Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-03 / 17. szám
Szatmár-Németi 1915. márczius 3. SZATMÁRI HÍRLAP erősödésünkre, talpraállitására oly döntő következménnyel idejében számoljunk; és ébren legyünk a közvetlen jövendő nemzedéknek kialakulási kérdésével szemben. Azon iparkodjunk bogy kellő gazdasági politikával helyet adjunk az Amerikából visszatelepithe- tőknek. E kérdéssel vezető czikkünk foglalkozik. Kívánatos lenne, hogy a nagy jelentőségű nemzetfeladathoz mások is és mentői többen hozzászóljanak. Főleg, a kik ismerik a mi magyarjainknak Amerikában és az itt- honban való viszonyait. A jó bánásmód érdekében. A belügyminiszter a hadbavonultak családtagjaival való jó bánásmód érdekében rendeletet küldött valamennyi vármegyei alispánhoz, amelyben arra hivja fel a vármegyék vezetőit, hogy utasítsák a községi elöljáróságokat és főleg a községek jegyzőit, (körjegyzőket), hogy a hadbavonultak gyámolitásra szoruló családtagjainak panaszait legnagyobb lelkiismeretességgel vizsgálják meg és ameny- nyiben a panaszt indokoltnak találják, a legteljesebb odaadással igyekezzenek mindent elkövetni, hogy az tényleg orvosoltassék is, a mi pedig azt a hangot illeti, azt a modort, amelyet minden féllel, de főleg a hadbavonultak családtagjaival szemben használni kell, elvárja a miniszter, hogy gyengédség és figyelem nyilatkozzék meg a községi elöljáróság minden szavában, minden tettében azok iránt, akiknek hozzátartozói életük árán is a hazáért harczolnak. A netaláni visszaélések fegyelmi utón fognak megtoroltatni. Az „izé.“ Jóska vinczellérnek kitűnő szolgálatokat tesz az az „izé“. Ha valamelyes szó nem akar sehogyse eszébe jutni, vagy ha a csökönyös magyar nyelve sehogysem engedelmeskedik valami tárgy elnevezésére nézve, Jóska sohasem jön amiatt zavarba; a legnehezebb kérdéseket is megoldja az „izé“. Egyszer a szőlőpermetező felmondotta a szolgálatot és Jóska hosszas kutatás után sem bírta a hibát felfedezni. Beállít hát hátán a permetezővel: — Tekintetös jó uram, izzójen mán, hogy mit is izéjjek hát ezzel az izével, hogy hát izéjjék, mert én hiába izólöm az izével, sehogyse akar az izé izélni 1 Elmarad as idei bikavásár. A vármegyei Gazdasági Egyesület jelenti: „A nagykárolyi gazdasági felügyelőség arról értesítette egyesületünket, hogy megfelelő hitel hiányában bikavásáruukon nem jelenhetik meg, igy azon községek részére tenyósz- apa állatokat nem vásárolhat Miután miniszteri rendelkezés alapján idegen vármegyéből vevőközönségre szintén nem számíthatunk, egyesületünk vezetősége az idei bikavásárát nem tartja meg, mivel nem akarunk gazdáinknak fölösleges költségeket okozni. Á midőn ezt tudomásul hozzuk, felhívjuk gazdáinkat, hogy eladó bikáikat a kor, faj és ár megnevezése mellett a nagykárolyi gazdasági felügyelőséghez sürgősen jelentsék be.“ Általános földmivelósi kötelezettség. Hivatkozással arra, hogy egyes vidékeken a munkások uzsorás béreket követelnek s vonakodnak gazdasági s aratási szerződéseket tisztességes feltételek mellett kötni, Kmetíy Károly dr. egyetemi tanár azt javasolja, hogy a törvényhozás mondja ki a rendkívüli időkre az általános földmivelósi kötelezettséget. „A hazafias belátásra — úgymond — a mezei munka ellátása nem bizható. A mezei munka általános kötelezettségének elve aztán majd bizonyos fokozatossággal volna keresztülviendő. Első sorban a hadiéidokii munkára most is köteles férfi- népségre tizenhét évtől ötvenig reflektálna az állam. Ezen korosztályokban legelőször a mezei munkával foglalkozók, azután más ké- zimunkaképes elemek jönnének számba. Az intelligenczia megfelelő módon szintén bevonandó lenne, Másodsorban a 18 éven felüli és ötven évet meg nem haladott és más foglalkozásban nem lévő női népesség volna igénybeveendő, szokásos foglalkozására tekintettel, szintén a férfiaknál mondott sorrend szerint.