Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-13 / 3. szám
2 „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1915. január 13. Istőczi Győző meghalt ; 74 éves korában. A múlt századnak nyolezvanas éveiben a legemlegetettebb név volt hazánkban. Még külföldön is. 0 volt a rövid ideig élő magyar antiszemita párt megalakitója a politikában. O maga nem született agitátornak. Hívei hatásának is az volt a többi közt egyik titka, hogy éppen a zsidók foglalkoztak velük legtöbbet és vették fel a küzdelmet Istóczy ellen egyenlőtlen fegyverekkel. Aztán idő jött és ment, Istóczy csendes ember lett, félre vonult, irodalommal foglalkozott és szegény maradt. A kit milliók ismerték csaknem elfeledték. Halálát hosszú hallgatás szinte temető csend előzte meg Magányában talán sokszor eszébe jutott, hogy Mikszáth Kálmán ügyesebben formulázta az „örök problémáikat eképen. Antiszemita az, ki a zsidót nem eléggé szereti. És szemita, a ki túlságosan kedveli és pártolja. Egy bizonyos, hogy Istóczy nem volt önző, egykori népszerűségét nem használta ki anyagi előnyökre. Erős keresztény gondolkozásu és jellemes férfiú volt, aki bár elfeledten, de becsülettel száll sírjába. Az ö. v. f. n. Az oroszok 1849.-ben Magyarországban. Többször gondoltam arra, vájjon egyes városoknak, községeknek levéltárába bele néznek-e, hogy a megfakult papirosról mondjanak, írjanak a mai nemzedéknek arról: mikép viselték magukat az oroszok mikor 65 év előtt szintén viziteltek nálunk. Az én jó anyám, legyen áldott emléke, abban az időben serdülő leányka volt. Sokszor megemlékezett a muszka — látogatásról. Természetesen csak egyes epizódjairól. A mik most már az én lelkemben is csak homályosan zsonganak. Beszélte, hogy miként falták az oroszok a hámozatlan, nyers ugorkát. Elmondotta, hogy a szőlőknek neki dűltek a muszkák; le se vágták, szakították a gerezdet. Hasra feküdve a szájukat vitték a tőkéhez és úgy majszolták a szőlőfürtöket. Nem is a szemeket. Emlékezett a podheringi csatáról. Egy nagy, hires generálisnak elestéről és temetéséről. Énnek a generálisnak csontjait nem is olyan régen szállították -- Orosz országba. Az akkori időkre visszaemlékező egy- egy öreg embertől is kérdezősködtem mostanában — a hatvanöt esztendővel ezelőtt való muszka invázióról. Bizony ezek az elbeszélések vagy nagyon általánosak, vagy nagyon is szubjektivek, egyéniek. Legnagyobb örömömre — most már egyes vidéki újságokban kezdik a visszaemlékezés szálait szövögetni. (Nem akadt-e a mi városházánkon kiváncsi vagy éppen kutató lélek, a ki megkereste volna, vagy talán meg is találta a városi tanács akkori jegyzőkönyveit ? Talán azokban a csomagokban sok érdekes dolgokra lehetne találni.) A hagyományban is sok érdekes, humoros és fájdalmas emlékezet él. A mi adatokat megszereztem, azok arról tesznek tanúságot, hogy a 65 óv előtti muszkák jobban viselték magukat emberekkel, községekkel és városokkal szemben, mint a mostaniak. Persze — ezt csak úgy általánosan lehet mondani. Még kedélyeskedtek, játszottak is a falusi néppel. A Nyitramegyei Közlönyben olvasok egy kis epizódot, mely naiv és egyszerű ugyan, de a maga kicsiségében is jellemző. Megkísérlem visszaadni rövidesen. — A vármegye székvárosának közelében, Köröskény határában egész nyugodtan krumplit kapált egy földmives asszony. Már egy jó zsákra valót szedett