Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-21 / 22. szám
fel a szivekkel! Hadd zengjen az ünnepi ének! Mert eljött a nagy nap is és hogy ez a zászló világcsatáknak gránátos mezején a 67-es kiegyezéstől erősödve ma már a világszabadságnak int diadalt, szintén a 67 évvel ezelőtti márczius 15-ének a ritka ünneplésre méltó, örök dicsősége I # * * „Letört a szárnya is a büszke sasnak... Kinek kicsiny volt a nagy Ázsia Petőfi kezében sir a lant: Hazám . . . hazám! . . . Majd kitör a bú ujjongó szenvedéllyel . . . Őseink nagy, néma átka ér el, Ha minket is e szolgaföld takar" (Sz. L.) Róma nagy lett, mert a patríciusnak is már szeretnie kellett a plebejus szabadságát és voltak gyémántjellemű fiai is, decze- viri legibus scibendis. Lassú a pozsonyi országgyűlés. Legyen e Pilvax a nemzeti munka helye! Márcziusi ifjak, Ellenzéki kör, legyetek ti a törvényiró Tizek társaságai ... És ime, ha szakad is az eső, kigyul a szabad eszmék szövétneke ... Mi tölti be már reggel 8 órakor a Pilvax kávéházat, mire esküszik az egyetemi ifjúság, az orvosi kar, a Nemzeti Muzeum előtt nagy gyűlésen az országos vásárra gyűlt nép ? Mit helyesel a városi testület, fogad el Zichy elnökkel a helytartó tanács? Es mit éljenez a sok kiszabadított politikai fogoly, Táncsics Mihály ? Azt, ami a Länderer és Heckenast nyomdában lázba hozta az őrczbetüket is . . . A Talpra magyart ... a 12. pontot. A jobbágyság, a sajtó felszabadulása, közteherviselés, népképviselőt, szakférfiakból alakuló, nemzeti honvédelemért, az állam jövedelméért felelős magy. minisztérium; barátságos egyetértés Ausztriával, mint szabad állammal unió Erdéllyel ... az évszázados magyar jogok kiterjesztése a haza minden rendű, nyelvű polgárára. Ez a 12 pont és mindezt márcz. 15. vívta ki. És csak egy szó kellett: „Talpra magyar* (Zug a nép döntő ítélete) Esküszünk, eszküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk!" Degré Alajos szerint sűrű hópelyhekben is hullott a hó, de a felhők mintha villanyszikrákat szórtak volna, hangosan dobogtak a keblek. Este a Nemzeti Színházban Bánk bánt játszák. Éneklik a megzenésített Talpra magyart. Felhangzik a Hymnusz, a Szózat, a Rákóczi-induló. Légy üdvözölve 1848. márc. Idusa 1 A magyar szabadságot nem az utcza, a forradalom, az igy fővárossá lett Pest-Budán az ifjúság tüzótől mintegy varázsütésre az egész magyarság mondotta ki és a világtörténelem páratlan csodájára vértől be nem szennyezve vívta ki. Légy üdvözölve márcz. Idusa és te, magyar ifjúság, mert a 12. pontot már elfogadják a kanyargó Tisza partján, a vidéken is. Szatmár pl. márcz. 20.-án, Nagybánya -márcz. 28.-án Írja alá. Gyorsabb már az országgyűlés keze, sőt köztünk van a koronás király is és a 12. pontot mint az 1848.-Í szentesített törvényeket adja át a megujhodott nemzetnek a pozsonyi primási palotában. * De a pokoli rósszakarat, amely 1848-ig verte bilincseinket, rajta volt, hogy a szabadságát most is vérével védelmezze a magyar. Kossuth, mikor a nemzetet örökre óhajtotta, hiába óhajtotta az uralkodóháznak a nemzet szabadságából forrásozó fényét is öröknek. Szembeállították a magyar közjoggal az osztrák külön nagyhatalmi érdekeket. De különben mily gyáva is még a rosszakarat: bizalmatlan saját erejében ... 