“ Milyen vallásu tehát Hindenburg ? A nagy hatalmas embernek kutatják születése helyét, vallását, tanuló-korát és életüknek még olyan kis epizódját is. Felvetették hát azt a kérdést is : milyen vallásu a mi korunknak legnagyobb hadvezére Hindenburg ? — Egy hitbuzgalmi folyóiratunk teljesen megbízhatónak jelzett híradása nyomán katholikus lapjaink nagy része megírta, hogy a hős Hindenburg tábornok buzgó katholikus, aki naponkint járul a szentáldozáshoz. Az „Alkotmány“ nem közölte a hirt, sőt a napokban már határozottan meg is czáfolta. Most Németországból nyert infor- máczió alapján még egyszer nyomatékosan kijelenti, hogy a hir tévedésen alapult. Hindenburg nem katholikus vallásu, hanem evangélikus. Ilyen irányú nyilatkozatot ad ki a Pázmány Védőiroda is. Tévedni bizony emberi dolog. De a tévedések aztán intsenek" minket óvatosságra. És különösen a hitbuzgalmi folyóiratokat, melyeknél már többször tapasztaltuk, hogy nem vesznek példát az egyházi főhatóságoknak nagy óvatosságától, körültekintésétől, amivel az ilyen ügyeket kezelik. Mielőtt ugyanis ilyen adatot, mint ez is itt, világgá bocsátanak, meg kellene tenniök azt az utat a bizonyság megszerzésére, a mit most az „Alkotmány“ r egtett. A katonaözvegyek kívánsága. A háború hősei ahányan annyifélék. rang, rend állás, hit, nyelv és nemre való tekintet nélkül ... A gyenge hetyke legény akárcsak az öreg népfölkelő — vitézségének állandó érdemét hordja keblén, — hogy helyette beszélje a szemnek, amely látja — minő nemes szív dobog ott az érem alatt! Vannak azonban az életben levő hősöknél nagyobb érdemüek is, akik odaadták minden visszatartás nélkül egész lényüket, mert hősi halált haltak . . . Ök nem viselhetik a vi- tézségi érmet, érdemeiket csak a későbben megírandó történelem fogja méltatni . . . addig is homály borul emlékükre. Nem volnának-e, kik emléküket hirdetnék, kik arra mint szülő, mint hitves annál illetékesebbek, mert hisz a veszteség őköí sújtja legközelebbről és az áldozatot, melyet az elhunytak hoztak, nekik kell világóltükben siny- leni . . . ? Tűzzétek hát az elhunyt hősök szüleinek és hitveseinek az elismerés jelvényeit, mint ezt szövetségesünknél a háború első perczétől megteszik 1 Hadd álljon a legbánatosabb anya, a legbusabb özvegy keblén a felirattal koszoruzott érem és adja tudtára mindenkinek, kiket illett: ‘„Örömmel adtam egy drága életet drága hazámnak“ 1 Ezt kívánják a katonaözvegyek és az elhunyt hősök szülei. Városunkban elhunyt hősök. Halite Sándor, az 54. sz. cs. és kir. hadosztálysü- tőde ezivilkocsisa, 28 éves, gör. kath. vallásu, nőtlen, oláhszentgyörgyi (Beszterczenaszód) megye) születésű földmives. Temetése f. hó 28-án volt. — Keclik István 32 éves train- katona e hó 25 én a barakkórházban meghalt. — Jakabovics Jejdekin 29 éves orosz hadifogoly febr. 26 án a barakkórházban megmeghalt. — R. Nagy Imre 1875. évbeli iszáki születésű közvitéz, földmives f. hó 26-án a barakkórházban. — Zavia Jazsevics bosnyák közvitéz f. hó 26 án a barakkórházban. — Sava Vesic, a cs. és kir. 28. sz. (tiszéki) gy. e. közlegénye, 30 éves, drhozai születésű gk. vallásu földmives a barakkórházban. — Stark Ernő, a cs. és kir. 52. sz. gy. e. 4. menetzászlóalj 4. menetszázadának tart. hadnagya, (hadkiegészítő parancsnokság Újvidék) lipo- vicai (Baranya megye, baranyaóvári járás) születésű, izr. vallásu, nőtlen, pécsi bankhivatalnok tegnap a barakkórházban 24 éves korában, dr. Steur Ábrahám főrabbi temette, szép beszéddel és nagy részvéttel — Kollár Leopold, a cs. és kir. 75. sz. gy. e. (Neuhas) közvitéze, szül. 1894., sorozták; 1914. lakóhelye : Chonstruk (Csehország), róm. kath. vallásu, a barakkórházban. — Pendzselé Jepi- mok orosz hadifogoly a tartalék kórházban meghalt. — Oaray István honvéd, a m. kir. 29. honvéd gy. e. 5. századának, kunszentmártoni szül. r. k. vallásu közlegénye. — Sedivec Ferenc, a es. és kir. 35. gy. e. 4. századának kysici szül. (Csehország) 21 éves közlegénye. — Koller Franz, a cs. és kir. 6. 