Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-05-30 / 42. szám

4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1915 május 30. Egy hősnek özvegyéről írják az újságok, hogy májusnak szép, győ­zelmes verőfényében elment ura sírjához és ott öngyilkos lett. Az ura háborúban esett el. Némán, mélységes részvéttel állunk meg e tragikus eset előtt. És nem bírjuk elnyomni érzésünket, hogy ebben a tragikumban nincs felemelő. Nincs erkölcsi erő, tartalom. Sőt egészen leverő. Szánalmat órezünk a szerencsétlen öz­vegy iránt, nem a tettéért. Hanem a meg­előző motívumokért. Hogy nem volt hite, mely őt fentartotta volna. Hogy lelke egyen­súlyát megbillentette a felfogás, a mivel hős urának elestét kisérte. Hogy tehát e hit, a helyes felfogás, Ítélet hijján minden valószí­nűség szerint elborult a lelke és el kellett jönnie az önfeledett perczeknek, mikor el dobta magától az életet, melyet büszkén ün­nepélyesen hordozhatott volna. Mint hordoz­zák itt közöttünk sokan. Százan. A kik­nek urok a harczokban, mint hősök estek el. Ne mondja senki, hogy könnyű a szó. Nehéz, súlyos az, ha lelkünk mélyéig hatol értelme. Értjük, érezzük mi a lelki jelensé­geknek kérlelhetetlen törvényeit. Ez a szerencsétlen özvegy is . . igen . . azon milliók közül való volt, a ki mjkor a háborúba indult egy-egy sereg ... a zene hangjai és kibontott zászlóknak szent lendü­letével . . visszamaradt: szemében könnyel és egy vasmaroknak, féltő, remegő gondnak szorításával szivében. A ki érzi, számol, hogy annak, a ki neki legkedvesebb, mennie kell. S ha megkérdezték volna tőle, ő maga — küldte volna is. Hiszen a hazáról, mindnyá­junk sorsáról van szó. De szivében, lelke legmélyén mégis csak ember, asszony ma­rad, a ki remeg, sir — és vár. De nem remegnek, sírnak és várnak ezren és több ezren ? Nem érezte-e annyi más feleség, anya azt a vasmarkot, azt a minduntalan megmozduló kínos gondot, mely az élet és halál gondolata közt vergődik ? S mikor megérkezik a szerető férjnek, apának hős halálhíre, még sem rohannak a sirhoz, hogy eldobják életüket . . Hanem fel­pattan lelkűkben a még erősebb hit, mely eddig is fentartotta őket, uralomra jut agyuk­ban a helyes ítélet, a mellyel felfogják a tragédiát. Hanem könnyeiket, égő fájdalmu­kat, büszke, gyászos özvegységüket oda te­szik a haza oltárára, a hoj az ő szeretettük feláldozta a maga életét. És viszik tovább, hordozzák ünnepélyesen hős özvegységüket az emberek, kegyeletétől és tiszteletétől kör­nyezetten. És most inég jobban ismerik éle­tüknek értékét. Kötelességüket. Ha gyerme­keik vannak, apjuk életét is a maguk lei­kébe öntik, hogy egészen azoké az árvákéi lehessenek. Ha nincsenek gyermekek, men­nek a jótékonyságnak nagy mezeire és a se­besülteknek, az életben maradt hősöknek ápolására. Ez az erkölcsi erő, mely a tragi­kumba kiegyenlítést, felemelő, gyönyörű ele­met és fenséget visz. így gondolták, igy akarták ezt a hősök is. Azok a lózsaszin levelek igenis, melyek a harcztérről érkeznek ide haza, a tűzhelyek­hez, igenis vágyódást, epekedést is tartalmaz­nak, hogy az a vitéz katona, a ki mindig férj és apa marad: újra visszatérhessen a házba; hogy újra felhangozzék az ákáczok lombjai alatt a vidSm gyermek csevegés és nevetés. De azokban a rózsaszínű lapokban, czeruzával Írott hosszu-hosszu levelekben ott ragyog a hit, az elszántság, a megbékülós és a haza küldött tanács, hogy ha Isten úgy akarja és haza . . . elesem . . . nem térhetek haza .. vigyázz gyermekeinkre, kikben to­vább folyik az én életem, te pedig viseld gyászos özvegységedet büszkén, hordozd éle tedet ünnepélyesen, és legyen emlékezetem szent előttetek, mert a hazáért estem el. Tisztelet, meghódolás illeti meg e szent, e mélységes