Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-14 / 12. szám
„SZATMÁRI HÍRLAP" Szatmár-Németi 1915. február 14. gy elmezésre vinni a lelkeket: kény-' szeriteni ,kell reá. ... És mi még mindig a közgyűléseken jajongunk a piacz szabadságának és fékevesztett haszom leséseinek tudatában és szenvedéseiben. Mi még csak gondolkodunk arról, hogy talán mégis mindennek meg van a határa; mikor a piacz a miénk, mikor a gyengék védelme kötelesség; a szabadosság uralmának tétlen szemlélése: bűn. De a fogyasztó közönség is magára vessen, ha szipolyozzák. Szervezetlen, tehetetlen. Csak jajgat és semmit nem tesz. Tessék csak az önfegyelmezésnek, az együttes fellépésnek fegyvereit használni, a boldog eladóknak magas, büszke hangjára fogót tenni: majd másképpen lesz. De igy . . mikor éppen a legnagyobb fogyasztók szórják a pénzt és versenyre kelnek abban, hogy az •eladók szemét napról-napra tágabbra nyissák . . . igy bizony a magunk sorsát tesszük elviselhetetlenné. A hadi segély. Közöltük a múltkor a hadi segélyről szóló újabb rendeletet. Az állam ugyanis a háború kezdete óta a lehető bőséggel osztotta a hadisegélyt. Már akkor akadtak, a kik jól ismerték az egyes vidékek népének helyzetét és aggódva kérdezték.: fogja e ezt a gavalóros segélyezést az államkincstára bírni. És ezenközben — a háború folyama alatt jöttek a panaszok is. Hogy érdemtelenek is élvezik a segélyt. Hogy munkabírók tétlenkednek a hadi segély mellett és dolgozni egyáltalán nem hajlandók. Ha elvitték a kenyérkeresőt — igy okoskodtak, gondoskodjék az állam a megélhetésről. Ezen a czimen sokan könnyelmüsködtek, költekeztek az állam segélyből. Áz ország közvéleménye, a sajtó is szóvá tette ezeket a jelenségeket. Úgy látszik a kormányzat is nagy tapasztalatokat szerzett és elég bőségeseket arra, hogy végre elérkezettnek lássa az időt — a takarékosságra. Jött aztán az újabb rendelet—,a hadi segélyről. Kevesebb lesz a hadisegély. És lesznek sóhajtások, felkiáltások, hogy belőle tisztán és egyedül nem lehet megélni. Dehát a’ segély—segély. És azzal a gondolattal des kezet megszorította: lelke büszkeséggel tölt el, hogy van még magyar és hogy lesz is magyar. S ha valamiben, igazságos ügyükben segíthetett, semmi fáradtságot nem kiméit. Magának semmit sem kért; népének, az ügyes-bajos embereknek dolgában fárad- hatlan volt. Népszerűségét legjobban bizonyítja, hogy megyénk egyik választó kerületében minden áldozat nélkül, egyhangúan országgyűlési képviselőnek választották. Ő nem járt utána. Hozzá jöttek választói, hogy meggyőzzék annak elfogadhatóságáról. A Jékey Zsigmond képviselőségéről külön lélektani tanulmányt kellene Írnom. Feltárta lelkét előttem. De e nagy időben, erről most nem beszélek. Annyi bizonyos, hogy az ő tapasztalatainak feltárása igazán nagyórtókü lesz. Talán egyszer-kétszer beszélt. De egyéniségének nagy súlya volt, minden pártban Függetlennek, komolynak, törhetlen jellemnek ismerték. A ki elveiben alkuvást nem ismer, de a ki éppen azért független, mert tartozás nélkül cselekedhetett függetlenül. És mindig nemzete érdekében. De mikor látta, hogy puritán lelke ideáljai veszélyeztetve vannak: búcsút vett a honatyaságtól. És hazajött. A falujába. Családja körébe. Népéhez és megyéjébe. Az ő természetes légkörébe. Önállóság felé közeledő fiaihoz, a kikbe a maga puritán, igaz és magyar lelkét öntötte. A kikre szent büszkeséggel tekintett, de ha barátainak, megyéje fiainak katasztrófájáról, letöréseiről hallott . . könny rezgett szemében. Fajának múlása, osztálya gyengülésének borongó érzése vett rajta erőt. i kapcsolatos, hogy ki dolgozni tud; akar is, az kereshet is és a segéllyel pótolhatja keresetét. A ki pedig tud • dolgozni de