Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-23 / 49. szám
o SZATMÁRI HÍRLAP* Szatmár-Németi 1915- juuius 23. Veczák Ede dr. az ügyvédi kar nevében és a 35 éves igaz barátságának hangján szól és szinte végig éli ezt a tiszteletre méltó időt és végig életi a temetésre sereglett hatalmas népáradattal is. E beszéd a hős lelkének, egész lényének legközvetlenebb és legbensőbb jellemzése marad mindenkor. Végre Eécsey Ede nagykárolyi plébános búcsúzott egyházközsége és hívei nevében. Szavainak hatása alatt különösen a nagykárolyi hivek szemében ragyogott az igaz, értékes könny. Most aztán a hősnek ügyvédtársai vállukra emelték a »koszorúkkal megrakott koporsót és a családi sirboltba vitték.. . * Talán tartozunk még beszámolni, hogy kik voltak és képviseltették magukat a hősnek temetésén. Szinte nehéz, lehetetlen feladat. E vármegyének úgyszólván egész nemzeti társadalma és képviselete. Kik ? Nyolcz—tiz ezer ember a városból, a vidékről, a messze távolból. Mindenki ott volt, aki csak tehette. Ott voltak, akik már életükben értékelték. A kik csak lelkének egy egy darabját értékelték. A kik vele tisztes és becsületes elvi harczokban állottak. A kik megdöbbentő elhatározását excentritásnak vették és a kik most zászlójukat hajtják meg az igaz ember előtt, aki nem ingadozik. Ott volt a főispán élén az egész város tisztikara s minden hivatal, minden ember, aki csak tehette és a kiben magyar szív dobog. Honfiak, honleányok, gyermekek, ifjak, egy nagy, szent és eszményi.. messze időkben is fellobogó egységben. * S ott voltak még ketten. Tudjátok-e ki? Egy apa és anya; egy házaspár, akinek egyetlen fia fekszik abban a koporsóban, nyugszik most már abban a családi sírboltban. A nemzetnek sok-sok ezer fia elesik, meghal. De marad még sok-sok millió. Nekik egyetlen fiuk volt. Volt . . volt. Most már nincs. Ott volt egy apa, megtörve, de nem zúgolódva. Sőt Istenben bízva, vigasztalódva és a hazáért áldozva. De ne csudálkozzatok, ha a törzs megroppan, mikor utolsó ága gyökerének szála szakad. Ott volt egy anya, akit hős fia halála feltámasztott. Az élet diadalmas érzésére hozott. A ki kezében virágcsokorral megy da- czos arczu büszkeséggel fia koporsója után és ajkán a hálaadás imádsága kél, hogy neki Isten ilyen fiat adott. Aki ott fenn Istennél is jutalmat kapott. Ilyen az Isten keze. Ilyen a kegyelem kegyelme. Ilyen a nemzet ereje. Mikor a férfiú megtörik, ember lévén — a nőbe, az anyába önti a hősiességnek csudás mistóriumát. Ne higyjétek, hogy mostan már néktek nincs fiatok. Ne mondjátok, hogy üres lett a házatok az életetek tartalma. Fiatok van ! Fiatok a nemzeté és a nemzetben fog élni. És a dicsőség rátok ragyog, hogy ennek a nemzetnek ilyen fiat adtatok. A A magyar meg a német sebesült. A sebesültek kórházában nagyon összebarátkozott a magyar meg a német katona. Hát úgy esténkint, mert a magyar tudott egy kissé németül is: elhatározták, hogy találós mesét adnak egymásnak. Kezdi a német: — Mennyire van a mennyország? — Sóhajtásnyira — felel a magyar és sóhajt is, hogy annál jobban megértesse magát. — Milyen mély a tenger ? folytatja a német. — Kőhajtásnyira, mondja a magyar és mutatja is. — Helyes, (rázogatja fejét a német) Most te következel. A magyar egy kicsit gondolkozik, aztán kérdi: — Azt mondd meg sógor, hogy hívják az én komámat Tápió-Bicskén ? A nemzet kenyere. — Az uj termést zár alá veszik. — Igenis a nemzet kenyere. A nemzet jövő élete. Uj küzdelmének biztosítéka. Ha Isten úgy akarja — gyümölcse, vagy