Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-21 / 14. szám

Szatmár-Németi 1915. február 21. Széchenyi szelleme a háborúban. Á Nemzeti Kaszinó Széehenyi-lakomája az idén a bábomra való tekintettel elmaradt. Az em­lékbeszédet a közgyűlésen mondta el ezúttal nem kisebb ember, mint Andrássy Gyula gróf, aki ma sok tekintetben hivatott képvi­selője Széchenyi szellemének. Andrássy a háború ama tanulságáról szólt, hogy az ural­kodóháznak a magyarságra kell támaszkodnia és viszont. Széchenyi Istvánról szólva ezeket mondta: Erősítsen minket az a tudat, hogy velünk küzd gróf Széchenyi István, mint a szent király azzal a tanítással és példával, amely fokozza hazaszeretetünket, önbizalmun­kat, hogy történjék bármi, bárminő kemény ellenállással is találkozzunk, győzelemhez fog­juk segíteni nemzetünk ügyét és méltók le­szünk hozzá. Anglia egyik minisztere, Chur­chill, nemrég azt mondta, hogy az a fél fog győzni a mostani világháborúban, amely az elkölthető utolsó garassal rendelkezik. Azaz Anglia a leggazdagabb ország. Nem ijedünk meg Churchill fenyegetésétől, mert tudjuk, hogy azé lesz a győzelem, amelyik legtovább bízik az ügyében. Megrendithetetlen meggyő­ződésem és bizalmam oka, hogy a mai harcz legelsősorban az erkölcsi erők mérkőzése. És éppen azért, mert ez igy van, forduljunk Széchenyihez, a kinek megértése, utánzása, kultusza erkölcsi erőt jelent. Széchenyi nagy alakja azért is vonzza magára mindnyájunk tekintetét még a mai világtörténelmi napok­ban is, mert az ő politikai életének eszméje küzd a fenmaradásért, a tökéletesebb kifej­lődésért, a dicsőségért és nagyságért. 0 volt az az államférfiu, aki világosan fejezte ki azt a meggyőződését, hogy minden magyar po­litikusnak legelső kötelessége biztosítani a faját, a mely szempontot fölébe helyezett még az alkotmány megóvásának is. Mély igazság­gal mutatott rá arra, hogy ha mi itt elveszít­jük nemzeti sajátságainkat, ha nem bírjuk elérni azt a tökéletességet, amelyre fajunk képes, akkor az emberiségnek ezt a veszte­ségét sehol és sohase lehet helyrehozni. Szibériai hideg. A sokat és félve em­legetett Szibériában gyakran oly hideg ural­kodik, hogy a hőmérő 50° C-ra esik 0 alá. Égy franczia utazó állítja, hogy a kőhöz érő lópatkó zug mint egy harang, egy megrázott fa úgy cseng mint az aczél, a tova sikló szán oly érzést vált ki, mintha valamit erő­szakosan szaggatnának, ezek mellett hallat­szanak a kiabáló recsegő hangok. Az élelmi­szerül vitt sonka tökéletesen meg fagy úgy, hogy nem lehet belőle szelni és ha az em­ber egy bárddal rá csap, úgy hangzik, mint a kovács ülője. Borzalmas ez még azoknak is, akik állandóan ott élnek, hát még azok­nak, akik idegen tájakról hurczoltatnak oda?! A németek uj ágyúja. A németek­nek van egy uj hajóágyu-tipusuk, amelynek hodrképessége három mértfölddel, tehát öt kilométerrel nagyobb, mint a legnagyobb angol hajóágyuké. Az Artill Monatschrifle de- czemberi száma ezt az értesülést megerő­síti. Németországnak tényleg van uj ha- jóágyuja, amely az angolok leghatalma­sabb 38-i czentiméteres ágyúját — a most épülő óriás hajókat szerelik fel vele — messze túlhaladja. Az angol 38* 1 czentimé- teres hajóágyu 885 kilogramm súlyos löve­déket vetít ki 760 méteres kezdősebességgel. A német ágyú 40'64 czentiméteres és 920 kilogramm súlyú lövedéknek kezdősebessége 940 méter. Ezt az ágyút Krupp még 1913- ban konstruálta. Az eddig ténylegesen elért