ner» akar, az magára vessen, ha a segély mellett éhezik. El kell ismernünk azonban, hogy vannak és lesznek esetek, hogy ők akarnának dolgozni’,, de nem lehet. Betegségek, nagy család', meg mi más körülmények akadályozzák a munka teljesítését. Hisszük, bogy módot fog ejteni a kormányzat, hogy ilyen esetekben a segély megfelelő legyen. De hoay a hadi segély a ■ munkátlanságot és henyélést segiÉse elő raat magának az államnak kell megakadályozni,, j Jöjjenek a sarlók E Á gázdászat mondi- . jón le most a modern gépekről, de még a kaszáról is. Térjen vissza az aratás ősi szerszámához, a sarlóhoz, amelyet asszonyok és ; gyermekek is eredményesen tudnak Kezelni egy kis gyakorlat után. Nemcsak munkás- uzsora okozza azt, hogy nem áll majd elegendő arató a gazdák rendelkezésére, hanem a kaszával bíró férfiak hiánya iis. Ezért feltétlenül számításba kell venni az asszonyokat, akik a mai kényszerű helyzetben tanulhatnak a szerb asszonyok példájából. A szerb asszonyok már három év óta vezetik a gazdaságukat és önfeláldozóan végeznek mindenféle mezei munkát, hogy a hareztéren küzdő férjeik és fiaik számára megtermeljék a mindennapi kenyeret. A ma gyár asszonyok is régen kitűntek a haza védelmében s most is vállalkoztak arra, hogy a harcztórre kövessék a férfiakat. Ott azonban nem sok hasznot hajtanának, mig a gazdasági munkában hősi dolgokat cselekedhetnének és eközben kiválóan szolgálnák a haza ügyét. A kaszát nem bírja el minden női kar, azért kell a könnyebben kezelhető sarlóhoz folyamodni. A gazdasági szakértők tökéletesíthetik a régi sarlót oly módon, hogy azzal gyorsabban és ügyesebben lehessen dolgozni. A sarlóval való munkához szükséges ügyességet már az aratás előtt meg lehet szerezni, ha a nőkkel és gyermekekket füvet és takarmányt sarlóztatnak az erre beoktatott munkavezetők. A sarló gondolata nem laikus észből pattant ki, hanem komoly és tekintéles gaz- dászok vetették fel ezen eszmét, akik gyakorlottságuk folytán helyesen mérlegelik a jelenlegi gazdasági helyzetet s erősen biznak benne, hogy a sarlóval eredményesen lehet legyőzni a jövő aratás nehézséget. Jó gazda volt, a magyar embernek alap- természetével, a komolysággal, a mi sohasem vált ridegséggé. Sőt, a mint lelkének egy burját érintették, derűbe csapott át és igen kedélyessé, humorossá változott. Az ember nem tudott vele érintkezni, hogy melegséget, napfényt ne érzett volna az ő leikéből kisugározni. Külső megjelenésében is egyszerű, keresetlen. Magyar típus volt. A ki nem ismerte, nem sejthette, hogy ennek a férfiúnak lelkében mennyi érték van. De azt sem, hogy milyen tiszta, tehermentes birtokoknak az ura. Jó barát volt. Az önzetlen, megbizható, a figyelmes barátok ritkaságai közül való. Ennek az értékes életnek szakadt el 64 éves korban a szála. Tartózkodom az érzelmi motívumoknak elemzésétől. Csak azt nem bírom elhallgatni, hogy bizony ő űrt, nagyon érezhető és fájó űrt hagyott nem csak egy nagy, tekintélyes családban, nem csak megyéjében . . de hadd vegyek szabadságot arra, hogy megmondjam ... az én lelkemben is. Régi jó barátok voltunk. Csak imént is meglátogatott. írásomon, lelkesedett, lapjaimat ő maga is olvasta. És népével is olvastatta. Hát fájón, de lelkemben érzett szükségességgel szentelem neked e sorokat kedves jó Zsigám I Hittél istenedben és nemzeted jövőjében. A te hited nem volt hiábavaló. A te hited vezetett téged egy jobb hazába . . A te hited itt marad bennünk, velünk, hogy fentartson, mig a Gondviselés akarja. Isten veled 1 Bodnár Gáspár. Haladást látunk az élelmi szerek uzsorásainak és hamisitásainak üldözésében és megfékező, megtorló intézkedésekben. Eddig alig volt reá eset, hogy az ilyen alakokat pénzbüntetésen