Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-14 / 29. szám
XXIV. évfolyam. 29. szám Szatmár-Németi, 1915. április 14. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. A névtelen levelek kapcsán megindított vizsgálatokban, kutatásokban nem lehet valami nagy örömünk. Még vigasztalásunk sem. A kiegyenlített igazságérzetnek sem adhatunk megnyugtató elégtételt. A kik a névtelen leveleknek lélektani alapjait és éppen nem valami tiszta forrásukat ismerik, azok tudják, levonják a következtetéseket. Az a tenger névtelen levél, melyek mostanában a minisztériumokba, az ügyészségekhez, a katonai előadókhoz, hatóságokhoz érkeznek; csak azt bizonyítják, hogy társadalmunkban nemcsak azok a pióczák, a kikről a névtelen levelek szólanak. Hanem bizonyosra vehetjük, hogy azok közt is — legkisebb számítással — minden második, pió- cza ; a kik a névtelenség köpenye- gébe bújva, feljelentésekkel zaklatják a hatóságokat. Fehér holló számba megy ugyanis az a névtelen levélíró, aki arra szánja magát, hogy közérdekből, felháborodott lelkének igazság érzetéből nyúl a tisztogatáshoz ilyen eszközzel." Különösen pedig magyar embernek nem természete sem a de- látorság, sem a kémkedés, de a névtelen levélírás sem. A magyar ember kitör. Lelke háborog a megdöbbentő, elszomorító jelenségek látásán, de nagy lelki e inóczio kell ahhoz, hogy a névtelen feljelentéshez nyúljon. S ha hozzányúl, annak nagy, hatalmas közérdekű lépésnek kell lennie. A névtelen levelekkel és felje1 lentésekkel csaknem minden esetben, legalább is 99o/o-ban azok élnek, kísérleteznek, a kiket a mellőzés, a hasonló utakról való letaszítás, a ki nem elégités bosszúvágya vezet. Az irigység, a guttaütésig menő bosszúság, hogy ők nem tehetik azt, a mit tesznek azok, kiket feljelentenek. Tehát meg lehet állapítani, hogy ezek a névtelen levélírók elméletben, sőt talán gyakorlatban is benne vannak abban a lében, salakban, zavarosban, a miben szerintük a feljelentettek leledzenek. ügy látszik, hogy a hatóságok is tisztában vannak a névtelen leveleknek forrásaival és mozgató motívumaival. Felelős vzerkesztö : bodistAh Gáspár. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Egy főügyész, katonai előadó már nyilatkozatot is tett közé, hogy temérdek a névtelen levélírás és azokban egyesek feljelentése; hogy kénytelen kinyilvánítani, melyszerint névtelen feljelentésekre eljárást indítani nem fog. Akinek aggálya, vagy panasza van ... az ne nyúljon a jellembeli fogyatékosságra valló eszközhöz . . Hanem jelentkezzék és adja elő panaszát . . Ha egy kis túlzás is van abban a tételben, hogy a névtelen levél íráshoz, főleg a czélzott sikerhez két feltétel szükséges: az első, egy gazember, aki a levelet megírja a másik : egy hülye ember, aki névtelen levél tartalmát azonnal készpénznek veszi s a legöregebb ágyút mindjárt elsüli mégis, lám gyakorlatilag beválik. Mert a gazemberek ime nem boldogulnak a névtelen levélírásokkal és feljelentésekkel, ha a czimzett nem hülye, sőt esze helyén van; tapasztalata is bőséges, hogy a névtelen levélíró természetrajzát azonnal felismerje, zavaros forrását észre vegye és czélzatát megérezze. A névtelen levél tartalmát észbe veszem ; figyelő álláspontot foglalok el; de döntésre, elhatározásra sem alkalmasnak, sem súlyosnak nem érdemesítem. Kígyó lakik ugyanis legtöbb, legeslegtöbb névtelen levélben. A mely kígyó már közeledett áldozatához, talán csendes társa volt; talán körül is nyalábolta, vagy meg is szúrta. De még meg nem ölhette. Vérét nem vehette, hogy ő maga jóllakjék. Mostkeresztül akar csúszni tetemén. Tehát kegyelemdöféshez folyamodik. A névtelen levélhez. A kigyó pedig meghúzza magát egy közeli bokorban. És