Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-30 / 42. szám
2 ,SZATMÁRI HÍRLAP* Szatmár-Németi 1915. május 30. Boldogok a kik üldözést szenvednek az igazságért — mondja az irás. Mert övék a. mennyeknek országa. Azaz a g5Tő«feÍem pálmája. Igazság-e, hogy a magyar nemzet ezer éven átAl sokat szenvedett, nagy. megpróbáltatásokon ment keresztül, mikor a kereszténységet vérével, életének koczkáztatásával védelmezte? Igazság-e, hogy ezen védelmezésével missiót teljesitett Európának kultúrája érdekében. És miként a múltban a törököt, úgy a jelen korban az igaz, a ha- misithatlan kereszténységet üldöző oroszt tartóztatta fel sok szenvedés, áldozat és vére hullásával ez a nemzet, melyet irtani, elpusztitani, szabadságától, sőt mindennapi kenyerétől megfosztani törekedett a világuralomra törekvő antant. Igazság-e, hogy mi a háborút nem akartuk. Reá kény szeritettek, hogy életünket, hitünket, hazánkat, gyermekeinket, mindennapi megélhetésünknek föltételeit védelmezzük meg. A történelem meg fog e kérdésekre felelni. De már most megnyugtat feleletével a mi lelkiismeretünk, mely igazságunkat mérlegre tette. Felel a még erkölcsi Ítéletüket el nem vesztett népek közvéleménye. Az igazságnak ereje, melyet nemcsak mi, de bensejükben érezniük kell a mi üldözőinknek, rengeteg ellenségeinknek. Az igazság nem keresi és nincs is szüksége oly utakra, oly eszközökre, melyekhez a mi üldözőink nyúlnak. Az orgyilkossághoz. A hamis ürügyekhez. A nemzetközi jogoknak lábbal való tiprásához. este (tehát naponta kétszer} négy hónapon át mást nem kaptunk enni, mint rántás nélküli paszulylevest és egy napra egy kilós kis kerek kenyeret. A kenyér az fölséges, pompás, de a rántásnélküli minden nap megkapott paszulylevest rémesen meguntuk már valamennyien. Ha az Isten hazasegit, akkor arra kérlek, kedves feleségem, hogy legalább egy évig ne főzzél paszulyt, mert itt tele ettem magam vele halálosan. Á húsvéti ünnepeket ugyan úgy töltöttük el, mint a karácsonyit. Ugyanis éppen úgy, mint akkor, úgy husvétkor is ünnepi menü volt; rántásnélküli paszulyleves és kenyér. Jól lehet tele vagyunk paszullyal, de azért jó egészségben vagyunk nagyobbára és reméljük, hogy a sok paszulyevésbe bele nem halunk. Levelének vége felé Éllenes Péter tudomására hozza feleségének, hogy ezután riem igen fog Írni haza. Nagyon sokat szeretne pedig még elmesélni, de ezt csak majd akkor fogja elmondani, ha .szerencsésen hazakerül. Nem akar feleségének szívfájdalmakat okozni Írásaival^; majd csak inkább élőszóval fogja elbeszélni szomorú élményeit. A sorsunkba valamennyien beletörődtek és annyi rosszat elszenvedtek már, hogy a többi még eljövendő rosszat is el fogják tudni viselni a forrón óhajtott hazatérésért. Levelének a végén megható, szerető szavakban emlékezik meg gyermekeiről és figyelmezteti őket, hogy jók legyenek, mert csak igy segíti majd haza a jó Isten őt. A sűrűn teleirt koczkás papírlap végén ott búslakodik Ellenese Péter megindító üzenete: — Ölel és csókol ezerszer, még álmá-: ban is szomorú és bus férjed a messze kietlen Szerbia Boljevácz városából. A kegyellenségekhez és embertelenségekhez. Ártatlan népeknek