Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-26 / 41. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. május 26. 41. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona* Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A történelemben leghálátlanabb és leghitványabb királysága az olasz: éppen piros pünkösd napjára megüzente tehát a háborút a monarchiának. Két, örökké tanulságos okmány tudatja azt a tizedik hónapban csudás kitartással, oroszlán erővel és a hősöknek bátorságával küzdő magyar néppel és dicső szövetségesünkkel. Az egyik okmány a hitvány hadüzenet, melynek fogalmazása a bé- rencz lelkeknek zilált megnyilatkozása. A szenvedelmek, a mámorok hóbortos irata. Hiszen nem birt a becsületét, a fegyvereit bérbeadó hitvány kormányzat még konkrét tárgyat sem találni a hadüzenetre; csak a komédiásoknak nemzeti aspiráczióját emlegeti és a szolgalelkek látomását, mely ott is fenyegetést lát, a hol a becsület, a jogos önérzet és igazán végtelen türelem s mondjuk: az igaz lelkek becsületessége lakozik. Tessék csak a legegyszerűbb embernek elolvasni ezt a hadüzenetet és megértheti benne a béren- czeknek, hitszegőknek hangját és kertelóseit: — E hó negyedikén tudtul adattak a cs. és kir. kormánynak ama súlyos okok, amelyek miatt Olaszország igaz jogában bizakodva semmisnek és e naptól fqgva hatálytalannak jelentette ki Ausztria-Magyarországgal való szövetségi szerződését, amelyet a cs. és kir. kormány megsértett és e tekintetből újból visszanyerte teljes cselekvési szabadságát. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A királyi kormány szilárdan eltökélve arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodik az olasz jogok és érdekek védelméről, nem vonhatja ki magát azon kötelezettsége alól, hogy nemzeti aspirácziói teljesítése czéljából minden jelenlegi és jövőbeli fenyegetéssel szemben megtegye azon intézkedéseket, amelyeknek megtételére az események késztetik. Őfelsége kijelenti, hogy holnaptól kezdve Ausztria-Magyarországgal szemben hadi állapotban levőnek tekinti magái. A másik okmány királyunknnk szózata „Népeim“-hez. Történeti okmány, melyet már most, igy szóről-szóra be lehet illeszteni a világtörténelembe. Nem kell rajta egyetlen szót sem változtatni, mrrt csak igy marad hűséges történelme annak a hitvány árulásnak, hitszegésnek, hálátlanságnak, mellyel a harminc éven túl való szövetség után alattomosan az ellenség táborába viszi milliár- dokert beszennyezett zászlóját e hitvány ki- ráiyság. Az a királyság, mely oltalmunk alatt, szövetségesünk segedelmével lehetett egységes királyság és élhetett békességben a maga életének felépítésére. Az agg királynak, Ferencz Józsefnek szózata népéhez egy rettenetés ítélet, egy megrázó intelem... a hitszegő és hálátlan olasz királyságnak ... Íme olvassuk csak: * A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Rakkay Kálmán kiadóhivatali főnök ozimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ------------------- Nyllttér sora 40 fillér. ------------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Népeimhez! • Olaszország királya háborút üzent! Az olasz királyság olyan hitszegést követett el két szövetségessel szemben, amimre nincsen példa a történelemben. Több mint harmincz évig tartó szövetséges viszony után, amelyben növelhette területét és nem sejtett virágzásra emelkedett, cserben hagyott Olaszország a veszély peresében s kibontott lobogóval ment át az ellenség táborába. Mi nem fenyegettük Olaszországot. Nem ejtettünk csorbát tekintélyén. Nem érintettük becsületét es érdekeit. Iliven teljesítettük mindig szerződési kötelességeinket és védelmünkben részesítettük, a midőn had'a kelt. Még többet tettünk. Amidőn Olaszország sóvár pillaniásait a mi határaink felé vetette, a szerződéses viszony és a béke fenntartásának czéljából nagy és fájdalmas áldozatokra határoztuk el magunkat, olyan áldozatokra, amelyek mélyen érintették atyai szivünket. Olaszország azt hitte, hogy kizsákmányolhatja a pillanatot. Kapzsisága nem volt kielégíthető. Be kelt tehát a végzetnek teljesednie! Tíz havi óriási küzdelemben és fenkölt szövetségesem hadaival való hűséges