Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-14 / 29. szám
2 Városi közgyűlés. A hétfőn megtartott városi közgyűlésen szép számmal jelentek meg a városatyák. Hja 1 Választás ígérkezett, meg szenzácziós indítvány — a háborús időknek itthon való kavarodásából. A főispán nem lévén itthon, dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester elnökölt. A polgármesteri jelentésnek középpontját az élelmezési intézkedések és gondok tették. Igen helyesen, apró részletekig beszámol a jelentés arról, a mi történt és a minek még történnie kell. Megnyugvással hallottuk, hogy polgármesterünk bizik abban, melyszerint a nehéz időkből az élelmezést illetőleg szerencsésen kieviczkélhetünk. Kár, hogy a polgármesteri jelentést alig lehet megérteni. Talán lehetne, legalább a hirlapirók asztalára egy két litografált másolatot tenni. A jelentés csak éppen megemlékezik a főkapitánynak felfüggesztéséről. Duszik Lajos v. képviselő a jelentés kapcsán felemlíti, hogy a polgármesternek még kellett volna emlékeznie Nagy Józsefnek, adóhivatali pénztárosnak 25 évi jubileumáról. Ez buzditólag hat a köztisztviselőkre. A polgármester nagy gondjaira hivatkozik és arra, hogy mikor a nemzet létkérdéséről van szó, jubileumokkal nem foglalkozhatik. Különben szívesen honorálja úgy a jubilánst, mint a felszólaló megemlékezését. Duszik Lajos folytatja észrevételeit a jelentéssel összefüggésben. Szól az élelme- zőknek és szállítóknak megadóztatásáról. Továbbá az élelmezés körül való visszaélésekről. Kérdi, mit tett a városi hatóság ezeknek a visszaéléseknek megszüntetésére? Polgármester felvilágosítja Duszik v. képviselőt, hogy az élelmezőknek és szállítóknak megadóztatásáról az adóhivatalnak közege fog gondoskodni Ilyen felvilágosítással szolgál Veréczy Antal v. képviselő is. A mi az élelmezés körül felhozott panaszt illeti, a polgármester úgy nyilatkozik, hogy városi hatóság nem avatkozhatik — a katonai kórházak ügyébe. De különben is tessék konkrét panasszal előállani, Az ilyen általános vádak nem is tárgyalhatok. Duszik Lajos indítványt adott be, melyben azt kívánja, hogy a városi tisztikart tiltsák el a mellékfoglalkozásoktól és jövedelmektől. Aztán . . feliratot kiván terjeszteni a képviselőházhoz, hogy törvényt alkossanak, mely kimondaná, hogy olyan egyén, a ki az országban hadseregszállitással foglalkozik . . köztisztviselő ne lehessen. Vajay polgármester válaszol. Azt mondja, hogy éppen most, mikor a köztisztviselők emberfeletti munkát végeznek, nem érdemlik meg, hogy ilyen indítvánnyal honorálják. Felvilágosítja az indítványozót a tisztviselőknek mellékfoglalkozásáról, melynek Szalmái- kulturális élete már a múltban is sokat köszönhet. A tárgyhoz hozzászólottak: Duszik Lajos, dr. Tanódí Endre, Keresztszeghy Lajos .. Duszik e közben indítványának első részét visszavonja. A tárgyalás vége az lett, hogy a közgyűlés az indítványt elutasította, illetőleg egyidőre letette a napi rendről. A szatmárhegyi rendőrkapitány választása ez alkalommal elmaradt. Farkas Antalt a közgyűlés egyhangúlag a bíráló választmányba választotta. Nagy vitát keltett az Orsz. Bizottság által nyert kenyérmagvak megőrlésére vonatkozó szerződés. A vitában igen sokan vettek részt. Az eredménye a vitának az lett, hogy az ügyet jobb előkészítés czéljából a tanácshoz utalták. A közgyűlés hozzájárult ahhoz a javaslathoz, hogy tekintve a tekintendőket a villamos áramok diját ez esztendőnek végéig 6 fillérről 8 fillérre emeljék fel. Ha csakugyan úgy van, hogy az anyagok drágasága veszélyezteti az üzem egyensúlyát, ám legyen. Nem szükséges azonban olyan naiv indokokat felhozni, hogy ezt a drágítást azért is teszi az üzem, hogy a közönséget takarékosságra szoktassa. Üzemek nem szoktatják a közön séget