felfogást, a nagy eszmének köl­csönös felfogását. Az ilyen asszony, a ki férjének, a hősnek üzenetét megérti és mar­tirságát viseli: szintén a,hősök közé tartozik. A háború hősei közé. És fejét a győzelem fénye sugározza be, mert ő is legyőzi, viseli az áldozatot és a haza oltárára teszi. Mester. Szentháromság vasárnapja. Az egy­házi óv második részének kezdetén tartja az Egyház Szentháromság ünnepét. Annak je­léül, hogy a megváltottaknak hálás feladata a Szentháromságnak dicsőítése. De azért is van ez az ünnep e vasárnapra rendelve, mert az apostolok, mihelyt őket a Szentlélek Isten felvilágosította, megerősítette . . nyíltan kez­dettek a Szentháromság nevében tanítani, ke­resztelni, amint ezt a kötelességüket Krisztus Urunk nekik meghagyta. Ezen ünnep volta- kóp az egyház minden ünnepei közt első helyen áll, mert a Szentháromság titka min­den, az egyházban ünnepelni szokott titkokat magában foglalja. De az egyház ezt az ün­nepet még sem üli meg otyan fénnyel és külső pompával, mint a többi nagy ünne­pet. Csak templomaiban. Amivel azt akarja jelezni az egyház, hogy ezt a legfőbb ünne­pet eléggé méltóan és magasztos ünnepléssel megülni nem is tudhatná. A képviselőházat királyi kézirattal elnapolták. Az utolsó ülés történeti pillanat volt. Apponyi egy kérést intézett a kormány­hoz. Hogy a háborúban és utána is kövessen el mindent, hogy biztosíthassuk azt, a mi nem­zeti önállóságunkhoz szükséges; fokozza ka­tonáinknak lelkesedését, hogy nemzeti joga­inkat érvényesíteni kötelességének ismeri. (Az egész ház villanyütésre ugrott fel, tap­solt minden párt, Tisza miniszterelnökkel egyetemben.) Jézus Szive ájtatosság. Junius hó­ban minden este 6 órakor a Kálvárián. Részletek a jövő számban. Püspök ur Öméltósága a püspöki Konviktusban. Az atya megjelent fiai kö­zött. Ép a Szűz Anyát magasztalták énekek­kel és szavalatokkal. Kigyultak a gyertyák a Szűz Anya szobra körül, kigyuladtak az örömtüzek a máriás ifjak mosolygó arczán. Befejezésül atyai szózatban gyönyörködtek vezérfonalul a szünidőre. Majd sorba járt közöttük, mindenkihez volt jó szava. Uj meg­lepetés 1 Az apostolok utóda a bérmálás szent­ségét Ígérte meg s osztotta ki péntek délután 4 órakor a Kálvárián 11 növendéknek az összes növrndóksóg jelenlétében. Napi áldozó ifjak ők, a Szentlélek erőssége se hiányozzék krisztusi lelkűkből. „Omne trinum perfectum.“ A bérmálás végeztével az intézet egy kis házi ünnepséget tartott az évi ,,Elismerések“ kihirdetését és elismerését, zene, ének kísé­retében s májusi ájtatossággal. A jó főpász­tor közöttünk termett. Látni a növendékeket, mily kedvesen csüggödtek püspök atyjukon I mint lesték minden szavát, mozdulatát mikor az önfegyelmezést ajánlotta különösen nekik a szünidőre és az intézettel való levelezést. Ezeken a növendékeken fog aztán az atyai áldás. Boldogok, hogy ily atyának gyermekei! Andrássy az olaszok ellen való első fellépésünkről: — Az, hogy az osztrák-magyar flotta ilyen nagy gyorsasággal, meglepetésszerü- leg tudott fellépni, haditengerészetünk hadi- képességét. bizonyítja. Ha a Yelencze és a Barletta között tlevő olasz keleti partvidék május 24-iki bombázása önmagában véve nem is döntő, mindenesetre alkalkalmas arra, hogy bizalommal töltsön el bennünket a ha­ditengerészet iránt. Mi különben mindig biz tunk flottánkban, amely elsőrangú. Remél­hetjük, hogy haditengerészetünk a túlerővel szemben levő nehéz és súlyos feladatát si­kerrel fogja megoldani. A vármegye közgyűlése. A csütör­töki vármegyei közgyűlésen csak csekély számú bizottsági tag jelent meg, bizonyára a közlekedések nehézségei miatt. A főispán megnyitó beszéde tapintatosan érintette a vármegyében előforduló kínos és meglepően sajnálatos