Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-31 / 8. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP-* Szatmár-Németi 1915. január 31. • Tapasztalatok a jótékonyságban. — Hozzászólás az Apponyl grófné czlkkéhez. — Az eszme, melyet a nagylelkű nő felvetett — mindnyájunk lelkében él. Többé ke- vésbbó bokrosabban, élénkebben, vagy elta- kartabban. Igen helyes tehát, hogy olyan nagy lélek juttatta kifejezéshez, mint Ápponyi Albertné. Azért bizony jó, ha az 6 szava nem fog a pusztában elhangzani. Hanem hozzászólnak — ki ki úgy — ahogyan tud. De egyforma jóakarattal. Magam részéről úgy gondoltam és hiszem is, hogy sokan fognak igy gondolkodni, jó lesz ezen felvetett eszmével kapcsolatosan már egyszer avval is foglalatoskodnunk, hogy mi tapasztalatokat gyűjtöttünk a jótékonyság terén jót, rosszat egyaránt. Mert a fényt az árnyék mindenütt követi. Jót, rosszat tehát, áldásost, vagy talán itt-ott nagyon is . . hogy is fejezzem ki magam ... nem az történt és nem úgy történt, mint ahogyan az áldások forrásánál szokott történni. Nő társaim, bizonyosan tudják, hogy ha egy családban jótékonyságot gyakorolunk, a legkisebbet, a legszűkebb körben is, hát ott is sokat tapasztalunk. Nem a hálára vagy hálátlanságra gondolunk most. Arra, hogy a amit adunk, az oda hull-e, ahova szántuk, a hova kellett, ahova gondoltuk. Mert hiszen, különösen a mai időben, a családokban történő jótékonyságnál is, bizony áldozatokat hozunk, a mivel bár nem illik dicsekedni, de a mit egyszer érzünk, hát bizony érezzük. No már most, micsoda tapasztalatokat lehet és talán kell is szerezni azon óriási csatatéren, melyen itthon a — mint e lap szerkesztője egyik beszédében helyesen, szépen nevezte a szeretet harczában. Tapasztalatokat az iránt, hogy a jótékonyság municziói helyesen szállittatnak-e? És jó helyekre. Nem pazaroltatik vagy oda jut-e, ahova jószándékkal a kezelőktől küldve van. Nem jut-e itt-ott több egyik helyre. És nem e oda, a hol reá nagy szükség nincsen. És különösen, hogy nem lehetne, kellene takarékoskodni, hogy úgy mondjam a jövő számára, mikor majd meglohad a lelkesedés, jól mondja Apponyiné, mikor már a béke után a magyar ember természete szerint vége a háborúnak,vége a bajnak, szála szakad a jótékonyság fonalainak is. Az akczió, melyet gr. Apponyiné szerint meg kellene már most kezdeni azok számára, akik nemcsak időleges, de állandó segélyre fognak szorulni ... a jól keresztülvitt takarékosságból nagy , segítő forráshoz juthatna. Maga az ország, a nemzet egy nagy és újabb haditőkéhez . . jutna; a szeretetnek hadi tőkéjéhez. , Isten ments, hogy valaki félre értsen. Én és azt hiszem nő társaim közül senki se jegyzéssel. És mi szives örömmel közöljük le ezt a nem egyedül álló gyönyörű példáját a német anyák vallásosságának, mert most újra alkalmat találunk arra, hogy fennen ragyogtassuk : — A magyar anyák közt is százával, ezrével, millióival lehet találni a német anyákhoz hasonlókat. Csak nem régen hallottunk egy magyar anyáról, a ki mikor hallotta, hogy a fia elesett . . mélyen lesújtva, vigasztalhatlan boldogtalanságba esett. De nem azért, hogy fia a hazáért hősi halált halt. Hanem, mert semmi bizonyságot nem talált arra, hogy fia mint a német nő írja „vallásos töredelemmel“ mult-e ki. S mikor a tábori lelkész leveléből bizonyossá lett, hogy fia a tiszt.. a legénységgel egyetemben — az ütközet előtt — a töredelem szentségében részesült : elborult lelke kiderült, szemében a viszontlátás hitének fénye ragyogott. És ha fájt is a lelke : állott keresztje alatt, mint állott a fájdalmas anya. A föltámadás biztos hitével. Miért vitázzunk mi tehát az olyan sivár lelkekkel, mint a „P. H. „szász“-a. A vitát az anyák már eldöntötték. gondol arra, hogy egy fillért, egy pohár tejet, egy