legnagyobb távolság 20.266 méter volt; 1892 áprilisban érték el ezt, a német császár je­lenlétében a 24 czentiméteres Krupp-ágyuk- kal. E'.t a számot véve alapul a 40 64 czen­timéteres ágyuknak a legnagyobb lőtávolsá- gát 30 fokos beállítás mellett 42 kilométerre lehet tenni. Az angoloknak tehát egészen jogos az aggodalmuk, hogy a nénelek a csa­tornán át is lőhetnek Angliába az ágyúval, minthogy a csatorna helyeakint csak 34 ki­lométer széles. A franczia parton elhelyezett ágyuk tehát — teoretikusan véve — min­tegy kilencz kilométernyi földsávot tarthat­nának tűz alatt. „SZATMÁRI HÍRLAP“ A háború, Jelentés Kolomea elfoglalásáról. Budapest, febr. 18. é. 3 ó. (A miniszterel­nökség sajtóosztályából.) Két napi harc után tegnap késő délután elfoglaltuk Kolomeát. A várostól délre, Kluczoroknál és Licirmél az oroszok a tizenötödike óta tartó harczok- ban nagy erőfeszítéseket fejtettek ki, hogy a várost megtarthassák. A míiut mindkét olda­lán előnyomuló csapataink ellen intézett heves ellentámadásokat több Ízben vissza kellett vernünk, mely alkalmakkor ágyúink hatása az ellenségnek nagy veszteségeket okozott. Délután öt órakor sikerült az ellen­séget elkeseredett védekezése ellenére a vá­ros előtt elfoglalt állásából általános táma­dással kiverni és a menekülő oroszokkal együtt Kolomeát egy iramban elérni. A Pruth hídjának elpusztítását megakadályoztuk s a várost a menekülő oroszoktól megtisztitoituk és megszállottul Kétezer oroszt elfogtunk, több gépfegyvert és két ágyút zsákmányol­tunk. A kárpáti szakaszon a harcok egészen Wyskow tájékáig nagy makacssággal tovább folynak. Újabb négyezer negyven foglyot szállítottunk innen be. Az oroszlengyelországi és nyugatgalicziai vonalon csak ágyuharcz folyik. Höfer altábornagy. Az elesettek családjainak illetmé­nye. Monarchiánk hadseregének, tengerésze­iének, mindkét honvédségének és a népföl­kelésének a háborúban elesett tisztjei és legénysége hátramaradott családjainak nyug­ellátásáról az 1887. évi törvényczik rendelkezik. E törvény 1991., 1896. és 1907. években további kiegészítést is nyert. A tényleges, tartalékos és népfölkelő tisztek és rangosz­tályba nem sorolt katonai személyek családja az elhalt vagy elesett rendfokozatának meg­felelően, a következő nyugdíjban részesül: I. és II. rangosztáy 5.400 K táborszernagy 5.000 „ altábornagy 3.000 „ vezérőrnagy 2.500 „ ezredes 2.000 „ alezredes 1.500 „ őrnagy 1.200 „ százados 1.000 „ főhadnagy 900 „ hadnagy 750 „ XII. rangosztály 700 „ Ha a férj a csatatéren esett el, úgy ez az illetmény még 50 százalékkal emelkedik. Rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyeinek nyugdiját akként állapítják meg, hogy az elhalt férj illetményeinek egyhar- madát kapja az özvegy nyugellátmányul, az azonban évi 400 koronánál kevesebb nem lehet. Kiskorú gyermekek után az 24 éves életkorának betöltéséig az özvegy nevelési járulékot kap és pedig minden gyermek után az özvegyi nyugdíj egyötöd részét ez azon­ban egy-ogy gyermek után 500 koronánál nem lehet több. Ha az özvegynek több mint 5 gyermeke van, úgy az összes gyermekek nevelési járuléka nem lehet magasabb, mint az özvegy teljes nyugdija. Az özvegynek kötelessége — addig mig a neveltetési járu­lékot huzza — a gyermekek ellátásáról gon­doskodni. Oly árváknál, kiknek édes anyjuk is elhal, a nevelési járulék árvajárulékká emel­tetik föl úgy, hogy egy gyermeket a fél özvegyi nyugdíj illeti