Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-21 / 14. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Nómeti 1915. február 21. los, mint lelke bátorsága. Belevitte igazságának tudatát és nemzeti költőjének imádságos hagyományát: itt élned, halnod kell. És a magyar nemzet és ez a lekicsinyelt magyar nép egyszerre, egy óriási hullámvetés közt nagy lett, erős lett — oroszlán lett . . és a kultur népek közt kiegyenesedett, mint egy ezeréves hérosz. Isten akarta, hogy ilyen legyen. A A példa örök tanítómester. Mindig az volt és lesz. Nagy, hatalmas tanitó-mester különösen most. . ezekben a nehéz időkben. Mit tesznek máshol ? Hogyan védekeznek a kiáltó szükség ellen? A tapasztalatok foirá- sából milliók meríthetnek. Egyesek, városok, községek és hatóságok. Ez a körültekintés mindig meghozza a maga gyümölcsét. Akár a cselekvés, akár az óvakodás terén. Azért mi, a kiknek alkalmunk van az ország vidékeinek lapjaiban hétről-hétre böngészni, szorgalmasan szedjük össze azokat az egészséges és eredményes intézkedéseket, melyeket a hazában itt-ott alkalmaznak. A mikkel védik a közönséget vagy a mitől őrizkednek, hogy ne kelljen a magyarnak a maga kárán tanulni. És a mint a mi olvasó közönségünk veheti észre, következetesen és szorgalmasan tárjuk fel a mi városunknak, vidékünknek és egyeseknek okulására, megmozdulására és utánzására. Senkit nem akarunk ezen közlésekkel kellemetlenül érinteni. Hiszen csak segítünk a körülnézésben, a megfigyeléseknek terén, az eszmének, felfogásoknak és gyakorlati kivitelnek megismerésében azoknak, a kiknek nincs módjukban más vidékeknek eljárásáról, védelmi fegyverekről, praktikus intézkedésről a tőlünk távol megjelenő lapokban olvashatni. Most például örömmel vesszük észre, hogy azon városok, melyeknek határát termő földek, lankások veszik körül, melyeknek lakosai közt vannak nagy és kisebb gazdák vagy olyanok, kik rendes foglalkozásuk mellett is gazdálkodnak — azon városok megmozdulnak és mindent elkövet nek, hogy ezen lakosoknak segítségükre le gyenek és őket intenzivebb, gyümölcsözőbb munkásságra, termelésre segítsék. Kell e mondani, Írni: miért ? Csak egy példával szolgálunk a sok közül ez alkalommal. Olvassuk csak : — Életrevaló példáját adja Miskolcz polgármestere, Nagy Ferencz annak, hogy a városok első tisztviselői is mennyire támogathatják a ma oly fontos mezőgazdasági termés előkészítését. Nagy Ferencz polgármester a miskolczi mezőgazdákat értekezletre hivta össze a bevetetlenül maradt földek tavaszi bevetésének és általában a mezőgazdasági érdekek oltaltenger alatt járó hajók egymásután küldik a tenger fenekére az angolok büszke hajóit. A legénységnek azonban adnak annyi kis időt, hogy csónakokba szálljanak. A hajónak azonban rakományával együtt menthetetlenül el kell sülyedni. Legutóbb egyik ilyen szállító hajón nem kevesebb mint 97 ezer drb. fagyasztott birkát vittek Anglia felé, hogy legyen mire whikyt inni, meg hogy legyen mit főzni a kásába. Szegény birkák azonban nem részesültek abban a kitüntetésben, hogy őket az angol egye meg, inkább a tenger halainak szolgáltak éleimül, amelyek úgy is szűkösen élnek a háború kitörése óta, mert a személyszállító gőzösök konyhahulladékaitól is elestek. Lám csak hogy gondoskodik az Úristen a tenger halairól is 1 97 ezer kövér birkát küld számukra ebben a szűkös világban. Csak rajta, angol ur, éheztess ki bennünket, ha tudsz 1 De előbb kopik fel a te büszke állad, mert London utczáin nem fogják oly hangosan kínálni a „Hungarian flour“-t (magyar lisztet), mert nem lesz mit; de még a krumpli-sütögetők sem árulhatják a sült krumplit estenkint; most még az sem lesz; mert az angol föld nem termel nekik eleget, kívülről pedig nem fog kapni s a büszke flottáját füstre teheti John Bull ur 1 mazásának megbeszélése