ki, mikor mellette terem néhány orosz katona és burgonyát kér. Áz asszony rázta a fejét és nem volt benne hajlandóság, hogy a burgonyát odaadja — muszka katonáknak. A muszkák most pénzt ajánlanak az asszonynak. Ám az asszony még igy sem akar üz- jetet csinálni. A katonák most minden teketória nélkül felkapják a zsákot. És cserébe odaadják az assszonynak az igavonó csacsit, amelyet — úgy látszik harácsolás közben magukkal hoztak. Az asszonynak tetszett a csere. Szinte boldognak érezte magát a csacsi birtokában. És — annak rendje, módja szerint indult hazafelé a csacsival. A most már tulajdon jószágával. Jó messzire haladt már a csacsival, az oroszok is — látszólag — a maguk útjukra, indultak. Hanem, mi történik? Az egyik muszka katona belefuj a sípjába. A csacsi rögtön hegyezi a füleit. Majd megfordul, földre rúgja az asszonyt ... és e hálátlan jószág rohan a muszka katonák felé, a gazdájához. Hogy aztán az asszony kereste-e tovább a csacsiját: arról hallgat a krónika. M—r. Kiáltó bajaink közt egy igen szúró és érezhető csapásunk kiáltott nagyot a tegnapelőtti, január hó 11-iki városi törvényhatósági ülésen. Hónapok óta nincs állatvásárunk. E nehéz és szorongatott időben, mikor felülről hangzik a ta nács, hogy sertés húst együnk, abban az időben, mikor a sertésbeszerzés ideje már a nyakunkra nőtt, mikor a mészárosok és hentesek is már-már kénytelenek lesznek a boltot bezárni: nincs sertés-üzlet vásár, nem lehet zsírhoz, más húshoz jutni, és azt talán még nehezebb időre raktározni. Kivételes állapot — úgy e ? Kivételes helyzetet teremt. Segítsen magán, a közön az ember, a község, a hatóság, a kormányzat okosan. Rázza le a sok § sok nyűgét, lépjen ki a sok § spanyol csizmájából és segítsen magán, hogy az Isten is megsegítse. Ez a hang, ez a szorongattatás kiáltott fel a törvényhatósági bizottsági gyűlésen csaknem elementáris erővel. És ezzel szemben a törvényhatósági állatorvos maradt a sok § faköpenyegében, tiltakozó álláspontot foglalt el azon véleményekkel szemben, melyek sürgős orvoslást követelnek a tarthatlan állapottal szemben. Hogy t. i. írjanak Tel a földmivelésügyi miniszterhez, szabadítson fel minket a zárlat alól és engedje meg, hogy a bejelentett hét községet (melyekben még a megyénkben járvány van) kizárjuk a mi vásárainkból, a járványmentes községeknek pedig megnyithassuk sorompóinkat. Rengeteg kárunk volt már eddig is. A vásárvámban a városnak, sok másban a közönségnek, az üzleteknek egy oly városban, a hol katonakórházak sokasága van és menekültek nagy száma. Úgy látszik a polgármester ur közvetítő indítványa a kiáltó szavakat elodázta, hogy a beérkezett újabb jelentés után ő intézkedni fog. Nem tudunk megnyugodni. Ha szükséges, ha még ez is kell . . nemcsak felirattal, de küldöttséggel kell feltárni a minisztérium előtt a mi kiáltó bajunkat és haladéktalanul segíteni . . a már már elviselhetlen állapoton. Czivis. Mozitündér tartalmáról csak annyi a mondanivalónk, hogy nincs irodalmi értéke. A rendezés, zene, díszletek, színészeink igyekezete s különösen a komikum tették élvezhetővé, melynél Nyáray és Dósy a legjobbat nyújtották. Horváth Miczi első férfi szerepében elegáns, finom és diszkrét volt,. Lukács Sári és Balázs Rózsi kevésbbé tartották be a művészi szabályokat. Désy Jenő hadbavonu- lása előtt Sybillben búcsúzik el a szatmári