fegyverbarátságban, győzelmesen állották meg seregeim A taliánok. Most, hogy a makaróni annyira felforralta némely olaszoknak a virét, a macskán hizott taliángárda úgy képzeli, hogy a magyar és német seregek valamiféle egérlyukból kergetik a muszkák vert seregét. Úgy képzelik, hogy nekik csak egy nagyot kell lépni s a csukaszürke kis magyar-osztrák ármádia egércsaládja egyszerre a talpuk alá kerül és ők élvezettel fogják őket kegyelmes bocskoraikkal szétmorzsolni. S mindezeket azok a lazzaronik képzelik igy, akiknek a jó Isten kék szabad ege a tanyájuk födele, akiknek minden ingó és ingatlan vagyonuk a térdig mezítláb s azonfölül valamivel felöltöztetett porhüvelyből kerül ki, akik vitézek mindaddig, mig hanggal, jóval, mióval győzni lehet, ha azonban szükül a nadrág, hónuk alá kapják a lábukat és úgy el- karikáznak, hogy csak úgy porzik bele. Ezek a vitéz taliánok ordítják most D’ Annunczióval, hogy Bécsig meg se állnak és föltétien bizonyosággal fölfrüstökölnek bennünket egy reggelire. — Vederemé 1 * Azonban nem árt, ha mindezek mellett arra is gondolunk, hogy mekkora is lehet az a bősz olasz gárda, amely ily kegyetlen szívvel fenekedik ellenünk. Az olaszok többé-kevésbbé antimilita- risták voltak, mint a szegény nemzetek általában. Nincs pénz, tehát nincs ágyú, puska és egyéb municzió, mert a katonaság drága mulatság. A mi katonájuk volt, az tessék- lássék módjára volt. Meg is verték őket tisztességesen előbb az abessziniaik, a honnan dolgok végezetlen, Európa kaczagása közt kellett visszavonul- niok. Á másik afrikai kaland Tripoliszban vált szégyenükre, ahol egy-két puskalövésre el mernek távozni a parttól, azonban ott, ahol a kemény szenusszi arabok fekete szeme villog feléjük nem nekik terem a datolya, ott ők csak fügét kapnak. Mikor azonban a mi nagy háborúnk kitört, megkeményitették szivüket és rendes hadseregre egészítették ki magukat. így lett a rendes létszám 650 ezer katona, akikhez körülbelül 3—400 ezer rendkívüli és 200 ezer népfelkelő járul. Tehát a taliánok mindössze 1 millió 200 ezer katonával rendelkeztek az ősszel — papiron. Ezeket azoban fel kellett volna öltöztetni. Azonban bugyogó nem volt a raktárakban. Csináltattak tehát s az apáczazárdák szegény nővéreivel készíttették el az ármádia ruházatát, hogy először olcsón, másodszor becsületesen meg legyen varrva s ezérna helyett ne fércczel akasszák össze a bátor legények hüvelyét. De meg, hogy jó bő is legyen, vagyis hogy ne spóroljanak a matérival, mert a bugyogóban a bátorságak is sok hely kell. * Azonban pénz is kellett a háborúsdihoz, tehát megerőltették magukat és összegyűjtöttek kerek 600 millió lirát. Ez lett volna az alap minden eshetőségre. Azonban a jó Isten máskép gondoskodott róluk. A télen Avezzano környékén egy kis földrengés féle akadt, amely — hiteles tanuk szerint — nagyobb volt minden eddigi olasz földrengésnél, nagyobb a messinainál, nagyobb a pompejinál, úgy, hogy kerek 80 ezer ember pusztult el és töméntelen megsebesülés történt. Ő felsége a király meg is indult diszkiséretével a földrengés verte vidékre s kiadta a minisztériumnak, hogy néhány vonatra való élelmet stb. is küldjenek vele, hogy a sorssujtotta népet királyi kegyeinek sugaraival megvigasztalja, ami meg is történt. Azonban közben egy kis baj történt, amire a vonatok kirakodhattak volna a vitéz taliánok mindent elloptak, ami mozdítható volt. Ő felsége szörnyen megharagudott és táviratozott, hogy a rend fenntartására küldjenek néhány század katonát. „Küldtek is — kerekszámban kettőszázat. 0 felsége még jobban megharagudott: ennyi a nagy feladathoz nem lévén elég, azonban hiába sürgönyzött, hiába telefonált, többet nem kapott. A sok sebesült és hajléktalan kárvallott támogatására szükség lett volna élelemre és kötőszerekre. Honnan vegyünk ? I Hozz ! hiszen háborúba készülünk s aki háborút akar indítani, annak kell kötőszerónek is, élelmének is lenni, iáürgönyöztek ide, sürgönyöztek oda — se kötőszer se gabona nem volt se égen, se padláson. Pénzt valahogyan mégis kerítettek s mivel a szükség a téli hidegben kiabált szörnyen, onnan kellett venni, a hol volt, elköltötték a háborús költségeket, a 600 milliót.
