Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-06 / 1. szám
6 Szatmár-Németi 1915. január 6. A. sebesültek kórházaiból. A fiatal, de már is országos nevű orvos a vonatnál sebesülteket vár. A vonat késik. Betér a vasúti étkezőbe. Ott egy asztalnál csaknem mindennapos társaságot talál. Leül. És . . miről is folyhatna másról a be-zéd . . mint . . a sebesültekről. A mi orvosunk sokáig hallgat . . aztán csendes, komoly szavával ő is beszélni kezd ! — Egy szencsétlen katona feküdt előttem. Mind a felső, mind az alsó tagjai teljesen lefagyva. Szörnyű eset a sok-sok nehéz esetek közül. Még most is a mellemen fekszik. A mint megláttam, körülnéztem . . abban a pillanatban az volt a hitem: — Ennek az embernek jobb, ha meghal. Elpusztul. E szavak után a fiatal orvos szinte behunyta jóságos, okos szemeit. Szinte szent esendesség után kinyílt szemeiben látható harmatos csillogással: — A Gondviselés azonban úgy határozott, hogy megoperáltuk. És ma is él. Kezek és lábak nélkül. Élni fog. Családos ember .. gyermekei vannak. . . Mélységes csend követte a jó szivü orvos előadását. * — Égy sebesült muszkát hoztak kórházunkba. Már ott (a honnan hozták) megmondották neki, hogy lábát elveszti. Nézem, figyelem . . és gondolok egyet. Toljuk ki az amputálást. Hátha az Isten megmenti a lábát. És kitoltuk. És megmenekült. Olyan szépen gyógyult. A kozák egyszer, mikor derűs arcczal jeleztem, hogy pompásan haladunk.. rám veti két nagy szemét, hálás tekintetét: — Ha vissza megyek a hazámba (egy kispap tolmácsolta szavait) látogasson meg jó doktor! — Hova . . . hol — hiszen rémesen messze lakik maga. — Oh nem . . csak itt ni.. . Ukrainába, Szibériában. — A jó Isten szerelmére . . — Ha meglátogat adok annyi pálinkát, meg kenyeret . . . amennyit csak akar. Mind oda adom, Az orosz lelke. Az orosz hálája. Az orosz mindene. A TANÁCSADÓ. A fagyott zöldséget vagy gyümölcsöt úgy tesszük ismét élvezhetővé, ha havas vízbe sót keverünk s ebben a vízben a fagyott zöldséget vagy gyümölcsöt négy teljes óráig hagyjuk állni. Azután leöntjük róla a vizet s szellős de meleg helyen megszáritjuk s olyan helyre rakjuk el, ahol újra meg nem fagyhat. Avas zsir megjavítása. A helytelenül gondozott zsir leggyakrabban megavasodik. A legtöbb asszony Isten ellen való véteknek tartaná a méregdrága zsírt, ha mindjárt avas is kidobni. Abból süt, főz pedig az avas zsir élvezhetetlenné tesz minden ételt. Könnyen lehet pedig az avas zsíron segíteni. Újra tűzre rakjuk az avasodó zsírt, 6—8 literre veszünk egy liter édestejet s lassan forraljuk. A zsir tetején mihamarabb barnás, kellemetlen szagu hab mutatkozik. Ezt lefölözzük mindaddig, mig a zsírban semmi tejfoszlány nem mutatkozik többé. Ha a zsir már egészen megtisztult, visszaöntjük nagy óvatossággal a bödönbe, nagyon vigyázva arra, hogy az alján levő tej és avas zsirból ne kerüljön bele egy csöppnyi sem. Égési sebek gyógyítása. Az égési seb, akár tűz, akár valami marólúg vagy sav okozta, nagyon fájdalmas és kínos. Ha valami tüzes tárgytól vagy lángtól ered az égési seb, tiszta olajat, vagy olajhabját elkeverve tojásfehérjével teszünk rá. Ha a seb nagyon fájós és dagad, akkor az olaj fölébe vizes ruhát teszünk s szorgalmasan borogatjuk. A lúgtól és savaktól égetett sebeket is ugyanígy gyógyítjuk, csupán azzal a külömbséggel, hogy mielőtt az olajjal bekennők, a fájdalmas helyet előbb gondosan kimossuk.