onnan lesi csöndes sziszegéssel, mikor ütik le kiszemelt áldozatát? . . . Lehet-e ilyen tisztogatásban örömünk? Kiegyenlitheti-e a becsületes embereknek igazságérzetét az az ilven eljárás? A ' A városi gazdasági szakbizottság üléséből olvassuk, (Eczikk múlt számunkból hely szűke miatt maradt ki. Szerk.) hogy a.cson- kási birtok hasznosítása ügyében tárgyalt. És javasolta, hogy a város a gazdálkodást a munkáshiányra való tekintettel ezidén a legszűkebb keretekben és a legegyszerűbb módon házi kezelésben végeztesse. Ha a birtokot jövőre sem lehetne bérlet utján hasznosítani, akkor a A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Bakkay Külináu kiadóhivatali főnök czimóre Szatmár-Németi Szeminárium küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 Aller. —■ Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap. sikeresebb gazdálkodáshoz szükséges nagyobb befektetéseket jövőre eszközölné a város. A folyó évi nyári legeltetési dij t kát a bizottság megállapította és külön hirdetmény utján fogja a város közönségével közölni. Megvalljuk, hogy olvasván ez értesítést a 3 tagból álló szakbizottság tárgyalásáról... egy kissé aggódva mélyed- tünk gondolatainkba, a mely gondolatok a a közeli jövő felé szállanak. Hétről-hétre olvasunk egy csomó vidéki lapot. Olvasunk egyes városoknak, gazdasági szakbizottsági üléseiről is. És szinte szent irigységgel tapasztaljuk, hogy ezen üléseken mily élénk viták, tárgyalások folynak arról, miképpen kelljen a városnak bővebb főzelékfélékről gondoskodni, a város földjeit e czéra megmunkálni és áldásoknak forrásává tenni. Hogy legyenek a köz használatára való konyha-kertjeik; hogy tekintettel a beálló súlyos időre, a város a szokottnál nagyobb mennyiségű kerti veteményeket produkálhasson. Minden kis darab földet ki kell használni, kiáltottak fel egy bizottsági ülésen. Erre irtuk mi . is a múlt héten: „reméljük, hogy Szatmár városa is követni fogja a példát.“ Kérjük szeretettel az illetékeseket, ne késsenek. Volt e ezen súlyos ügyről szó a szak- bizottságban? Tárgyalták-e ezt az eszmét? Hogy munkás hiány van ? A korcsmákban nincs hiány; telve vannak. A munkások nem hajlandók dolgozni ? Van munkaerő, igenis. Hát tessék fellépni erélyesen a városi hatóságnak és kényszeríteni a munkátlanokat, hogy dolgozzanak. Tessék csak olvasni: mi történik a német városokban. És hogy-hogyan gondolkoznak itt nálunk a német katonák, a német századok vezetői. . . X magyar községben vettek állandó szállást a német katonák, egy birtokosunk kastélyában. A birtokot meglehetősen letaposták a lovak. Mikor a tulajdonos látogatóba ment a maga birtokára, szinte azon elhatározással volt távozóban, hogy az idén megmunkálás nélkül hagyja a birtokát. A század parancsnoka azonban neki esik: — Meg kell dolgozni ezt a birtokot ... — Az lehetetlen! — Miért? Muszáj 1 — Hát hogy gondolja az ur? A lovaimat elvitték. Itt birtokomon az istállók lovak ispotálya. Lovat sem vehetek és nem hozhatok ide, mert ragályt kaphat. Hát mit lehet tenni ? — Muszályl — Hát uram, ha csak Vilmos császár meg nem munkáltatja: de ón nem tehetem. — Szó 1 No hát mégis muszály 1 Hát Vilmos^ császár fogja megmunkálni. És másnapra megkezdődött a birtoknak szántása. Hatalmas trén-lovakat rendelt ki a parancsnok és ekébe fogatta. Mert muszáj! Mert minőként lehet, csak akarni kell. És nem késni\ Ez a Vilmos császár és német népének az életelve, a gazdászata, a belső győzelme is az leszen. Mennyit lehetne tenni itt nálunk is ily elvek és gyakorlati rendszer mellett. Mennyi munkaerő van, él itt nálunk tehetetlenül és henyélve. Mert nálunk nem ismerik, mit tesz az; — Muszáj I — Csak akarni kell, mindent lehet.
