Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-06 / 1. szám
4 „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Néroeti 1914. január 6. Przemysl. Ki ne ismerné ma ezt a magyar fülnek oly szokatlan és nyelvén oly nehezen forgó nevet ? A háború eseményeinek kavargó, zugó örvényeiben állandó . . mint a tenger hullámaitól bevehetetlen és ledönthetlen sziklahegy. Przemysl . . egy városnak neve. És nem tartozik Galiczia legnagyobb városai közé, még azóta sem, mióta a nagy erőditéssel elkészültek és a város stratégiai központtá vált. A Kárpátok északi lejtőjének tövében épült, a széles San folyó hömpölyög a városon keresztül. Új érődéit 1874-ben kezdték építeni. Abban az időben Przemysl egy csendes, piszkos kis galicziai helység volt. Rengeteg katona került a városba, a fényes, elegáns katonatisztek mozgalmat, szint, élénkséget vittek a szomorú, poros utczákra, megváltoztatták a város egész életét. A város lakossága gyorsan szaporodott, rengeteg ember talált megélhetést a katonaság körül. Lassankint fényes körút keletkezett, emeletes házakkal, pompás szállodákkal, palotákkal. Fényes üzletek, kávéházak keletkeztek, majd játéktermek, polgári körök, tiszti körök, nyilvános épületek, közkönyvtárak, muzeomok. Égészen uj, szép város fejlődött ki, amelynek szinte világvárosias jellege van. Estefelé úri közönség sétál a korzón ; sarkanyjyus, nyusztprémes fiatal hadnagyok, érdemrendes, aranyzsinóros öreg főtisztek. Az előkelő üzletekben nyüzsögnek az emberek. A társadalmi élet élénk és vidám. Nyáron elárasztják a kirándulók a Kárpátok festői szép, közeli helyeit, a San folyó partján épült kis falvakat. Ez az uj Przemysl; "de a merész építészeti csodák mellett, a fényes, emberektől nyüzsgő körúttól néhány száz lépésnyire változatlanul megmaradt a régi Przemysl, alacsony ütött-kopott házaival, szűk utczáival, megmaradt a régi ghetto (zsidó negyed) is. Az olvasó természetesen magáról a városról, illetőleg érődéiről szeretne valamit részletesebben olvasni. A monarchia legnagyobb erősségeiről, a hol á mi vitéz honvédeink világra szóló csodákat müveitek. A melyek felé ma minden magyar szilaj büszkeséggel tekint. A hol ellenségünk csikorgó dühhel ejti ki ezt a nevet: Przemisl. Ahonnan az orosz medve . . a rémitő orosz erő 50—70 ezer embernek elvesztésével, halálával és rettenetes sebesültjeivel menekült, takarodott el. S a hova újra visszatért és — legalább, mikor e sorokat irom — újra körülzárta és bombázta . . . Hasztalan. Przemysl áll, mert az bérez. Sőt egy-egy kirohanással vérzi, sebzi, sorvasztja a dühében morgó orosz medvét, Csakhogy most éppen nincs alkalmas idő arra, hogy ezt a világ csudás /várat, védő erőt töviről-hegyére leírjuk. Háborúban, kivált ha az ellenség körülveszi, még a magunk házát sem igen szoktuk feltárni berendezését elárnlni. . Hát még ilyen csudás várat. Annyit mondhatunk, hogy az építészetnek csudája, e modern hadviselésnek bámulatos védő müve. És azt is mondhatjuk, mert a várban küzdő katonaviselt ember mondotta, hogy szerkezetét, kacskaringós és szinte leirhatlan utait, rejfekeit, földalatti és feletti zig-zugait és^mimás fortélyait még az ott hősködő katonák mindegyike sem ismeri. De nem ám. Hát várjanak sor. Majd dicsőséges győzelmünk után talán alkalmunk lesz egyetmást a szatmári hős katonáktól is hallhatni — Prze- myslből. O A gör. kath. Egyháznak karácsonya. Holnap, január 7-én (gör. napt. szerint decz. 25.) kezdődik az éjfél, után való misével a gör. kath. híveknek, testvéreinknek karácsonyi ünnepköre, A testvér lelkeknek szeretetével és gyöngédségével és hitünknek közösségével érzünk velük és kisérjük ünnepüket. És talán szabad annak, a most már mindegyikünknek lelkében érőben levő óhajnak kifejezést adunk : vajha az ünnepek idejének, napjainak harmóniájában, egybeesésé- sében is elérhetnők azt az egységet, a miben a hitet megőriztük. A naptár egyesítésnek gondolata ma már nem csak egyesek lelkének, törekvésének gondolata. Kis király-ban Galgóczi tenorista vendégszerepelt. Hangja kellemes, tiszta csengésű, fellépése megnyerő, alakítása azonban nem temperamentumos. Aki H. Bállá Mariskát látta mint kiskirályt, különösen egyes jeleneteknél; nagyon visszakivánta a színpadra. — Tímár Lisá nál Kiss Árpád színigazgató tudatosan alakított, Forgács pedig a háziorvos szerepében remekelt. Csige Böske most nem volt elemében. — Lotti ezredeseiben kivált Horváth Mici, de csak gyors egymásutánban változtatott kosztümjeivel, mig Dézsi közel állott a czirkuszi nivóhoz. — Ügyes volt Nyárai. — Jönnek a németek darabban kiemeljük a karácsonyfa jelenetet. — Kedves volt Zsigmondi Manci, Czakó Gyula pedig a megszólalásig hiven adta a gyáva- francziát. Műsor: Kedden: „Takarodó“. Szerdán délután: „Ártatlan Zsuzsi". „ este: „Mozitündér“. Csütörtökön: „Mozitündér“. Pénteken: „Romeo és Julia“. Szombaton délután: „Bánk bán." (Ifjúsági előadás). Szombaton este: „Mindnyájunknak el kell menni". mi HÍREK Szatmári Hírlap („Heti Szemle“) czimmel jut olvasóink kezébe a mi lapunk XXIV. évfolyamának első száma. És folytatólag h eten kint kétszer, még pedig szerdán reggel és vasárnap reggel jelenik meg. Már kifejtettük a múlt számunkban az okokat, melyek ezt a változást, — reméljük fejlődést — szükségessé tették. És azt is kijelentettük, hogy elvünk, irányunk e változással nem fordult, csak erősödött, izmosodott a gyakorlati kivitelben. A hetenkint kétszer megjelenő uj folyam előfizetési dija agy szólván csak a bélyeg árát illetőleg emelkedett. Egész évre 10 — K Eél évre 5 — K Negyed évre 2 50 K Tanítók és iparosoknak az egész évre egyszerre beküldött 8 korona. A SZERKESZTŐTÉG ÉS KIADÓHIVATAL. A trónörökös. Károly Ferencz József királyi herczeg Egyházmegyénk vármegyéiben. Tüneményes jelenség!, A harcz a jövő Magyarországért folyik. És a nemzetnek jövő királya, a mosolygó, kékszemü fiatal trónörökös a harezmezőkön jár. A kárpátoknak érez falai és szorosai közt figyel, bátorít, vigasztal és a földnek egyszerű népével, főispánnal és községi bíróval, uriasszonyok- kal és a faluknak virágaival, fehérnépeivel oly közvetlenül, oly őszintén, keresetlenül beszél tiszta magyarsággal, minden életviszonyokról kérdezősködik, hogy valójában Mátyás király ideje integet felénk . . . mikor a király személyesen akar megismerkedni népével. Mikor az ékes üdvözlő beszédek bensőséges társalgássá változnak és a lelkek érzései a konvenczió bilincsei nélkül kicserélődnek. Minket, a mi egyházmegyénket legközvetlenebbül érint a trónörökös körútja, hadi szemléje. Az öt vármegye mindenikében volt Károly Ferencz József királyi herczeg. Szatmáron éjjel utazott keresztül és Királyházán (Ugocsában) is. Aztán a harezmezők felé ment. Reggel itt, nappal ott . . . és ismét vissza, Decz. 27-én vasárnap Máramarosszigetre érkezett fél 8 órakor. Útja kíséretével egyetemben a templomba vezetett, a hol nemcsak szentmisét hallgatott, de a nép épülésére buzgó imádkozásba mélyedt el. A templom bejárata előtt Ilosvay főesperes fogadta. Mise után rögtön Kőrösmezőre indult. Útközben Rahón lelkes közönség üdvözölte. Az egész napot a határszéli harezmezőn töltötte .. . bátorított, jutalmazott, figyelt — és bajtársává lett a vitézeknek. Este visszatért Szigetre. Itt nagy óváczióban részesült. Hétfőn reggel Técsőre, onnan Ökörmezőre érkezett. Éste fél 7 órakor már Munkácson volt. Itt is határtalan volt a lelkesedés ... a honfoglalás és a hon védelmének és dicső megtartásának levegőjében emelkedtek a szivek. A város fáklyás menettel vorfult a trónörökös szállása elé. Veszprémi Sándor esperes plébános rövid, de nemzeti lélekből szakadt beszéddel üdvözölte a fenséges vendégét. Majd 30 án hajnalban Ungvárra érkezett, de rögtön a határszél: harezterekre indult. Berez- nán e nap reggel 8 órakor ment át vonaton, Sianki felé. Délután 3—4 óra közt visszautaztában Berezna minden lakosa, gazda népe várta a leendő királyt — mint tudósítónk írja a kölcsönös bemutatások és üdvözlések közben mindenkivel beszélgetett — magyarul. „Boldogok voltunk és különösen én, híveimnek lelkiatyja, hogy e fiatal élettől duzzadó és mindenkit lebilincselő trónörökös a mi róm. kath. egyházunk iránt kegyesen és nagy figyelemmel érdeklődött. A bírónak külön megköszönte a szép fogadtatást. (Az ágyuk bömbölését hallottuk és halljuk még, de mindig távolabb és távolabbról.“) A felső vidékről (Ligetet, Fenyvesvölgyet és Uzso- kot is meglátogatván) visszatért a főherczeg Ungvárra. Itt feledhetlen jelenetek folynak le. Úgyszólván leomlott minden válaszfal a lelkek és a trónörökös lelke közt. Az intelli- gencziával, a paraszt gazdákkal éreztette lelke melegét. Ä hölgyekhez pedig elragadóan kedves volt. Papp Antal püspököt tö- viről-hegyire kikérdezte egyházmegyéjének állapotáról. Tahy főesperestől és káplánaitól kath. egyház állapotáról kérdezősködött. Az ev. ref. lelkésszel is kezet szorított. A 76 éves öreg rabbinak gratulált, hogy olyan fiatalosan tartja magát. Az ungvári benyomást különben jellemezze legjobban egy ungi községi biró Ítélete a trónörökösről: — Nagyon kitűnő úri ember! A pápa karácsonyi szózata. A római pápa első karácsonyi szózata a lelkek mélyébe hatolnak az egész világon. A vérbe- fulló földnek most egyetlen napsugara, őszinte igaz vigasztalása minden nemzet számára. De egyszersmind tetemre hívása is. Lelkiismeret furdalása azok számára, a kik a békesség szent ünnepét is öldökléssel szentségtelenitették meg. Elpanaszolja Kisz- tus helytartója, hogy a háború és halál sötétségébe legalább egy sugárt, az isteni béke egyetlen sugarát óhajtotta, karácsonykor a hadakozók fölé bocsátani. És óh, mondja az ősz pápa — milyen kedves volt e remény. Nem sikerült. És a szent atya nem tárja fel miért és ki miatt 1 De érzi, hogy a Szentlélek mondja neki „Ne szűnj meg kiáltani! A foglyok kicseréléséért. A békéért. És nem fognak megszűnni — szól az öntudatos hang — hogy hulljanak a földre a testvérgyilkos fegyverek 1 Hiszen elég véresek már a kezek és térjenek vissza a munka áldásaihoz. A király újévi hadi parancsa. A legfőbb hadúr, a ki agg vállain vitte át Európa békességét a letűnő esztendőkön az újra esztendőkön által . . most hadparancsban pillant vissza az öt hónapra, melyen keresztül visszük a reánk kényszeritet bar- ezot. Nagy elismeréssel vitéz hadserege iránt és atyai részvéttel, azok iránt, kik életüket adták a hazáért üdvözli hadseregét azon reménnyel, hogy Isten segítségével az uj esztendő győzelemre fogja a mi hadseregünket vinni.
