Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-25 / 32. szám

Szatmár-Németi 1915. április 25. A német diákok mint gazdasági munkások. Németországban a diákok ösz- szeálltak, ásót, kapát vettek a kezükbe s kimentek a határba, ahol árok széleket talál­tak, felásták szépen s burgonyát vetettek bele. A német diákok megvalósították ezt a j Jmondatot, hogy egy talpalatnyi földet sem szabad parlagon hagyni. Megkeresték azokat a talpalatnyi földeket, amelyeket normális időkben nem szoktak bevetni, értékesíteni s bevetették, hogy bőven legyen élelem, hogy az ellenség alávaló szándéka a kiéheztetés csütörtököt mondjon. Mikor ezt hallottuk a német diákokról, a mi szatmári diákjaink is eszünkbe jutottak. A székesfehérvári diákok is. Ezek a lelkes ifjak ugyanis mint fentebb irtuk a Fejérmegyei Naplónak Írtak levelet, amelyben bejelentik, hogy ha karddal nem védhetik hazájukat, legalább két kezük mun­kájával akarják tenni. Nosza itten van a jó alkalom, épen diákoknak való; a gazdaember úgy sem ér rá ilyesmire. Szatmári diákok beszéljetek ti is össze s menjetek, vessetek be minden talpalatnyi földet! Sok szegény ember áldani fog érte benneteket, mikor abból a burgonyából eszik, amelyet a ti ha­zafias szorgalmatok termesztett. Képek a Szatmárnémeti Jótékony Nőegylet múltjából. 1856. február 12-én Hám János püspök kivánatára és megbízásából Bodó Lászlóné Lonovics Katalin a Szatmári Nőegylet elnök­nője és Nagy Vincze ideigl. jegyző gyűlésre hivták városunk nemeskeblü nőit, részint a működő tagok számát emelni óhajtván, ró szint az 1852. nov. 26 iki csász. kir. patens értelmében megszerkesztett egyesületi alap­szabályok megbeszélésére. E gyűlésre megjelent a 23 alapitó tag: Bodó Lászlóné, Asztay Tstvánnó, Becsky Antónia, Blaskovits Kálmánná, Bornemissza Antalné, Bröszler Ferenczné, Csetnek Mihály- né, Endrédy Lajosné, Fáy Imréné, Fridrich Györgyné, György Lajosné, Hartman Istvánná, Iván Józsefné, Kató Mihályné, Kende Lász­lóné, Keresztszeghy Lajosné, Koós Lajosné, Kovács Ágostonná, Lengyel Zacharné, Nuri- csán Péterné, Olcsváry Pálné, Reich András- né, Thury Mihályné. Nagy Vincze jegyző a Nőegyesület hi­vatásos munkaterét, a Szegények Intézetét ismertette, melyben évente 100-nál több sze­gény kap ápolást, élelmezést, ruhát és orvos­lást, ezek közt 14 árva gyermek iskolai ne­veltetésben is részesül, továbbá 25 házi sze­génynek heti pénzsegélyt ad az egyesület. Mivel azonban eddigi bevételei e célra elégtelenek, sőt az egyre fenyegetőbb drága­sággal a szegények száma is növekedik, az intézet jövőjének biztosítására uj, szélesebb körű szervezkedésre van szükség. Végigtárgyalták a kidolgozott alapsza­bályokat, melyeknek nevezetesebb pontjai: A Szatmári Jótékony Nöegyesület Hám János püspök szellemében és az ö kivánatára szervezkedik. Czélja: a szemérmes házi szegények segélyezése, gondoskodás az egészen magukra hagyott árvákról, továbbá koporsóval ellátni a Szegények Intézetében és azon kívül elhalt szegényeket, akadályoztatni az utczai és házaló koldulást. Az egyesület jövedelmi forrásai: a ta­gok részvónydijai, kegyes admányok, tőke­pénz után járó kamat s évenkint rendezendő tánczmulatságok, szinielőadások bevétele. A nőegyesület feloszlása esetén minden vagyona az alapszabályok értelmében a Sze­gények Intézetére száll. Az április 3 iki gyűlésen megválasztot­ták a tisztikart: elnök Bodó Lászlóné, he­lyettes elnök Blaskovits Kálmánná, titkár Nagy Vincze igazgatótanitó, jegyző Horváth Illés törvényszéki tanácsos, pénztáros Reich András, majd György Lajos ref. lelkész, ügyész Vajay Károly. Az egylet pártfogójául br. Vécsey Miklósnét kérték fel, ki e méltó­ságot a csász. kir. megyefőnök, engedelmével fogadta el. Eleinte minden gyűlésen jelen van a megyehatósági lag kirendelt cs. k. biztos; kó­„SZATMÁRI HÍRLAP“ sőbb a Nőegyesület