Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-27 / 7. szám

Szatmár Németi 1915. január 27.

SZATMÁRI HÍRLAP

3

Miniszteri köszönet. A m. kir. honvédelmi miniszter Rónai István csanálosi rom. kath. plébánosnak azon hazafias elhatározásért, hogy Przemysl vára védelmében magukat legjobban kitüntetett két honvédnek 50—50 koronát ajánlott fel és küldött, — elismerését és köszönetét fejezte ki.

Csöndes, de annál tartalmasabb ünneplésben részesült Thurner Albert annak az intézetnek részéröl, melyet immár 25 éve szolgál becsülettel, hűséggel és súlyos képzettségével. Az oly régi, nagy tekintélynek örvendő Takarékpénztár Thurner Albertnek e kitüntetésével szép példát adott arra, hogy mily benső viszonyban van és lehet egy intézet azokkal a tisztviselőkkel, a kik tudásukkal, hűségűkkel, úgyszólván életükkel szolgálják azt az ügyet, melyet vállaltak. A Takarékpénztár megtette tehát kötelességét. De Thurner Albert nemcsak a takarékpénztáré. Egész bátran mondhatjuk, hogy Thurner Albert Szatmáré. A szatmári társadalomé. És talán ha jól tudjuk éppen 25 esztendő óta. Mert mi, a kik Szatinár társadalma minden izének munkáját, törekvéseit, egyleti életének fejlődését, keletkezését . . kereskedelmi, ipari, irodalmi, egyszóval kulturális életét ismerjük : kalapot emelünk az előtt az ember előtt, a ki kivette részét minden téren, legtöbbször mint közkatona azon értelemben, hogy dolgozott ingyen. Önzés nélkül. Ez pedig ma nagy szó. Azért mi, a sajtónak szintén gyönge 24 óv óta munkása és egyik szerény képviselője: őszintén, igazán üdvözöljük a munkának emberét az életnek, az emberi hivatásnak egy igazán tiszteletre méltó mesgyéjén.

Az olaszországi földrengés valóban a világháború borzalmait e» emberpusztitá- sait egésziti ki. Mi nekünk nem lehet terünk erről a világkatasztrófáról a részletesebb jelentéseket leközölni. Csak éppen jelezni kívánjuk hogy a pápa volt a földrengés sebesülteinél. És a nélkül volt, hogy el kellett volna hagynia a Vatikánt. A szent Márta kórház pápai területen van.

Ügyvédi kamarai közgyűlés. A szat- márnémetii ügyvédi kamara másap délelőtt 11 órakor a városháza kis tanácstermében dr. Keresztszeghy Lajos elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya volt a városi törvényhatósági adófel- szólamlási bizottságába egy rendes és póttag választása. A közgyűlés megválasztotta rendes tagnak dr. Farkas Antal, póttagnak dr. Frieder Adolf ügyvédeket.

A vonatok közlekedése, mint az tudva van megnehezíti a postai forgalmat. A fővárosi lapok is nagy késéssel érkeznek. Mi is kérjük olvasóinkat, ha netalán valami rendetlenség támadna a lapunk expediálásában, legyenek türelemmel és szives elnézéssel.

A törvény előtt. Biró: Ön bizonyosan tudni fogja, hogy miért áll a törvényszék előtt.

Vádlott: Itt kopaszodjam meg tekintetes törvényszék, ha csak fogalmam is van róla.

Arany középső ut a politikában.

Biró: Én — ha már politizálni kell az arany középutat követem.

Ügyvéd: Konzervatív ön biró ur ?

Biró: Oh nem. Azok mindig vissza, hátrafelé néznek.

Ügyvéd : Talán radikális ?

Biró : Oh világért sem. Azok csak előre, vagy sehova se néznek.

Ügyvéd: Nos hát hol van hát ön?