takarékosságra. Hiszen önmaguk ellen nem szoktathatnak. Más apróbb ügyeknek elintésése után a közgyűlést befejezték. A teremben pokoli meleg volt. Valóságos merénylet az egészség ellen. r SZATMÁRI HÍRLAP* Az önkéntesek tiszti kiképzése. A kiképzés ideje. — Az uj gomb. Minap jelent meg a hadügyminiszternek a magyar honvédelmi miniszterrel egyetértve kiadott rendelete az egyéves önkéntesek, a hadi önkéntesek és az egyéves önkén- tesi jelvénnyel ellátott népfölkelők kiképzése dolgában. Eszerint a jövőben a gyalogságnál és vadászcsapatoknál az első katonai kiképzés hat hétig tart. Ezután hatheti tiszti iskola következik, lehetőleg gyakorlati oktatással. Akiket itt alkalmasoknak találtak, azokat négy hétre a póttesteknél kiképzőkként alkalmazzák. A lovasságnál, a tüzérségnél és a technikai csapatoknál az első kiképzés 8 hétig tart, a tiszti iskola szintén 8 hetet vesz igénybe. A vonatcsapatoknál és az egészség- ügyi csapatoknál a gyalogságra kimondott szabályok akalmazatidók. Áz első kiképzés után az önkénteseket czimzetes, vagy valóságos őrsvezetőkké lehet előléptetni. A kitünően alkalmas rangfokozattal tizedesek is lehetnek. A tiszti iskolából a legjobb esetben szakaszvezetői rangfokozattal kerülnek ki az önkéntesek, akiket a vizsga letétele után a vizsgáló-bizottság a póttestek parancsnokságának őrmesteri kinevezésre ajánl. Az önkéntesek közt nincs különbség, ha a kívánt tudományos előképzettségük meg van. A hadügyminiszteri rendelet mindössze azt kívánja, hogy az egyéves önkéntesek (a hadiönkóntesek és a népfölkelő önkéntesek is) szemben az egyéves önkéntes* aspiránsokkal zubbonyuk hajtókáján és a köpenyük gallérján érczgombot viseljenek. Azokat az önkénteseket, akik az elméleti kiképzésre nem reflektálnak, vagy tartalékos tisztekké való kinevezésre nem alkalmasak, az első kiképzés után nyomban a harczvonalra kell küldeni. Itt azután vitéz magatartással elérhetik a hadapródi rangfokozatot. Azokat az önkénteseket, akiket felülvizsgálaton testi gyöngeségük miatt csak könnyebb szolgálatra, találtak alkalmasoknak, valamint az őrszolgálatra kijelölteket, nem kell altisztekké sem kiképezni. Ezek az ön- kéntesi gombot sem viselhetik. Tilos a gabonatermés eladása és megvétele. Tudvalevőleg sok kárt szenvednek a mezei gazdák az által, hogy különösen a községekben a spekulánsok és uzsorások már jóelőre összevásárolják, igazabban potom áron összeharácsolják a várható gabona termést. A minisztérium most rendelettel vágja útját ennek az uzsoráskodásnak, mikor eltiltja a termény eladását és vételét. Az esetleg már megkötött adásvétel pedig semmis. Az erre vonatkozó miniszteri rendelet szerint tilos és semmis az olyan szerződés, amely a magyar szent korona országaiban az 1915. évben betakarítandó következő mezőgazdasági terményeknek, úgymint búzának, rozsnak, kétszeresnek, árpának, zabnak, tengerinek, hüvelyeseknek, repczének, olajmagvaknak és burgonyának átalányban történő, vagy az ily termés reményének meghatározott áron való adás-vételre vonatkozik. Ez a tilalom a fenn- tebb fel nem sorolt mezőgazdasági és a kertészeti terményeknek, különösen a bornak és a gyümölcsnek adás-vételére nem terjed ki. További intézkedésig tilos az §. 1. bekezdésében felsorolt, a magyar szent korona országaiban az 1915 évben betakarítandó mezőgazdasági terményeknek az 1. §. alá nem eső módon történő előre eladása és vétele is. Az ennek elenére létrejött ügyletek semmisek. Ezek a rendelkezések kiterjednek a búza a rozs, a kétszeres, az árpa, a zab, és a tengeri összes őrleményeire is. Aki ezen rendelkezéseket megszegi, ily tiltott ügyletet közvetít, vagy megkötésében közreműködik, kihágást követ el és ameny- nyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az 1912 : LXIII. t. c. 15. §-ának második bekezdésében megjelölt közigazgatási hatóság által az 1914 : L. t.