Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-06 / 1. szám
Szatmár-Németi, 1915. január 6. SZATMÁRI HÍRLAP 5 Az ország felajánlása. Uj év napján Magyarország a legkönyörületesebb szívhez .— Jézus szentséges Szivéhez fordult. Hogy felajánlja az országot, a nemzetet Neki e nagy, e rettenetes időben. Ez a Szív szeretettől lángolva várja a nemzetet. Várt minket szatmári hivökvt is. D. u. 5 órakor színükig megtelt a székesegyház hajója. Micsoda szent, micsoda áhitatosan komoly, szinte történeti csendben kezdette meg a mi ősz főpásztorunk a felajánló ájtatosságot. Ilyen nagy ilyen szent és ünnepélyes csend lehetett ama királyi teremben, a hol első apostoli királyunk csaknem ezer esztendőnek előtte a b. Szűz Mária oltalmába ajánlotta az ifjú virágos kertet — a keresztény Magyarországot Mintha a könyörgő szavak lelkűnknek minden érzését megrezzentették volna. Mintha az orgona, az ének hangjában a nemzet sirt volna fel és hite reménye ragyogott volna keresztül. Az oltárszolgálatban diakónus Ko- váts Gyula szószékre lépvén, értelmes és mindenkitől lélekben átélhető módon mondotta el a felajánló imádságot. A felajánló könyörgésen ott volt, a ki csak tehette. Ott láttuk a polgármestert, kir. tanfelügyelőt, adóhivatal főnökét és a bíróság köréből is többeket. Áz ájtatosság végén a hívek : „Add nekem Jézus szivedet“ czimü remek ének hangjai közt távoztak a feledhetetlen isteni tiszteletről. Vizkereszt ünnepe. A magyar népiélek szereti az egyes ünnepeaet attól a motívumtól elvonni és elnevezni, a mely előtte a legérzékletesebb. Az Epiphania ünnepét is, mert ezen a napon mint a közfelfogás nevezi „vizet szentel“ az egyház. — Vizkeresztnek nevezi. S mert a háromkirályok evangéliumi történetét látja és éli át e napon: Három királyok (igy) napjának nevezi. Az egyházi naptárban (direktóriumban) Epip- bania névén szerepel. „Epiphania Domini“ magyarul annyit tesz, mint az Ur megjelenése. Azért hívják pedig igy, mivel az Ür a mai napon nyilatkoztatta ki istenségét a*po- gányoknak is. Vagyis a három királyban, kik bölcsek is voltak megjelent az Ur a po- gányoknak is, mert a Megváltó üdvözítője akar lenni minden embernek, nemcsak a „választott“ népnek. E napon — talán éppen a vizkereszteléssel kapcsolatosan ősi szokás, hogy az egyház szolgája elmegy a tűzhelyekre, a házakba, családokba — és megáldja a lakó-szobákat és helyiségeket. E szép szokást régen minden kath. család szeretettel és büszkeséggel ápolta és tartotta fenn. Hite volt, hogy az áldással Isten oltalma költözik a tűzhelyekre. Mert hiába építjük a házat, ha az Ur nem tartja fenn. Ez az ősi szokás, (mikor az ajtókra is feljegyezték Gáspár f Menyhért f és Boldizsár kereszttel elválasztott kezdő betűit) a hitélet meglazulásának közelebbi éveiben . . mindig gyérült. Most már egyes községekben, sőt városokban is újra éledt. Kirchnek altábornagy a tanítókról. Kirchner altábornagy elismerő szavakkal emlékszik meg a magyar tanítóság munkásságáról és jelzi, hogy a tanitóság működésével 300.000 koronát juttatott a katonák karácsonyfájára. Az a nemzet — mondja — melynek tanítói ily nemes magot képesek a gyermek fogékony leikébe elültetni, az a nemzet, melynek ifjúsága megmutatta, hogy a nemes oktatás termékeny talajra talált, győzni, fog mert hiszen most küzdő katonáink lelkét is ugyanilyen kezek formálták. A beregszászi rk. iskola vezetó'i valóságos tündér-estét varázsoltak elő a gyermekek karácsonyi pásztorjátékaival az ünnepnapok alatt, mely játékot most meg kellet ismételniük is — a közönség kívánságára Az irgalmas nővérek, hitelemzők és tanítók válvetve munkálkodtak a pásztortátékok sikerén, mely a sebesült katonáknak 300 korona segélyforrást nyitott. Csak tovább . . csak kitartóan