jelenségeket, melyeknek megtor­lása és a jövőbe szóló prevencziója folya­matban van. Megemlékezett a főispán továbbá az újabb politikai, illetőleg háborús fordulat­ról, az olasz hitszegésről és arról, hogy a szenvedések, üldözések tisztitó tüzébőí a nemzetnek jogos bizalma szerint győztesen kell kikerülnie. A főjegyző bejelentette, hogy a belügyminisztérium kiküldöttei a vármegye önkormányzati ügyvitelét és pénzkezelését is megfogják vizsgálni. A főispán erre megtette a már ismeretes nyilatkozatát, hogy ő kérte és milyen okból kérte a vizsgálatot. A vár­megye árvaszóke 320 ezer koronát jegyzett a hadikölcsönre. A Jókey Zsigmond helyére (közig, bizottsági tag helyére) Vetzák Edét (66 szavazattal) választották meg. A középponti rám. kath. főpapságnak és papságnak hadi kölcsön jegyzései. Megyés püs­pökünk több helyen együttvéve 100.000 (egyszáz­ezer) koronát; A székeskáptalan és a kezelése alatt levő alapítványi pénztár 150.000 (egy­százötvenezer) koronát; a kanonokok és alsóbb papság testületé körülbelül 40.000 (negyven­ezer) koronával vett részt a második hadi- kölcsöuben. Meghalt egy úrasszony. Városunk­nak társadalmi életéből a halottak városába költözött néhai urai Uray Géza szatmári ügy­védnek özvegye, szül., kőváraljai Kiss Izabella. Hatvankét évet élt. És az élet, melyet meg­futott a nők világának szép életei közé tarto­zik. Temperamentumos, mozgékony, minden szépért, nemesért lelkesülő, tevékeny lélek­kel áldotta meg az Isten. S bár gyermekei nem voltak, a tűzhely, a hol szelidlelkü, női egyéniségét megértő, jeles talentumokkal bő­ven megáldott urával szinte ideálisan szép életet dt; betöltvén házukat a társadalmi tevékenységnek, hazafias megnyilatkozások­nak és művészeti élet gyönyöreinek tartal­mával. Az elhunyt úrasszonynak már korán, leánykorában és később, mint asszonynak is nyílt alkalma a mozgalmasabb politikai és társadalmi életben részt venni. Apja Kiss János nagyon népszerű ember volt a szat­mári iparos világban. Több Ízben képviselte városunkat az országgyűlésen, mint követ. Népszerűsége olyan erős és hatalmas volt, hogy Ivánka Imrével szemben és sok-sok városunkra váró kedvezményekkel szemben győztesen került ki a választási küzdelemből. E küzdelmekben Kiss János leányai, főleg Izabella nagy szerepet játszottak. De ezen kívül is, urának tekintélye, páríelnöksége az Uray házba gyűjtötte a politikai világnak igen sok neves alakját. A művészetet szerető család gyakran látta vendégül az ország hír­neves művészeit, színészeit. Valóban moz­galmasabb, élénkebb családi fészket alig le­hetett találni • városunkban az Uray Géza családjánál. És el kell ismerni, hogy e csa­lád mindenki iránt előzékeny, párt és vallás­különbség nélkül koncziliáns és előzékeny, finom lelkületű volt. Maga az elhunyt mat­róna különös és szép lapokat hagyott a szat­mári Jótékony Nőegyesület történetének lap­jain. Ő maga is előljárván a jótékonyságban, az egyesületi életben évek hosszú során ke­resztül vezető helyén, mint elnöknő fáradha­tatlan volt. S mikor érezte az időnek súlyát s főleg mikor jóságos férjének bekövetkezett halála is lesújtotta . . félre vonult. A nőegye­sület iránt való háláját azzal fejezte ki, hogy örökös elnnknőjévé választotta. Feledhetlenek lesznek sokak előtt az Uray Gézánó előkelő megjelenése, a nő ajkán csudálatosán férfias, tüzes beszédei, melyeket úgy a nőegyesületi gyűléseken, mint a küldöttségek élén szép csengésű nyelvünkön elmondott. Egy foga­dott, beczézett leánya és nagy kiterjedésű előkelő rokonság gyászolja. De Szatmár vá­ros közönsége, főleg a Jótékony Nőegyesület is nyilvánította a nagy részvétét a temetésen, mely 28-án d. u. 4 órakor ment végbe. Mester.

Next

/
Thumbnails
Contents