedéssel, bizalommal a szegénynek hirdetett ország ösz- szehozott . . . Győzelmes hadseregünk nem elégszik meg a védelemmel. Ideig-óráig való békének és nyugalomnak biztosításával. Hullatja vérét továbbb . . . tovább. Az ellenség országának szivébe törekszik. Sőt elérkezett a nagy dráma harmadik felvonása. A nagy, csodás erőfeszítés a hareztéren, mely nemcsak győzelmet, de a szellemi erőkkel is erőt, hatalmat kifejtő magyarságnak súlyt, megifjodást és ennek nyomán hosszú időkön át jólétet fog szerezni. Itthon való gondjainknak, áldozataiknak, erőkifejtéseinek sem szabad tehát befejeződnie. Eddigi küzdelmeink után bűn lenne pontot tennünk. A mostan való hejyzetiink ne tegyen elbizakodottá minket. És főleg ne zárjuk be a forrásokat, melyek a végdöntést, győzelmet és dicsőséges békét segítik meghozni. A harmadik hadikölcsön, (melyre a kormányzat most hívja fel a nemzetet) áldozatainknak, erőnknek, hatalmunknak igazi próbaköve. Ifjak, kiknek nincs egyebük életüknél, harczos karjaiknál, odaadják életüket és indulnak a nemzet, a haza hívására — a harcz- terekre. Ha mindenünket odaadjuk a nemzetnek, kik itthon maradunk . . . még akkor sem adtunk és áldoztunk annyit, mint ők, a kik igazán mindent odaadtak és áldoznak. Mindnyájan s főleg kiknek a jó Isten az anyagi javakból adott lelkiismeretünkre kell hogy hallgassunk ... és utolsó elvonható filléreinket is oda vigyük a haza oltárára. Bízunk benne, hogy az uj erőpróba a nemzet erejét és hatalmát fogja megbizonyi- tani. És hogy ez a kölcsön a nemzet és főleg a magyar nép kölcsöne lesz. A polgárság háborúja itthon. — Polgárok szövetsége. — Megmozdult, meg kell mozdulnia a polgárságnak és felvonulnia az élelmiszer védelmének harczterére. Hosszú időknek kísérletezései után immár észbe , kap a sanyargatott, éheztetett polgárság. És belátja, hogy a tömegharczban egymástól elszigetelten, egészen magára hagyatva az egyénnek le kell roskadnia és csatát kell veszítenie. Világos leszen előtte, hogy győzelmet, az ellenségnek leverését csak úgy védheti ki, ha ellenségeinek taktikáját ismeri és fegyvereit hasonló • fegyverekkel tudja leverni. Karteleket, trükköket, szövetkezeteket, tehát egyesülésüket csak egyesülésekkel az érdekközösségnek felismerésével, egyesitett erőkkel lehet visszaszorítani. A fogyasztóknak is szervezkedniök kell tehát. A polgároknak, a fogyasztó lakosságnak. És ennek a szervezkedésnek mozdulatai immár megállapíthatók. Konkrétebb, határozottabb alakban való szervezkedésről immár több városból van értesülésünk. Legutóbb Nagyvárad mozdult meg. Megalakítja a fogyasztó polgárok szabad szövetségét és eszközöket keres — a hatóságokkal karöltve — hogy gátat vessen az élelmiszer uzsorásai további manipulácziójá- nak. Erre a legfőbb eszköz: hatalmas fogyasztási szövetkezet megalkotása — mely magába foglalja a fogyasztóknak minden rétegét. íme megkezdődik tehát itthon a polgárok háborúja. A belső ellenség ellen, mely itthon ^akarja a magyart megőrölni . , . És Szatmáron ? Itt csak jajgatunk, járunk-kelünk, várunk, bízunk ... és csalódunk . . . Igazán nagy, áldásos férfiú lenne az az ember, a ki itthon való harczunknak, a polgárok háborújának élére állana. Nemzeti