közönségtől mely őszintén fogja sajnálni kiváló és törekvő komikust. Dicsőséggel térjen vissza mielőbb körünkbe. Legközelebb fog bemutatkozni Varga Béla, az újonnan szerződtetett komikus. Műsor: Január 13-án szerdán: A mozitündér. HÍREK Szatmári Hírlap („Heti Szemle") czimmel jut olvasóink kezébe a mi lapunk XXIV. évfolyamának III. száma. És folytatólag heten ’cint kétszer, még pedig szerdán reg /el és vasárnap reggel jelenik meg. Már kifejtettük a múlt számunkban az okokat, melyek ezt a változást, — reméljük fejlődést — szükségessé tették. És azt is kijelentettük, hogy elvünk, irányúnk e változással nem fordult, csak erősödött, izmosodott a gyakorlati kivitelben.» A hetenlcint kétszer megjelenő uj folyam előfizetési dija agy szólván csak a bélyeg árát illetőleg emelkedett. Egész évre 10 — K Fél évre 5 — K Negyed évre 2 50 K Tanítók és iparosoknak az egész évre egyszerre beküldött 8 korona. A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Az „Alkotmány“ húsz éves. Tiszteletre méltó mesgye a két évtizedes élet is egy nagy napilap életében, melynek története nem csak a lapé, hanem a megmozdult, a megujhodott kath. tevékenységnek és resta- urácziónak munkája, harcza, védelme és élet- képessége a jövendőre. Üdvözöljük a húsz éves Alkotmányt ez értékes határmesgyén. Szives örömmel csatlakozunk az üdvözlőkhöz, kik között az „Élet“ czimü képes heti lapunk jár elől, hozván Molnár Jánosnak az „Alkotmány“ kiadójának és Túri Bélának a szerkesztőnek sikerült arczképét. Egyházmegyei hir. Püspök ur Öméltósága Szabó Gyula ádozópapot remetevasgyári ideigl. lelkésznek nevezte ki, Podaril Józsefet pedig Remetevasgyárból Szerednyére küldte segédleikésznek. Adomány. Püspök ur Öméltósága az idén sem feledkezett meg a kath. Legény- egyletről és 30 koronát adományozott a ka- csonyi ünnepek alkalmából. Vizsgálatok a püspöki hittani intézetben. A püspöki hittani intézetben jan. 16-án szombaton befejeződnek a félévi előadások. Jan. 25 én vizsgálat az egyházjogból jan. 26-án az alapvető hittanból. Febr. 1 én a lelkipásztorkodástanból, febr. 3-án az ószövetségi biblikumból. Febr. 8-án a neveléstanból, febr. 9 ón a bölcseletből. Febr. 11-én csütörtökön . megkezdődnek a második félévi előadások. Adomány. Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apátkanonok 500 koronát adományozott a nagy károlyi kath. Legényegylet czól- jaira. A középiskolai tanárok a háborúban. Az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny legújabb számában az intézetektől eddig beérkezett adatok alapján kimutatást tett közé a középiskolai tanároknak a háborúban való szerepéről. E kimutatás szrrint deczember 18-ig 121 intézet és 1 tankerületi főigazgatóság 564 hadbavonult és 6 internált középiskolai tanárról ad hirt. Közülök a hareztéren küzd 224: belső területen küzd 197 tanár, nem ad fölvilágositást az intézetekből érkezett kimutatás 43 tanár hollétéről. A csatatéren küzdők közül elesett 23 megsebesült 37 hadifogságba esett jórészt súlyos sebesüléssel 18 eltűnt 6 középiskolai tanára ezek nagyobb részben, halottak kisebb részben a hadifoglyok számát növelik majd. Kitüntetésben részesült 8 1 hadi érem 3 ezüst vité ségi érem; azonkívül nagyszámú hadseregparancsnoki elismerés. Megjegyzi a Közlöny, hogy ezek az adatok nem teljesek, mert sok intézettől még nem érkezett be a jelentés.
