Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-07-11 / 54. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915, julius 11. 54. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfilparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Emlékezzünk testvéreinkről, az amerikai magyarságról is. Ne feledkezzünk meg „szegény magyarjainkéról, a kik a mi nagy harczunkban, távol a hazától, a tengeren túl, az uj hazából küldik sóhajaikat az ó-hazába, melyért könnyeik csordulnak. Könnyük csordul. A hazafájás égő fájdalma tépi lelkűket és mar- czangolja szivüket. Mikor látják az amerikai furfangot, a mivel a háború idejét itt-ott egy esztendőre már kinyújthatták a mi ellenségeink. Könnyük csordul, mikor a volt köztársasági elnöknek gazságait hallják. Annak a farizeusnak, a ki egykor itt csavargóit Európában és minálunk is élvezte a magyar igaz, őszinte vendégszeretetét. Könnyük csordul igen, mikor talán észbekapnak, hogy a létért való küzdelem oly gyárakba kényszerűi, őket a hol ellenünk készül a gyilkos municzió. Hej! Sose volt boldog a magyar kivándorló. Egy szivet adott neki a jó Isten és egy hazát. Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél — Írja a magyar költő, Tompa. A magyar Az olasz háború háttere. Irta ; Nyiaztor Zoltán dr. — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. — Az olasz háború nem jött fergetegként; villámai már békés időkben is végig-végig szántották az eget. A szövetség megvolt, de a kézszoritást egyik fél sem vette komolyan s dacos, büszke várak hirdették egy közelgő háború valószínűségét. A mi Conrádunk had- vezéri telentumait az olasz határ megerősítésébe öntötte bele s az olasz Cadornat — nem tudom — de talán éppen Ausztria ellen irányuló tervei emelték a vezérkar élére. A kölcsönös háborús készülődésekben azonban óriási a különbség : a mi terveink egy józan, előrelátó ész defenzív tervei, az olaszoké egy hóditási mámor offenzív kitörései voltak. * Sokan és sokat Írtak már az olasz háború okairól. Egyesek csak pénzt, baksist, korruptiót; mások nagyhatalmi vágyat, irre- dentismust; mások ismét egy jól sikerült propagandát láttak a dologban. Hogy mindegyikben van valami igaz, elismerem, de hogy valamelyik is e nagy kérdést kimerítené, tagadom. Az olasz háború nem hirtelen pattant ki, mint valami elektromos szikra; az olasz király hadüzenete nem egy mit sem sejtő közönséget állított a háború befejezett ténye elé ; nem — az olasz háború 10 hónapja kering a levegőben ; forr, erjed az emberekben s alakul, formálódik a sajtóban. Ennek a 10 hónapnak történetét nevezem Keielős szerkesztő BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajponoa A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. pedig szivet cserélni nem tud. Sose volt boldog a magyar kivándorló mondom, de most igazán rossz sora van ott magyarságunknak. Azokat a magyarokat ugyanis, kikről jobb időkben maga Amerika elismerte, hogy csodás munkabírással rendelkeznek: elbocsátják a gyárakból, a műhelyekből. Mert félnek — a mi magyarjainktól, a kik tudják, hogy ellenségüknek szállítják az öldöklő fegyvereket. Mások hazafiui aggódásból önként válnak meg azon gyáraktól, a hol ellenünk készítik a pusztító muni- cziókat. Sokan vándorbotot vesznek kezükbe és oly vidékekre vonulnak (pl. Kanadából), ahol irántuk barátságosabb érzésű munkaadókra találnak. És a mi fő: a régi haza sorsa folyton aggasztja őket. Haza fáj a lelkűk, a hol nem tudják: mi sors éri, érte már eddig is övéiket. Üzenetet küldöttek már is sokan haza, hogy a mint a béke beköszönt, nagy tömegekben sietnek haza. Jöjjetek is! én a háború hátterének s ezt a történetet, ezt a hosszú lélektani proeessust kívánom én személyes tapasztalat alapján egy pár fővonásban csoportosítani. Az olasz népről megírták a lapok, hogy nem