meg. Legénységi állományú egyének özve­gyei, ha a férjök a harcztéren elesett, vagy a háború fáradalmai következtében elhalt, a következő ellátást kapják : gyalogos özvegye kap évente 96 K-t, őrvezető özvegye kap évente 144 „ tizedes özvegye kap évente 160 „ szakaszvezető özvegye kap évente 192 „ őrmester özvegye kap évente 240 „ Legénységi állományúak árvái ^fiuknál a betöltött 16, leányoknál a betöltött 14 éves életkorukig) évi 48 korona nevelési járulékot kapnak. Az özvegyi nyugdíj és az árvák neveltetési járuléka összesen 540 koronánál több nem lehet. Szülők nélküli teljes árvák évi 72 korona árvasági járulókét kapnak, több árvánál azonban ez az összeg a 360 koronát meg nem haladhatja. Legénységi 3 egyének árvái, ha honi iskolákban tanulnak és megfelelő előmenetelt tanúsítanak, úgy részökre havonta külön kijáró 4, 5, esetleg 6 korona pótlók igényelhető. Ezt a havi pót­lékokat 24 éves életkorukig élvezhetik. Úgy Írják, hogy ez az illetmény-meg­ái lapi tás revízió alá kerül. Csernoviczba bevonultunk. A mi­niszteri sajtóirodától eredeti sürgöny alapján febr, 18-án este felé jött a hir, hogy lovas­ságunk az oroszok által kiürített Csernovitzba bevonult. Kolomeát folytonos szurony roha­mok közt foglaltuk el. Vilmos osászár sürgönye. Königs­berg polgármesteréhez. „Az oroszokat meg- semmisitően megvertük. Szeretett Kelet Porosz országunk megtisztult az ellenségtől, (febr. 18.) Sas vagyok repülnöm kell... Merker Márton. Sas, madarak nagy királya, Sülit ülsz itt az ágakon ? Szárnyad van tán és repülketsz, Jdová szived vágya von. Slézz oda föl, Hogy tekintitek Jjád a nap sugárai! — tudnék csak én a magasßa — Slap koz, ég6e szállani! „Jftkasitám én a (éget Sokszor, mig ifjú valék“, j§ogy a napka 6e(enézzek, S)e mögötte nincs az ég! S 6ár ezerszer fölröpültem, jfkárcsak a gondolat, S mit találtam nap szemé6en ? Semmi mást, mint foltokat 1 f eültem mostan ez ágra, Jsáíkatárra kámulok, Ott az ég a földet éri, S ég, föld széle kogy ragyog ! fit maradnék mindörökre: fjeim, ková a menny közel! .fmde sorsom másként végzé: Sas vagyok, repülnöm kell. A. Hóvirág-. Most, mikor vérvirágok termését várjuk hőseinknek sírjain . . most is rágondolunk: a tavasz első virágára — a csudás Hóvirágra. Hiszen, talán sose vártuk olyan vágyó, meleg érzésekkel a tavaszt, mint éppen most, mikor a nyár, az ősz, meg a tél olyan nehéz, de olyan nehéz volt. A tavaszban már benne van a virága. A virágban pedig a mi remény­ségünk, a mi önzés nélkül való szeretetünk. Első kicsattanó hangos örömünk . . . Érezzük, hogy még tél van. De ... de a tavasznak első virága már lelkűnkbe ku­kucskál. Bele lehelli — illatát. Oh a virágnak természete olyan, mint a kis leányé. Észre se vesszük . . kibújik a gyermek ruhájából. A rügyből. A bimbóból és elibiink jő karcsú termetével, rózsás ar- czával, kifejlett gyönyörű idomával — a nagy leány. Tegnap még bakfis volt. . ma már — virágszál. A január elment. Jött a kurta február. A Nap már ébred téli ködös, felleges ágyá­ból. Az este nem oly korai és hosszú. Nap­sugár surran végig a természeten. A hó még megvan, ha van. Es egyszer csak imitt-amott a hegyoldalokon és ott, a hol, még a kopasz bokrok közt egy kis, félig elrejtett zugban, világos zöld csillog ki. Hervadt levél, van az olvadó hó körül. — Ni . . nil — kiáltunk fel. . . mert először pillantjuk meg régen várt kis vendé­günknek bontakozó körvonalát.

Next

/
Thumbnails
Contents