ünneppé vált „Magyarok Nagyasszonyáénak vasárnapja az egész hazában. Csöndes, de annál bensőségesebb nemzeti ünneppé. Szatmáron is, a mi katholikus, kisebb világunkban. Millenáris esztendőnk egére tűzte ezt a különleges, kiváltságos ünnepi csillagot XIII. Leo pápa, hogy az ezredévnek alkonyára és a második ezer évnek hajnalán, azon túl is . . . jelezze a magyaroknak kiváló szere- tetét, rajongó tiszteletét, bizalmát, büszkeségét a Mária kultuszban. S azt . . . azt főleg, hogy : — Ha e népnek, a magyar nemzetnek voltak ám bűnei — mint ahogyan ez önvallomást a nemzet előtt a millenáris napokban hirdette a magyar történetiró őszinteségével és önérzetével boldogult Vaszary bíboros, de volt egy erénye, kiváló erénye, hogy Istent sohasem tagadta meg. * Sokaknak hite, meggyőződése, hogy ezt a kiváló nemzeti vonást, a mivel nem rendelkezik az a nemzet, sem mely — legalább egy ideig büszke volt arra, hogy az „egyház leánya“ nevét viselhette, büszkébb volt, hogy a világ szellemi vezérének hitte magát . . . hogy mondjuk a mi nemzetünknek állandó és szakadatlan Isten — hivését Nagy Pártfogónknak, Boldogasszony Anyánknak, Magyarok Nagyasszonyának, az ő tiszteletének és állandó szeretetének köszönheti a magyar nemzet. * Ez a Maqyarok Nagyasszonyának vasár- sárnapja is erről a hitről, erről a benső kapcsolatról tett bizonyságot. Sokan vettek részt a közös áldozásban és ajánlották fel a mi nemzetünknek dicsőségesen kivívott békéjéért és küzdő hőseinknek oltalmáért. A székesegyházban, a ferencziek templomában, a zárdatemplomban, a Kálvária Jézus Szive temlomában Szentség-imádás volt egész nap, az ősi rózsafüzérnek meg nem szakított el- imádkozásával kapcsolatosan. Felhangzottak az ősi énekek és a Máriát dicsérő, kérő nemzeti imádságok, mert hisszük, hogy miként a véres áldozatnál . . ott a Golgotán a kereszt alatt állott a mater dolorosa, a hétfájdalmas anya: úgy itt a mi kálváriás utainkon, mikor az Éucharistia' magasan áll tekintetünk, lelkünk előtt . . a Magyarok Nagyasszonya is „ott van nekünk és nem hagyja el nemzetünk“ . . * Az esti órákban pedig megzugott a nagy érez és megszólaltak a harangok a nemzeti ünnepet befejező ájtatosságra. A székesegyházban ősz föpásztorunk maga végezte a a szentség betéteit, megfelelő assistencziával. A magyar főpap lelke igy is egyesülni kívánt a nemzetnek, a híveknek áhitatos, könyörgő imádságaiban. Abban a forró, hangos esdeklésben, hogy Jézus Szive, igaz békességnek Eucharisztiája, a Kálvárián a szenvedő Jézust kisérő édesanyja pártfogása hozza meg nekünk nemcsak a fényes diadalt, mellyel legyőzzük a nekünk szánt megaláztatást és halált, de hozza el a feltámadást is magában a nemzetben. A megújhodást, a lelki és testi megifjodást, a mivel teljesíteni fogja európai hivatását. A templomokat egész vasárnap a hívek seregei látogatták. A befejező áj tatosságokon megtöltötték a templomokat az ájtatoskodók. Kérelem,. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az esztendő utolsó negyedében a lap előfizetési ügyét múlhatatlanul szíveskedjenek rendezni, a hátralékokat beküldeni, mert nekünk igen súlyos fizetési kötelezettséget kell teljesíteni havonkint s főleg az utolsó hónapokban. Kiadóhivatal. Belgrád. Irtuk már egyszer — Nándorfehérvár. A jó Isten még több megpróbáltatás, vérhullások áldozataiért adja nekünk vissza azt a várost, mely egykor a mi múltúnk dicsősége, vitézsége és a kereszténység győzelme volt. S ha még többször is csalódunk, ha még többször is Belgrádot kell írnunk . . . bízunk az isteni elhatározásban és büntető igazságosságában. Mert a szerb népnek bűnhődnie és a nemzetek sorából pusztulnia kell. Nem mi mondjuk. Szomszédjának, a bolgároknak (kiket szintén megcsalt) egy emlékkönyvéből (Emlékirat Szerbiáról) olvassuk: — Ezen európai békebontónak el kell tűnni a föld színéről. Szerbia állandó veszélye az emberiségnek és egy kidturember sem kívánhatja, hogy Szerbia fennálljon. A kormány rendelete. A kormányzat körrendeletét küldött ki a napokban a vármegyékhez, melyben szigorúan utasítja az illetékes tényezőket, hogy feltétlenül ragaszkodjanak a maximális árakhoz, mert a visz- szaélósek egyik forrása az, hogy enyhén veszik sok helyen a maximális árak betartását. Figyelmeztesse továbbá a hatóság a fogyasztó közönséget, hogy a hatósági áraknak nemcsak követelését, de megadását is, sőt az ebben való közreműködést is szigorúan büntetni fogják. Fel kell jelenteni az utóbbi fogyasztót is és a hatóság gondoskodjék a feljelentés megkönyitéséről. Végre a kormányzat arról is fóg közelebb gondoskodni, hogy az üzérkedés által visszatartott készletek a közfogyasztástól élvonhatók ne legyenek. (Tehát a fa sem.) Sajtó-vasárnap a szatmári egyházmegyében. Egyházmegyénkben a reánk következő vasárnapon (október 17-én) lesz a „Sajtó“-vasárnap, mikor templomainkban a hívek azon adományát gyűjtjük, mely adományt a kath. sajtó czéljaira, erősítésére és hivatásának betöltésére szántak. A sajtó, de főleg az újság az élet iskolája lévén, valóban a háborús időknek iskolája is. A jó, megbízható és az igazságot szolgáló hírlap ma sokszorosan kell hogy teljesítse hivatását, mint ahogy nagy áldozatokkal, küzdelmes ős folyton ujuló nehézségekkel szemben teljesiti is .Az ujságlapok magatartása, iránya, komolysága, felelősségének élénk érzete a mi önvédelmi harczunknak fegyvereihez tartozik. Itthoni és a hareztéri háborúnknak nélkülözhetetlen fegyvere. A ki tehát a sajtót pártolja ős főleg azt a sajtót, mely a nemzetnek lelkét, a megújhodásnak forrásait szolgálja : az egyház és nemzet küzdelmeiben és áldozataiban vesz részt. Valahol hiba történt — Írják — mikor ez a hihetetlen, magyar világban szokatlan kapzsiság, embertelenség, testvérfosztogatás, az őrjöngésig fokozott drágaság ilyen általános lett piaczunkon. Fent vagy hol történhetett hiba, ezt kellene tudós uraméknak kifejteni. így olvastuk — körülbelül — ezeket az elmélkedő sorokat a minapában. Hát nem kell ennek a tünet forrásához való jutásban valami nagy tudomány. A legegyszerűbb utón is megfejthető. A falusi gazda beszél . . Régen, még a háborús idő derekán történt. Két olyan utazó féle ember — ur — hentes gyütt a faluba. Sertéseket keresett. Ennél, is, annál is. Ezen az udvaron is, amazon is. Hát kérdezte, hogy mennyiért. Mondok, tessen Ígérni, hadd látom. 200—300 koronát Ígért. Szinte összecsaptam a kezem. Már mondok,