csirkét, egy csésze kávét, egy darab fát, egy ruhadarabot elvegyen onnan, a hol arra szükség van vagy attól, azoktól, a kik arra, azokra a fillérekre és stbbikre valóban rászorulnak. De mondom, hogy tapasztalataink szerint a mi családunkban is okosabban, a magunk kárán, felsülésein, csalódásain okulva, csinálhatunk takarékosságot a jobb számára. Ezt a takarékosságot, megtehetjük a nagy jótékonyság mezején is. Hiszen országszerte szerzik ezt a tapasztalatokat. Miért ne nézzünk mi is jobban bele a mi jótékonysági kamaránkba, erszényeinkbe és akcziójába. Itt nincsen szó semmi, egy mákszemnyi gyanúsításról. Ezt előre és határozottan kijelentem. Itt csak arról van szó, vájjon a jótékonyság terén szerzett tapasztalataink szerint nem lehetne-e okosabban vagy takarékosabban eljárni ? E feltett kérdésre válaszoljon egyelőre mindenki a maga lelke és meggyőződése, tapasztalatai szerint. Egy figyelő asszony. Malomégések. A mozgósítás nyomában úgyszólván kezdetét vették a malomégések is. A fővárosban. Bácskában. Bánátban — itt és amott és más vármegyék területén is. Nagy jelentőségű károk volnának ezek a pusztulások a mai gazdasági viszonyok közt még a háború nélkül is. Most? Kell e csak egyetlen szót vesztegetni arra : mit jelentenek a malomégések ? A mi lapunk volt az, a mely már augusztus hóban csudálkozva kérdezte : hát miért nem őrzik a malmokat éppen úgy mint a bankokat ? Persze nálunk Magyar- országon a prevencziót, a megelőzés nagy hatalma erejét naivságnak vagy nagyképűségnek szokták jellemezni. Most végre van egy kis elégtételünk. A hírlapírónak olyan ritka elégtétele. A lapok ezt a hirt hozzák: — Őrizni kell a malmokat. Az ország több helyén, de különösen a Bácskában, Bánátban nagyon gyakori eset a malomtüz. Ugylátszik, gonosz, ellenséges kezek akarnak termény és lisztkészletünkön ilyenformán apasztani. Ennek a tervnek a meggátlására kormánykörökben elhatározott tény, hogy a malmokat a jövőben éppen úgy fogják fegyveres erővel őriztetni, mint a hidakat, vasutat s egyéb közlekedési eszközöket. Erre vonatkozólag legközelebb a belügyminiszter rendeletet fog kibocsátani. Terjesszük a praktikus jó eszméket. Egy kis híradást olvastunk a Szilágy- somlyón megjelenő „Szilágysági Újság“ cimü laptársunk hasábjain, mely szerint a szilágy- somlyói polgármester mint ilyen felhívást intéz a gazdák és termelőkhöz, hogy akinek szénája van, jelentkezzék a nevezett polgár- mesternél, aki azt katonai czélokra jó pénzért meg fogja vásárolni. Magában ez a tény nem nagy jelentőségű; e helyen való felelevenítését is csak azért tartjuk érdemesnek, hogy a formát gondoljuk nagyon szerencsésnek írja a „Szatmár megyei Közlöny“ A hadviselés czéljaira szükséges legkülönbözőbb tárgyaknak a vidékeken való összeszedése, megvásárlása hatósági közegek, vagy bizottságok utján mindenesetre a hadikincstárra is, de a termelőkre, gazdákra nézve is sokkal üdvösebb volna, mint a gomba módra megszaporodott s lelkiismeretesség tekintetében sokszor nagyon is gyengén öltözött ad hoc kereskedők, akik magukat a hadseregszállitói czim és jeleggel ruházzák fel, s akik a hadikincstár és a gazdák érdekei fölé mindenkor a saját jól táplált érdekeiket helyezik. Mi pedig azt tesszük hozzá, hogy a hatósági közegeknek most, ebben az időben kötele- ségükké kellene tenni, hogy a szükséges dolgokat nyilvántartsák és az itt felvetett praktikus eszmét a gyakorlatban is kivigyék. Az az egy szó. — A feleségem már egy hete, hogy megnémult. Hallgatag. És olyan csend van a házamban, mint a kolostorban. Pedig csak egyetlen egy szóval bántottam meg. — (A férj jó barátja hevesen, lelkesen, dühösen) Az Istenszerelmére kérlek, mondd meg nekem azt az egy szót. Mi volt az ? Mi ? A háború. Békenap az egész világon. A pápa, a lelkek fejedelme