Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-31 / 8. szám
XXIV. évfolyam Szatmár-Németi, 1915. január 31. 8. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKA.! ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős izerkesztó BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Or. Balikny Kálmán kiadóhivatal! főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Pénzintézeteink fúziója, osztaléka és úgyszólván egészen benső életét érintő sok más kérdésekben a czikkezések raja indult meg az — újságoknak pia- czán. Nagy, nehéz a beleg. Úgy látszik sok orvosra és konzultálásra vagyon szükség. Mi nem akartunk részt venni e konzultálásokban. Nem értünk hozzá. Laikusok vagyunk ebben a nagy, financziális ügyben. Sok nagy- fejű pénzkapaczitás is beleszédült már. Ha mégis, úgy távolról felé közeledünk, tesszük ezt avval a köztapasztalattal, hogy nem egyszer történt már, melyszerint egy amúgy parasztosan — praktikusan gondolkodó ember megállította áltudós urakat egy bizonyos dűlőn. És más vágásba vezette. Hát uraim, hallottam én egy igen magas állású, gazdag főurtól, hogy vannak betegek, nagy betegek, kiknek nemcsak joguk van arra, melyszerint a róla való orvosi kon- zultácziók egészen zárt ajtók mögött történjenek . . . hanem! Talpra- állitásuk, megmentésük, felgyógyulásuk, csaknem bizonyos módra — egészen az ilyen természetű konzul- táczióktól függ. Miért? Mert ha az orvos urak — pardon — veszekedéseit meghallják a beteg belső hozzátartozói, a kik sóvár szemekkel lesik a betegnek sorsát, helyzetét, változásait . . nem a betegsége fogja elpusztítani . . . hanem! Ezek a belső és külső érdekeltek, a kik megfognák rohanni azt a szegény beteget. És ha eddig csak a kezében, lábában volt a — tegyük fel reuma — a szivébe, az agyába is beleköt. És akkor a baj végzetes lehet. Felebaráti szeretettel kérem ne kívánják, hogy ez a — ha úgy tetszik — kép, satérozásokkal, rikítóbb színekkel láttassék el. Tessenek igy szemlélni, a hogyan első vonásaiban van. ... De mégis. Mondok in ég egy kis rövid történetkét. Élt egyszer . . . nem is oly régen egy nagyon, de nagyon gazdag, hatalmas pénzember. Kincstárainak száma számolhatlan. Az ország minden zugába elért a keze. Hatalma, befolyása. Milliók tőle várták boldog gazdagságukat. Ezt a mesés pénzembert azonban egyszerre szélütötte. Milliók megdöbbentek. Jajongva-ja- jongtak. A számolhatlan kincstárak vaczogtak. A szélütött ember felett minden piaczon mentési munkákat végeztek. Végre is . . . óriási kínok, élet-halál gondolatai és reményei közt valahogyan felkápászkodott, ambuláns beteggé változott. Mikor aztán már úgy ahogyan magához tért, bizalmasainak igy beszélt: — Ha nem kezel annyi orvos, már rég talpra állok. Ha "nem ja- jongnak ágyam felett úgy és ha nincs annyi sok jóakaróm^ barátom, kincstáraim is jobban összeszedik magukat. így igazán elmondhatom, hogy az Isten csak jó barátaimtól mentsen meg., ellenségeimmel csendesen, okosan a magunk benső termeiben, csarnokában majd csak elbánunk valahogyan. _________________________A_ Me ddig jár a hadisegély ? Közöljük a érdeklődőkkel, hogy a hadbavonultak családjainak segélye mindaddig folyósítandó, amig a bevonult véglegesen nem szabadsá- goltatik. Az a körülmény tehát, hogy hadba- vonultat esetleg otthon ápolják, nem vonja maga után a segély beszüntetését. Egy német anya. A trencséni vármegyei közkórházban a múlt évi deczember hó 17 án meghalt egy német katona, a kit a deczember 5-én Krakó mellett vívott ütközetben nehéz sebesülés ért és a ki sok vérvesztés után csak decz 