kívül súlyosabb elzárással is járó büntetésre Ítélték volna. Egy-két száz korona, vagy hát több száz korona, még ezer is járt ki nekik, a miért szénnel mimással uzsoráskodtak. Most az ország több helyéről érkeznek hírek, hogy gazdag és büszke malomtulajdonosokat, uzsoráskodó lisztkeres- kedőket is több napi, sőt heti elzárásra Ítéltek. Nem a bosszúvágy, még tisztán a megtorlás gondolata sem vezet minket abban, hogy örömünknek és helyeslő érzéseinknek adjunk kifejezést az e téren való haladásnak és szigorúbb, komolyabb eljárásnak. Az in- telektuális érzések vannak és lesznek itt ez eljárásban kielégítve. Az igazságnak ereje nyer tért és védelme részesül megfelelő pre- venczióban is. A németek már régen boldo gabb végére fordították azt a fegyvert, mely- lyel az élelmiszerek és uzsoráskodás ellen védik a népet és közönséget. Védik és oltalmazzák az igazságot. Mi kihágásnak minősítve ezt a csalást, csak enyhén bántunk el azokkal, a kik a szipolyozás és egészség ellen való merényletek mesterségét azzal a gondolattal és szabadsággal űzték, hogy lefizetik azt az enyhe büntetés pénzt és haladnak és cselekszenek tovább. Most már mégis osak jobban meggondolják, vájjon érdemes-e a fogház ajtajának megnyílása. Mert hadi segélyesek nem akarnak dolgozni. A Magyar Gazdaszövetség lapja igy irt a minapában : „Nagyon sajnálatos, hogy akadnak olyan családok, a melyek a hadisegély birtokában henyélnek, nem akarnak dolgozni. Tudunk olyan eseteket, is, hogy a birtokos a bevonult béres, vagy gulyás minden konvenezió- ját kiadja az otthonmaradt családnak, lakásában meghagyja s ennek daczára sem akar annak egyetlenegy, bár különben teljesen munkabíró tagja sem dolgozni a bevonult családfő helyett, hanem utalnak arra, hogy elég pénzt kapnak az államtól, nincsenek rászorulva a dologra. Komoly tünet ez és fájdalom, nem szórványos. Ha ezrek és százezrek henyélnek akkor, a mikor dolgozni kellene, akkor ne várjunk termést. A hadi segély nem arra való, hogy annak árnyékában munkabíró emberek henyéljenek, ezt meg kell akadályozni a közérdek szempontjából. Ha másként nem lehet, ott, a hol munkabíró tagjai vannak az otthonhagyott családnak, a hadisególyt a hitelszövetkezetben kell elhelyezni a bevonult családfő nevére, ott tőkésíteni, hogy a mikor visszajön, ő is élvezhesse azt. Föl kell világosítani a munkabíró s előbb rendesen dolgozó segélyezetteket, hogy az államnak is vannak szemei s ha henyélésüket észreveszi, hamarosan rájön erre a gondolatra s akkor kónyielen-kelletlen dol- gozniok kell. Milyen végzetes csalódást érez majd az a családfő, ha visszatér a harczból és egy henyélő családot talál otthon, a mely a hadisególyt, bár erre nem volt rászorulva, az utolsó fillérig fölélte, mert nem dolgozott. A falu vezetőinek kötelessége, a gazdakörök és a szövetkezetek vezetőinek a föladata, hogy ott, a hol erre szükség mutatkozik, világosítsák föl a segélyezetteket, milyen szomorú következményei lehetnek a segélyezéssel való visszaélésnek. A mezítlábas ostrom. Soha annál érdekesebb ostromot, mint a minőt nemrég csinált végig Oroszországban egy magyar század. Egy magaslatról akarták elkergetni az ellenségét, de nem lehetett feljutni. Nem ám az ellenség tüze miatt, hanem azért, mert a meredeken felázott a talaj és a sárban csúszott a bakancs. Ez azonban nem fogott ki a magyar fiukon. Ledobták a czipőket és me- zitlább folytatták az ostromot. Így aztá . fol is jutottak a magaslatra. Az a magyar ez> ed, a melynek nyolczadik százada mezitláb ostromolta meg a magaslatot, a budapesti hadtesthez taitozó 44. számú somogyi gyalogezred volt. Székely flegma. — Hol lakik az Áb- rámfi orvos ? — Nem mondom meg. — Azután miért? — Mert nem tudom.