parancsolt; szavára február 7-én, a békenapon az egész világegyház templomaiban a hívők milliói imádságra borulnak le — a békéért. A mi legóhajtottabb most e földön. Micsoda óriási gondolat. Egyesíteni egy közös gondolatban az egymással engesz- telhetlen harezot harczoló nemzeteket. Ki tudja ezt a hatalmas gondolatot megtestesíteni ? Egy atya, egy közös családfő, a ki e földön élő minden nemzetet szerető keblére fűz. És február 7-én a világ katholikusaival együtt Magyarország népe is leborul az Isten élőtt és kitárja szivét, melyben halálos elszántság és végtelen önfeláldozás van az ő igazságáért, mely nem bánt senkit. Csak élni akar. Csak missióját akarja itt az ősi földön teljesíteni. Tehát ő is a békeért imádkozik, a mely béke az ő élete és jövendője leszen. És ezt meg is adja neki az igazság Istene. * A pápa azonfelül a háború következményeinek enyhítésére szolgáló törekvéseit minden lehető módon munkálja. Erről tanúságot tesz a közelebb tartott pápai konzisztorium, mikor is a pápa kijelentette, hogy a béke el fog következni, de siettetni lehetetlen. De azért nem mond le kötelességének teljesítéséről. A háború következményei csaknem oly súlyosak, mint maga a háború, ezeket a következményeket enyhíteni már most módunkban van. Ezt hangsúlyozza a fáradhatlan békeapostol. Uzsokot visszafoglaltuk. Hőfer altábornagy jelentese, Budapest január 27. (A miszterelnökség sajtóosztályából,) A főhadiszállásról jelentik : Az Ung felső völgyében az ellenséget az Uzsoki hágó mindkét oldalán levő határmagaslatokon elfoglalt állásaiból tegnap kivertük. Ezzel három napi harcz után ismét birtokunkba jutott a Kárpátok egyik legfontosabb hágója, amelynek birtokáért a hadjárat folyamán már többször elkeseredett küzdelem folyt és amelyet az oroszok január elseje óta megszállva tartottak, különösen jól megerősítettek és több egymás mögött megerősített állásban szívósan védtek. Az uzsoki hágótól északnyugatra, úgyszintén a Latorcza és a Nagyág völgyében a harczok még tartanak. Nyugatgalicziában és Lengyel- országban a hóvihar miatt csak mérsékelt tüzérharcz folyik. Hőfer altábornagy. Toronyát visszafoglaltuk. Budapest jan. 28. (A miniszterelnökség sajióosztályá ból.) Hivatalos jesentés: Az ellenségtől ipi- már a Nagyág völgyét is megtisztítottuk. Az ellenség, amely ebben a völgyben az Ökörmezőtől északra fekvő területig nagyobb erőkkel nyomult előre, tegnap utolsó jól megerősített állásait is kénytelen volt feladni. Toronyát elfoglaltuk és üldözés közben Wysz- kowig jutottunk, a hol a harcz az ellenséges utóvéddel újból megkezdődött. A Vezérszállástól északra fekvő magaslatokon és Volócz- nál az oroszok nagyobb erősítések harezba vetésével még egyszer megkísérelték, hogy elveszett főhadállásukat újból visszanyerjék, de visszavertük őket és eközben hétszáz foglyot és öt gépfegyvert vesztettek. A kárpáti arczvonal többi részén a helyzet nem változott. A Nagyág völgyétől keletre nyugalom van. Nyugatgalicziában és Lengyelországban tüzérségi harczok és kisebb akcziók folynak. Hőfer altábornagy. A Kárpátokban visszavertük az oroszokat. Budapest, január 29. (Min. ein. sajtóosztálya.) Hőfer altábornagy hivatalosan jelenti: Erős havazás állott be. Nyugatgalicziában és Lengyelországban csak felderítések, járőrcsatározások és ahol azt a kilátási viszonyok éppen megengedik, ágyuharezok folynak. A Kárpátokban, az uzsoki szorostól nyugatra az oroszok támadásait visszavertük, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. Vezérszállásnál és Volócznál a harczok véget értek, az ellenséget a hágók magaslataira visszavertük és újból négyszáz embert elfogtunk. Bukovinában nyugalom van. Háborús statisztika Az első száz veszteségi lajstrom adatai szerint megsebesült eddig összesen 8980 tiszt és 231160 főnyi