9 felől gyürüzteti ránk az ellenséget és ellenünk is meghívja a lengyeleket törő vashengert is. Riadj hát magyar, riadj — kebledre szorítva, édes anyaként testeddel védve ősi alkotmányodat I És nem is tudjuk, vájjon a föld porából jöttek-e elő Árpád buzogányával, Sz. László szekerczéjével, Zrínyi szablyájával, a kuruczok lelkesedésével a honvédcsapatok, vagy az ég csillagutjain termettek ide Csaba tüzével a székely fiuk . . . Á gyermek hős lett, mint. a bölcsőjében kigyót-tépő Herkules. A nők kincseket szórva imádsággal kisérték a vitézt, mert a harangok is ágyuk halálos haragjában kiáltották : „Ne bántsd a magyart!‘‘ * Mégis „Őszi szellő (ha) susog halkan, Elborongó, néma dalban, Benne buját egy nép sírja 8 megmozdul a hősök sírja Az aradi temetőben!" * * * Letettük a fegyvert, mert kifáradtunk a diadalban. De ha meg is hajolt a szabadság sudára, csak azért érintette a földet, hogy majd annál büszkébben emelődjék az égnek. Mert a magyart megölni ugyan lehet, de legyőzni nem 1 Mert, ha nem is sorvasztották volna olasz-porosz tüzek azt a hideg kezet, amely önkényuralmával ölelt át és az egységes Ausztriába édesgetett, ép a közös szenvedés volt az, amely egybeolvasztotta és még se- bezhetetlenebb Achillessé nevelte a magyart. „Nem (is) lehet, hogy ész erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksuly alatt “ Már a tündórkirálynénak, Erzsébetnek is megcsillant szemében a mi legdrágább gyémántunk, az a vitézségében is vergődő, árva magyarért ejtett könycsepp. Deák Fe- rencz fel-felirogató keze pedig lassan szót- tépte az igazságot eltakaró fátyolt és 1867. jun. 8-án felvezette a koronázási dombra a rossz tanácsosok miatt minket meg sem érthető fejedelmet, hogy esküt tegyen arra az alkotmányra, amelyet 10 szobrának alakjai építettek, amely harcosainak árváiról a királyné nászajándékának vísszautasitásával gondoskodott és amely alkotmányért, szabadságért hosszú, dicső uralkodás után is most maga a király imádkozik legbuzgóbban. ♦ * * Hadd zengjen hát az ének mározius idusán ! mert a szabadság álma visszaszállt és ma már mint kőszirt tekint le a boldog unokákra a magyar szabadság. De zengjen, az ének a Wacht am Rein, a lengyelek imája is, mert a Rajnának őrzőszelleme kiterjesztette védőszárnyát testvérének, a Dunának népére és a mi testvérünkre a lengyelekre is, mig sasszeme a török félhold diadalmas felkelését nézi! 1848. márcz. 15-én, majd ieonidászi har- czainkból ismerték meg igazán a magyart 1 Márczius tizenöttől, alkotmányos küzdelmünkből alakult ki Kossuth jun. 11. óhajtása szerint az európai czivilizáczió őréül a nagy német-magyar szövetség, hogy most messzebb járjanak katonáink a Turulmadárnál és az összes európai népek boldogságáért erkölcsre tanítsák a tenger kalmár kezét, megcsufolják az erkölcstelen divathősöket és lánczra verjék a népek szabadságát tipró szibériai sárkányt is. Mélyen t. közönség, kedves ifjúság I Ezért a mai naptól kezdve nem lesz-e még értékesebb a magyar előtt márcz. 15. és a nemzeti zászló? Nem lesz-e tűz, amely nyelvében, fajszeretetében, nemzeti érzésében, ősi dicső erkölcseiben tömörítse, egybeolvassza ezt a megint Európa homlokára emelt nemetet ? 1 Csak legyen a magyar nép, különösen az ifjúság erényes szive a köszöntő virága, kedves ibolyája, márczius 15.