Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-14 / 12. szám

Szatmár-Nómeti 1915. február 14. SZATMÁRI HÍRLAP 3 A háború» Félni nem kell de a mindennapi kenyérrel a legszigrubban takarékoskodni csakugyan legnagyobb élet­kérdésünk ma. Minden oldalról halljuk, hogy most, mi­kor már aZ ellenséget kivertük az országból, a menekülésnek rémes izgalmaitól megsza­badult a közönség: most napról napra avval ijesztik a népet a malomtulajdonosok és liszt kereskedők, hogy éhen halunk, mert kenye­rünk nem lesz. Megnyugodhatunk. Ennek az ijesztés- nek is meg van a maga számítása és czélja. Mindennapi kenyerünk meg volt eddig; meg van most; és meg lesz — ezután is. Hanem az már igaz, hogy a mai reánk zudult háborús idő megköveteli mindnyájunk­tól, hogy önfegyelmezetten alkalmazkodjanak a kétségtelenül meglevő nehéz helyzethez. És mi a helyzet? A harcztéri helyzet hála Istennek most már olyan, hogy ellenségeink fegyverrel nem győznek le. Nem bírnak velünk, Éppen azért nem a puskaporos fegyverekbe, ágyukba ve­tik már utolsó bizakodásukat. Á világháború kalmárkodó keverője, Anglia oly módon sze­retné hát megnyerni a háborút, hogy vitéz és legyőzhetlen hadseregünktől és a velünk harczolö országoknak szájától el akarná venni — a kenyeret, az élelmet. Tudnunk kell ugyanis, hogy Ausztriának, Németországnak és nekünk is (olykor) szükségünk volt eddig amerikai gabonára és más külföldi élelmi czikkre. Anglia most ezen a téren akarja felvenni a háborút ellenünk és szövetségesünk meg­fojtására. Mert ez is valódi háború. Hiszen avval fenyegetett meg, hogy elzárja előlünk a tengert, a világkereskedelmi összeköttetést. Így a legrettenetesebb ellenséget: az éhín­séget akarná fejünkre zúdítani. Puskaporos fegyvereitekkel nem bírunk — gondolja a kalmár anglus — hát ki fogunk benneteket éheztetni. Félni azonban nem kell! Mi megértjük azt, az ilyen ágyuszót is. Tudjuk, hogy ez uj hadüzenet már nemcsak katonáknak szól, de édes mindnyájunknak is, a kik otthonunk­ban maradtunk. Felvesszük hát ezt a hadi üzenetet is. A harezot. És hozzá is kezdünk. De hogyan ? Kérdezi ezer és ezer ember. A felelet egyszerit. Annyi élelmiszert fogunk termelni, amennyit csak lehet. És birunk. A mi földünk még nincs kiuzsorázva, kipusztitva. A mi földünknek ebben az évben többet kell teremnie, mint máskor. Katonáink a hareztéren emberfeletti munkát végeztek. Erőt fejtettek ki. Mi is ezt fogjuk cselekedni. Megszorítjuk földeinket. Több táplálé­kot adunk nekiek, hogy ők is viszonozzák termésben. Mind a két karunkkal dolgozni fogunk. Erőkifejtés a mi védelmünk. Ellenségeink úgy számítanak, ' hogy minden darab föld, a mi itt Magyarországon parlagon marad a háború miatt — az az ők győzelmét jelenti. Segít a kiéheztetésben. Nagy számitó vagy anglus. De most a magyar ember eszén túl nem jársz. A szö­vetségesünk szívósságával és erejével sem fogsz birni. (Erről éppen a múlt számban irtunk.) A mi földjeinkbe lesznek vetve, jobban mint valaha. Az Isten szeme, gondja már is ránk tekint. Kedvező hirek érkeznek földjeink megműveléséről és vetéseink állapotáról. Nincs mit félnünk tehát, ha Isten is velünk lesz. Érlsünk tehát szót. Élelmezési hiány nem fenyeget. Még kevésbbő éhínség. Van annyi készletünk az élelmi czikkekből, hogy az aratás idejét teljes nyugalommal bevár­hatjuk. De kötelességünk, az okosság parancsa, hogy alkalmazkodjunk kenyér dolgában a helyzethez. Kenyerünk nem a békés időknek pompás, világhírű kenyere lesz. De lesz. Az ország minden részében megkezdődött bizo­nyos élelmiszerek rekvirálása. Előkerülnek a raktározott és elrejtett kenyéranyagok és gon­doskodás történik azoknak részarányos be és felosztásáról. Félni nem kell tehát és a malmoknak, lisztkereskedőknek rómitóseit a maguk érté­kére kell leszállítani. Ez a harcz, ez a háború viselése a mi, itthon maradottak kötelessége. És mi erőnk kifejtésében nem fogunk hátramaradni tör- hetlen hadseregünknek győzedelmeitől. Szemle az általános hadi helyzet­ről. A kiadott hivatalos jelentések alapján meg kell állapitanuk, • hogy általános hadi helyzetünk nem csak kielégítő, de igen jó. Az egész óriási fronton voltakép a Kárpá­tokban vannak keményebb és jelentősebb akcziók. Különösen Dukla körül vannak na­gyobb támadások, melyeket seregeink ered­ményesen visszavertek. Most itt, Duklánál elsánczolta magát a két sereg; lövészárkok­ból folyik a harcz javarésze. Az oroszok látván hogy támadásuk, áttörési kísérletük sikertelen most már csak igen meggondolva támadnak. Hogy milyen sikeres harczaink vannak a Kárpátokban is Bukovinában is, honnan egyre másra verjük ki az oroszokat, igazolja, hogy a csernoviczi orosz kormányzó is sietve el­hagyta Bukovina fővárosát. Ennek a tarto­mánynak felszabadítása tehát legteljesebb si kerrel folyik. Bevonultunk Szucsavába is, több más helységet birtokunkba vettünk. A bukovinai nép örömrivalgással fogadja csapa­tainkat. Az oroszok rengeteg embert vesztet­tek halottban, sebesültekben és foglyokban. A halottakat és sebesülteket három ezerre becsülik. Varsónál kemény harcz folyik. A német sereg erőssége és bizalmára vall az a bátor kijelentése Vilmos császárnak, a ki pedig erős alapok nélkül nem szokott nyilat­kozni — hogy most már nem nyugszik ad­dig, mig katonái szuronyainak hegyével nem diktál békét. Anglia remegve várja febr. 18 át, mikor kezdetét veszi a nyaka körül font hurok­nak szorítása. — Pétervárról már hivatalosan jelentik, hogy a hadvezetőség a Kárpátokból seregeiket jobb (?) hadi állásba vonja vissza. Az orosz katonák dohányzása. Hogy nem csak a magyar katona szenvedélyes dohányos, hanem az orosz is, bizonyítja aZ a körülmény, hogy a czár hadseregében egyre hangosabban követelik a dohányt. A cziga- rettadohányuk elég kellemes, illatos. Annál komiszabb a pipadohányuk, mit marchorká- nak neveznek. Csoda, hogy elbírja az orosz katonák Ínye. Mérges, rágós, apró mint a madáreleség. Becsületes magyar nyelv nem bírná ki hólyag nélkül. A magyar hármas dohány valóságos csemege hozzá képest. Mé­gis annyira ragaszkodnak az orosz katonák a machorkáhóz, hogy minden más dohányt szinte megvetne .. Hogy milyen nagy szerepe van a dohánynak a háborúban Oroszországban is, minden lépesnél meggyőződhetik az ember Szentpéterváron. Mindenüt dohányt gyűjte­nek — hogy a frontra küldjék. A színhá­zakban a szünet közt színészek és színésznők mennek a nézők közé és adományokat kér­nek a katonák dohányára. A kávéházakban állandóan iönnek-mennek a leányok s gyűj­tögetik a kopeket. A perselyen nagybetűs fölirás : Dohány a katonák számára ... És szállítják a sok-sok dohányt a katonáknak a hareztórre. De hát inkább mint vutkit 1 . . Az ágyúgolyók ára. A nagy ágyuk és mozsarak lövedékeinek drágaságáról már nagyon sokat Írtak, de eddig megjelent ada­tok hitelességéhez sok szó fér. A német mér nökök egyesületének lapja most rámutat az amerikai kormány rendeléseire, melyeket kü­lönböző czégeknél tett és a melyekre beérke­zett ajánlatokból a következőket állapította meg: Egy 10'2 czentiméteres lövedék ára 35 márka, egy 12‘7 czentiméteresé 45 márka, egy 35 6 czentiméteresé 1600 márka. Ahogy az anglusok elképzelik. Már ugyanis a kárpáti harezokat. A Times igy Írja le : — Az ellenség — (már t. i. mi) — nagy veszteségeket szenvedett a Kárpátok­ban annak ellenére, hogy bajor és esetleg szásk hadtestek is erősítették az osztrák-ma­gyar csapatokat. A hadműveletek ezen a vo­nalon a Duna áradása és mellékfolyóinak megnövekedése folytán most szünetelnek. Szatmári Hírlap („Heti Szemle/') czimmel jut olvasóink kezébe a mi la­punk XXIV. évfolyamának XII. száma. És folytatólag hetenkint kétszer, még pedig szerdán reggel és vasárnap reg­gel jelenik meg. Már kifejtettük a múlt számunkban az okokat, melyek ezt a változást, — reméljük fejlődést — szük­ségessé tették. Es azt is kijelentettük, hogy elvünk, irányunk e változással nem fordult, csak erősödött, izmosodott a gyakorlati kivitelben. A hetenkint kétszer megjelenő uj folyam elő/izelési dija agy szólván csak a bélyeg árát illetőleg emelkedett. Egész évre 10 — K Fél évre 5 — K Negyed évre 2 50 K Tanítók és iparosoknak az egész évre egyszerre beküldött 8 korona. A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Háborús este. Szépen sikerült ünnepséget rendezett a Lorántffy Egyesület a városi szinházban szerdán este fél 8 órakor a sebesült katonák javára. Az egyesület erre az alkalomra dr. Balthazár Dezsőt, a tiszántúli ref. kerület egyházi fejét hívta meg ünnepi szónoknak. Dr. Balthazár Desző dr. Márk Endre udvari tanácsos, Debreczen város polgármes­terével, aki városunk szülötte, szerdán reggel érkezett városunkba. Az ünnepélyes fogad­tatásnál Domahidy István az egyházfőt és Kovács Lajos a polgármestert üdvözölte. A szónokok ez alkalommal az egyesület nevé­ben egyúttal a disztagság elfogadására kérték fel az illusztris vendégeket, amit azok kész örömmel teljesítettek. Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgár- mester diszebédet adott a vendégek tisztele­tére, melyre az egyesület vezető tagjai is hivatalos voltak. Ebéd után a vendégek lá­togatásokat tettek városunk előkelőségeinél. Este pontban fél 8 órakor megkezdődött az ünnepség. A színházat a legelőkelőbb kö­zönség zsúfolásig töltötte meg. Az est köz­pontja dr. Balthazár Dezső beszéde volt, kinek férfias alakja, kellemes hangja már előre leköti a hallgatókat. Maga a beszéd rövid volt és velős. Ószintén megvalljuk: félve hallgattuk e beszédet, mert eddig a katholikusok sérte­getése sohasem hiányzott az ilyen beszédek­ből. — Kellemesen és először csalódtunk, dr. Balthazár Dezső hitből és kenetteljesen beszólt. A hazafias életet, cselekedeteket, áldo­zatokat vallásos alapra helyezte. Osztatlan helyeslés, tetszésnyilvánítás és. taps szakította félbe többször a magvas beszédet. A ref. intézetek egyesitett, 150 tagból álló énekkara festői látvány volt a színpadon. Az énekszámokat preczizitással adták elő Bendiner Nándor szakszerű dirigálása mellett. Nyárádi Margit kedvesen énekelt, Mátray Etelka ügyesen zongorázott, Domokos Andor hegedüjátéka pedig művészi és bravúros volt. Megkapó volt az élőkép, melynek közepén Fábián Lajos énekelt fülbemászó kísérettel kuruczdalokat a nála megszokott művészettel. A Lorántffy Egyesület előadás után a Társaskörben bankettet adott az illusztris vendégek tiszteletére, melyen városunk tár­sadalmából sokan vettek részt és a melyen tartalmas pohárköszöntők hangzottak el. Megvan a fekete pápa. Rómából kapjuk a táviratot, hogy a jezsuiták nagy káptalana gróf Ledócharovszky Vladimir atyát választotta meg a rend Generálisává. 1866. évben született. A rendbe 1889. évben lépett be a lengyel tartományban, melynek egy ideig tartományfőnöke volt, majd assistens tisztét töltötte be Rómában évek óta a Ge­nerális mellett. Erős asceta életű, szikár test- 'ben nagy munka erő. Megfordult hazánkban is, meg a fővárosban. Nagy reményeket fűz­nek nagy akaraterejéhez, buzgóságához.

Next

/
Thumbnails
Contents