^ Ha pedig égő gyufafej esett kezünkre, azt úgy gyógyítjuk hogy szödás- vizbe áztatjuk kezünket, vagy szódás vizes ronggyal kötözzük be. CSARNOK. Hogyan keletkezett a „Szózat“ dallama ? Milliók éneklik ezt a nagy, örök időkre szóló,alkotást, nemzeti énekes imádságunkat. És százakon alig tudják, hogy keletkezett dallama, tömegeket mozgató muzsikája, történeti csudás ereje. A mely szívhez szól a békesség napjaiban. Lelkesít, könybe borítja a szemet és át és átjárja a magyar népnek minden izét-porczikáját; hogy búsuljon és reméljen, büszkélkedjék és akarjon ez a nép. És főleg átélje ezer esztendejét és jobb jövendőjét. Kinek leikéből szakadt ki igen, ez a dallam, a mely megérintette a nemzet egyetemének lelke húrjait, ms a mely dal annyi idők után mindig erősebben és hatalmasabban játszik a magyar nép lelkének húrjain. Most is ... és főleg most Mikor sirt' akarnak ásni nekünk, És a nemzet szemeiben a diadalmas életérzés tüze lobog, fegyvereink nyomán pedig a győzelem hire terjed a világon ? * Az 1844. esztendőben történt — olvasom egy régibb könyvből — liogy busz arany jutalomdijat tűztek ki Vörösmarty már előbbi évben megjelent Szózatának megzenésítésére. A pályázat nem maradt meddő. A többek közt pályázott Egressy Béni is, a nemzeti színészet ez a hallhatatlan alakja. A pályázat kapcsán szinésztársai, mint máskor is tréfálkoztak Egressyvel. — Bénit — mondották — csak oldalba kell lökni és tüstént melódia ugrik ki belőle. Mert Egressynek a zeneszerzésre is nagy, inkább naturális képességei voltak. Csengett zengett a lelke a szebbnél szebb melódiáktól. De most — a pályázatra talán nem is gondolt. Mikor ugyanis a geniális lelkeket valami pályázat köti : nehezen hangolnak. Szinésztársai azonban szóvá teszik a dolgot. — Kár, hogy nem pályázol Béni. Még elütöd a húsz aranyat, pedig a te lelked sziszültig van aranyos melódiákkal. Egressy elszótlanodik. Talán lelke húrja szólalt meg. Azt hallgatta. A biztatás tovább megy: — Tizenegy órakor jár le a pályázat terminusa. Te ezt a dalt pillanatok alatt megírhatod . .. Béni . . . Béni még most sem szólt. Se igent, sem pedig: nemet. Hanem a próba alatt felhuzódik egy második emeleti páholyba. Itt született meg a magyar szózat dallama. A kitűzött időre a pályázat benn volt. * Csakhamar következett a pályazenemük- nek bemutatása. Díszes közönség hallgatta végig a — versenyt. Az utolsó előtti versenyműnek Egressy zenésitését énekelték az ő szinésztársai. Egressy a sugólyukban izzad. A kotta papiros mögül az egyik hires tenorista oda súg Egressynek : — Lesz-e bor Béni ? Mert ha nem lesz — nem megy . . . a C . . . — Lesz minden ! Buzdítja Béni színpadi társait, a kik úgy ki vágták a magas C t, oly lelkesen énekelték az Egressy dallamát, hogy a közönséget valósággal elragadta, eksztázisba hozta. Oly vihara támadt a tapsnak, oly kitörő lelkesedése