Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-09 / 45. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. junius 9. 1/ \/\ /I I 45. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A nagy szivü emberek egész nemzedékeket hordanak lelkűkben. A nemes, nagy fejedelmek államférfiak emlékén vlrraszt a nemzeti kegyelet. Szobrot emelnek, pantheonokat építenek számukra, hogy, szivüket őrizzék. > És mégis . . . mégis . . .! A legnagyobb, a legszerettebb sziveken is felülkerekedik — az idő. A hatalmas pantheonok összeomlanak. A bebalzsamozott sziveknek is múlandóság, elporladás a sorsuk. Melegségük, a nemzedékért dobogó szivük emlékét holt betűk fogják őrizni. Csak egyszer-egyszer jelennek meg a nemzetek egén, mint bujdosó csillagok, hogy aztán újra elpihenjen fényük. Ez a sorsa az emberi sziveknek. De van egy szív, a mely itt-ott két ezer esztendeje, hogy dobogni kezdett. A mely szív nem egyes nemzedéket, századot hordozott. Hanem szeretetével átölelt minden nemzedéket, a mely születésétől fogva élt e földön. És minden században élt. Most is él. Az emberiségért dobog. És mióta a keresztfán átdöfetett, mindig vérzik, mindig A taliánok Szörnyen szeretem a taliánokat. Rettentő módon szeretem. Mindig is szerettem őket. Aki egyszer közöttük járt, dehogy felejti el őket. Soha! Járni Palermo pálmaligeteiben, fölmenni Nápoly hegyoldalába a régi vár omladékáihoz, nézni a nápolyi öb löt, mögötte a pipázó Vezuvot, látni Capri szigetét ragyogó holdvilágnál; megcsodálni Rosnát a Monte Tincioról a fórum Romanum omladékai közül vagy Szent Péter templom ivei alól; gondolázni Velenczében a Canale Granden, hallgatni a szerenádot, amint a taliánok az olvadó melódiákat gargarizálják — ah 1 ha mindezekre s a többiekre vissza- emlékszem, úgy érzem, mintha 20—25 esztendővel fiatalabb volnék s mintha feledni lehetne mindent, ami ott árnyék. Pedig, ó, dehogy engedik feledni maguk a taliánok, hogy prózai világban élünk. Mikor javában imádkozol a templomban, ha élvezed a természet bájait, a hetedik égbe ragad a művészet kaleidoszkópja, mikor egy szerenád után szerelmes verseket szavalsz a holdhoz . . . Kíméletesen oldalba nyomint ' Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. nyitva van, hogy uralkodjék minden szivén. Hogy befogadja ... az az egész emberiséget. Csudálatos szív, mely mindenkié. Mindenütt ott van. Szeret és gyűlölni nem tud. Magához von és eltaszitani képtelen. Mindenki ismeri, feltalálja. Kopogtatás nélkül bejuthat és mind végig ott maradhat. Micsoda népszerűség az ember népszerűsége e szívnek népszerűségéhez képest. A legegyszerűbb ember kimegy az arany kalászos mezőkre és ott megtalálja a szent keresztet,, rajta látja függni Isten fiát ... És aki látja, annak ajka megmozdul és rebegi: „Ez ő“ az átdöfött szentsé- ges Szív ez!“ Ha túlra viszi sorsa a tengeren, idegenbe, a világ másik tájára ... s valahol szemébe szökik egy kereszt, feszület, ott látja a vérző szivet s mondja leborulva: „Ez ő! Az ő átdöfött szive. Jézus szive.