Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-06-02 / 43. szám

2 „SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 juuiire 2. lágkormányzatá(nak még lehetősé­gére is. És mi történt... ? Egy ellensége a pápaságnak maga vallotta be, hogy ha a pápa­ságnak, a világi hatalmától meg­fosztott pápának önkéntes fogságá­ban való nagy tekintélyét mérlegeli: el kell ismernie, hogy minden földi hatalom, szuronyok és hadsereg nélkül erősebb és nagyobb, mint valaha volt. És e tekintetben — vallja tovább — talán kívánatosabb lenne, hogy világi hatalmának ki­használásával zavarokba, bonyodal­makba jusson; mert így szellemi erejének súlyával mindenek felett... megdönthetien és szilárd. Nincs kétség benne, hogy mi­kor a szabadkőmivesség ezt a sze­rencsétlen olasz népet a hitszegésbe, az árulásba, a becsülete elveszté­sébe ugratta : egy csapásra két dol­got akarván felkavarni: a pápaság­nak megbolygatására is gondolt. El akarja vágni a pápa összekötte­tését a nemzetek millió és millió hiveitől. Meg akarja fosztani a pápaságot a nemzetek követei­től, a kik nekik — az olasz ban­ditáknak — most főleg, de minden­kor igen kellemetlenek. Az ellenőrző szemek a banditáknak mindenhol kellemetlenek. És hogy a pápaságnak mi oka volt az olasz királyság iránt való bi zalmatlanságra, hogy nem hihetett nemzetközileg biztosított garanczia törvényeiben sem ; hogy fikczio volt a pápa személyének és sérthetetlen­ségének egész garantálása : az már akkor kitűnt, mikor a koporsójában fogságából kilépett pápa holttetemét is gyalázatosán megdobálták. Sok­sok mindenben kitűnt e megbizhat- lan, hitszegő, csaló nép psichéjének ocsmánysága. De kitűnt főleg most, mikor 33 esztendőnek meghittségé­vel, szövetségese sok jóságával és bizalmával rutul visszaélt... És egyszersmind felborította a pápaság­Asztala fejedelmi és parkjának virágaival, disztingvált Ízléssel terített volt. Hazaszere­tete a legnagyobb áldozatokra is kész volt. Most is e világháború alatt, ki tudná elsorolni, mennyi kézimunkát, milyen nagy összegeket, milyen sok terményt tett a haza oltárára. Ezen kívül, ha egyházi, kulturális vagy társadalmi czélra kellett áldozni, min­dig a legelsők között láttuk. Humanizmusa nem kevésbbé megkapó. Egy özvegy, egy beteg, egy árva nem volt a faluban, aki legelőször ne hozzá fordult volna. Mert tudták, hogy r eleg szive ha­mar siet segítségre. Minden üggyel-bajjal küzdő, vagy előre törekvő egyén az ő támogatá­sát kérte, mert ismerték széleskörű ismeret­ségét, . És ez az ideális, az irodalomnak, mű­vészetnek, emberszeretetnek élő nő, férje ha­lála után milyen kitűnő gazda lett! Hogy redukálta igényeit, hogy akarta uradalmát a legelsők közé emelni s a beren­dezésben intenzívvé tenni Mennyire iparkodott gazdálkodását sok oldalúvá, intenzívvé tenni. Hogy törekedett a földbirtokos, gazdasági cselédek, munkások között a legszebb egyet értést kifejleszteni! Ideáival, elveivel egy, a munkások fel­izgatására a fővárosból Tisza-Becsre utazó szocziálista vezért egészen zavarba hozott. „Ha sok ilyen földbirtokos van a megyében, nak biztosított függetlenségét és sérthetetlenségét, a nemzetek köve­teinek járó tiszteletet és jogaikat. Nem baj! A nemzetek, azok, melyek