kérésére a választmányi gyűlésekről elmarad. Az alapszabályokat némi kifogások után az 1852. november 26-iki csász. kir. patens értelmében kiegészítve 1856. november 16-án 3020. sz. alatt erősítette meg a cs. kir. kor­mány. Némi módosítás történt az 1859. aug. 11. gyűlésen a vezetőségben; ugyanekkor fő- védőjóiil Hildegard főherczegiisszonyt, Albrect főherczeg feleségét kérte fel az egyesület. Csekély változtatás történt az alapszabályok­ban még 1863. január 4-én. HÍREK Hadi levelek ... A háború első időszakában jelentek már meg kis füzetek, sőt könyvek, melyek­ben hadileveleket olvashattunk, olvashatunk. Ezek a levelek azonban nem a harcztéren íródtak, nem a nép fiai, a mi hőseink agyá­ból, érzéseiből, lelki világából származtak. Itthon születtek. Az Íróknak elképzelése, fántáziája vetette papirosra. El kell ismerni, hogy vannak e füze­tekben képzelt levelek, melyek csaknem hű­ségesen adják vissza a harcztéren, a kórhá­zakban sebesülten fekvő hőseinknek lelki dispoziczióját. De e mü-levelek legtöbbje magán viseli a kombináczió jegyeit. Mü vi rágok ezek, melyek messze, távol esnek a falusi kerteknek, mezőknek természetes, egy­szerű és mégis annyira lélekhez, szívhez szóló szépségétől, önmagukhoz való hűségűktől. Az eredeti, a nép leikéből, a harczté­ren küzdő magyar katona hangulatából fa­kadt leveleknek van csak igaz és természe­tes értékük. Mert ez az igaz hang kinyitja a harczos lelkének kohóját. Hogy beleláthas sunk és igaz, való tüzet, lelkesedést bizal mat, könnyes megbánást, Istenben való hí­vást ... a harcztér küzdelmei közt is haza­járó lelket szemlélhessünk. Ezek a levelek lesznek örök tanúi a mi népünk nemes, önfeláldozó lelkének és maradnak bámulatosan bölcs, természetes gondolkodásának és logikájának emlékei. A háború kezdete óta kész örömmel közöltünk mi is lapunkban ilyen leveleket. A tipikusabb, a megnyilatkozásnak eredeti forrásaiból. A mely forrásból átlátszó, tiszta, üde érzések csörgedeznek. íme most is köz­lünk egy ilyen hadi levelet; csak egyes ré­szeit, de a maga eredeti voltában G. And­rás turterebesi, hadbavonuló közvitóztől: — Köszöntlek kedves feleségem emigyen . . . Dicsértessék a Jézus Krisztus. És tudatom veled, hogy hála Istennek egészséges vagyok, hogy e héten inuen (....) a harczba utazunk. Tehát szólok hoz­zád kedves feleségem, bocsáss meg, ha vétettem né­ked és maradjon veletek a jóságos Isten ... és en­gem is, hogy meglássalak még egyszer épen. Mert ezt nem tudja csak a jóságos Isten. Tehát imádko­zom a jóságos Istennek, hogy bocsássa meg elköve­tett vétkeimet, ha elesem talán a csatatéren, vegye fel a lelkeraet a magas égbe. Ti pedig kedves felesé­gem egy-egy imával segítsetek nekem, hogy ne hagy­jak itten a földön egy özvegyet és három árva gyer­meket. így kell védeni szegény magyar hazát. De az Isten segít minden magyar bakát, ki tiszta szivéből védi a hazáját Én erre esküdtem és eskümet híven teljesítem. Ha igy érez minden katona . . . akkor vi­rágozna ez a szép haza így szólok hozzád szép szü­lőhazám, ki engemet eddig fentartottál, nem tudom, hogy én látlak e még valaha, vagy s >ha, elbúcsúzom tőled ... be fogad az idegen föld is talán, de tőled is búcsúzom kedves feleségem; ha rád gondolok fáj a lelkem, sir a szivem ... de hiába, nincs mit tenni, áldjon meg a Szentháromságban egy Isten . . . adjon neked türelmet, rátok gondolok kedves kis gyerme­keim, kiket fel nem nevelhetek, fáj a szivem értetek. De a jó Isten segít benneteket ... a jóságos Istenre bizlak benneteket, kérem őt, segítsen, hogy felnevel- hesd őket . . . Viseld is gondját gyermekeimnek, hogy ne érezzék apjuk hiányát. Üt az óra .. . megyünk, a király küld, hogy megvédj ük ezt a drága hazát. Ilyen a magyar katona. Lelke átérzi, hogy a hazát kell védenie — és azt is, hogy 3 miért ? Fáj, sir a szive, haza jár a