-ödike még sok szép tavaszt jelenti Csak lengjen a zászló ! Lelkesítsen, tüzeljen! Legyen a világgyőzelem zászlaja ! Éljen a magyar szabadság! ,SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Nemeli 1915. márczius 21. Egy levél — a harcztépről. Nagymadarász községből, Szabó Károly községi jegyző szives figyelme és gondossága kapcsán egy levél birtokába jutottunk, a minőt igazán még alig olvastunk. És irta ezt a levelet az ő szerelmes hitvesének, utolsó lehelletéig hii párjának, feleségének Lucz Venczel. n gymadarászi „sváb származású földmives“ a szintén sváb származású feleségének. A jegyző ur kisérő levelében megjegyzi, hogy minden nemzetiségű harczosra büszkék vagyunk, de ő még a sváb katonákat hősiességükért lapban dicsérni, magasztalni nem olvasta. Hát lehet. De ezen levél olvasása után mi azt mondjuk, hogy azért nem olvashatta a róluk való dicséretet és magasztalást, mert az, a ki igy gondolkozik, érez, akar és ir — az nem sváb katona. Az magyar a javából. A nemzet véréből, lelkének leikéből. Ilyen teremtő, átalakító ereje van a magyarnak azokkal szemben, akik megértik őt. És mert most nemcsak a sváb, de a nemzetiségek szine-java megértette a nemzetet, azért történt az a csoda, a melyre a mi ellenségeink még álmukban sem számítottak. Hogy igenis ... itt ma mindenki magyar, a ki a hazát védi. A levél különben igy szól: — Kelt levelem 1915. február 9. Kedves Feleségem! Tudósitlak, hogy én még hála a jó Istennek egészséges vagyok, amit neked is tiszta szivemből kívánok. Kedves feleségem ! Alig hat éve, hogy gyűrűt cseréltünk. Emlékezem még arra a szent pillauatra, mikor az oltár előtt holtomiglan és holtodiglan örök hűséget fogadtunk egymásnak. Felépítettük szépen családi fészkünket s két kis angyalarczu teremtés sírása, nevetése tölté be kis szobánkat. Olyan szép volt ami családi életünk ! Oly szép reményeink voltak 1 és jött a világháború rettenetes fergetege, a mely a palotákban és kunyhókban egyaránt szétszakította a szerető sziveket a családi tűzhelytől. Kedves Feleségem I Én is ott hagytalak a gondokkal és a gyerekekekkel egyedül. Nagy szomorúság ez nektek assszo- nyoknak! de Isten nem fog több terhet ránk róni, mint a mennyit elviselhetünk. Gondold meg, hogy mások még sokkal többet szenvednek ! Gondolj csak arra a rettenetes pusztításra, a melyet azokon a vidékeken szenvednek, a hol a háború dúl. — A kiknek házát leégetik, lerombolják, csürjét, istállóját kirabolják és kik boldogok, ha legalább az életüket megmenthetik. Édes szivem I a szenvedések útja mennyek országába vezet. Bármennyire összefacsarodott a szivem, mikor házunk küszöbét átléptem, mégis lelkesedéssel vonultam a kaszárnyába, mert szent ügy az, a melyért most harczolnunk kell. Azt akarjuk, hogy gyermekeinknek jobb sorsa legyen, azért védjük meg számotokra a hitet, a haza földjét és a szabadságot! Ha testileg messsze is vagyok most tőletek, a lelkem sohasem volt közelebb hozzátok, mint most, ezekben a nehéz időkben. Menetelés, harczolás és pihenés közben mindég haza száll a gondolatom és a kik gyakran gondolnak egymásra, azok soha nincsenek távol egymástól. Tudom, hogy a ház és gazdaság vezetése most komoly gondokat ad. Sőt tudom azt is, hogy ebben a drága világban nagyon hiányzik a kenyérkereső. Azért ne csüggedj el! A háború megpuhitja a legkeményebb sziveket is és Isten nem fog elhagyni Téged sem! Én meggyóntam és megáldoztam. A lelkem felől nyugodt lehetsz. Gyújtsd magad köré esténkint piczinyeinket és imádkozzatok nagyon forrón a messze idegenben küzdő apáért, bajtársaiért és a hazáért. És ha Isten úgy rendelte, hogy idegen földben hántoljanak el, ahol nem áztatják síromat szerető szivek könnyhullatással, akkor is nyugodj meg a változhatatlanban. A becsület mezején estem el! Es a földi élet elvesztése árán elnyertem az örök életet, a hol majd békében pihenek Istennél.
