Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-17 / 13. szám
4 Szatmár-Németi 1915 febuár. 17. A nagysomkuti járás orvosává főispánunk dr. Takács Sándor nagysomkuti orvost, nevezte ki. A német vallásosság. Egy olasz újság lelkes szavakban beszél Lotharingiából kelt egyik czikkében a német katonák sziklaszilárd bizalmáról és mély vallásos érzéséről. Leír egy tábori istentiszteletet, amelyet Miksa herezeg a szász király papöccse tartott az epinali templomban. A katonák egy szósz tartalékvadászzászlőaljhoz tartoztak. A templom hajójában álltak, fej-fej mellett, minden rangban és életkorban. Mozdulatlanul álltak és áhitatosan figyelték a pap dísztelen érzés telt szavait. Amikor a herczeg befejezte szónoklatát, egy régi templomi énekbe fogtak. Szilárdan bizodalommal hangzik a karének, melyből ellenálhatatlan erővel a szív tisztasága, a vallásos lelkesedés és az erős meggyőződés zendiilt. A tudósitó kijelenti, hogy soha életében nem hallott éneket, mely benne a vallás erejének oly nagyszerű benyomását tette volna. Bizony a háború sok emberben felébreszti a szunnyadó érzést, hogy felettünk magasabb hatalom- is van. De amennyire következetes a német katonák vallásossága, épp oly különös a fran- cziák viselkedése, akik csak most békülnek ki az Istennel, mikor bajban vannak. Egy másik porosz vitéz temetése. A városunk kórházában elhunyt második hősnek Spait Gusztávnak temetésén is mélységes kegyelettel adózott közönségünk. A temetés hétfőn d. u. 3 órakor volt, melyen ezer számban jelent meg városunk lakossága. Ott voltak a városunkban tartózkodó német tisztek és katonák is. A koporsónak halottja evangélikus vallásu volt, a temetési szertartást Duszik Lajos ev. lelkész végezte, megható beszéd kíséretében. A ref. egyházi dalárda gyönyörű éneket zengett. A virágos koporsót aztán hatalmas közönség kisérte a temetőbe, hol Duszik lelkész ismét beszédet mondott magyar és német nyelven. Nagy tűz volt Nagykárolyban a múlt héten. Hajnal fél 4 órakor tüzlárma riasztotta fel a város lakosságát. A Birtokossági malom gyuladt ki. A tűzoltóságnak — bár száma megcsappant — nagy erőfeszitéssel sikerült az irodát, gépházat olajraktárt megmenteni. A tetőzet leégett. A tűz valószínűen belülről keletkezett. Egyik károlyi laptársunk megbé- lyegzi a közönségnek közönyét, a mellyel a hiányos tűzoltó és rendőr személyzet megfeszített munkáját nézte anélkül, hogy még a felszólítás daczára is kellő segélyt nyújtott volna ily közveszély alkalmával. Hirdetmény Í Értesítem a t. utazó közönséget, f. hó 17-ikétől kezdődőleg a Szat- már—fehérgyarmati vonalon a polgári vonat forgalom ismét megszűnik. Szatmárnémeti, 1915. február hó 16-án. Kulcsár, állomásfőnök. Szatmáron egész farsangon át nem volt tánczmulatság. Még a műsoros estélyek után sem, szükebb körű tánczok sem voltak. Sőt a közebédek, a bankettek is fehér holló számba mentek. Ezt nem érdemként Írjuk és rögzítjük meg az utókor számára. A kötelesség, a nemes érzések, a magasabb gondolkozások és komoly hazafiasság sorába tartozik ez az önfegyelmezés. De vannak kötelességek, érzések, komoly önfegyelmezések, melyek felemelnek, vigasztalnak és értékekül szolgálnak" a jövendőre is. És ezeknek az értékeknek megállapítása tiszta örömet fakaszt. Városunkban elhunyt hősök : Katz Julius a 79. sz. gyalogezredből f. hó 11 én. — Kühr József német közlegény . . Haláláról és temetéséről külön emlékszünk meg lapunknak e számában. — Gál Sándor m. kir. 16. népfelkelő gyalogezredbeli gyalogos, 42 éves magyargéczi (Nógrád) születésű rk. katona f. „SZATMÁRI HÍRLAP“ hó 12-én. — Aufseher Mathias rk. 1874. évben született, a cs. és kir. linzi 98. „LB* 2. századának közlegénye, f. hó 13-án. — Spalt Gusztáv, ev. v. pfungstadti születésű és illetőségű, 25 éves közlegény 13-án. — Gerácz József a debreczeni m. kir. állami méntelep 5. hadosztálybeli ménes katonája, 21 éves, rk. Gyöngyösi lakos. — Kati József 95. osztr. népfelkelő 41 éves rk. nős egy gyermek atyja Goldmann Kirscheniai szül. Felső-Ausztria. Przemyslből, Lator Zoltán családjától értesülünk, hogy a népszerű százados, aki városunkban oly meleg rokonszenvet szerzett kiváló egyéniségével, levelet