Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-30 / 42. szám
Szatmár-Németi 1915. május 30. SZATMÁRI HÍRLAP Az uj termés kérdése. — Darányi azuj termés rekvirálásáról.— A kormány a törvényhozás köreiben is megnyilvánult véleményekre támaszkodva, egy más rendszerre t. i. az állami foglalás rendszerére kíván áttérni. Én most ezzel a kérdéssel hosszasabban nem kívánok foglalkozni, csupán azt jegyzem meg, hogy az állami omnipotenczia az egész termés lebonyolítására kiterjed és ezzel az eszmével meg kell barátkozni, akkor méltányos az a kérésünk, kívánságunk, hogy az állam felelősségét is teljesen magára vegye. Aki á-t mond, annak b-t is kell mondania. Egyik elv folyik a másikból. Ezt a nagy hatalmat mi megnyugvással más kezekben letéve nem látjuk. Ki kell emelnem, melyszerint a folyó évi termés lebonyolításának és az élelmezés kérdése megoldásának több feltétele van. Ezek közé sorolom azt, hogy a kivitel is teljesen szabályozva legyen, azaz állami engedély nélkül semmi ne legyen külföldre vihető. Ezek közé számítom azt, hogy a maximális ár gabonára, lisztre, korpára és egyéb a gazdálkodás vitelénél szükséges és fontos czikkekre nézve is egyaránt megállapítva, tehát fix legyen. Attól senki el ne térhessen, magasabb árakat nemcsak magánosok, de sem a hadsereg, sem az ausztriai forgalmi központ senkinek ne konczedálhas- son. (Helyeslés.) Mi megértjük, hogy az árakat maximálni kell, de azt már nem tudjuk megérteni, hogy némely kevésbbó lelkiismeretes gazda többet kapjon, mint amennyi a törvényben és a szabályokban meghatározva van és, hogy a maximálás csak azokra a czikkekre terjedjen ki, melyeket a gazda állít elő. Szükségesnek tartjuk a pramiális rendszert és pedig aképen, hogy azok, akik hamarabb elkészülnek a gabonájukkal, valamivel magasabb árakat kapjanak. De ne legyen e tekintetben tévedés: ezt mi nem gazdaszempontból tartjuk szükségesnek, mert hiszen a praemiumot bőven ki kell fizetnie a fokozott munkabérekben és a magasabb termelési költségekben. A közólelmezés szempontjából tartjuk szükségesnek, épen azok érdekében, akik a gazdákat emiatt támadják. Innen is látszik, hogy ezek a támadások sokszor milyen kevés bölcseséggel intézteinek ellenünk. Szükségesnek látjuk, hogy megállapit- tassék az az időhatár, amely alatt az állam által most már lefoglalandó gabonát el kell szállítani és meg kell fizetni. Mert az nem lehet, hogy a gazda teljes bizonytalanságban legyen. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ha egyszer az állam minden ga- gabonát lefoglaltnak nyilvánít, akkor a gazda esetleg minden eszköztől meg van fosztva, hogy segítsen magán és pénzt teremthessen elő. Ennélfogva sürgősnek és szükségesnek tartjuk, hogy megállapittassék az az időpont, ameddig az államnak a gabonával rendelkeznie és érte fizetni is kell. (Helyeslés.) Szükségesnek látjuk, hogy előlegek nyujtassanak a termésre és pedig oly kamatláb mellett, amely kevéssel haladja meg az osztrák-magyar bank kamatlábát. Szükségesnek látjuk, hogy a rekvirálá- soknál minden zaklató intézkedés mellőztes- sék és ott olyan közegek működjenek közre, akik ezen hivatásnak kielégítően meg tudnak felelni és különösen szükségesnek tartjuk, hogy a gazdának, ne csak a saját családi szükségletére, de takarmányozási szükségletére is a kellő .mennyiség rendelkezésére bocsáttassák. Általában ki kell emelnem azt, hogy ha ezen szükségletek kiszámításánál az állattenyésztésre megfelelő tekintet nem lesz, akkor közgazdaságunkat és azzal együtt a hadsereg és a közélelmezós kérdését nagy és közvetlen veszély fenyegeti. (Élénk helyeslés.) Szükségesnek látjuk kimondani, hogy minden rekvirálás azonnal készpénzzel fizettessék. Nincs