Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-13 / 3. szám
XXIV. évfolyam. Szatmár-Németi, 1915. január 13. 3. szám. 'JJ.O Felelős »zerke rfíT - ' BODNÁR GÁSPÁR, Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. ELŐFIZETÉSI ARÁK. Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. félévre — 5 , — „ | Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Kálmán kiadóhivatali főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. Sírok beszélgettek eddig is a mi temetőinkben. Ahányszor csak elvándoroltunk a halottak városába, a mieink sírjai beszélgettek egymással és velünk. Mert a sirok nem némák. Tudnak azok beszélni. A lemetőkben ... a mi temetőinkben most nemcsak a mieink sírjai domborulnak. Nemcsak a mi városunk lakói nyugszanak már ott . . . az uj, a friss sirhalmok alatt. A távolból, fájó sebeikkel ide érkezett vitézeink közül sokan alusszák ott álmaikat. A harczi zajok után csöndes, nesztelen békességben. Távol idegenből jöttek. Az édes, jó szülőföldtől. Akáczvirágos falukból, a hol csak nem régen pünkösdi rózsát, rozmaringot, tűztek a leányok a büszke kalap mellé. Vagy a zajos városokból, a honnan a harcztérre siettek . . s aztán? Sebektől vérezetten, ide szakadtak. Szőke Szamos partjára. Mi hozzánk. Azt gondolták, ott esnek el a harcz mezején . . Száguldó paripák és tüzes golyók közt. Dehogy hihették, hogy itt pihennek majd . . a mi temetőink ölén. Az én utczámban koporsó raktáros lakik. Sokszor láttam, látom, hogy szekér áll a ház elé. És vereskeresztes katonák koporsókat emelnek reája. Memento 1 Kit fektetnek bele? Kit visznek a temetőbe? Nem kérdezem. Csak egy rezgő könny feleli: Ez is, az is hős volt. Temetőinkbe megyen. Temetőinkben hát ezek a sirok is beszélgetnek majd egymással. Velünk is? Csendesen, bókességesen szendergő hősöknek szelleme száll majd lágy szellőként. Sóhajtani, vagy kiderült verőfény közt fényleni. Tudjuk e, hol merre vannak ezek a sirok ott a temetőkben? Megállitanak-e minket egy-egy perezre, mikor ők beszélgetnek. Szatmári leányok, visztek-e virágot, koszorút? Szatmári hívek, imádkoztok-e majd egy-egy „Miatyánk“-ot ? A virág emlékezet. Az imádság hit. Feltámadás, örök élet. Jutalom. Hősök igaz jutalma. Szatmár városa! Meg fogod-e jelölni ezeket a sírokat hálás emlékezettel? Ládd-e, ott a hareztereken, északon, délen, keleten és nyugaton — oh talán az egész földön . . — golyózápor közt faragták, faragják, törik a fa ágait a bajtársak, hogy keresztet tűzzenek a hősök sírjaira. Ne legyenek jeltelenek 1 — Vándor, ha erre visz utad, állj meg 1 Ezek a sirok nem némák. Beszélgetnek. Van a mezőnek is virága. Vérünk plántálta. Van neked büszke könnyed, dicsőségünk fakasztja. Van neked hited . . mint nekünk volt . . adj egy „Miatyánk“-ot. . . . Sirok beszélnek majd igy, sirok beszélnek már most is igy, minálunk. Vándorok mennek-jártak ki a temetőbe, a hol uj sirok, egész hantsorok domborodnak. És beszélgetnek egymással, s mi velüuk : — Itt közietek nem leszünk idegenben, Sose leszünk idegenben. így beszélnek majd a sirok 1 Egy franczia internált a magyar parasztról. Magyarlakta kis falunkba egy csapat franczia hadifoglyot internáltak. Ä határnál fogták el őket, amint hazasiettek hadkötelezettségüknek eleget tenni. Volt közöttük több müveit intelligens ember. Valamennyi álmélkodott azon, hogy a nép nem bántja, sőt előzékeny s azon igyekszik, hogy könnyítsen sorsán. Egyikük őszintén megvallotta, hogy a franczia paraszt részéről ellenséges ország fia sehol ilyen bánásmódban nem részesülne. A franczia paraszt sokkal tanultabb, mint a magyar, de a magyar sokkal jobb nevelésű. — Erre nézve a bécsi kórházakban most szállóigévé vált, hogy a magyar paraszt is ur. A magyar sebesült a legtürelmesebb, a legszerényebb, a legilledelmesebb és a legrendesebb. Ezt már mindenfelé tudják, hol hős katonáink feküszaek. — A franczia internáltnak volt még egy megjegyzése, ami nagyon gondolkodóba ejtett. — A magyar parasztnak van egy nagy veszedelme: s az a-pálinka. Ebben a kis faluban van három-négy korcsma, melyben ivásra csábítják a népet s hitelbe adják az italt. Ahány kocsi áthalad a falun, megáll a korcsma előtt, mely mellett el kell hajtania s a kocsis mindig megiszik két deczi pálinkát. Ha ezt tovább igy . folytatják s nem vetnek ennek gátat, ez a pálinka el fogja pusztítani a magyar paraszt egészségét és vele azokat a lelki tulajdonokat, melyekben most kitűnik. Aki ismeri és szereti népünket, teljes mértékben igazat ad a francziáknak s érzi, hogy ezen segíteni kell annak idején. „A“ A háború. A háború mérlege. Tisza István hatalmas beszédének méltatásával kapcsolatosan a német politikai világnak egyik előkelő alakja igy állapítja meg a háború mérlegét: — Nem nekünk volt arra szükség, hogy kijelentessék: hü szövetségesünkkel, a magyar és osztrák hadviselő féllel mi benső és testvéries harmóniában vagyunk. Az ellenfél, rágalmaira kapott hatalmas feleletet. — A mi ellenfeleink hasonló egyetértéssel nem dicsekedhetnek, hiszen Anglia nem kívánhatja az orosz hatalom tultengését, Oroszországnak nem lehet kedves az angol világuralom újabb megerősítése és Franczia- ország nem tekintheti jobb jövendője zálogának az Oroszországtól való függőséget. Ha az ántánt győzne is, alig élvezhetné diadala gyümölcseit, tagjai kénytelenek volnának egymás ellen fordítani a fegyvert. Hasztalan minden beszéd, oly erős, a népek jobbik érzésében gyökerező szövetség, mint Bismarck és Andrássy alkotása, még nem volt a világon. Mi meggyőzhetetlenek vagyunk, még a háború változó eshetőségei közepette is nyugalommal hirdethetjük ezt az igazságot. És annál nagyobb nyugalommal tekinthetünk a jövendőbe, mert a mi Istenbe, meg igazságunkba vetett hitünkkel és eddig való nagy sikereinkkel csak az ántánt csalódásai állanak szemben. Itt a mérleg! Várták, hogy egyes népek, nemzetek kebelében politikai felforgatások és nemzetiségi felfordulások lesznek. Csalódtak. Ezt már ők is beismerik. A kettős monarchiában az atyuska hivó szózata kudarezot vallott. A magyarság soha egységesebb nem volt. Trieszt ködképében bíztak, hogy az olasz szövetségesünket felbillentik. Hol a ködkép? Eloszlott. Az olasz szövetséges rendületlenül semleges. A Balkánon Ígéretek és fenyegetések nem használtak. Kosarat kapott. Bukarest, Szófia és még Görögország is megtagadták az aktiv beleavatkozást. Portugália habozik ? Nos várjunk. És a japánok körül való utazás nem szégyene-a Európának ? Törökország diadalmasan halad előre és sikeresen szervez az angol uralom ellen. Amerika semleges államok élére lép és óvást tesz Anglia kalózkodása ellen. Az óvásból egy kis furcsa bonyodalom is lehet. Nálunk tehát a nagy közönség tisztán és világosan látja a helyzetet. Hol van Németország lehengerlése ? Berlin, Bécs és a többi? Mi hűek maradunk a testvéri törekvésekben, az igazságban, a melynek zászlója alatt küzdünk és ha Isten is úgy akarja : győzni is fogunk. Az oroszok visszaverése. Az oroszok visszaverése Ungban napról-napra bizonyosabb lesz. A bukovinai határról újabb hir nem érkezett. Déllengyelországban és Oalicziában az orosz offenzivát megállították. A Kaukázusba vittek több orosz hadtestet. Orosz- Lengyelországban a Nida alsó folyásánál makacs harezok voltak. Az oroszok támadtak, megkisérlették a folyó völgyén átkelni, de visszavertük őket. Veszteségük nagy. A többi arczvonalakon változás nem történt. (Hőfer jelentése.) Varsó feló. Varsó bevételéről már beszélni lehet, Írják külföldön is. Óriás ágyúink nagy eredménnyel működnek. Mi lesz 1915-ben? A képviselőházi csaták idejéből jutott kezünkbe egy újság lap, mely felvetette ezt a kérdést (1910-ben), annak kapcsán, a mi egy társaskörben beszélgetés, vitatkozás közben történt. Ott, egy neves politikus igy felelt erre a kérdésre, hogy mi lesz majd 1915-ben. — Most még tisztázódni fog a helyzet (jegyezte meg a politikus) de mi lesz 1915-ben. — Miért ? — És miért éppen 1915-ben ? — Mert akkor csudás változások fognak történni. — De hogyan ? — kérdezték kórusban. — Hát ugy-igy. A ki 48-ban született 67-es lesz. És igy a 48-asokból 67-esek lesznek. A ki pedig 67-ben született az 48-as lesz. (Nos ?)
