Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-26 / 41. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1915. május 26. helyüket az északi hatalmas ellenséggel szemben. ■- ' A délről alattomban támadó uj ellenség nem uj ellenfelünk. Novara, Mortar a, Kustozza és Lissa nagy emlékezete, ifjúkoromnak megannyi büszkesége, valamint Radetzkynek, Albrecht föherczegnek és Tegetthoffnak szárazföldi és tengeri haderőmben élő szelleme arról biztosit, hogy a monarchia határati dél felé is sikerrel fogjuk megvédeni. Üdvözlöm harczban kipróbált, diadaltól övezett csapataimat. Bízom bennök és vezéreikben és bízom népeimben, akik példátlan áldozatkészségükben fogadják atyai köszönetemet. A Mindenható áldja meg zászlónkat és vegye oltalmába igazságos ügyünket. Kelt Bécsben, 1915. évi május hó 23-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. * Micsoda csudásan más hang, más írás ez a szózat. A méltóságosan teljes önérzetnek, önerőnek és a múltak erőpróbáinak hangja. Nyugodt, tapasztalatokban gazdag és apai érzéseknek szemrehányó, sőt korbácsoló hangja, mely a jövőbe néző lélekkel megy az uj küzdelembe és uj győzelembe. Ez az Írás a világtörténelemnek legtisztább, legigazabb, legkristályosabb Írása, melynek kezdete nem lebet más, mint háború és fináléja véres forradalom. A földrengések földjén. Itáliában . .. mely a föld és tenger megremegésének módjával töri, zúzza szót a hitszegő királyságot. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottsága mint már irtuk — Nagykárolyban a vármegyei székház gyüléstermében május 27-én d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tart, melynek főbb tárgyai a következők : Alispáni jelentés. A köz- igazgatási bizottságba 1915. évre egy tag választása. A vármegye 1914. évi háztartási zárszámadása. A számonkérőszék eredményének bejelentése. Kereskedelemügyi miniszter leirata az 1915 évi közúti költségelőirányzat kiegészítése tárgyában. Debreczen sz. kir. város átirata az élelmiszerek és fontosabb élelmiczikkek forgalomba hozatalának állami kezelésbe vétele iránt a m. kir. kormányhoz intézett feliratuk támogatás iránt. Kolozsvár sz. kir. városnak a hadsereg szállításoknál előfordult viszaélések feletti meg döbbenését kifejező' határozata. így áll a nagy Italia a háború előtt s azt hiszi, hogy a mi jó, edzett hadseregünkkel, amely hónapok óta várja már, hogy mikor fordíthatják meg a puskát a boldogabb vége felé, azt hiszi, hogy elbánik, mint Hanzi a möggyel. Hátrább atyafiak azokkal a macskákkal 1 Jobban tennétek, ha elébb végeznétek dolgotokat az afrikaiakkal s ha aztán ha még mindig nagyon bő az a bu- gyogótok, akad még, aki kiugraszt benneteket belőle ! Hiszen már a hadüzenet előtt jajgattak. Velencze a lagúnák városa érezi a véget. Egyik újságja belekiált a komédiások mámorába. — Még az antán államoknak polgárai is futnak (Viszik a borravalót ugy e?) A legtöbb szállodának szobái üresek, csukják be. A gondolások forgalmának most már vége. Várjunk csak ! Vederemé! Mi lesz még ! A miliárdok csakhamar elfogynak. A hitszegő pénz hamar szokott fogyni. Hát még mennyit lopkodnak el belőle. Vaderemó. Jön még a dér. A fagy is. Csak várjunk. Az olasz nép átkozza a szabadkőművességet. Mi nem szoktunk átkozódni, De egyet merünk mondani. Azt, hogy az ilyen világ testvérülésben „nemzetközi szövetségben — mely hitszegósre kényszeritette ellenünk ezt a királyságot őszinte, igaz magyar ember nem maradhat. Vederemé! Jelenségek tárultak a pünkösdi ünnepek alatt is szemünk elé, melyek csalhatatlanul igazolják, hogy a háború nehéz, nagy ideje nem csak tettekben gazdag hazafias forrásokat nyitott meg a nemzet életében, hanem emelte a legáltalánosabb vallásosságot, eleven hitéletet, sőt hitbuzgóságot is. Templomaink megteltek. Ott láttunk imádkozásra kulcsolt kezeket. Meghajolt fejeket. Égre emelt szemeket. Ott latunk igen olyan híveket, kikkel éveken keresztül templomban nem találkozhattunk. Meg kell ezt mondanunk minden tartózkodás nélkül. A hit, a vallás iránt az élet minden megnyilatkozásában tiszteletet, komolyságot, sőt forró ragaszkodást tapasztalunk; még azoknál is, a kik máskor nemcsak közönyösek voltak az élet e nagy tényezőjével szemben, de egyenesen kirekesztették gondolat és érzelmi világuknak folyásából. Jelenségek ezek igenis, melyek előtt szemet még azok sem hunyhatnak, a kik mindent megszoktak látni, csak azt nem, a mi a hithez, a vallásos élethez tartozik. S noha az általános felbuzdulásban, a vallásos élet, sőt konfesszió- nak általános 4endiiletei közt vannak is kivételek : pótolják bőségesen azok a gyönyörű, Isten látható kegyelmét sugárzó esetek, melyek e nagy idő alatt sereg számra állanak komoly tanulságul előttünk. Vannak, a kik e jelenséget múló tünetnek értékelik. Menj a tengerre és megtanulsz imádkozni. Menj a harcztérre és ha soha nem sóhajtottál fel Istenhez : most hangos szavakban hivod őt. Legyen a férjed, a fiad, a hozzádtartozód a háborúban vagy fogságban — könyörgést, imádságot, hitet váltanak ki belőled. A kik a vallásos felbuzdulásoknak csak ilyen motivumait ismerik és találják meg: azok nem ismerik az emberi lelket. Főleg nem tudnak behatolni mélyebben az ember lelke kohójába, a hol az isteni kegyelem, a lélekben meglevő, de hamuval, kéreggel bevont élő benyomások, hit, Istenszeretés és vallásos elemek megmozdulnak és életre kelnek. A magábaszállás, az önmegbirálás, az életnek helyes értékelése, a. tudománynak megbiz- hatlansága és a benne való csalódásoknak keserűsége; a tudat, hogy e földön megnyugvást, még relativ boldogságot és nyugalmat sem tud adni az ember számára más, mint a — hit . . . mind, mind belekerülnek a mérlegbe, a gondolkozások és érzéseknek hullámaiba, melyek közben a vallási képzeletek győzedelmesen kerülnek ki a léleknek mélységeiből. Nem hiszem és nem hihetem, hogy ezek a jelenségek csak múló tünetek legyenek. Sőt jogos és teljesen biztos a feltevésem, hogy ezek a jelenségek megmaradnak az emberek lelkében a legerőssebb motívumokként. Még csalódás vagy mondjuk, a bekövetkezett csapások esetén is. És annál inkább. Lehetetlen ugyanis, hogy az emberi lélek reá ne jöjjön arra a fentartó erőre, melyet neki a hit adott. Arra az egyedüli hü barátra, a vallásra, mely folyton vele élt, virrasztóit és őt támogatta. Lehetetlen, hogy az ember ne érezze, hogy a hitben és vallásosságban magasabb erő van; minden más földi erőnél és tényezőnél magasabb. S ha akadni fognak is visszaesők ... hiszen ember az ember... de a nagy, sőt óriási többség megtisztul, hogy úgy mondjam .. . nem fog tudni többé szabadulni attól a kellemes és boldogító igától, melyet a hit és vallásos kötelességek vál- laira raknak. Mert érzik, tudják most már, hogy azok értékek voltak, azoknak kell maradniok akkor is, mikor látszólag a nagy bizonytalanság alól felszabadultak. A lélektani törvény biztosit engem arról, hogy a ki a hitben és vallásosságban erőt, oltalmat, sőt üdvöt érzett: az többé nem ereszti el magától ezeket a szálakat. Hiszen legtöbb embernél éppen az hiányzott, hogy hite éljen és cselekedetekben nyilvánuljon; mert az élet forgatagában, a napfényes időben nem volt a mi felkeltse és forrásnak indítsa vallásos életét. Nem uraim és hölgyeim ! Nekem erős a hitein, hogy az önök lelkének emelkedettsége, hite, vallásos buzgósága nem múló tünet. Ezek a javak gyönyörű ingatlanokká lettek az önök lelkében. Olyan javak, melyeket önöktől a csalékony élet, a folyton változó tudományos elvek, a kis hitüek és negélyesek lenézései soha többé el nem vehetnek. A A hit nem puszta, elvont elmélet, mely a legkedvezőbb esetben, vagyis ha jól megokolható, a tudás szomjaságát kellemesen enyhíti egy időre; a hit nem is megállapodás- szerü megegyezés, mely az épen most szak- gató nehézségeken segít keresztül s mint jó kisegítő czéljának elérése után maga is eltűnik; a hit nem is a lélek ábrándozása, mely rajzol, színez, ijeszt vagy fest a derűs-borús hangulatok szerint; nem is alkalmi kiegyezés a körülményekkel ; nem is csillapító megnyugvás valami végzetszerüségen. A hitállandó, megmásíthatatlan, visszavonást nem tűrő elfogadása a maguk tárgyi valóságában létező igazságoknak ; azokhoz fentartás nélküli hozzájárulás és ragaszkodás minden erőnkből egyedül Istennek megfellebbezhetetlen tekintélye előtt való meghódolás alapján. Botrányok vannak és lesznek, de csinálják is. Fantáziával,, névtelen levelekkel, pletykával, rosszakarattal, kárörvendezéssel és sok-sok más embertelenséggel. Csinálják igenis és különösen Szatmárvárme- gyét akarják megcsinálni az ország minta botrány-vármegyéjének. Csak várjanak még egv kicsit. A háború, mikor salakot hoz felszínre, nem választ ám vármegyéket. Mint a tenger nem választja ki az egyes tengerrészeket, hogy a salakot egy csomóban itt vagy ott hozza felszínre. Mindenütt fel jő; a bősz hullámok szerte szét szórják a piszkot,