kétségünk aziránt, hogy az állam a gabonát meg fogja fizetni, azonban mindn nap jönnek panaszok, hogv itt lefoglalták ezt, ott lefoglalták azt, anélkül, hogy fizetnének és ez ellen orvoslást alig lehet találni. Végül még egyet kívánok jelezni, hogy tanulságot szerezzünk az elmúlt év tapasztalataiból, hisz nem tudjuk, hogy minő hosszú időre kell a háború eshetőségével számolni: A közélelmezés dolgát tengeriliszttel leltonyoli- tani majdnem lehetetlen. A tengeri először nedves, nem szárad jól ki, másodszor nehezen konzerválható. Tudjuk azt is, hogy. a tengeriliszt milyen nehezen tartható el. Én azt hiszem, hogy az élelmezés szempontjából a súlyt inkább az árpalisztre kellene fordítani és eszerint kellene a kivitel kérdését, valamint a sörgyártás kérdését is intézni. Ha tehát a jövő esztendővel is, mint háborús esztendővel kell számolnunk, akkor a súlypont az árpalisztre helyeztessék. (Elénk helyeslés.) Mi barátai vagyunk mindenben a szigornak. Alávetjük magunkat bármely rendelkezésnek is ez irányban, de kérjük és kívánjuk az igazságot is. A magyar embernek sajátsága, hogy ha valami szigorú, de igazságos intézkedést tapasztal, akkor azt mondja : Ez kemény, de becsületes ember intézkedése volt. A szigor és az igazságosság együtt járva, emelik a bizalmat, azt a bizalmat, amelyre mostan háromszorta inkább van szükség, mint bármikor máskor. Sürgetjük az arányosságot, amely abból áll, hogy, ha meg kell szorítani a takarmányozást, ha el kell vinni jószágállományunknak egy részét, ez mind arányosan történjék. Né történhessék meg az, hogy egyik embernek elviszik minden ökrét, a másiktól pedig egyet sem. Az gyenlő elbánás elvét kérjük mindenben követtetni és akkor nyugodtak vagyunk, hogy a nagy kérdésnek lebonyolítása, amely az állam előtt áll, sikerülni fog. így beszélték, ezeket mondotta Darányi Ignácz, volt földmivelésügyi miniszter a Magyar Gazdaszövetség közgyűlésén. A férgek ellen. — Férgek elleni védöállomás Szatmáron. — Pár napi szabadságra jött haza, családjának szinte boldog meglepetésére a lövész- árokból X . . . tiszt. Mikor háza felé közeledett, már látta gyermekeit a kapuban, a kik mikor észrevették apjukat, rohantak eléje, hogy karjaiba szaladjanak. Már a mama is a kapuban állt ... de ime veszi észre, sőt hallja: — Gyermekeim, meg ne öleljetek, meg ne csókoljatok . . . tele vagyok féreggel. Csak a pogyászomat teszem le; hozzatok nekem tiszta fehérneműt, más ruhát . . . sietek a fürdőbe, hogy féregmentesen ölelhesselek benneteket. És fordul a kocsi — a fürdő felé. E sorok írója aztán személyesen beszólt a hazaérkezett és féregtől megszabadult tiszttel. Még most is hatása alatt állok az ő beszédének: — Azt nektek szóval el se lehet mondani, mit kell szenvedni ezektől a csundra tetvektől. Minden gondozás mellett is. Apró és folytonos tüszurásokkal molesztálnak : folytonosan. Elsőben fájdalmasan vérző apró tü- szurások borítják el a testet, mely apró sebek aztán genybe mennek át. Iszonyú fájdalmakkal jár ezeknek az ellenségeknek apró, sürü, folytonos vándorlása; méltán lehet hozzá sorolni a háború szenvedéseihez. így, egy tiszt, a ki még a lövészárokban is lehető gondot fordít a tisztaságra. Elképzelhetjük most, hogy mi van és hogyan van az amúgy is tisztátalan, kultu- rátlan orosz katonával. Micsoda borzalmas kép tárul a kórházak és barakkok személyzete elé, mikor a sebesült vagy fogoly oroszkatonák oda kerülnek. Mert a tetvektől nem szabadulnak akkor sem, mikor a lövészárokból kikerülnek, fogságba vagy kórházakba, barakkokba jutnak. Ezek a vérszivó férgek olyan ragaszkodók, hűségesek, hogy követik azt, a kit megleptek még a fogságba is. 3 Rettenetes küzdelmet folytatnak és valóban