a kereszténység talaján szigorúan megmaradva, látják a sarkcsillagnak világosságát, az örök elveknek nagy értékét: most még jobban meggyőződnek arról, mily szükséges, mily nagy kérdése a népeknek, hogy ezen csillagnak, ezen örök erkölcsöknek Istentől rendelt képvise­lője független, szabad legyen, A nemze­tek közt, és felett független bíró és a lelkek ura maradhasson. Nem baj... Az egész világ katholikussága, de kereszténysége is ... és főleg a keresztény nemzetek láthatják, hogy az az önkéntes fogság, ott a banditák közt, nem makacsság, nem dölyf, hanem életszükség. A bandita olasz nemzetnek megbizhatlanságá- ból, csalfaságaiból, rablási szenve­délyeiből folyó logikai kétszer. Ki mondja meg, mi fog történni a huszadik század második tizedé­ben ? Ki tudja, nein-e az Isten malma végzi most, fejezi be őrléseit? Az esemé­nyek, a borongó fellegek közt. .. az ágyu-bömbölések és füstölgő ro­mok közt, a felemelő tettek és er­kölcsi erőknek fényei között már milliók látják az Isten ujját. A pápaság nagyobb viharokat állott ki, mint a nemzetek. A nem­zetek közül a századok folyásában sokan eltűntek. Sokan visszafordul­tak a kereszténység útjára . . . Ezeket a történeti tényeket mind látta. . . a pápaság, mely él és élni fog a világ végéig. Meg kell érnie, látnia kell az olasz nemzetnek megalázását és ve- zeklését is. Mert az Isten malma lassan, de biz­tosan őröl. Velenczét, mint az ideérkezett távira tokból már tegnap értesült a közönség ; hir- szeriyit kiürítették. akkor nekem nincs itt mit keresnem“, mon­dotta a demagóg vezér. Eszméi oly szépek voltak, tervei olyan élénken vibráltak lelkében ... és olyan kivi- hetőknek látszottak és ime . . . hirtelen, or­vul lecsapott erre a nagy magyar nőre a halál. Az őt jól ismerők, a szivéhez közel állók felsóhajtottak a költővel: Én Istenem, feddj meg engem, Hadd tudjak hinni rendületlen, Ne hogy majd én is pogány zokogással, Oda boruljak vétkes gyászszal a koporsójára. * Temetése f. h. 27-én ment végbe Szat- már- Csekében. A gyönyörű parkban elhelye­zett és szebbnél-szebb koszorúkkal borított ravatal körül nagy gyászoló közönség álott. A legközelebbi rokonságon kívül ott láttuk: Kende Zsigmond cs. kir. kamarást nejével. Butykay Ferencz beregi főispánt, Gulácsy, bsreg vármegye alispánját, Uray Bálint nagy- birtokost, Kölcsey Gábort családjával, Nede- czey Jánost, Jékey Sándor főszolgabírót, Jé- key Lászlót, Vanyek Ferencz esperest, Kö- vessy Győzőt a folyammérnöki hivatal főnö­két, Kende Györgyöt, Bodnár Károlyt, Har­csár Gézát, továbbá a Uszly, Horváth, Bay családok több tagját. Lengyel József. Az olasz szabadkőművesség szé­gyenletes bilincsei. Dr. Bugatto reiahs- rathi képviselő „Olaszország meggyalázza az olasz becsületet“ czimen egyik lapban igy irt: — Mi, a határvidéken lakó olaszok, akik elb5; áldozatai vagyunk a megbocsáthatlan hibának, akik Olaszországon kívül annyit küzdöttünk népünk be­csületéért — megtámadva, megalázva látjuk magun­kat ama bűnösök által, akik felszabadításunk örve1 alatt az árulás gyilkát villogtatják. Soha sem sejtet­tük, hogy ily gyalázat történhetik, nemzeti érzésün­ket soha sem érte ilyen csapás. Nincsen erőnk, hogy feltartsuk e gyalázatos gonosz