békéjének nagy jutalma. Ellenségeink fegyverekkel nem bírtak velünk. Vérünk vételével legyömörni, lehengerelni nem tudtak. Sanda szemüket, gyilkos szándékukat a mi kenyerünkre, a mi csodásán termő Alföldünk színére vetették. Vad csordaként akarták megölni termésünket. Hogy éhen haljon meg népünk. Anyáink, gyermekeink is, miután apáinknak, fiainknak vérét a csatatereken vették. Nem sikerült. Ami földünk szive kinyílt. Ami napunk aranyos sugara, esőink áldása belehullott. Mezőinkőn aranysárgán ring majd a kalászok' oczeánja. A nemzetnek kenyere lesz elég bőségesen. A mtiszka fogoly fogja aratni nekünk. Ezt a kenyeret kell okosan, becsületesen megőrizni, igazságosan biztosítani és elosztani sokára . . talán egy másik szükebb esztendőre is. E nagy nemzeti kérdés megoldása a nemzet mostani vezetőire esik rettenetes felelősség súlya alatt. * Újságolvasó ember már tudja, hogy a kormányzat kiadta rendeletét a gabonatermés zár alá vételéről. Uj idők következnek. Uj helyzetek fognak alakulni Magyarországnak kenyér termés ellátásában. Nemcsak a földmivelés terén, mely e nemzet vagyonának alapja, de a vele szoros kapcsolatban levő ipari és kereskedelmi élet sorában is. E szempontokból kell megítélni, felfogni és a gyakorlatba beleilleszteni azt a rendeletet, melyet a kormányzat a hivatalos lapban is közétett. A rendeletek bizony csak merő elméletek. Csak az a rendelet lesz a nemzet javára, a mely gyakorlatilag beválik és kiállja az életnek, a gyakorlatnak tüzpróbáját Az első áttekintésre, a benne való elmélkedésre már is hallatszanak aggodalmak. Azt Írják, mondják, hogy a kérdéseknek egész sora van, melyre a rendelet nem ad feleletet. Ez egy. A másik aggodalom forrása az, hogy ez a nemzet már sokat csalódott a részvény- társaságokban. Magyarországon bizony a részvénytársaságoknak nincs nagy népszerűsége. Súlyát elvesztette. A könnyelműek miatt — a becsületesek iránt is bizalmatlan a közvélemény, a társadalom. Óriási felelősséget vállal tehát az a kormányzat, mely a Haditermény Értékesítő részvénytársaság alapján akarja vagy fogja most már megoldani a nemzet kenyerének kérdését. Mindezt részleteiben lehet csak teljes világításba hozni. Azért most csak ennyit mondunk. Hl Gazdáknak, földbirtokosoknak, nagybirtokosoknak százaival beszéltünk e kérdésben és lelkűnkben ott találtunk egy borongó aggodalmat; — Vájjon mikor kapják meg a gazdák pénzüket9 Erről a rendeletről semmit sem tudnak még. Hiszen a gazdának nincs forgó tőkéje. Alig várja, hogy a piaczra vesse azt, amibe belevetette verejtékét, utolsó garasait. Sürgősen pénzhez kell jutniat hogy ő is eleget tehessen kötelességeinek. És terheitől szabaduljon. Mi lesz a gazdával, ha kellő időben pénzhez nem jut. Ismerjük már most, e háborúnak nehéz hónapjaiban, hogy azok a kis gazdák, kiktől gazdasági eszközeit rekvirálták (lovat; szekeret) mily kinos állapotban voltak. És mily sokáig. Ismerjük általán az ily pénzhez jutásnak nehéz, bonyodalmas voltát, lefejtését, számvetését és mi mindent. Mi lesz, ha a gazdák csak ugyni — márczius felé jutnak pénzükhöz ? A rendeletet olvasván ezek a súlyos aggályok szántanak nemcsak a gazdák, de minden gondolkodó polgárnak leikébe. És sok más . . . kérdés, szinte vízióként szalad- gálódnak előttünk. A rendelet különben sok jót, megfontolt és bölcs dolgokat is tartalmaz. Legyünk tehát bizalommal iránta. Hiszen az első lépéseknél is alkalma lesz a kormányzatnak az élettel, az igazsággal harmóniába hozni tiszta szándékait. Mert