a régi szent szokások vissza plán- tálásával. Betlehemet Jézussal és pásztorjátékot kér. kath. szellemben 1 Nyolcz fiú. Debreczenben hires asszony most Szabó Sándorné, 18 élő gyermeke van, köztük 11 fiú. ,A fiuk közül nyolczan vannak a háborúban. Északon, délen és nyugaton a német-franczia háborúban is. A felvidéki járásbíróságok, az eperjesi, a munkácsi, a kisráti, a szobránczi újra megkezdették rendes működésüket. A járdáknak leseperésére és tisztán tartására hívja fel a főkapitány a háztulaj dor.osokat. A mulasztók ellen a legszigorúbb büntető eljárást fogja megindítani. Otven filléresek forgalomba hozásáról Írnak az újságok. A jelzett váltópénz nagy szükségletet fog pótolni. Emlékeztető. Pénteken, január 8 án vármegyei közigazgatási bizottsági gyűlés lesz. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak a kik felejthetetlen jó testvérünk elhunyténak alkalmából részvétükkel felkeresni illetve a temetésen részt venni, s ez által fájdalmunkban osztozni szívesek voltak — ezúton forró köszönetett mondanak, az elhunytnak testvérei. Gábriel család. Egy kis statisztika. A szatmár németi székesegyházi plébánia területén 1914. évben megkeresztelteteit 129, meghalt s elte- metetett 103 egyén, házasságra lépett 24 pár. A szatmárnémeti szent János plébánia területén 1914 ik évben a kereszteltek száma 80; a megholtaké 68; házasságra keltek 14-en. Az ungvári kath. konviktusnak megalapítására dr. Fibiger Sándor ungvári főgimn. tanár, pápai kamarás nem 400 koronát) mint a múltkor sajtóhibásan hoztuk,) de négyezer koronát adományozott. A sebesült katonák kórházának, mindegyikében részesülni fognak immár a mi derék katonáink a délutáni uzsonnában és más gyöngéd gondoskodásban. Közelebb két urhölgy vette kezébe a Konviktus palotájában elhelyezett betegek uzsonna ügyét. E jótékonyság ügyére még visszatérünk. Az ima profanizálása czimen fehá- borodva és keményen kél ki egyik helyi lap a hólapda rendszerű levelező-lapok ellen, melyek bizonyos imáknak elmondására és meghatározott személyekhez való elküldésére „nagy szerencsétlenség“ bekövetkezése fenyegetéssel akarja kényszeríteni a hivő embereket — még a háború idején is. Nem uj dolog ellen kél ki laptársunk. És talán mondanunk sem kell, hogy ezen lelketlen, felháborító aktushoz sem a kath. egyháznak, sem a papságnak, sem a hitbuzgalmi egyletnek egy mák- szemnyi köze sincs. Kárhoztatjuk elitéljük, sőt a magyar főpapság, kath. sajtó, a hitbuzgalmi egyletek sokszor és erélyesen tiltakoztak e pro- fanizálás ellen és kioktatták a híveket, a közönséget és annak jogtalansága és oktalansága felől.JMi is többször felszólaltunk ellene és mindent elkövettünk a megakadályozására. Visz- szaélések mindig lesznek békében és háborúban is a vallás rovására. De legyen szabad megjegyeznünk, hogy ilyen és más visszaélések, fájdalom, minden egyházban előfordulhatnak és fordulnak is. Szerencse, hogy a legegyszerűbb ember is könnyen észreveheti. A szatmárnémeti székesegyházi plébániai templom szent-Antal-perselyébe az elmúlt 1914. év folyamán befolyt 8935 korona 92 fillér; kiadatott a szegények kenyerére és készpénzbeli segélyezésekre 8483 korona 92 fillér. Ezenkívül kiosztatott a plébánián és részint annak közbejöttével Püspök ő méltósága, a ft. káptalan és mások adományozásából 2000 korona. A szegények tehát ezen plébánia utján összesen 10.483 korona segélyben részesültek. — Ezen ösz- szegbe nincs beszámítva a megsebesült katonák és hátramaradottjaik javára, valamint egyéb jótékony czélokra eszközölt gyűjtések összege. — A székesegyházban a múlt évben 7560 egyén járult a szentáldozáshoz. 1300-zal több, mint az előző évben, ami fényes bizonyítéka a hívek fokozódó buzgóságának, annál is inkább, mivel 1914 janJl-től már két plébánia működött a város területén. Egy kedves kis jelenet. Kedves kis epizód történt a trónörökösnek Ungváron való tartózkodásakor. A vöröskeresztes hölgyek tisztelgésénél egy hölgy felemlítette, hogy karácsonyra sok ennivalót küldtek a harcztérre. A trónörökös arcza mosolyba szökött és jóízűen jegyezte meg: — Megettek mindent. Magam láttam. Adomány. Gacsályi Zsigmond várm. közkórházi gondnok Fehérgyarmatról 5 koronát küldött a katonák karácsonyi ajándékára. Rendeltetési helyére juttattuk. Lengyel sebesültek — lengyel menekültek. Még mindig a háborús karácsony hangulata és hatása alatt vagyunk. A sebesültek kórházából és menekültek köréből hallunk szép ünnepi jeleneteket, melyeknek hangulata még zsong lelkűnkben. így halljuk, hogy az irgalmas nővérek kolostorában elhelyezett lengyel sebesültek (légionisták) karácsony estéjén megbatottan hallgatták az intézet belnövendékeinek énekét. És mikor ez a meglepetés érte őket, hogy magyar nyelven — mely nyelven nem beszélnek — felhangzott a szomorú, bánatos és mégis olyan lelkesítő lengyel himnusz, szinte zokogásban törtek ki, és omló könyek közt hálálkodtak. Itt emlékezünk meg dr. Gobi szép beszédéről is, melyet az Oltáregylet által, •a zárda-kórházban rendezett ünnepélyen mondott. Egyik kaszinóban pedig a lengyel menekültek ülték meg szomorú karácsonyukat. lehetőleg szép nemzeti szokásuk szerint. Együttesen, családiasán, mézes, kényért és ostyát osztogatva egymásnak. És itt is felhangzott a lengyel himnusz . . és megteltek a szemek . . , nem csak a szabadságnak, de az otthonuk feldulásának a gondolatára, érzésére. Városunknak egy régi érdemes alakja hunyt el 75 éves korában a múlt héten : Teitelbaum Herman. Kereskedő vöt egykor, majd szorgalmas önképzéssel, világos praktikus felfogással, mindig koncziliáns, nyugodt magatartással a közéleti, közgazda- sági élet munkása lett. Egyik alapitója, volt a Szatmárvármegyei Takarékpénztárnak. Élete végéig igazgatója. A szatmári pénzpiaezon tekintély, a helyi újságoknak figyelemre méltó czikkezője. Jószivü ember volt s jótékonyságban önzetlen, Á városi ügyeknek mozgalmaiból is kivette részét. A köztiszteletben álló polgár elhunytát igaz részvét kíséri. A trónörökös és az ungi kisgazdák. Á földmivelő Magyarország örülhet, hogy tudva van: a leendő király nagy hajlandóságot hordoz lelkében a mezőgazdaság iránt és boldog, ha a magyar paraszt-gazdák közt lehet és elbeszélgethet velük. Erre alkalma is volt a kőrútjain. A gazdák úgy vették körül — Írja egy tudósitó a királyi herczeget, mint követválasztás előtt a követet. íme — egy beszélgetés, nem egy, de száz is volt a körút alatt: — Maga hová való ? — Emidé, Gerédre, fölséges uram. — Házas ember? — Hát hogyne vónék, fölséges uram, hiszen már aratáskor múltam negyven esz- tnndős. — Gyermeke is van ? — Van bizony. Két fiam meg két leányom. Áz egyik fiam Amerikában van. — Amerikában ? Ej, ej 1 — De a másik az katona. — Volt maga is katona ? — Voltam, fölséges ur, ippen itt, Ungváron. — Mekkora birtoka van? — A termés jó volt ? Egyszerre tizen is magyarázzák, hogy dehogy volt jó. — Szőlőjük, persze nincs — kérdi a királyi herczeg. — Már hogyne volna — igazítják helyre. — Van itt hires, jó szőlő az ungvári járásban. — Maga hosszumezei ? Ugy-e az Nagy- berezna felé van. — Nem a’ fölséges ur, itt van az mindjárt, a mint az ember a hídnál kiér a városból. A trónörökös még egyszer sorra kezel, kíván miden jót. A kárpátokban harozoló Erdélyi Rezső főhadnagy rettenetes ágyutüz között igen jelentős küldetést hajtott végre. Bal karján súlyosan meg is sebesült, de küldetését keresztülvitte. A főhadnagynak harcz- képtelenségét sajnálják a katonák, kiket már többször vezetett győzelemre.