üldöztetéséhez és elpusztításához. A vesztegetésekhez. Csalfa, gonosz feli- gérkezésekhez. Hitszegéshez és a nemzeti becsületnek az egész világ előtt való bepiszkolásához. A leghitványabb bandita szövetkezéshez és mindazon javaknak megbecste- lenitéséhez, melyek szentek, tiszteletreméltók voltak minden nép előtt. Az igazság a miénk. És ben- ünk nemcsak nemzetünket üldözik: magát az igazságot, melyért vérüket ontják a mi fiaink, apáink; melyért mi is szenvedünk, kitartással áldozunk és Istenben bízva türünk azon biztos hitben, jogos meggyőződésben, hogy az üldözések után győzedelmet, a diadalmak pálmáját el fogjuk nyerni. A rettenetes szenvedéseknek tüzében, véres küzdelmeink között igenis, megmaradt lelkűnkben a boldogság, az életünkkel felérő boldog tudat, hogy a morális erő a miénk. Nálunk van. És a morális, ezzel együtt a fizikai jutalom is nekünk adatik. Jelek vannak, Ítéletek vannak, beismerések vannak, melyek már most mutatják, hogy igenis semmi okunk a boldogtalanság, a megsemmisülés, az eltiportatás gondolatát és rémét lelkűnkben hordozni. Az Isten ujjúnak, a „digitus Dei“- nek intését már látjuk. És látja a világ is. Lehetetlenség nem látnia. Hát azért vagyunk és leszünk erősek. Legyőzhetetlenek. Diadalmasak. Győztesek. Körülfogtak Uram ellenségeink. Megcsaltak legjobb barátaink. Kígyót ápoltunk keblünkön . . . De körül fogjuk hordozni Istvánnak, az apostolnak, a mi atyánknak, a szentnek Jobbját ... És e csodás Jobb láttára . . . felénk száll, hangzik a mi nemzetünk hiténekszava: „Ha Isten velünk, ki bir velünk? Ha Isten velünk, ki törheti össze a mi boldogságunkat? Háborús hírek. Napról-napra bizonyosabb lesz, hogy Olaszország maga kínálkozott az antant szövetségébe. — Az olasz és franczia hadvezetöség közt. már-már viszály merült fel. Az olasz tábornokoknak derogál — a franczia parancsnokság alá való helyezés. — Középgalicziában nagy sikerünk volt. 21 ezer fogoly, 39 ágyú, 40 gépfegyver. Przemysl-felé előre! — Öroszország megkezdette Lemberg kiürítését. A vatikáni követeket is kiutasítják az ölaszok. A pápa tiltakozni fog. Itt is hitszegést követett el a talián. — Oiolitti, az olasz békepárt vezére számki- üzetésbe megy — Svájczba. Üldözik. Élete sem biztos. A békére szavazó olasz képviselőket haza&rulóknak nyilvánította az olasz parlament. — Féltik sz. Márk templomát Yelenczéb'en. A Campanillet is. — A'agy, hatalmas tüntető körmenet volt Budapesten. — A Pádon-szorosnál az első lövésre megfutottak az olaszok. — A radymnói orosz katasztrófa az oroszokra nézve megsemmisítő voit, minek következtében a San-menti csatának vége.— Az olasz vezérkar már hazudik. Kora reggel megczáfolta a támadás hirét, a mit "Hőfer csak délután szövege’zett. — Bobrinszky Lern- bergből eltakarodott. Pétervárra ment, honnan nem jő vissza. Iskolai Te Deum a nagy esztendőben. Templomaink szent oltára előtt lelkesedéssel hangzik fel az ének : „Te Deum laudamus!‘‘ „Téged Isten dicsérünk!