tettet, de tudja meg Olaszország és az egész világ, hogy Ausztria olaszai sajnálják, megvetik és átkozzák Olaszország eljárását. Nemzetiségünkbe vetett hitünk megerősítjük és meg- védjük a végső határig és csak a halállal szűnünk meg olaszok lenni, az Olaszság ellen irányuló legke­gyetlenebb és legátkosabb lökés azonban az olasz királyságtól indult ki, most 1915. évi májusában. A történelem it élőszéke előtt mi leszünk a legelső és leghevesebb vádlók. Az ítélet is meg van már, a büntetés pedig isten kezében van. Ki tudja, lesz-e egyáltalán és mikor lesz bünbocsánat. Ausztria olaszai rejtsük el szégyen­kező arczunkat ama nagy bűn láttára, mely nem a mi hibánk. De az a fájdalom, amely bennünket gyötört, ne hajlitson meg. Lelkiismeretünk tiszta és szégye­nünkben, valamint fájdalmunkban osztoznak minda­zon olaszok, akik nincsenek az olaszországi szabad­kőmivesség bilincseiben. Jézus Szive ájtatossága a szatmári Kálvárián júniusban. Jézus Szive miséje minden hétköznap reggel 7 órakor s minden vasárnap és ünnep­nap fél 8 órakor Jézus Szivének litániájával és áldással. Jézus Szive zsolozsmája minden este fél hét órakor áldással. Közben vasárnapokon és ün­nepeken este 6 órakor a rendes szentbeszéd. Jézus Szive missiója junius 10—20-ig; minden este 6 órakor szentbeszéd áldással. Közben : Jézus Szive nagy búcsúja. Három nap. Junius 11, 12, 13. napján. Reggel fél 6, fél 7 órakor kismise, fél 8 órakor énekes nagy­mise szentségkitétellel. Jézus Szive körmenete. A vasárnapi nagy mise után nagy körmenetet tartunk az Oltáriszentséggel. Á hivek égő gyertyákkal kezűkben, a leányok fehérruhában s virággal kezűkben fogják kisérni a szentséget. Kör­menet végén ünnepélyes felajánlás Jézus Szivének és szentbeszód künn a Kálvárián, Vasárnap délután fél két órakor litánia a vidékiek számára. Jézus Szive áldozása. Az egyház óhajtja, hogy a hivek e hónapban lehetőleg napon­kint áldozzanak s akkor mindennap teljes búcsúban részesülhetnek. Gyónni elég heten- kint egyszer. Jézus Szive Porcinnkula-féle búcsúja a hónap utolsó vasárnap junius 27. Ezen egész nap a hivek annyiszor nyerhetnek teljes bú­csút, ahányszor a Kálvária templomot meg­látogatják, ott a pápa szándékára imádkoz­nak, például a templomot csendben körüljárják, újra betérnek oda s ott újra ájtatoskodnak. Jézus Szive teljes búcsúi. Első péntek, első vasárnap s a nagy búcsú napjain, ha megáldoz­nak és a pápa szándékára imádkoznak. Többi búcsúk. Junius hó minden egyes napján 7 évi és 7 negyvenedi búcsúban ré­szesülnek, akik akár a délelőHi, akár az esti ájtatosságokon megjelennek. És aki igy leg­kevesebb tiz ájtatosságon vesz részt e hónap folyamán, az e czimen teljes búcsút nyerhet a szent áldozással. Akik ezen júniusi ájtatosságot terjesztik a hivek között, minden egyes jócselekedetü­kért 500 napi búcsút nyerhetnek. „Mindezek a búcsúk a tisztitóhelyen szenvedő telkekre is alkalmazhatók könyör­gésképen.“ (XIII. Leo 1902. május 30 és X. Pius 1906. aug. 1908. január.) Gyónni bármikor lehet, csak szóljanak be a portánál vagy a sekrestyében. Az egész város mozduljon meg és sies­sen Jézus Szivéhez. Egy szív, egy lélek le­gyünk Jézus Szive szeretetében. M. I. N. D.

Next

/
Thumbnails
Contents