Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-27 / 7. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915. január 27. A többi apró fejedelemségre osztott Ga- liezia 1340 ben csatlakozott Lengyelországhoz II. Kázmér lengyel király alatt, a kinek országait Nagy Lajos királyunk örökölvén, Galicziát kiszakította Lengyelországból és Magyarországhoz csatolta. Tizenhat óv múlva ez a kapcsolat megszűnt, de Lengyelország fölosztásakor Mária Terézia magyar királyi jogán követelte és kapta meg Galicziát. 18l0- ben a bécsi kongresszus Krakót és környékét önálló köztársasággá emelte, de ez a kis köztársaság 1846-ban visszaolvadt Galicziába. A királyság tartománygyülésének 101 tagja van, elnöke a tartományi marsall czimét viseli. * A költő felvetette a kérdést. „Mi maradt meg Lengyelországból.“ A mai ember, a mai lengyel és mi magyarok is kérdezzük : — Mi marad meg belőle ? És olyan szívesen, boldogan akarjuk rá a feleletet megadni: — Egy felszabadult Lengyelország. A A helyzet, melyet főleg Hőfer altábornagynak a tegnapig érkezett jelentéseiből alkothatunk magunknak reánk nézve kedvező. És pedig az egész vonalon. Lengyelországban és Galicziában semmi lényeges esemény nem történt. Nida mentén volt ágyuharcz. Az Ung völgyében és Vezérszállásnál az oroszok megkisérlették a mi általunk már elfoglalt állásokat visszafoglalni. Véresen visz- szavertük. Az ellenség megkisérlette, hogy Ratailownál keresztültörjön. Visszavertük. Zelonán visszavonult. A. Kárpátokban az utolsó két nap sok oroszt elfogtak. Varsónál is szorul a gyűrű . . . Élősködnek a segélyezetteken. Nemcsak nálunk panaszkodnak az emberek, hogy a hadi segélyben részesülők munkát vállalni nem akarnak. Ugyanis Debreczenben is hasonló volt a helyzet, ahol most rájöttek a baj okára s a melyet mi is közlünk, mert nem lehetetlen, hogy nálunk is fordulnak elő hasonló^isszaélések. A törvény csak azoknak ad segélyt, akik ellátatlanok, vagyis keresetükből megélni nem tudnak. Ézt tudja mindenki, mert az előjegyzéseknél folyvást hallják az asszonyok hangoztatni. Ha már most valamelyik segélyezett elment napszámba dolgozni, vagy varrást vállalt, akkor egyes asszonyok feljelentéssel fenyegették mindaddig, mig egy pár forintért el nem hal- gatjatták őket. Volt eset, hogy a havi járandóság egyharmadát is elzsarolták ilyen címen a szerencsétlenektől. Máskor azzal fenyegetőztek, hogy ők tudják, hogy a kiszemelt áldozat nincs a férjével megesküdve, vagy pedig a házastársak különélését bizonyítgatták. A vers vége a fizetés volt, mert a háborús világban nem könnyű házasság-levelet az ország távoli fészéből beszerezni. így történt ez sok esetben Debreczenben. Pedig a hadbavonultak hozzátartozóinak a munkától való tartózkodása nemzetgazdasági szempontból nagy károsodást jelent. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy a segélyösszegből csak nyomorogva lehet megélni, nyilvánvaló, hogy a segélyezettek maguk is megsinylik a jelenlegi állapotot, de eljárásuk érthető, mert a bizonytalan napszámért nem akarják a bizonyos segélyt veszélyeztetni. A törvény azonban nem teszi az ilyen változó és kis- összegü keresettől függővé a segélyezést. Ha valaki az átlagos napszámnál többet nem keres, akkor a segély jár neki, Ezeket közöljük a segélyezettek megnyugtatására. Vigyáz magára. Egy vitéz huszártiszt visszatért az harcztérről, ahol derekasan harczolt és megsérült. Egyik rokona a kis fiával együtt meglátogatta a beteg huszártisztet, aki mosolyogva kérdezte a hatéves kis