“ Hogy ebben a nagy esztendőben a hivatásos népnevelők kötelességtudása, munkaszeretete, aggódása a nemzet ifjúságáért, jövőjéért tanévet kezdhetett, Te Deum laudamus, Téged Isten dicsérünk. Hogy ellenség közeledése nem zavarta meg, hanem a magyarok Nagyasszonya a maga hónapjában koszoruzta meg győzelemmel kibontott Máriás-lobogóinkat és lelkesítette a munkára a múltak dicsőségéről tanuló ifjúságunkat, Te Deum laudamus, Téged Isten dicsérünk. Hogy erkölcsi nevelésben, ismeretgyüjtésben — ezer baj, ezer bánat mellett — mégis eredményes iskolai évet lehet zárni, Te Deum laudamus, Téged Isten dicsérünk, Hozzád fordulunk, örök Igazság, örök Szeretet. Megfogyatkozott a tanárok száma. Növendékek is hányán hagyták el az Alma Matert! Hányán intettek tudományt, ifjúságot szerető szivökből fájdalmas búcsút, mert személyes példával is igázolni kellett azt, amit tanítottak és tanultak. Egy két nap, egy rendelet, egy sorozás és a középiskola test- ben-lélekben jól nevelt ifjúságából zászlóaljak kerülnek ki. Hol vagytok ti mostan tanárok, hol ti hadiérettségis diákok? A szélrózsa minden irányában található szatmári diák, szatmári tanár. Úgy elszórta őket a monarchia magyar, osztrák városaiba az édes anyának, a hazának érettségei, önfeláldozást kívánó szózata. Fájdalmasan gondoljuk el, hogy kissé üres a fészek, mikor elénekeljük az évzáró himnuszt. De mégis hadd zengjen az ének : Te Deum laudamus, mert az itthonmaradottak házafisága, kötelességérzete, tudása, szorgalma igyekezett pótolni a hiányt, betölteni u tudományszakához méltó tanárokat visszaváró katedrát. Mégis Te Deum laudamus, mert az ifjúság, amelynek ebben a nagy esztendőben le kellett mondania a szülői szeretet nagyobb megnyilvánulásairól, az ünneplő ruháról, nagyon sokszor a kenyérről is, amelynek gondolat- és érzésvilágában sötét árnyakként jártak az otthon titkon siró édesanyának, a csaták tüzében talán elfogott, talán megsebesült, talán széttépődő, velőtrázó szenvedések között övéiért utolsót sóhajtó testvérnek, apának a képe, mégis mintha jobban tudta volna a kötelességét; nagyobb odaadással végezte a munkát, fogadta a hatalmasabb leczkéket sürgető tananyagot. De, hogy szeptemberben kezdődjék meg az iskolai év, ne legyen kenyérhiány, ragályos betegségtől való félelem, mint mostan, ezért is zengjen az ének, Te Deum laudamus 1 Hogy ellenségeink számának növekedésével ne fogyatkozzék meg még inkább tanáraink, tanítványaink serege, Te Deum laudamus 1 Hogy az első csengetéstől az utolsóig ugyanez a munkakedv dobogtassa mindnyájunk szivét, hogy lássa be a mi ifjúságunk, gazdaság, ipar, kereskedelem, tudomány terén végleg le fogja gyűrni az élelmes, szapora, háborútól nem zavart faj, ha nem szereti a középiskolai és egyetemi munkát, ha nem lesz önmagának a protektora, Te Deum laudamus, kérünk Téged mindenható Istenünk. Zengjen az ének ^lelkesedéssel 1 Szálljon a magasba esdő imádság szárnyain! Az, aki győzelemre viszi fegyvereinket, meghozza a jövő iskolai év napjául az ovidiusi „dies laeta-“t, fog áldást, eredményt adni a mi mdományos, nagyon kulturális törekvéseinkre is. Te deum laudamus, Téged Isten dicsérünk ! B. J. G. Meneküléskor.! (Egy vendéglőben.) A menekült: — Kérem fizetek 1 — Pinczér: Éjjelre szoba két korona. — Hohó 1 Nem is tudtak szobát adni, a billiárdon aludtam. — Billiárd, igen is, kérem ássan, óránként 36 fillér.