8 sz. vadászzászlóalj (Pilsen, Csehország) közlegénye, szül. Steinangerdben (Csehország- az 1882. évben. — Kocsijacevic Szvetozár, a 28. honvéd gy. e. közlegénye, született Foi- kában (Horvátország), febr. 28-án, 39 éves korában meghalt. Vigyázni tessék! Az ország minden részéből jő a hir, hogy ebben a nehéz időben az „Exportation de Chaussures Vienno- ises“ lelketlen üzelmeket kezd a vászon kereskedéssel és pedig „hólapda rendszer“ szerint. A legnagyobb csalódásokba és keserves veszteségekbe, kellemetlenségekbe sodorta a közönséget ez az üzelem, melyről ha szükség lesz reá, bővebben is Írni fogunk. Addig is vigyázni tessék I A drágaságnak korlátozására, de különösen a viszontelárusitásnak nagy mértékben való üzérkedése ellen a főkapitány most már lapunkban ismertetett rendelet tervezetet nyilt hirdetmény alakjában is kiadta. A rendelet tehát megvan. Hogy eredményes lesz-e ? Az két tényezőtől függ. A főkapitányság erélyétői és tekintetet nem ismerő, következetes végrehajtásától; tehát az ellenőrzésnek komoly és lelkiismeretes gondosságától. A miben kételkedni nincs okunk. És '— a közönségnek segítségétől és együtt működésétől. Sőt éppen a közönség tehet itt legtöbbet. Ó követelheti a szigorú végrehajtást. 0 ellenőrizheti a zug-közvetitőket az utczá- kon, a sikátorokban, a határoknál, a hova most a közvetítő alakok bevonulnak. Tehát rajta 1 A közönség a maga érdekében I Nem mese. Mikor az oroszoknak Bukovinában elkövetett embertelenségeiről olvastunk, nem egyszer felvetettük tekintetünket és lelkűnkbe mélyedve azt mondotta velünk benső világunk : — No, ez már hírlap tudósitó nagyítása. Mese. Most szemtanuk vallomásaiból sül ki, hogy például nem mese, de valóság ez az embertelen cselekedet: Az oroszok sok férfinak, aki katonáskodásra alkalmas volt, levágták valamennyi ujját, hogy Bukovinából való kivonulásuk után az osztrák és magyar hadseregben ne katonáskodhassanak. A huszár csak huszár marad még a fogságban is. Oh, ha belenézhetnénk a magyar huszárnak leikébe, mikor — fogságba kerül. Mert hiába, aki egyszer huszárcsinyre vállalkozik, az legyen elkészülve még a fogságra is. Bizony hát megtörtént, hogy nyolcz Vilmos huszár az oroszok keze közé került. Persze, hogy az orosznak első gondja volt, hogy vallomásra bírják — a huszárokat. Hol áll a csapatuk ? És igy és úgy. Mielőtt a vallatásuk kezdődött három napi koplalás járta a kis galicziai faluban. Ez a bevezetés már is csütörtököt mondott. A huszárok meg sem szólaltak. Aztán következett a lealázó kancsuka. Véresre kancsukázták őket. Most sem boldogultak az oroszok. A huszárok megrázták magukat . . és hallgattak. Bezárták hát őket egy piszkos istállóba, azzal a gondolattal, hogy majd reggel, negyednapra más eszközökhöz nyúlnak. Ä huszárok azonban gondoltak egyet. Rohamot intéztek az istálló fala ellen, rést törtek, vájtak rajta és megszöktek. És éppen idejében. Az oroszok már készülődtek, hogy a nyolcz huszárt felakasztják. A huszárok már útban voltak; rettenetes útban. Se baj! Előre! Végre találkoztak magyar bakákkal, a kik a mi táborunkba vezették őket. A sokat szenvedett huszárok most, egyelőre Debreczenben pihennek. A huszár csak huszár marad még a fogságban is. A temetők. Napról-napra bizonyosabbá lesz, hogy temetőink nem tudják befogadni városunkban elhunyt hőseinknek, a meghalt katonáknak tetemeit. Idejében a harczok kezdetén vetettük fel ez eszmét, hogy a hősöknek külön temetkező helyekről gondoskodjunk. Kifejtettük az indokokat is. Más városokban ez az intézkedés — a jövő kegyeletadóra való tekintettel is — már megtörtént. könyvkötő SZATMÁR Kazinczy-utcza 4, Ms Ferencz