Biró : A középén. Ahonnan annak rendje és módja szerint hátra is tekinthetek és eközben előre is nézhetek és nyitott szemmel mehetek. v

Gazdasági gépészek felmentése. A

földmivelósiigyi miniszter leiratot intézett, melyben tudatja, hogy a közönséges munkásokkal nem helyettesíthető, népfölkelésre kötelezett, minősített gazdasági gépkezelők (gépészek) feltétlen szükségesség esetén, a mennyiben behiva nincsenek, vagy pótalakulásokhoz vannak beosztva, az elkerülhetetlenül szükség tartalmára a népfölkelési tényleges szolgálat alól felmenthetők. A szóban levő egyénekről a felmentési javaslatok

már megküldött mintájára szerkesztve közvetlenül azon honvédkerületi parancsnoksághoz lesznek beküldendők, melynek területén a fölmentésre javaslatba hozott egyén alkalmazási (tartózkodási) helye fekszik. A már bevonultak csakis kivételesen és legsürgősebb esetekben szabadságolhatok.

A kormány a maximális árak ellen. Mind több oldalról hangzik fel a panasz, hogy egyrészt a termelők gabonájukat, másrészt a malomvállalatok a lisztet különböző czimü felszámitásokkal a hatóságilag megállapított legmagasabb árnál drágábban árusítják. A legmagasabb áraknak ily módon való kijátszása veszélyezteti azt a czélt, amelyet a kormány az ármegállapítással elérni szándékozott, hogy gátat vessen a további áremelkedésnek. Ennek folytán intézkedik a kormány, hogy a hatóságok a legszigorúbban járjanak el, nyomozzák ki a visszaéléseket és torolják meg azokat.

A família. — Nagyságos asszonyom, mint ezekből a bizonyítványokból kitetszik . . mi voltaképen rokonok volnánk. Jelenleg nagy Ínségben vagyok . . .

— Az én famíliámban nincsenek Ínségesek.

Pedig én tényleg az vagyok.

— Akkor, hogy merészel az én famíliámmal rokonságban lenni ?'!

Az abonens bölcselkedése. Vendéglős !

— Pácziens.

— Tudja hogy mi külömbség van a maga porcziója, meg a hold közt.

— Hogy a hold nem mindennap süt. Én meg mindennap főzetek az uraknak.

— Nem, nem 1 Az a különbség, hogy a hold hol nő, hol fogy. A maga porcziója meg örökösen fogy.

A mozi hirdetései. Semmi nagyobb dolgot nem csinálunk abból, ha valamelyik vállalat, még ha az mozi is, olyan alakban és módon hirdeti magát, a milyen az önmaga ízlésének és vállalata tartalmának a legelső és legközvetlenebb bírálója. Mi egyszerűen konstatáljuk azonban, hogy a hirdetésen sokan megbotránkoztak. Egyik világi és súlyos úri ember például azt Írja, hogy „ebben a nagy nehéz időben, mikor a nemzetért milliók vére folyik . . mégis csak nem lenne szabad ilyen komolytalan, szemllemtelen, buta módon belegázolni a komoly emberek leikébe.“ Egy másik felszólaló gyermekeink védelmét kéri.

Találós kérdés megoldása. — Melyik a legokosabb asszony ?

— Nejn a legszebb.

— És melyik a legszebb asszony ?

— Nem a legokosabb.

Hindenburg'.

Kicsike kis rámát adott nekem a szerkesztő, hogy erről az óriásról — csak nagy távlatból is — valami halvány, színtelen képet rajzolhassak. Erről a hősről, a ki életében elérte, hogy nem is tartották élő lénynek. Hanem valami monda hősének, a kit azért állítanak oda az ellenség elé, hogy rémíthessék vele őket.

Ebbe a megszabott rámába azért csak annyit helyezek el az ő gyermekkoráról, hogy apja gyakran mondogatta neki és tanácsolta : •

— Fiam, az erős akaratnak nem szab határt még a Mazuri tavaknak vidéke sem.

Ez a tanács kiirthatlan motívum- (mozgató-erő) ként vert gyökeret lelkében.

Hordozta akkor is, mikor már mint egyszerű hadnagyocska a porosz hadseregben szolgált, Sedán vidékén tűztek először vitézségi érmet hatalmas, domború mellére. (Tetszik érteni; Sedánnál ?)

Aztán . . . aztán tábornokká lett . . . Bizonnyára úgy, hogy először kapitány, aztán . . . tovább. Hanem a vitézséghez, a mit mindig ápolgatott, hozzá szegődik gyomorbaja is. Ezt a bajt is legyőzögette lassan . . . savanyu vizzel, meg is lett volna vele, ha a vezérkari nagy tanácsülésen nem történik — valami. Valami, ami kihozta a maga sodrából.

A vezérkari tanácson ugyanis, ahol ő is jelen volt — valami nagy elméleti szaktábornok igy kezd beszólni;

— A Mazuri-tavak. (És nagy kicsinylő gesztust csinált.) A Mazuri tavak vidékét pedig töröljük a jövő hadi tervek, feladatoknak sorából.

Mintha valami tűvel szúrták volna meg Hindenburgot.

— Miért? — ugrott fel Hindenburg. És szemében a villámok tüze szikrázott.

— Azért, kapta meg a hetyke választ, mert ez a háromszög-alakú óriás, mocsaras vidék katonailag védhetlen — a részünkről. Csak nézzen ide a térképre, Königsberg — Insterburg felé. Nos, hát ez Keletporoszor- szágnak — a feladott háromszöge. Itt ugyan nem védekezhetnék egy jövendő orosz betörés ellen maga az öreg Moltke sem.

Erre a beszédre egy pillanatig elborult Hindenburg arcza. A szivéhez kapott, mert érezte, hogy fáj . . . de csakhamar lélekjelenlétének és igazságának erejével adja meg a feleletet.

— Én pedig azt mondom, hogy Németországnak nem szabad feladnia ezt a háromszöget. De ezt a feladványt meg kell fejtenie.

Mosolygás . . .

— Igenis — folytatja Hindenburg még emelkedettebben, ha az oroszok egyszer ezen a vidéken, az önök véleménye szerint eleve „feladott háromszögön“ át merészelnék elö- zönleni Németországot . . . nos akkor az ón — kidolgozásra váró megfejtésem, hadi tervem szerint — belefojtjuk őket ezekbe a mocsarakba.

Még nagyobb mosolygás. De akadtak, a kik úgy fogták fel a mosolygásra szánt tervet, hogy uz öreg tábornok — Hindenburg beteg, rögeszmében szenved. Hát éppen azért elnézőnek kell lenni iránta. Ha majd az oroszok egyszer csakugyan betörnek . .. ő akkor már nem lesz. És nem éri el, mint fogják a mocsarakba tiporni az ő nagy álmait.

Hindenburg azonban nem elégedett meg az „elnézés“-sel, a gyöngédséggel.

ő akart, . . .

És elutazott kedves szülőföldjére. Gyalogszerrel, csónakon és falábakon bejárta, felkutatta az óriási mocsarakat. És szorgalmasan jegyezgetett.

Aztán mikor eleget tapasztalt és jegyezgetett — haza ment.

Itt egy kis meglepetés érte. A katonának szóló legnagyobb meglepetés. Nyugalomba helyezték.

Villámként hatott reá a nyugdíjazás. De, mint az öreg, de még mindig hatalmas tölgy, állta a vihart:

Kiegyenesedett, az élet és akarat erős tűzj, villáma fónylett szemében. És lelke azt mondotta :

— Akarok I

És ő akart is . . . Hanem hát újra történik valami.

A porosz országgyűlésen indítványt nyújtott be valaki: „A Mazuri tavak lecsa- polása tárgyában“ 1

— No még csak e’ kell 1 szólott az öreg Hindenburg úgy maga-magának. És újra kiegyenesedett, szinte megujhodott . . és neki indult a nagy akarásnak, hogy idejekorán nyakát szegje a szerinte „őrült“ szándéknak.

— Ti le akarjátok csapolni a tavat. Hogy krumplit, káposztát termeljetek a bó- kalencsós vizek helyén ? Hogy ha jönnek majd az oroszok, legyen nekik mit falni. És jóllakva száraz lábon sétálhassanak be — Berlinbe? Uraim, ez valóságos öngyilkosság!

így beszélt illetékes helyen való kilin- cselósei alkalmával. Az illetékes nagyok azonban megint mosolyogtak. Vállat vontak. És úgy, mikor az öreg eltávozott mondogatták.

— Már megint hajtja az öreget az ő rögeszméje.

De az öreg nyugalmazott tábornok nem nyugodott. Felcsapott hirlapirónak. Czikkeket ir. izgat, szaktanácskozásokat hoz össze, sőt megalakítja az „Első Mazűri Mocsarakat Védő Társaság“-ot. Gyakran megjelenik nyilvános helyeken, társaságokban és bizonyítja, hogy a Mazuri-tavak oly kincse a németnek, hogy