czéljáből. A földek egy része ugyanis azért marad bevetetlenül, mert nincs vetőmag. A város azonban a gazdáknak rendelkezésére bocsájt vetőmagot, részint készpénzfizetés, részint pedig úgy, hogy a vetőmag árát később, esetleg aratás után fizetik meg A polgármester kezdeményezése önmagát dicséri. A példa pedig örök tanitó-mester marad. A jó Isten nagy, terjedelmes határt adott a mi városunknak. Nekünk is vannak gazdáink nagy és szép számmal. Vájjon nem volna e szükség arra, hogy ezeket a gazdákat ösz- szegyüjtsük, egységes, okos és a mai időktől nagyon is megkívánt praktikusan gyümölcsöző eljárásra készítsük elő. Sok mindenre megtanított a háború, mondogatják napról-napra. Igaz. Es különösen egyre tanítson meg a háború. A mit megtanulni nem akart főleg az a világ, mely dicsekedni szeret, hogy — tanult. Arra tanítson meg, hogy a mi életünk, a mi erőnk abban a szent háromságban van, melyet úgy hívnak, hogy Isten, hadsereg és föld. Most csak az utóbbiról emlékszünk. A földről. Azt hisszük nincs ma Magyarországon józan eszü ember, a ki keserves tandíj Arán meg ne tanulta volna idáig is, a féltanfolyamon, hogy a mi gazdasági erőnk a földben van. S mikor ez az erő nehéz megpróbáltatásnak van kitéve... akkor egész életünk komplexuma, tagozata is érzi ezt a megpróbáltatást. Tessék elhinni, hogy más támaszunk alig van, mint a föld népe, az erős polgárság. A mezőgazdaságunk ereje. íme, meggyőződhetünk, mig az ipari és kereskedelmi életben jóformán az első nehéz órákban elállóit az élénkebb érverés... addig a mezőgazdaság hasonlóan az utolsó tehénkéhez, mely a gazdának házánál a pusztulások közt megmaradt. .. hűségesen táplál, fentart és a jövőre nézve is reményt byujt. íme, meggyőződhettünk, hogy a föld az a talaj, a hol a nehéz megpróbáltatások idejében is kereskedelem és ipar beleeresztheti gyökérszálait és táplálkozhatik. Ha a mezőgazdasági erő csődöt mondott volna vagy mondana : nyomban elvesztenék a háborút és vele nemzeti életünket is. A mi mezőgazdaságunk az a honvéd, mely védelmez, fentart és győzelemre visz. Nem bontogatjuk most a múltak emlékét. Nem teszünk szemrehányást azoknak, a kik csak a közel múltban is a földbe, a föld népébe, a mi mezőgazdaságunkba vetett reményüket és bizodalmukat elvesztették. A kik tele tüdővel kiáltották, hogy: — Ipar államot 1 — Kereskedelmet 1 És megmosolyogták azokat, a kik a néppel, a földdel, a mezőgazdasággal kapcsolták össze az ipart, a kereskedelmet is. Tessenek elhinni, hogy e nehéz idő arra való, melyszerint .kiábrándítsa a magyart az ő álmából. És megtanítsa' arra, hogy miként a föld az a talaj, mely bizto sitja a mi lábunknak szilárd megálló képességét, úgy biztosítja az ipar és kereskedelem életét, fejlődését e hazában. Minden kereskedelem és ipar — a mezőgazdaság állapotától függ. Ennek gyengülése, hiánya — minden mai kultúrának halála itt. Válasz. A czinizmust, a külön hitet, erkölcsöt világnézetet negélyező tollakat — még a háború sem tudja teljesen kiirtani. Megritkultak. De vannak. Ilyen fajtájú toliból ered az a kicsinylés, az a gúny, a mivel a katona papokat ilieti egy jól ismert különcz, sőt abnormális koponya. A király már kimondotta a katona-papokról szóló legfőbb bírósági ítéletét. A mi szerény válaszunk az itt következő sorok legyenek: — Abbáziából jelentik: Az osztrák Riviérán tartózkodik most Ortner Mátyás káplán, tábori lelkész édesanyja. Az uriasszony nemrégiben értesítést kapott az ezredtől, hogy fia igen vitézül viselkedett a harcztéren. Amikor a zászlóalj tisztjei harczképtelenek lettek és a zászlóaljból már csak 216 émber és egy őrmester maradt épen, ő vette át a komandót és három napig zászlóalj parancsnok volt. Édesanyja most újabb levelet kapott Christián Ferencz őrnagytól és ez az Írás szintén tele van a hős lelkész dicséretével. A