akarja a háborút. Nem lelkesedett, sőt sokfelé viharosan, véresen tüntetett a háború ellen. Hát ez igaz; csakhogy a tüntetők a szociálisták voltak, a népes, nagy városok jól rendezett szociálista szervezetei s nem az igazi nép, az a hegyeket, rónákat, völgyeket, mezőket benépesítő csendes, békés elem. Ez az igazi nép nem jár tüntetni az utcákra, ^iem zúz ablakokat, nem linchel rendőröket, csendesen éli falusi nyugalmát s komoran, megadón várja az események lefolyását. Sőt ebben a népben volt valami, amire a háborús pártiak, mint melegágyra, jó anyagra bízvást számíthattak : egy mélyen a szívbe oltott, erős lángokkal égő gyűlölet Ausztria iránt. Emlékszem. A háború második hetében az udinei állomáson egy olasz munkással beszélgettem. Szó volt a háborúról s a háborús hatalmakról is. „Én nem tudom uram — mondta az olasz munkás — de Németországot mindenki áldja, Ausztriának azonban ökölbe szorult kézzel kiáltja: Morte áll* Austria 1“ („Halál Ausztriára“.) S megrettentem ettől a csendes, békés embertől, az ő forrongó, vak gyűlöletétől. S később volt alkalmam tapasztalni, hogy igy van ez egész Olaszországban. Á nép nem tehet róla, de valahogyan — voltak, akik erről gondoskodtak — rabja lett ennek a szenvedélynek. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden Réten kétszer: szerdán és vasárnap Nagy szükség lesz reátok. Nagy, mérhetetlen rendet vágott sorainkban a háború. Jöjjetek. Uj karokra, munkaerőkre van szükség itthon. Ha már nem vettétek ki részaratásotokat dicsőséges küzdelmünkből, jöjjetek és dolgozzatok itthon. Ha meggondoljuk, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Észak-amerikai-egyesült államokbeli (92 millió) lakosságból a magyar származásúaknak száma kereken hétszázezer volt és ezeknek kétharmada férfi . . . megremeg a lelkünk és bízva bizakodó reménységünk ringatja el emlékezetünket. A Tanítójukért imádkozó gyermekekről olvastam a mioapá- ban. Hogy mielőtt ezek a gyermekek szünidőre mentek volna, ott az iskolában leborulva kérték a jó Istent, hogy óvja meg az ő tanítójukat minden veszedelemtől ott a harctéren és hozza haza, vissza az iskolába dicsőséges békével. A tanítójukért imádkozó gyermekek jelenete azok közé a fenségesen magasztos földi jelenségekhez tartozik, mikor a családban a gyermeki sziv rebegi imádságát a hazáért harcoló apáért. Ez a gyűlölet régi keletű; abból az időből való, mikor még az Unita Italia nem létezett s az apró-cseprőlállamokra darabolt or- szágocskákban feltámadt az összetartozandó- ság érzete, az egyesülés vágya. S ennek az egyesülésnek legfőbb akadálya Ausztria volt, amelyik erős kézzel tartotta lombárdiai olasz tartományait. Innen datálódik az a yad, osztrák gyűlölet, amit aztán évtizedeken át mesterségesen táplált, nevelt mindaz, ami egy egyén nevelésében csak szerepet játszik : iskola, társadalom, állam, sajtó, irodalom. A gyűlölet, mint minden szenvedély, óriási erőt, energiát képvisel. Hogy az olaszoknak ez a régi osztrák-gyűlölete izzó szenvedéllyé fokozódjék és hogy e szunnyadó erő életre kelljen s legalább is egy nagy tömegnél viharos hangokban törjön ki, arról bőven gondoskodott a sajtó. Sohasem kételkedtem abban, hogy a sajtó nagyhatalom. Tudtam, hogy a legtöbb esetben önző érdekek vezetik; tudtam, hogy pénzért képes egy egész nemzetet aljas, erkölcstelen utakra vezetni. De hogy a sajtó erre legyen képes, amire az olasz sajtó, soh- sem hittem volna. Aki az olasz lapokat figyelemmel kisérte, megdöbbent azon ‘a kíméletlen, támadó hangon, amit az olasz lapok ellenünk használtak. Mintha az a bizonyos hármas szövetség soha nem is létezett volna, a legtöbb olasz lap már a háború első napjaiban nyíltan ellenünk foglalt állást s nem szűnt meg lármás, piaci hangon követelni azt a bizonyos régi leszámolást. Megragadott mindent,