fiútól: — No fiam mi leszel ha nagyra nőttél ? — Ugyan mi lehetnék, persze hogy katona, még pedig huszár. — De a katonát baj is érheti ám ; megölheti ez ellenség. — De én vigyázok, — feleli a kis fiú. — Majd én leszek az ellenség. Apró képecskék a missiós napokból. Hát aztán mondja csak lelkem néném asszonyom : mi az a missió ? — Hát kérem szeretettel én bizony azt amolyan bölcs ember módjára most egyszeribe meghatározni nem tudom. Csak annyit mondok, hogy a missiók azok a napok, mikor még az istentelen is Istenhez tér és az is elgyün a templomba, a ki kerülgette az Isten házát, mint a rossz diák az iskolát. Azért kérem szeretettel csak jöjjön az ur is bátran, nem fogják onnét kidobni. Á kérdező ur azt gondolta magában, (mint ő maga bevallotta) hogy ilyen bölcsé szeti definicziót még nem igen hallott életében. * Voltak is ott annyian, hogy alig bírta el az öreg templom. Egymás hátán. Ezt a kis epizódot is egy önbevallótól hallottam. — Bemegyek, bemennék, de a székes- egyház főkapuján, a mint belépek . . . egy tapodtat nem bírok menni. De ez még semmi. Lökést érzek . . . Nekem is öklelőzni kell. Még igy sem birom. — Engedjen — sziszegtem egy büszke képű, öregesebb asszonyra, a kiről első látásra konstatálni lehetett, hogy nagyon otthon van az Isten házában. — Eresszen szóltam most már nagyon erélyesen. — Bezzeg, mikor hely volt a templomban, szólott az asszony gúnyos mosollyal — sose láttam itt. * Egy előkelő ur, templomból kijövet igy szólott: — Mily fenséges nyugalommal, micsoda benső megindulással áll ez a nép órákig a predikáczió szék előtt és a gyóntató székek körül. így sehol nem lehet igazán népet látni: csak a missión. — Szent Isten, vág közbe egy le-ujtó hang. Hát még te is bigott katholikussá lettél. — Nem szégyenlem ! A páter mondta . . hogy ne szégyeljem. És igaza van. Spektátor. " ' / ............... ....... ~~ Ig az történetek. Vasúti őr feleségének hőstette. Egy államvasuti őr feleségének csodálatos hőstettéről érdekes történeteket beszélt el egy hadnagy, aki sebesülten érkezett haza a felsőmagyarországi harcztérről. —: A szorosokon betörő oroszok megszállották a vasútvonalakat a postahivatalokat, táviróállomásokat, a vasúti épületeket birtokukba vették és berendezkedtek. Ez a sors érte Sz. község állomását és a tőle néhány kilométernyire fekvő őrházat is, amelyben Mészáros István őr teljesített szolgálatot. Amikor az oroszok behatoltak az őrházba, az őr kijelentette, hogy helyét nem hagyja el mindaddig, mig erre magyar hatóságtól engedélyt nem kap. Az orosz tiszt erre előrántotta revolverét és a vasutast agyonlőtte. Feleségének megengedték, hogy ott tartóz- kodbassék a katonák útbaigazítása végett. Az egyik esős hideg éjszakán megszólalt a távirógép, de a három fáradt orosz katona akiket őrségül ott hagytak, gubbasztva szundikált az asztal mellett, nem hallotta a jelzést. Mészárosné óvatosan kisurrant, az őrháztól levő harmadik póznára egy létrán felmászott, lekapcsolta a táviró huzalt és gyorsan felszerelte a magával vitt jelfogó gépre. Az időközben felriadt katonáknak igy nem sikerült megkapniok a táviratot, amelyet el- kellett volna juttatniok a 15 kilométer távolságban levő orosz hadiszállásra. A bátor asz- szonynak öt órás viszontagságos ut után sikerült elérnie a magyar tábort, ott átadta a táviratot, amelyet azonnal lefordítottak. Ez volt a szövege: „Nyolczezer főnyi gyalogság K . . . . falu határában huszonkét ágyúval. N . . . . hágó mögött lovasezred, négy tüzérüteggel gyalogsággal kombinálva. Egyesülés . . .