levél igy hangzik: — A háborúban az a megbecsülhetetlen szerencse jutott osztályrészemül, hogy az Ön fia oldalom mellett lehetett. Sok csatában és ütközetben megcsodáltam hősiességét. Mindig ott járt, ahol legnagyobb volt a veszély. A leghevesebb tűzben kötözte a sebesülteket, a haldoklókat ellátta a halotti szentségekkel és a harezosokat hallatlan bátorságra serkentette ezzel. Hős pap ő, a szó valódi értelmében. A legfárasztóbb hadi tények után ő volt mindnyájunk vigasztalója. Teljesen az ő befolyásának kell tulajdonítanom, hogy az 1. Landsturmezred 2. zászló- aljának legénysége a legkétségbeejtőbb helyzetekben is megőrizte hidegvérét és a legnagyobb hősiességet tanúsította. Most ő a vigasztalója és barátja azoknak a népfelkelőknek, akik a viszontagságok és veszélyek közepette megbetegedtek. Én Isten valódi papját tisztelem benne és büszke vagyok a barátságára, a melyet mindig meg fogok őrizni. FVigadja asszonyom szerencsekivána- taimat ahhoz, hogy ilyen fia van. Ő sok ezer ember szivében él és ainig az 1 Land- sturmezrednek csak egy derék katonája lesz, reá hálás szeretettel gondol. Christián Ferencz őrnagy. Van a piaczon minden, amit szemed, szád és gyomrod kíván. Csak pénzed legyen. És mikor mindent megvehetsz pénzért — akkor nincs Ínség, csak drágaság. Akkor nincs más indoka a drágaságnak, mint az, hogy Háború van. Mikor a néni a kertje bo- zontjaiból kiásott tormát is drágábban árulja. Hiszen háború van. Csak nem adhatom abban az árban, a miben háború előtt. Vallotta be jámbor — igazán. És ha már úgy emlegetik azt a háborút . . . hát jól van, csináljanak az árusok háborús árakat. De mi meg, illetőleg az országnak érdeke, a lakosságnak védelme ... is csináljunk háborúba való kivételes eljárásokat. Ha ezt meg lehetett cselekedni a búzával, liszttei, miért ne lehetne megcselekedni a tejjel, mimással ? Hiszen takarmányunk van, nyakra-főre hirdetik a szénát és más takarmány eladást; a gazdák bizonyíthatják, hogy igy van, hát akkor mi indokolja azt meg, hogy a tejet valaki piaczunkon literenként 50 fillérért árulja. Mert háború van ? Újra és iujra Írjuk, hogy a« közönség maga is oka, hogy ilyen lelket- lenségek kopasztják, nyomják. Szervezetlenek vagyunk. Semmit nem cselekedtünk és cselekszünk védelmünk érdekében. A háború elején kellett volna mindjárt egy fogyasztási szövetkezést szervezni, raktárszövetségeket alakítani — a háborús idők tartalmára. Minden máskép történnék — a piaczon, ahol most az árusok korlátlanul uralkodnak és nyúznak. De hát eső után köpenyeg. Hadi tanácsadó. Német lapok -> polgári lakosság részére a következő bölct. íá- borus tanácsokat adják : 1. Hordj állandóan magadnál igazolványt, mert sohasem tudhatod, mikor van rá szükséged. 2. Kenyérrel, liszttel, burgonyával állandóan takarékoskodjál, mert minél kevesebbet használsz el belőle, annál kevésbbé éri el Anglia azt a czélját, hogy Németországot kiéheztesse. 3. A körültekintő háziasszony burgonyával, szalámival, sonkával, szalonnával hosszú időre ellátja magát, hogy az élelmiszer drágasága esetén készlete legyen. 4. Minden elviselt, fölösleges, vagy nélkülözhető gyapjú félét csomagolj be, a Vörös-Keresztnek szüksége lesz reá. 5. Vidd pénzedet a birodalmi bankba, hogy a birodalom anyagi ereje megháromszorozódjon. 6. Nyugodj bele a sütemény tilalomba, hogy ami fehérlisztünk van, a háború egész idejére elegendő legyen. 7. Konyhahulladékokat az udvaron gyüjts össze, hogy a jószágnak legyen élelme. 8. A petróleum sokkal drágább lett, mert Amerikából nem hoznak be, világíts tehát légszesszel, villannyal, aczetelinnel, spirituszszal. 9. Légy óvatos idegenekkel való szórakozásaidban és különösen meg nem erősített harcztéri hírek, terjesztésében. IQ. A császár születése napján, őfelsége kívánságára, külön ünnepélyeket ne rendezz.