emberi tekinteteken felül való védekezést harczolnak a kórházaknak és barakkoknak gondozói, hogy ezektől az ellenségektől megszabadítsák a katonákat, foglyokat és megvédjék a kórházaknak és barakkoknak személyzetét és tisztaságát. Most aztán már radikális védelemre gondol a katonai hatóság: így pl. tetvetlenitő állomást akarnak szervezni, Szatmáron. A múlt héten városunkban, illetve a barakkban járt az Armee oberkommandónak egy műszaki ezredese és egy főtörzsorvosa. A város vezetőségével arról tanácskozott, miképen lehetne, kellene felállítani, szervezni egy tetvetlenitő állomást, főleg az orosz foglyok részére. Ha a szervezés sikerül, a kórházak és barakk nagy, nehéz feladatot oldanak meg és súlyos gondokban nyernek segítséget. A rejtegetett ezüstpénzek és a hadikölcsön. Azt már nem keli bizonyítani, hogy népünk a háború folyama alatt oly pénzösszeggel rendelkezik, a mennyi talán sohase volt birtokában. És ennek daczára az ezüst pénzek nincsenek forgalomban ; úgy hogy valójában szükségét érzi a piacz, a társadalom. A pénzt érthető, de álokokból a nép a ládafiókban tartogatja. A hadi-köl- csönnek magasabb czélja mellett az a hivatása, hogy ezeket a rejtegetett pénzeket felszabadítsa. Megnyugtassa a népet az államnak szavatosságával és azzal a beláttatással, hogy ha az állam szavatosságának nincs ereje, akkor annak a rejtegetett pénznek is elvósz az értéke. Ezen törekvéseknek segítségére vannak a lelkészek, a kik a szószékről is, tekintélyüknek egész súlyával világosítják fel a híveket ez irányban. A lelkesebb és hivatásukat szivükön viselő szolgabirák, jegyzők is fáradoznak a népnek megnyerésében. Mert bizonyos, hogy a kisebb összegek, ha egyszer felszabadulnak és a nép észbe kapván, a hadi kölcsönre a kisebb jegyzéseknek millióit folyósítja: a hadikölcsön meglepő sikert mutatna fel népünknek anyagi megizmosodásában is. Hiszen a legnagyobb, tekintélyesebb jegyzések is kellenek, hogy ne kellenének ? de ezek a kisebb tételek, millióknak jegyzései döntenék el a mi erkölcsi itthon való sikereinket. Ez mutatná meg az erőt, a felfogást, az átérzóst, az együttes akaratnak hatalmas erőfeszítését. Nem mondunk nagyot, mikor állítjuk, hogy nem csak ellenségeinket lepné meg a csodás eredmény, de önmagunknak bizó bizalmát is aczólozná. A magyar nép mindig akkor mutatta meg erejét, akaratát, áldozatkészségét, mikor legnagyobb értékei: hite, hazája, szabadsága voltak veszedelemben. Egyes, sok egyes vidéken, községben most is látjuk ezt a hatalmas erő megnyilvánulását. Meglepő eredményeket. így pl. olvassuk, hogy közelünkben Csanálos községében történt a hadikölcsön ügyben meglepő mozgalom. Matolcson is. Más községekben is, mely községeknek jegyzéseiről szívesen közölnénk tudósítást. Most vagy soha! Most mutassa meg a magyar nép, hogy értelme, érzése és akarása a népek sorsában nem áll utolsó helyen. Sőt legelői van. Érdekes feljegyzések az emberi életről. Kiszámították, hogy 10 ember közül, akik egy napon születnek, csak egy éri el a 74 évet: 18 közül csak egy lesz 80 éves s 43 közül csak egy ól 85 évig. Továbbá, aki 100 évet élt, az a vele egynapon született embertársaiból 3500-nak halálát érte meg s a 105 éves embert 14 ezernek halála előzte meg. 25 ezer ember közül csak egy lesz 106 éves s 50 ezer közül csak egy fog örvendeni a 107 életkornak, 110 évet pedig egy millió ember közül egy éri el. Életök első évében 100 ezer gyermek közül 22—23 ezer hal meg; a második évben 8—9, a harmadikban 4—5, a negyedikben 2—3, az ötödikben 1500—2000, a hatodikban 1000—1100 gyermek. — E szerint 100 ezer gyermek közül a hatodik évig 40 ezer költözik el az életből. — Majd fele 1 Hát még aztán járvány idején ?.. .
