Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-26 / 41. szám
Szatmár-Németi 1915. május 26. SZATMÁRI HÍRLAP 3 a mocskot. Kár, igazán nagy kár, hogy álli tólagos hirlapirók, tudósítók a maguk vármegyéjének fészkét piszkolják, mint az a bizonyos madár. Jó madár. Várjunk csak kissé. Hiszen maga a főváros, Mármaros, Zemplén, Békés és más vármegyékben sem pihennek a purifikáló kezek. Hadd végezzék ők ; felelősség mellett. Mint avatkoznak a purifikálásba azok a tollak, melyek felelőtlenül szoktak dolgozni. Talán jól esik, szükségérzetet elégít ki, hogy gyanúba fognak minden emberfiát, a ki csak a kezével érintette a hadi szolgálatokat. Sajnálatos dolgokat hoz felszínre bizony ez az idő és ez a tengernyi alkalom, mely a kapzsi embereknek kinyitotta az ajtót szenvedélyeiknek sokszor a következmények tudata nélkül való uralomra jutására. Olyan embereknek ballépését segítvén elő, a kik az alkalom és példák nélkül soha erre a ballépésre nem jutottak volna. Még 24 emberért nem lehet, nem szabad illetőleg egy vármegyének homlokára sütni a szégyen bélyeget; mert valójában ott tartunk, hogy egyik vármegye a másiknak odavághatja .. . kend se jobb a Deákné vásznánál. Sajnos, hogy így van; de hiszen mig háború lesz a világon... lesznek ilyen, efféle dolgok is — a világon. Ebben az időben semmin nem kell megütközni, sem csu- dálkozni. De főleg hazafiatlan, • brutális dolog a meglevő botrányokat nagyítani és az elszabadult fantáziával, pletykáló ösztönnel — általánosítani. Igaz továbbá, hogy meglehetős naivitás az, mikor igazságügyi miniszterünk azt mondja a képviselő házban, hogy dicsősségünkre válik, melyszerint a háború kezdetén világért se tételeztük volna lel, hogy még ilyenek is fognak történni. De vájjon nem mindnyájan osztozkodtunk-e ebben a naivitásban ? Lesz-e uszodánk ? Katcna-uszödánk már készen is van. Katonáéknak a háború izgalmai és ezer gondjai közt is megmaradt az egészség ügy iránt való erős érzéke. Most talán még jobban, mint valaha, ügy látszik az idei nyáron, mikor bizony száz féle okból nem mehet a közönség nyaralni és „fi ridőzni“ a 36 ezer lakosú Szatmár újra polgári, de különösen népfürdő nélkül marad. Á polgári uszoda tulajdonosa már harmadik esztendeje, hogy a neki fürdő czéljaira engedélyezett partot heverted és megakadál. ózza, hogy esetleg azon a helyen más építsen uszodát (pl. a hatóság). Mi van ezzel a szerződéssel ? Hány esztendeig fogja még 'az- engedélyes, uszoda nélkül hagyni azt a partot és megakadályozni, hogy ott más vállalkozó vesse meg lábát? Tárgyalt már e kérdésben a hatóság ? A népfürdőről pedig, melyet e sorok Írója itt-ott harmincz esztendeje ostromol és a nép nevében követel, ugy-e bár az idén szó se essék. Örök szégyene marad ennek a generácziónak, ennek a korszak képviselő testületének, egyetemben a városi tanácsokkal, hogy nem tudtak lelkűkben annyi szocziális érzést, érzéket gyűjteni, fejleszteni, hogy egy ilyen városnak, melynek Isten a markába eresztette a folyó áldását, az egészségügynek legelemibb követelményét, a népfürdőt nem bírták nyélbe ütni. Hányszor tusolák el hamis ürügyek alatt. Jutott itt e városban pedig sok-sok mindenre. Hány határozatot vargabetüztek el. Szinte érezni lehetett a szándékosságot az önfejűséget, mely egy kiválóan szükséges szocziális alkotás ellen megnyilvánult. Más városok ezreket költenek mesterséges fürdőre és szánan- dóan tekintenek a mi városunkra, a fényes- kedő Szatmárra, a hol nem tudják felfogni egy közelben lévő folyónak áldásait És a hol hagyják évr-ől-évre, hogy ez a folyó szedje áldozatát, gyermekeinket, a nép fiait. Bizony szégyen ez; és nagy gyámoltalanság, szocziális tompaság. S ha nem élnénk ebben az izzó, forró levegőben, most a háborús időben, tudnánk mi még erősebb hangot használni és tudnánk mi oly eszközökhöz nyúlni, melyek ' megtörnék végre ezt a tehetetlenséget, önfejűséget és a nép egészsége iránt való kultúrálatlan érzéketlenséget. Az ünnep. Az ünnep is eltelt s mondhatjuk inkább az istenitiszteleteken való résztvevőssel, ke- gyeletes csöndességgel, mint a magyar pünkösdnek csattogó jó kedvével és derűjével. A templomok reggel és délután megteltek hivő néppel. Á székesegyházban megyés püspökünk maga mondotta az ünnepi nagy misét. Evangelium után az ősz főpásztor szószékre lépett és eleven fizikummal, szinte megifjodott lélekkel mondotta el nagyobb szabású szent beszédét, melynek folyamán a templomot betöltő híveknek szinte a leikébe markolt, mikor arról emlékezett, mily szüksége van most e nemzetnek az erősitő, a vigasztaló Szentlélek kegyelmére. A hívők igazán emelkedett lélekkel távoztak a székesegyházban másnap tizenegy órás misén is megtelt a székesegyház. Ekkor ugyanis az ültáregyesület gyűjtést rendezett, a kórusról pedig gyönyörűséges, klasszikus énekek hangzottak fel a székesegyház boltivei alatt. Első nap estére sokan értesültek már az olasz hadüzenetről, a mely hadüzelnek éppen piros pünkösd napjára kellett megérkeznie. A közönség a világtörténelmi órához méltó komolysággal fogadta a hirt. Megérdemlőit Ítéletével méltatta a hitszegő olasznak aljas árulását; de lelkében élő hittel, bizodalommal, az önméltóság egész erejével Istenre, a mi igazságunkat és dicső hadseregünknek vitézségére bízza nemzetünk jövő sorsát . . . Eső nélkül múlt el az ünnep is, pedig a föld, a növényzet, a gazdák epedve várták és reménykedve nézték az egész gomolygó fellegeket. Olvassuk, hogy az ország nagy részében áldásos eső áztatta meg a szép vetéseket Minket elkerült. Talán bizony megsem érdemeljük. De még most sem késett. A jó Isten minket sem fog elhagyni. A szatmári barakk. Örvendetes tudomásul vesszük, hogy illetékes, felsőbb tényezők a szatmári barakk-otaz ország mintakórházának nyilvánították. Megnyugvással vesszük dr. Kuzmik Pál első osztályú főtörzsorvosnak, a kit a belügyminiszter rendelt ki a szatmári megfigyelő állomás állandó felül- vizsgálójává, nyilatkozatát a barakknak a fertőző betegségek terjedése elleni hivatásáról, hogy: — a szatmári barakk mintaszerű berendezése úgy áll a fertőző betegségek útjában, mint egy védőbástya. Lehetetlen, hogy onnan a fertőzés tovább terjedjen. Egyébként a barakk a fertőző betegségek gyógyulása terén is olyan statisztikát ért el, amellyel vezet a többi barakkok között. Itt létem alatt vizsgálódásom egyik legfőbb czélja az volt, a fertőző-osztály működését figyeljem meg. Ennek az osztálynak a működése, elzártsága, elhelyezése, berendezése a legteljesebb mértékben kielégítő. A várost a fertőző betegségektől teljesen megóvja. — Már első látogatásom után referáltam tapasztalataimról a belügyminiszter urnák és hogy mennyire elsőrangúnak tartom a szatmári barakkórházat, azt bizonyítja az, hogy kértem a miniszter urat, hogy látogassa meg személyesen is a szatmári barakkot, amit meg is Ígért. Kitüntetett szatmári vitézek. Ő Felsége a király elrendelte, hogy a legfelső dicsérő elismerés, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért, Banner Zoltán 85. gyalogezredbeii hadnagynak tudtul adassák. A kitüntetett, a ki polgári életben mérnök. fia Banner Antal máv. felügyelőnek. — Lakatos Zoltán, az 5. árkászezred zászlósa, Lakatos Dániel Máv. főellenőr fia, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet kapta. Á vitéz zálósnak ez a harmadik kitüntetése. Előzőleg már megkapta a kis és nagy vitézségi érmet. Dr. Lükő Béla ezredorvos. A mit mi két Ízben is megjósoltunk —- bekövetkezett. Lükő drt soron kívül ezredorvossá léptette elő. Befognak következni a többi jóslásaink is. Az egyetemi orvostanárság és a többi. Tanárok előléptetése. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter a szatmári kir. kath. tanítóképzőben Tóth József, tanárt a IX. fiz. oszály 2. fokozatába és Hoffmann József gyakorló iskolai tanítót a X. fiz. osztály 2. fokozatába léptette elő. Úgyszintén a ref. tanitónöképzö intézet két tanárnőjét, úgy mint Csajkosné Pongrácz Róza gyakorló iskolai tanítónőt és Tifentháler Etelka rendes tanárnőt a IX. fizetési osztály III. fokozatából a Il-ba február 1-től visszamenőleg előléptette. Megkezdtük a támadást. Vasárnap éjjel megkezdettük Olaszország támadását. Az akczió Velencze és Barletta közti olasz keleti partvidék ellen indult. Repülőink pedig a Chiaravallei balloncsarnokot, az anconai katonai épületet és a velenczei arzenált sikerrel bombázták. A katona-kórházak pünkösdje. A jó lelkek pünkösd ünnepén is felkeresték a katona-kórházakat. Bizonyára sok család. Amiről tudunk szívesen jelezzük. így Gödör Gyuláné kávé uzsonnával és süteménnyel vendégelt meg mintegy 200 sebesültet. Az Oltáregyesület 50 csomag fehérneműt, 500 drb. czigarettát küldött a kórházakba. Adományaikkal járultak még: Szabó István, pre- látus, Kertészffy Gáborné, Komka Alajosné, Jankovics Jánosné, Hérmán Mihályné, Rooz Gyuláné stb. A katonák hálás emlékkel van- vannak eltelve a nemeslelkü adakozók iránt. Az Oltáregyesület a székesegyházban 84 koronát gyűjtött. A szülőföld. A szülőföld vonz . . . emléke legszebb napjainkba belehinti verőfényét, még ha távol vagyunk is tőle. Dr. Kerner Istvánt, római teológust az örök városban fölszentelték, ott elmondotta első szent miséjét is. $ bár nem a mi megyénk papja, az örök városból haza jővén, sietett szülőföldjére, hogy ott is, abban a templomban, hol gyermek imádságait rebegte . . . éijen jogával és áldással kapcsolatos második primicziáját megtartsa. A nagymajtényi templomban, a község híveinek örömkönyei közt mondott misét dr. Kerner és osztotta ki szülőföldjén áldását. Az ünnepi szent beszédet dr. Schef- fler János tanulmányi felügyelő, teológiai tanár tartotta. Az Oltáregyesület pünkösdi adománya sebesült hőseinket újból fölkereste a Szentlélek ünnepén. Á Vasúti Internátus kórházába az ünnepre 100 nagy párnahéjat, 50 inget, 50 lábravalót, 50 zsebkendőt és 1000 czigarettát; a Zárda sebesültjeinek 50 inget, 50 lábravalót, 50 zsebkendőt és 700 czigarettát ; a Püspöki Convictus kórházának 50 inget, 50 zsebkendőt, 50 lábravalót és 700 czigarettát összesen 550 fehérneműt és 2060 czigarettát adományozott. Pünkösdi gyűjtés a sebesülteknek. A székestemplomban pünkösd hétfőjén a kitett gyüjtőtálczán 84 korona gyűlt össze a sebesülteknek az Oltáregyesülettől készítendő fehérneműkre. — Ugyancsak e czélra Özv. Bér. Kovács Jenöné 25 koronát adományozott az Oltáregyesületnek. Korlátozzák a személyforgalmat. Az államvasutak igazgatósága közli, hogy a máris korlátolt személyforgalom további korlátozása válik szükségessé. Ajánlatos, hogy az utazóközönség néhány órával a vonat indulása előtt az állomásnál érdeklődjék, vájjon az illető vonat közlekedik-e. Jól bánnak velünk, csak éhezünk. Szegedről Írják : Fodor János szegedi lakos, aki mint vártüzér orosz fogságba került, Szamarkandból levelet irt Szegedre a feleségének. A magyar nyelven irt, czenzurázott levélben többek között ezeket Írja: Orosz rabságban vagyunk Orosz-Ázsiá- ban. Az igaz, hogy rosszul nem bánnak velünk, de éhezünk sokat és el vagyunk fér- gesedve. Minden nap és minden éjjel köny- nyeim áztatják halvány, sovány és a harcban kiviselt arczomat, a szivem majd meg hasad . . . Fodor levelezőlapját a következő önkéntesek írták alá: dr. Kronekaff István, Weitner Henrik, Barta Ferencz, Bodor Félix, Michael Barta, Asztra Ernő, Szügyi. HÍREK