a nemzeti érzésnek, hogy a verseny döntése készen volt. Egressy elnyerte a húsz aranyat és elnyerte a magyar nemzet megértését, lelkét, egész benső, világát. És ez a művészet igaz hatása : A csudás megérzés és megértés. Szobornál, képnél, zenénél a művészi hatás a lelkek megérzésében és megértésében van a hatás titka. — Ez az I Ez az 1 Csudás kiáltása a léleknek, mely lenyügzi a művészi szabályok és elméletek spanyol csizmáját. Egressy szavát tartotta. Nagy dáridót csaptak a 20 aranyból. Egy darab aranya se maradt. De ott van dicsőssége, emléke, — a nemzet 8jkán, szivében és történelmében.*) Mester. „SZATMÁRI HÍRLAP“ NÉPHUMOR. Háborús—Mókaságok. Czigány, a ki nem akar gyalogolni. P . . n csakis jelszóval lehetett bejutni a kaszárnyába. Egy czigány kopogtat a kapun. — Jelszó I — Mi azs ? Katona szeretnék lenni I — Nem lehet 1 Nekünk gyalogos nem kell ! — Azs igazs, hogy én éppen nem akarok gyalogolni. Lovagolni szeretnék. Elviszik az ezredes elé. Kinevetik, de mégis lóra ültetik. És úgy megüli nyereg nélkül, hogy már másnap huszár ruhában teszik. —-No hát, komám dicsekedik a more. Akartam én gyalogolni? A fél világér’ se. Több lovat loptam én, mint az egis nem- zsetsiged. Az igazi tauglich. Az untaglichok sorozása alkalmával történt, hogy a bizottság előtt egy vézna, horpadt mellű és minden tekintetben untag lichnek mutatkozó legény jelent meg. Elég jól volt öltözködve de ruhái úgy lötyögtek rajta, mint egy madárijesztőn. Csak félig vetkezett le s az orvosok már intettek neki, hogy elég, ne is fáradjon, ilyen testalkattal és horpadt mellel nem lehet valaki katona. A fiatalember feléjük fordította sáppadt ar- czát és rájuk szegezte égő tekintetét. És megszólalt : — Mondják meg a doktor urak miért nem vesznek be ? — Azért bará,oin mert magának nagyon szűk a melle. A fiatalember hallgatva simította végig magas homlokát s egy kis pauza után igy felelt : — Szűk a mellem ? Talán még elég nagy arra, hogy elférjen benne egy orosz golyó és elég széles arra, hogy elférjen rajta egy vitézségi érem ? E felelet hallatára a tetszés moraja vo nult végig a bizottságon. A főtörzsorvos odalépett a sovány ifjú elé megveregette a vállát, megszorította a kezét és harsány hangon igy kiáltott: — Tauglich! Ennek a fiúnak helyén van a szive rs nekünk ilyen emberek van szükségünk. Isten éltesse ifjú barátom 1 A katonának bevett ifjú boldogan távozott. Ujoncz élet. A vadász ujonezoknak a Manlicher titkait magyarázza a káplár: — Éz a závárzat, ez a irányzék ez a czélgömb — mutatja s közben észreveszi, hogy egy ujoncz nem figyel, hanem kinéz az ablakon a háztetőkre. Mérgesen rászól: — Te bundás, téged talán nem érdekel ez a dolog ? — Nem nagyon — feleli az ujoncz. — Ejnye a mindenedet 1 Mi vagy te a czivil életben, hogy igy mersz felelgetni ? — Puskamüves. Egy egészségtől duzzadó, kövér ujoncz. Mikor a mérték alól az orvos elé lép, ez megkérdezi tőle. — Nos van valami baja ? — Idült tüdőcsucshurutom van, a bal lábam állandóan reszket, a jobb fülemen pedig nagyot hallok. — Ha ilyen sok súlyos betegsége van akkor magára megváltás lesz a hősi halál 1.. Alkalmas !