-c. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és 600 k.-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Szatmár-Németi 1915 április 14. Mikor a katona könnyezik... Déli harcztór, 1915. IV. 5. Szatmár városának altruistái, kiknek féltő gondolata mindig ott lebeg derék fiaik, küzdő katonáik körül, a szent húsvéti ünnepek alkalmából kedvesen lepték meg a szatmári népfelkelő zászlóalj katonáit. Husvét szombatján 8 nagy láda érkezett meg a harcztérre. Szatmárról jött. Tele a szeretet adományával. Volt ott minden, a minek a harcztéren örül a katona. Kalács, étel, ital, dohány, dohányzó eszköz, stb . . . Oh, ha láttátok volna ti nemes lelkű adakozók, hogy adományotok láttára mennyi könny pergett le katonáitok szemeiből! Én csak a Flontás Döme népf. főhadnagy századánál láthattam, de ezt sohasem fogom elfelejteni . . . Derék jó hős magyar baka, te a világ legjobb katonája! Midőn napokig tartó rettenetesen fárasztó menetelés után az ellenséggel szemtől-szembe nyugodtan állottad és elálltad a tüzet, midőn tüzelés közben szidtad a ráczot, ha egy baj társadat eltalálta, de serczintve kigunyoltad, ha el nem találta, midőn a legnehezebb órákban, csak a magyart jellemző humoroddal szembenevetted a halált s ezzel jobb hangulatot öntöttél körülötted levő társaidba s belém is: bámultalak és megszerettelek ; de midőn a tábori mise végén a szeretet-adományok megszentelése után imádságod: a hymnusz éneklése közben könnyeztél, szerettem volna mindannyiatokat keblemre ölelni . . . íme. az ellenséget kíméletlenül öldöklő katona a szeretet megnyilvánulása láttán és nemzeti imája közben . . . könnyezik . . . Nem, nem . . . Nincs szavam érzéseim leírására s gyenge az erőm a magyar katona méltatására. Talán majd, ha elfogulatlanabb leszek . . . talán ha ezek az epochalis napok álomként törnek elő reminiscentiáimban . . . Lehet, hogy csak ennél a századnál van ez igy, a hol a magyarság van többségben. Vagy lehet, hogy a századparancsnok az oka ennek. Mert rajongásig szeretik ezek a szatmári népfelkelők századparancsnokukat, Flontás Dömét. Előttem, ki csak nemrég kerültem ehhez a századhoz, feltűnt ez. Kutattam okát. Nincs ennek semmi különös oka. Csak az atyai gondoskodás s a jó baj - társias bánásmód szülte ezt a rajongást... * Rajvonalunktól alig 120 lépésnyire tartotta meg tábori lelkészünk a húsvéti szent misét. A kik nem voltak a lövészárokban, megjelentek. Mise után a szatmáriak szere- tet-adományát szentelte meg a lelkész s utána a hymnuszt énekeltük el. A tüzvo- naltól 120 lépésnyire küldtük énekünket a Mindenhatóhoz: „Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt!" * A szatmáriak nemeslelkü szeretet-ado- mányát általam köszönik hálásan századunk szatmári népfelkelői. Én azt hiszem, hogy szebb köszönet a katonák lepergő könnyeiknél nem lehet. De lsen adjon sok-sok boldogságot is az adakozóknak! Dr. Stéfán Ágoston népfelk. hadnagy. A német katonák szántanak Fran- oziaországban. Egy Gayler nevű amerikai azt Írja a „Daily Mail“-ban, hogy egy német őrnagy kalauzolásával bejárta Sedan környékét. 75 000 hold földön elvégezték a mezei munkát, elvetették a búzát és más gabona- nemüeket s különösen nagy területeket szántak burgonyatermelésre. Ä szántás és vetés munkáját nagyrészt az otthonmaradt nép végezte el, de csapatok is dolgoztak. A német őrnagy — igy Írja Gaylor —- a következőket mondotta nekem : — Mire a polgárság hozzálát az aratáshoz, vagy talán a betakarításhoz, a háború véget fog érni, ha azonban nem, akkor a német hadsereg fogja a termést betakaritni. Leírja az amerikai hírlapíró azt is, hogy látott a szántóföldeken tizenöt motoros ekét, amelyekkel német katonák dolgoztak.