szent volt mindig a nemzet kenyere, most még szentebb az. Mester. Városi közgyűlés. Hétfőn délután tartotta meg Csaba Adorján főispán elnöklete alatt a városi törvényhatóság rendes közgyűlését. Természetes, hogy e közgyűlés tárgyai közül legjelentősebbnek Ígérkezett a polgár- mesteri jelentés, melyről már sokan tudták, hogy bizonyos kijelentéseket fog most tartalmazni a közismert vizsgálat eredményéről. Úgy is volt. A polgármester nyíltan jelentette, hogy a három héten át tartott vizsgálat nagyobb szabálytalanságot csakis a gazdasági hivatalban talált, melynek következménye Bartha gazdasági tanácsosnak felfüggesztése. E felfüggesztés ügye most van folyamatban, a vizsgálat fogja tisztázni a dolgokat. A jelentésből azt is megtudtuk, hogy a felsőbb vizsgálat részleteiről még nem nyerhetett a polgármester tájékozást. Hegy az ügykezelés formáiról, módjairól lehetnek és lesznek észrevételek, kifogások, azt mindenki természetesnek találhatja. Á jelentés további része alanyi volt. A polgármester önérzetesen emlékezett meg arról, hogy főleg a Tankóczi ügyben, önhibáján kívül bizonyos kávéházi és utczai pletykák kerültek forgalomba, melybe a polgármester személyét is belekeverték. Lelkiismerete nyugodt. De ha valakinek van igazságszeretete, lássa be azt az óriási terheket, melyek a háborús hónapok alatt az ő vállaira nehezedtek. Szinte lehetetlenség volt a szükséges ellenőrzést minden részeiben teljesíteni. Ha azonban ebből kifolyólag valami felelősség háramlik reá, tiszta lelkiismerettel fogadja az illetékes, az ő közvetlen megbízóinak Ítéletét és van ereje, hogy a konzekvencziát levonja. Az ő egész lelke a városért dolgozik. Bizalommal volt eltelve tisztviselőtársai iránt, ez szolgáljon mentségéül, mint szolgál ő neki tanulságul. A jelentés többi részei a közönség előtt már mint időnkint közölt ügyek ismeretesek, melyekre adott alkalommal visszatérünk. A polgármesteri jelentés után Veréczy Antal bizottsági tag szólalt fel. A jelentést tudomásul veszi, de mert azt látja, hogy a polgármester bizonyos konzekvencziák levonása kapcsán érzékeny . . fejezze ki a közgyűlés jegyzőkönyvileg bizalmát. Kelemen Samu orsz. gyűlési képviselő kifejti, hogy senki nincs a városban, aki ne tudná, vallani, hogy a polgár- mester egyéni becsületességéhez, tisztakezü- ségéhez kétség nem fór. De éppen e szempontból kívánatosnak tartja, hogy a vizsgálat végeredménye előtt ne hozzunk határozatot a bizalmi kérdésben; akadnának, a kik úgy fognák fel a dolgot, hogy a közgyűlés bizonyos nyomást akarna gyakorolni. A főispán osztja Kelemen felfogását; semmi oka sincs a polgármesternek érzékenykedni, — úgymond — főleg a következmények levonásáról beszélni. De éppen az ügy érdekében a hivatalos eljárásnak elóbevágni nem volna sem okos, sem helyes eljárás. A közgyűlés egyhangúlag és megnyugvással fogadta a főispán kijelentését. Meg kell még említenünk, hogy napi rend előtti felszólalások is voltak. Heinrich városatya a kenyér, főzelékek és jég- drágaság ellen kér védelmet. És a közgyűlés asztalára helyez egy zsömlyét — 13 és fél grammos. (Sokan zugnak-bugnak: Hát a Viktóriában ?) Duszik Lajos a hadiárvák és nyomorék katonák ügyében szólalt fel. Valamint: az iskolák kiürítését sürgeti. Főispán megnyugtatóig válaszol. Duszik kifejti, hogy a főkapitány és gazdasági tanácsosi állás betöltése előtt remény sem lehet arról, hogy itt az élelmezési mizériák megszűnjenek. Nem szabad üresedésben hagyni a két fontos hivatalt, mert azt a közönség érzi meg.