“ És ez igy volt századokról századokra. így van ma is. Valóban soha szivet annyi millió nem ismert, nem szeretett. Gyűlölték és gyűlölik is .. . de ez a szív, miként földön jártában, úgy most is . . . szeegy mocskos talián és tartja a még mocskosabb mancsait. — Signore! no soldi 1 S úgy néz azokkal az égő, gyémántfényes szemeivel, mintha neki teljes jussa volna hozzá, hogy tégedet oldalba nyomogasson és kigombolja belőled az utolsó sol- dódat. Mert tudd meg ó magyar hazafi, hogy mindaz, ami Taliánországban létezik, az mind ő érettük létezik, már mint a mocskos taliá- nokértl Ha ők nem volnának most, az egész múlt nem épült volna fel századokkal ezelőtt. Az ő érdemük minden műemlék, Itáliának ragyogó kék ege, a természet utolérhet- len pompáinak minden bübájossága. Akár a bóka, ha kuruttyolva a tó partján s az ő bájos melőkiáit gargarizálva a neki gömbölyített torkából, azt akarná veled elhitetni, hogy az egész tó az ő érdeme; vagy a pá- kosztos verebek, amelyek a buzaosztag tetején gyüléseznek, minden áron beleakarnak csirippelni a meggyőződésedbe, hogyha ők nem volnának, hát minden bizonnyal búza osztag se volna a világon. Vagy nem pokolian mulatságos dolog az, mikor az egész talián királyság háborúba készülődik ellenünk, immáron tiz hónap óta oldozkodnak, kötözködnek izgalmas nagy időkben, fölbontják a szerződést, megizenik a háborút és a hajóhadukat ottfelejtik a csizmájuk nyugati partján, mert arra nem A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. UuUkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. réti, a kik őt gyűlölik és újra keresztre feszitik. Mily csudás szív? Embersziv pusztán nem lehet. Az ember szív minden csudásságá- val is — más. Oh, mi más. Mily szív hát ? Valóban Isten-ember szive! Annak az Isten-embernek szive, a ki minden szívnek tökéletessége. Minden szívnek megváltója volt és lesz a világ végéig. Nemzetek imádata, eszménye, megujhitója, forrása, erőssége és vigasztalása. E szívből folyt ki utolsó cseppig a megváltás vére. Szív, mely azért nyílt meg, hogy az emberiség iránt való szeretet éljen benne. Reményének gyökere sarjadzik benne. És harczainak is középpontja legyen, békessége és győzedelmé- nek is igaz bírája legyen. . . . Szentsóges Szive Jézusnak, ez az árva, ez a sokat üldözött magyar nemzet a te megváltásodnak vórehullásában nemesedett meg. Gyorsabban, nemesebben és igazabban, mint a nemzeteknek szózata. A te Szivedbe költözött, a te Szivedben maradt századokról-szá- zadokra. A te keresztfád alatt örült és sirt, tartott bünbánatot és nyert gondolnak, hogy a magyar-osztrák hajóhad a háború kitörése után gőzerővel ráront a csizma keleti partjára és irgalmatlanul pusztít mindent, ami a taliánnak becses és fáj. Hát nem puszizni való butaság az, hogy Anconát és az egész keleti tengerpartot őrizet és védelem nélkül hagyja az az ország, amely minden áron háborúskodni akar. Azaz: Anconát őrzi egy üteg tüzér, akik az első bombarobbanáskor úgy elszaladtak, otthagyva csapot, papot, akarom mondani ágyút, hogy talán még most se találták meg őket. Hogy azonban az igazság ellen ne vétsek, volt ott még egy gépfegyver is, amely valószínűleg tüzelt is, ha ugyan el nem felejtették ott is a municziót. S a mi flottánk olyan pusztítást vitt végbe rövid pár óra alatt — csakúgy beköszöntőképen, hogy abból Taliánország meggazdagodhatott volna. Elfogta, megrongálta a hajókat stb. Hát nem aranyos gyerekek azok a talián katonák, akik a hadüzenet első rózsa- ujju reggelén átjönnek a mi határainkon, illedelmesen megadják magukat és kijelentik, hogy Taliánországban csak a bolondok, meg azok akarják a háborút, akiknek nem kell a tüzbe menni; a becsületes és öntudatos taliánnak első a becses bőre s aztán következik a haza meg a többi. Azt mondjátok, hogy ez véletlen eset s nincs folytatása. Én nem mondom, hogy valamennyi igy fog tenni, azonban, hogy sokan igy gondolkoznak, az bizonyos s az is bizonyos, hogy a