-én péntek délután M . . . hegységnél osztrákmagyar haderő holléte, ereje alaposan kipuhatolandó, támadás heves, L. tábornok.“ A vezérőrnagy örömében 2000 korona jutalmat adott az asszonynak és visszaküldötte az őrházba, további táviratok megszerzése végett. Másnap az asszony újból jelent kezett ugyancsak fontos távirattal. De harmadnapra reggel hiába várták. Nem jött többé. Az oroszok rajtakapták, amikor a táviratot megkísérelte elfogni és ezért golyó általi halálra Ítélték, amelyet azonnal végre is’ hajtottak. A legvitézebb huszár régebbi darab és mégis szépen beilleszkedett a mai háborús hangulatba Szép, érzelmes részei vannak anélkül, hogy pikántériát keverne a szövegbe. Egyszóval mindenki megnézheti, élvezheti és kellemesen, nemes irányban szórakozhalik a darab alatt. Telt ház nézte végig. Ez is fényes bizonyíték, hogy nem szükséges pikán- téria és piros szinlap .— még a színészek megélhetéséhez sem. A rendezés, játék, zene díszítések kifogástalanok voltak. Kiemeljük Czakót, Nyárayt és Balázs Rózsit. Különösen jól játszott Horváth Miczi élénk temperamentumot öntve szerepébe, úgyszintén Simon. Lukács Sári kissé mesterkélt volt. Derültséget okozott Asbóth Lili, aki kis énekszámát indokolatlan tapsvihar után megismételte. Műsor: Kedden : „Bőregér“. Szerdán: „Fészek a viharban“. Csütörtökön : „Bánk bán“. Mária-ünnepség. Népmissiókor szokás külön ünnepséget tartani Mária tiszteletére. Különösen szent István király országában másként nem is lehet. Szatmáron is igy történt. Lelki megújuláskor meg kell emlékezni arról, aki az újjáalakító kegyelemnek isteni szerzőjét e világra hozta. Városunk katholikusai meg is emlékeztek róla. Jan. 23 án, szombaton, este 6 órára egészen megtelt hallgatókkal a székesegyháznak szentélye, hajója, előcsarnoka, sőt kórusa is. Jámbor László atya hangban bensőséges példákban gazdag, megható szentbeszédet mondott. Utána Benkő kanonok plébános a segédkező kispapokkal a Hám féle Mária-kép elé vonult a kereszthajóba, hogy előimádkozza a lorettói letenyét és Eszterházy nádor ősi hires könyörgését. Majd a főoltár elé vonult és a szentséggel áldást adott. A Hám-féle Immaculata kép köré a szatmári hívek folytonos áhitat már régóta nimbuszt vont. Ez előtt kellett kifejezni most is a közös Mária-hódo- latot, hogy a kegyeletes hagyomány meg ne szakadjon. A kép virágok illatában és gyertyák fényében úszott. Körülötte irgalmas nénék vezetése alatt 145 zárda és kongrega- nista leányka teljesített diszszolgálatot égő gyertyával kezében. Más 55 zárdái és kong- reganista leányból alakult kar a kóruson énekelt egy és többszólamú, áhítatra gerjesztő Mária-dalokat ugyancsak irgalmas nővérek vezetése mellett. Az egész esti ünnepség annyi lámpa és gyertya tündöklő fényével és több ezer szemek gyermeki érzelmével harmonikus befejezése volt a napsugaras, tiszta egü szombatnak, a Szeplőtelen Szűz Istenanyának pedig kétségtelenül kedves áj- tatosság. A magyar görög katholikusok a naptáregyeaitésért. Hajdudorogon most ujult erővel indult meg az a mozgalom, hogy a magyar györög katholikusok naptáregye- sitését keresztül vigyék. A mozgalomnak az egész egyházmegyében nagy visszhangja támadt s az egyházmegye papsága kiildöttsé- gileg kíván Miklóssy István püspökhöz fordulni, hogy a régóta húzódó és annyira óhajtott ügyét a magyar görög katolikusoknak Rómában intéze el. Mint olvasóink tudják, e kérdést a mi lapunk is mindig, de különösen mostanában nagy érdeklődéssel kisérte. HÍREK