lelke.. de első a haza. A melyért feláldozza család­ját és életét. Ezt. tudós nyelven morális erő­nek hívják, melynek eredménye nem lehet más, mint fizikai és morális győzelem. Dr. Lükő Béla előléptetése. Már a háború első időszakában külön czikkben méltattuk Lükö Béla orvosunknak, városunk szülöttének kiváló, áldásos talentumát. S csuknék félve gondoltunk arra, hogy sikerei őt elviszik tőlünk valamelyik középponti kórházba, vagy egyetemre. Nem sok idő telt el, hogy városi kórházunknak is e jeles or­vosát, mint katona-orvost segédorvossá nevez­ték ki. Azóta idő telt, események és esetek történtek, a sebesülteknek helyi kórházaiban, melyek közszájon forognak. Most örvendezve olvassuk, hogy dr. Lükö Bélát Dasek Bálint ezredorvos, kórházparancsnok előterjesztésére őfelsége főorvossá nevezte ki. Nagy Lajos alezredes, április 3 iki kelettel képes levelező-lapot küldött Oroszor­szágnak Éiagsk városából, melyben értesíti Szatmáron lakó családját, hogy egészséges. Hova fogják szállítani innen, még nem tudja. Vagy a Volga mellé, vagy Szibériába — gondolja, hogy viszik őket. Azonkívül Lator, Both László és Láday tiszttársairól is megemlékezik. Vele vannak. Tartózkodása helyén . . . még tél van. Lator tiszt felől éppen a napokban tudakozódtunk bizonyta­lanságukban levert családjánál s azt a fele­letet kaptuk, hogy semmi értesülésük nincs még Latorról. Elképzelhető az öröm, a mikor a Nagy alezredes levelező lapjáról értesültek. Adja Isten, hogy lassan lassan minden szat­mári hőstől megjöjjön a vigasztaló válasz. A képviselő ház szombaton (24 én) vették tárgyalás alá első sorban-a honvédelmi javaslatokat. Azután sorrendben a közigaz­gatási, p 'nzügyi és igazságügyit tárgyalja. Előléptetés. Kovács Pál erdőmórnök, járási erdőgondnokot a földmivelésügyi mi­niszter főerdőmérnökkó léptette elő. Kovács Pál néhány éve vezeti Szatmár székhellyel a járási erdőgondnokságot. Bár ő maga egészen hivatalának él, neje, leányai tevékeny részt vettek közreműködésükkel úgy a társadalmi, műkedvelői előadásokban, mint a jótékony­ságnak, szeretetnek munkájában is. A helybeli barakkórház működése. A barakkórház érdekes és tanulságos statisz­tikát állított össze működésének megvilágí­tására „Szamos“ laptársunk révén. A kimutatás szerint a barakk megnyi­tása 1915. január 25. óta április 17-ig : a ba­rakkban megfigyelt betegek száma: 17.724; ezek közül elhalt összesen 196. A 196 halá­lozási esetnél a halál oka volt: fertőző be­tegség . , 131 esetben, sebesülés 65 esetben. Tehát majdnem 18 ezer ember közül, akik mind betegen vagy sebesülten érkeztek a megfigyelőbe, összesen 196 ember halt meg. Hogy pedig a fertőző betegségeknél milyen szép eredményt ért el a barakk, azt bizo­nyítja, hogy fertőző betegséggel terhelten ér­kezett a megfigyelőbe 1522 beteg. Ezék kö­zül meghalt 131, felgyógyult tehát 1391. A fertőző betegségben elhunytak mind a harcz- térröl hozták magukkal a betegséget. A ba­rakkban nem fordult elő házi fertőzés A se­besültek halálozási statisztikájához hozzá kell még tennünk, hogy ott, ahol 65 katona halt meg sebesülés következtében, ott 16.402 sebesült ment keresztül, akik közül 1020 került eddig műtét alá. A műtéteket dr. Szőllős Zsigmond főorvos személyesen végzi, aki mint orvos működött a balkáni háború­ban is. Halálozás. Krassó Miksa fakereskodő, érdemes szatmári polgár rövid szenvedés után csütörtökön este elhunyt. Krassó Miksa munkás ember volt, müveit, tekintélyes alak­ja városunknak, a ki előzékenységével, úri modorával sokaknak becsülését megnyerte. Régi német nemes család ivadéka, de teljesen magyarra asszimilálódva nemzeti érzést hordo­zott lelkében. Több éven át képviselte a vá­ros egyik kerületét polgártársainak bizalmá­ból. Halálát felesége és két nagykorú gyer- j meke gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents