Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-09 / 45. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németf 1915 juaros 9. kegyelmet, hogy Atyádat, a magyarok Istenét soha meg nem tagadhatta. A te szived oltalmához siet most is, mikor vére hull, ellenségei vették körül.. . Neked és szűz Anyádnak ajánljuk fel ezt az országot, ezt a küzdő nemzetet.., Jézus szive, kérünk — végy be, kegyelmedbe. ^ Akik nem szoktak imádkozni. Egy vendéglőbe úri ember iépett be közelebb. Megáll a fehér asztal előtt elmondja evés előtti imáját, amit a szomszéd asztalnál mulatozó ifjonczok hangos nevetéssel siettek kigunyolni. Az úriember azonban csendesen marad, elvégzi ebédjét s annakutána újból föláll, keresztet vet magára s elmondja evés utáni imáját ; mit az ifjak újból gúnyosan kinevettek. Ekkor odaszól a pinczérnek : „Hívja be a kocsisomat I“ A kocsis bejön és szalutál: „Parancsoljon kegyelmes uram 1“ Az ifjak hallván, hogy a kigunyolt vendég „kegyelmes ur“ kissé meghökkentek. Az ur pedig igy szólott a kocsishoz : „János, ettek-e a lovak ?“ „Igenis kegyelmes ur 1“ volt rá a felelet. — „János imádkoztak-e a lovak ?“ . . . Mire a kocsis elmosolyogja magát s azt feleli: „Kérem alássan, a lovak nem szoktak imádkozni“ . . . „Hallják az urak — kiáltott át ekkor a kegyelmes ur a szomszéd asztalhoz, — a lovak nem szoktak imádkozni 1 — Hanem az embereknek imád- kozniok kell ! . . . A hasznos növényekről. Tudósok pontos számítása szerint 2300 különféle olyan növény van, amely valamennyire hasznára van az emberiségnek. Ezek közül 1140 orvos, vagy ezzel rokonczélra szolgál; 283 nak ehető a gyümölcse vagy a magva; 117 főzeléket képez; 104 nek ehető a gyökere, gumója, vagy a hagymája; 40 a gabonafélékhez tartozik; 21-ből magot készítenek; körülbelül ugyanannyi ad czukrot és mézet; 30 pedig olajat. Nyolcz növényfal viaszkot ad, 76 festékanyagot, 16 széksót, 40 takarmányt képez 200-at technikai és ipari czólokra használnak. Termesztenek aztán még vagy 350 mérges növényt, amely közül 66 nak narkotizáló hatása van. Itáliáról. Olaszországnak 1911-ben 34 millió lakossága volt, a monarchiának tizenhét millióval több. Olaszország népességi szaporulata sokkal lassúbb, mint a monarchiáé. Ausztria-Magyarországban például az utolsó évtizedben a szaporulat 9 százalék volt, Olaszországban 6.8. Ezen számok mindenesetre gondolkodóba ejtik az embert. Olaszországnak majdnem másfélszer akkora a kiterjedése, tehát a népessége sokkal ritkábban oszlik meg. 1910-ben egész Ausztriában 768.000 olasz volt. Legnagyobb részük Tirolban és Isztriában lakik. Tirolban minden ezer négyszög kilométernyi területen 386 olasz áll szemben 561 nem olasszal, Triesztben az arány 191 : 111, Görzben 90: 171, Isztriában 147: 256, összesen tehát az olasz lakta osztrák terület 34.652' négyszög- kilométerenkint, ezer négyszögkilométerenkint 7442 olasz áll szemben 1098 nem olasszal. Látható tehát, hogy Tirol és Isztria egyáltalában nem tisztán olasz. Még Déí-Tirolban is vannak germán szigetek Görtzben és Gra- diskában 155.000 szláv él, Isztriában pedig 223.000. Aki a dolgokat elfogulatlanul nézi, kénytelennek látja, hogy Olaszország sokat koez- káztat, ha Déltirolért és Görtz-Graadiskáért, tehát egy nem egészen kilencz négyszögkilométernyi területért hóditó hadjáratot indítana, amely belekerülne egy fél millió emberébe, sok miliárdjába és amely ráadásul még szerencsétlenül is végződhetik. Azonfelül nem szabad elfelejteni, hogy magában Svájezban is több mint 300i000 olasz él, Franeziaországban egy fél millió, Korzika lakossága pedig, amely legnagyobbrészt olasz, ugyancsak több, mint 300.0001. De a nagyobb Olaszország mindezekkel a területekkel sem volna teljes. Végre is Tuniszban ugyancsak 125.000 olasz él és Tunisz ötször akkora, mint Sziczilia, Malta pedig 225.000 olaszt számlál, erről sem kellene Olaszországnak megfeledkeznie. Titkos szavazás. Lassú, de biztos felfogás és találékonyság a legnehezebb helyzetben jellemzik a mi földnépünket 1 Példa rá a k—i biróválasztás. Igen elterjedt a faluban a szocziálizmus. Féltek a módosabb gazdák, hogy leszavazza őket a szakmányosok és a cselédek félrevezetett nagy tömege 1 — Ne féljenek kigyelmetek I — szól oda Sándor Ferencz gazda szorongó társainak, kimódolom én, hogy a mi jelöltünk lesz itt megválasztva. Szép csendben odaállt az ajtóba, a melyen át egyenkint szállingóztak be a szavazók ! Egyenként valamennyinek egy összehajtott papírlapot nyomott a markába. — Ezzel szavazzon kend komám — magyarázza a szavazó polgártársnak — de mög ne nézze kend, hogy ki van beleírva, mert titkos ám a szavazás! így aztán nagy többséggel lett megválasztva a gazdák birójelöltje ! Idézünk Hám, Meszlényi, Kádár és tég-sd is Boromisz» püspökünk, mikor a németii szent János templomban látjuk a híveknek hullámzását, buzgóságát.. Az elmúlt vasárnapon tartott „Unüap“-ja fényes bizonyság volt arra, hogy ez a templom Hám püsn- pöknek gondolata, Meszlényinek elhatározásai és Boromisza püspök végrehajtása volt. Elkunyt hős kapitány. Fox Róbert,, a es. és kir. 1. sz. gyalogezred 3. századának kapitánya, a harcztéren szerzett sebesülésébe Szatmáron 35 éves korában dicső halált halt. Villámcsapások. Nagykárolyi újság Írja. Az elmúlt zivataros napok alatt két helyen is leütött a villáim a város belső területén. Első' alkalommal május 28-án d. u. ütött le a hajduvárosi részen a Patay József házának kéményébe. Második alkalommal, 29-én d. u. ütött le a Pétőfi-utezán levő Háj- tájer-féle házba. A kéményt összerombolta, a kálvhacsövön végig futva összerombolta a kályhát. Rendkívüli szerencse, hogy a szobában levők közül senkinek sem esett bán>- tódása. A cseléd inkább az ijedtségtől, mint a villám erejétől suljtva leesett, de semmi baja nem történt. A tűzoltóság Demidor Ignácz rendőrkapitány, főparancsnok vezetésével rögtön kivonult a hely színére, de a lecsapás következtében nem lett tűz. A termés biztosítása. A hivatásos férfimunkáskéa nagy hiánya mellett fokozott jelentőségű az aratási munkák elvégzésénél tekintetbejövő gépek kiszolgálásának biztosítása. Nehogy e gépek a kezelőszemélyzet behívása folytán szakszerű ellátás nélkül maradjanak, a hadügyminiszter elrendelte, hogy a katonai szolgálatot teljesítő gépészek és fűtők, akik polgári foglalkozásukban mezőgazdasági gépeknél voltak alkalmazva, a községek, földbirtokosok és eséplőgarnitura- tulajdonosok rendelkezésére bocsáttassanak. A szabadságolások ezen a ezimen rafinálunk azonnal, Ausztriában pedig junius 20-án kezdődhetnek és nálunk szeptember 15-éig, Ausztriában szeptemer végéig tartanak, A gépészek és fűtők csak ugyanabba a községbe mehetnek munkára, amelyben ebben a minőségükben utoljára dolgoztak. A szabadságolás dolgában az eljárás az, hogy a katonai parancsnokságok a főispánokkal fogják közölni a megyéjükből szzbadságoltak névsorát s a főispán fogja az egyes községekre nézve meg- állapitani, hogy az illető községnek van-e fal ián a göröggel egyetemben Európa leggyávább katonája s a talián még nem nyert meg háborút soha. És nem pokolian kedves dolog az, a mikor a bari orosz követet ellenségnek nézi a tömeg és az utczán úgy el veri, hogy színes lepedőben viszik haza. Útközben azonban megtudják, hogy tévedtek, a kitűnő ur nem barbár, hanem orosz. — Miile pardon ! Signore! Tévedtünk 1 De oly pocsék pofája van, hogy az ördög nézte volna ki belőle a hü szövetségest. Nem baj! Több is veszett Gorliczénél. A barátságért ennyi meg nem árt. Visszacsináljuk az egészet. Azzal fölkapják a jó urat lepedőstől együtt — persze a lepedőt ki se mossák — s viszik diadalmenetben köröskörül a városban, mert a hála megbecsüli a nemes szövetségest! Legjobban azonban a Corriera della sera tetszik nekem. Ez a hosszú nevű talián újság akkorákat hazudik, mintegy hatemeletes ház. Ez volt a kenyere eddig és miért volna a háborúban más, mikor az angol pénz bizonyára gondoskodik róla, hogy ne ingyen hazudjék. Ez a talián becsületességü újság hétfőn óriási betűkkel kiirta, hogy fényes a győzelem, mert Anconánál három osztrák hajót elfogtak s tudom is én hányat elsülyesztettek, szóval az osztrák hajóhad volt—nincs. — A taliánok majd meg bolondultak a nagy boldogságtól, ki egy Corriera della serat csípett, fölcsapott versenyparipának és ordítva nyargalta be az örök várost, hogy beleordithassa mindenki fülébe, hogy a győzhetetlen olasz flotta, a melyet még sohse vertek meg, méltó lett újra önmágához. Az emberek ölelgették egymást, mint a macska a dödöllét, csókolóztak mint az ifjú házasok, szóval többé kevésbbó mindenki megbolondult. Mentek is tüntetni a tengerészeti minisztériumhoz azonnal. Mire odaértek, megérett az igazság, az, hogy az olaszok nemcsak, hogy nem győztek, hanem a goromba osztrákok úgy elrakták őket, hogy el se lehet felejteni. A hangulat egyszerre megfordult. Előre a Corriera della Serához ! Meg kell büntetni a hazudozót. Egy félóra múlva tnár dühöng a háborgó tenger, tombolt a taliánokhoz méltó szerkesztőség előtt Ajtókat, ablakokat betörni pillanat müve volt. Először is mindent kihordtak az utczára, bútorokat, könyveket, irószerszámokat s ott olyan apróra összetörtek mindent, hogy szinte gyönyörűség volt nézni. — Ezen Írták! — Ezzel Írták! — Előre a szedő szekrényekhez. — Kiszedni a betűket a világ négy tája felé. Bele a Dunába, vagyis a Tiberisbe. Össze kell törni az összes szekrényeket gépeket, mindent, a mi hazudott. Az olasznép bebizonyítja, hogy semmit sem gyűlöl úgy mint a hazugságot. Vesszenek a hazu- dozók. Pedig szegény Corriera della Sera, igazán nem tett semmi egyebet most se, éppen úgy mint eddig, csak hazudott szegény, hiszen ezért fizettek neki. S ha hazudhatott a rövidlábu olasz király, a miniszterei, szenátorai és tiszteletreméltó képviselői, miért ne hazudnék a Corriera della Sera ? Nem igaz ? Hát tetszik látni, ilyen a talián. Azért ne tessék rájuk nagyon haragudni. Én hiszem, hogy ők maguk fognak nekem szörnyű igazságot szolgáltatni. Csak egyszer kétszer szorongassuk meg a bő bu- gyogóban rejtőző vitézségüket. .Csak egy-két nagyobb csata után lóduljanak lefelé a Póig, vagy azon túl. A dicső olasz nép olyan tiszteletreméltó módon kiporolja D’Ánnuncio urból és tiszteletreméltó kollégáiból az eddig elkövetett minden gazságot, — ha ugyan lesz ezeknek az uraknak bátorságuk a dolog végét megvárni, lesz olyan forradalom, és olyan gazirtás, hogy minekünk nem marad egyébb hátra, mint kaczagni és megbocsátani, no meg lemenni a Lidóra lefiirödni a mérgünket, föltéve természetesen, hogy az már a miénk lesz. Bűkei Ferencz.