irt Przemyslből. A repülő postán további itatott levelező lap értesíti feleségét és családját, hogy jól van. A levelező lapot Rohonyi Gyula tüzérfőhadnagy, szatmári mérnök látta el czenzurával Przemyslben. Úgy néztek rám , . . hogy becsületes német nem maradhatott otthon. Egy porosz katona tiszttársaival meglátogatott egy úri családott. Sebesülésüknek ideje alatt, ez a család, jobban mondva családok uzsonnával látták el a porosz tiszt urakat; hát most mikor „felszabadultak“ síeltek is a hálálko- dással. Az egyik, a gimn. tanár igen kedélyes, humorban gazdag. Elbeszélte hogy ő önkéntes. A háború előtt követlenül esküdött hűséget feleségének, kit egy hét után árvaságban kellett hagynia. Mert becsületes német porosz férfinek lehetetlenség volt otthonmaradnia. Az alatt a hét alatt is . . úgy néztek reám, — úgymond — ha az utczán jártam, hogy már már azt hittem nyilvános piaczon következik, hogy : — Pfuj ön gyáva német . . . ügy néztek reám igenis. Sokakat, kik orosz fogságba jutott hozzátartozóikat keresik irja az É, K. U. megnyugtathat az alábbi hír. Rónay István csanálosi plébános hónapok óta keresi-kutatja a szatmári 5 gy. ezreddel harezba ment s még aug. végén orosz fogságba jutott unokaöcs- csét, keresztúri Tóth Kálmán orvosnövendéket. Most maga az illető adott hirt magáról; még pedig az innen kb. 9000 kilométerre fekvő kelet-szibériai Chabarowskból értesíti hozzátartozóit, hogy él és nincs semmi baja. A büntetés. Kérdezi valaki városunkban tartózkodó porosz tiszttől: — Milyen véleménnyel voltak önök mi rólunk, magyarokról a háború előtt ? A tiszt egy érthető gesztussal válaszolja : — Tudtuk, hogy van Magyarország, élnek a magyarok és ezzel vége. De mosl . . most már ismerjük . . — És az anglusokról ? — Isten büntesse meg Angliát, szól a a mi dalunk is . . Az az oka mindennek. — És az oroszt? — (Kipirul a porosz arcza.) Azt mi büntetjük meg. Háborús—Móka Ságok. Kossuth Lajos mint őr. Debreczenben hideg téli éjjelen Kossuth a miniszteri tanácsból éppen hazamenvén, egy ház előtt didergő honvédőrt lát. — Te fázol ? kérdi őt. — Oh, nagyon ! Már négy órája vagyok itt s még nem váltottak fel. — S hány órát kellene it.t állnod ? — Csak egyet. — Fölváltalak én ! — Uram nem lehet! Főbe lőnek. — Mitől sem tarts! Add át fegyveredet és csákódat, s te az enyémmel menj a a napos tiszthez. — Azt nem teszem uram, én becsületes katona vagyok. De én parancsolom ! S átvevő a honvédtől a puskát és a csákót s saját fövegét tette a fejére. A honvéd a vártára érvén, a napos tiszt bámulva rivalt rá: — Ficzkó, hogy merted a helyedet elhagyni ? — Fölváltottak, uram ! — Megőrültél?! Ki váltott föl? — Nem ösmerem, mii nagy ur lehet, mert ugyancsak parancsolt. Meglátva a tiszt a föveget a honvéd fején, kérdi tőle : — Se föveg ? — Tőle van uram ! A tiszt eszeveszetten szaladt az őrhelye felé s valóban nem csalódott, mert Kossuth sétált ott le és fel fegyveresen. Kossuth szigorúan kérdé : — On a napos tiszt ?-- Igen, uram. — Vegye e puskát! Reggeli nyolcz óráig fog itt őrt állani 1 Gépír ókisasszony úgy tartalmilag, mint előadásra nézve az eddigiek közt a legsikerültebb vígjátéknak mondható, ha Varga Béla szerepének tulhajtásaitól eltekintünk. Zsigmondy Manczi, Nyáray, Simon, Tömbömé, de különösen Csige Böske és Czakó játékának tulajdonítandó a darab sikere. Aranyeső-ben különösen Horváth Miczi tüntette ki magát, aki nap-nap után jobban csillogtatja művészi tehetségeit. Czakó rendezése kifogástalan volt. Galgóczy szépen énekelt. Műsor: Szerdán: A kisgróf. Csütörtökön: Aranyeső. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. Böjti rendelet. Kivonat az 1915. évi I-ső számú püspöki körlevélből. 100 dívrab 2.— korona. Ima a békéért (csak magyar nyelven) 100 darab 2.— korona Tisztelettel Pázminy-sajtó Szatmár-Németi. RIEGEK OTTÓ cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója, a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. Bzám. Tervezőteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 39 évi fennállás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1914. — Kiadó: Szatmáregyházmegyei lrodaími-Kör. — Felelős szerkesztő: Bodnar Gáspár