14-én került a trencséni közkórházba, a hova csak a legsulyosabitan sebesült katonákat szokták küldeni a trencséni katonai tartalékórházból. Frischmann Károly volt a neve a derék és szép műveltségű német katonának, a ki polgári állásában mint a Krupp-féle esseni ágyugyárak tisztviselője működött. Mikor a trencséni kórházba került, első gondja volt, hogy lelki vigaszban részesüljön és Istenével kibékülve, halhatatlan leikéről gondoskodva, békével türelemmel viselhesse a haza védelmében szenvedett súlyos sebek fájdalmait. Á leggondosabb orvosi kezelés sem tudta őt megtartani az életnek s a kórházban viselt há^’om napi nehéz szenvedés után megszabadult a földi kínoktól, hogy örök jutalmat nyerjen Attól, a kinek szent nevét kékülő ajkaival is folyton hangoztatta. A kiszenvedett derék német katonának Essenben (Ruhr mellett) lakó édes anyja f. hó 6-áról kelt levelet intézett a kórházi irgalmas nővérekhez s mélységes fájdalmában, de lelket emelő vallásosságában és hősi önmegtagadásban arra kérte az irgalmas nővért, a ki a boldogultat ápolta, hogy nyugtassa meg az aggódó anyát a felől, hogy szeretett fiú eleget tett e vallási Kötelmeinek az utolsó nehéz pillanatokban. Á levél oly lélekemelő és oly magasztos bepillantást enged a német anyák nemes és vallásos gondolkodásába, hogy érdemes a fönségesen szép levelet a nyilvánosságra hozni mindnyájunk épülésére s különösen a magyar szenvedő anyák vigasztalására. A levél tartalma a következő : Essen I. 6. 1915. Azon értesítés folytán, hogy szeretett fiam az ő utolsó óráit ott, Önöknél töltötte a legmélyebb fájdalomtól marczangoltan indit- tattva érzem magamat arra, hogy a k. nővértől, a ki az én drága fiamat ápolta, fölvi- lágositást kérjek édes fiamnak vallási magatartása felől. Ó, drága nővér, tegye meg, kérem, nekem azt a szívességet és kérje meg a tisztelendő urat, hogy számomra egy vigasztaló szót küldjön. Mert nagyon aggódom a fölött, vájjon az ón édes fiam bűnbánóan halt-e meg? K. Tisztelendő uram ! Kérem önt küldje meg nekem a vigasztaló bizonyosságot, hogy édes fiam vallásos töredelemmel múlt ki. Meghalok a fájdalmas bizonytalanságban. Ha vallásosan halt meg akkor a jó Isten meghallgatta az én gyönge imámat, hogy ne engedje egyikót se az én édes gyermekeimnek halálos bűnben meghalni. Ha édes fiam vallásosan halt meg, akkor az édes Szüzanya megtalálta már a maga védenczét. Tisztelendő uram, emlékezzék meg, kérem, a szent áldozatnál édes fiam leikéről. Nagyon kérem, tudósítson mindenről. Bizonyos, hogy nagy dicsőség és megtiszteltetés a hazáért meghalni, de a szerető anyai szív még sem marad megkímélve a fájdalomtól. Csillapítsa kérem, az én fájdalmamat és tudósítson arról, hogy édes fiam az utolsó, nehéz órákban, hogyan viselkedett. Bárcsak vigasztalhattam volna őt én is, de ez nem volt lehetséges. így tehát most legalább utána való epedésemet és vágyódásomat ajánlom föl lelke üdvéért. Még egy kérésem volna. Ha lehetséges, csatoljon b. soraihoz legalább egy kis levélkét fiam koszorújából. Nagyon kérem önt erre. Mindazoknak, akik édes fiamnak segítségére voltak, szivemből köszönetét mondok. Mindnyájukért kérni fogom a jó Istent, hogy szerencsés és a jó Istennek tetsző lelkiállapotban költözzenek át az örök hazába. Maradok mély köszönettel és kiváló tisztelettel S. Frischmann íme egyike a hőslelkü és vallásosan gondolkodó, müveit német anyáknak. Ilyen főnkéit gondolkodású anyáknak csak hős és Istenben rendületlenül bizó, vitézül har- czoló és végül Isten segítségével biztosan győző fiaik lehetnek. így ir a „Ny. Sz.“ —G*
