Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)

1915-04-11 / 28. szám

4

— De hát a rettenetes túlerő !

Igaz! De ezzel szemben áll a rettenthet- len morális erő . . . Az az erő, mely lassan, de biztosan halad a kiegyenlítés felé, S a mely nem kér mást tőlünk, minthogy itthon dolgozzunk, becsületesek legyünk ... és türelmesek. A

XV. Benedek Pápa Apostoli Körlevele az összes katholikusokhoz megjelent külön füzetkében és magyarul. A csinos füzetet a Religio szerkesztősége adta ki és a kiadáshoz következő magyarázatot fűzi:

— Ezt az apostoli körlevelet, sokak kívánságára gróf Mailáth Gusztáv erdélyi püspök engedelmével az ő egyházmegyei körleveléből átvettem és „Religio“ czitnü folyóiratomban közöltem. Innen készült ez a külön lenyomat. Egy példány ára egyenkint 30 fillér, 10 példánytól kezdve példányonkint 25 fillér, 100 tói kezdve 20 fillér. A megrendelést ily czimen tessék tenni: dr. Kiss János, egyetemi tanár Budapest, IX., Mátyás utcza 18. szám.

Az országgyűlést április bó 19-én hívják egybe. Erről a miniszterelnök már értesítette a képviselőház elnökségét.

Vissza a műhelybe! A helybeli kir. kath. tanítóképző intézetben ápr. 7-én a kö vetkezőket hirdette ki az intézet igazgatója:

— A ft. egyházm. Főhatóság a vk. Miniszter ur távirata alapján a következőket közli velünk : az 1895. 1896. évben született és katonai szolgálattételra alkalmasnak talált tanítójelöltek, mivel ápr. 15 re kitűzött bevonulási idejük határozatlan időre elhalaszta- tott, kötelesek az iskolába visszatérni és az előadásokat látogatni. A különleges oktatások után részükre megállapított bizonyítványok esetleges kiadását csak újabb intézkedés teheti lehetségessé. Úgy tudjuk, ilyen intézkedés történt a középiskolákban, gimnáziumokban is. A nagy hévvel és lelkesedéssel harczolni vágyódó ifjak tehát egyelőre visszajönnek a műhelybe, az iskolákba. Kérdés, fogják e bírni azt a sok költségeket, amikkel ez a folytonos zaklatás — év elején és végén egyaránt -- megterheli őket. Kérdés, hogy fogják-e birni ilyen szellemi szétszóródás után a nyugodt tanulást.

Minden iparos tudja, hogy Tankóczy Gyula rendőrfőkapitány boldogulásuk és meg élhetésük érdekében minden fáradtság és áldozatkimélés nélkül fáradozik. Különösen most a háborús idők alatt volt rajta, hogy munkát kapjanak. Ezen czél elérésére ő maga utazott, költött, soha egy fillért sem kérve, azon biztos reményben, hogy ha fáradtságai ért nem is, de költségeiért kárpótláshoz jut. Ezen kárpótlás ügyében a főkapitány egészen jóhiszemüleg járt el, miközben oly félreértések, látszólagos vádanyagok kerültek elő, melyek miatt Tankóczy Gyula rendőrfőkapitány ellen vizsgálat indult s egyben állásától is felfüggesztették. Mire a főkapitány maga is kérelmezte az ellene való vizsgálatnak lefolytatását. A vizsgálatról magáról természetesen nem Írhatunk. Az Ítéletnek semmi nemű megjegyzéssel elébe nem vághatunk. De annak a reményünknek mégis kifejezést adhatunk, hogy a főkapitány ügye rövidesen tisztázódni fog; jóhiszeműsége kiderül minden oldalról és a nagy port felvert ügy rövidesen bevégződik.

Egy derék törzsőrmester halála. Csapó János 12. honvéd gyalogezredbeli törzs- őrmester f. hó 6-án hosszas betegeskedés, úgyszólván lassú elmúlás közben végre megtört és elhalálozott. 43. évében volt a derék magyar katona, a ki szorgalmával, munkaszeretetével, katonai rátermettségével és megbízhatóságával felsőbbségének bizalmával és elismerésével rendelkezett. Előzékenységével, készségeivel városunkban igen szép népszerűségre tett szert, mert akinek ügyében valamit tehetett, szívesen és érdek nélkül tett. Mint katona is belevegyült a polgárság életébe és ott, hol tehette az iparosság társadalmi mozgalmát is elősegítette. Temetése csütörtökön 4 órakor ment végbe nagy részvéttel.

A huszti nagy vasúti szerencsétlenségnek áldozatairól most már részleteket közölhetnek a lapok. A borzalmas összeütközés következtében nyolcz kocsi pozdorjává zúzódott, 18

„SZATMÁRI HÍRLAP“

utas az életét vesztette, 32 utas pedig súlyosan megsérült. A halottak közt van Mikolay Kálmán a mávnak debreczeni tisztviselője, a ki leánya látogatásáról utazott vissza Msziget felől. A két összeütközött mozdony is teljesen hasznavehetetlenné vált. Meghalt két fékező is. Sok’ asz- szony pusztult el a katasztrófában. Ezek a szerencsétlenek Rimaszombatba igyekeztek, a hol férjüket akarták meglátogatni és nekik ruhát, élelmiszert vittek. A vasutasok közül többeket letartóztattak. Sorsuk a vizsgálat eredményétől függ.

Leitner Bertalan szatmári orvos növendék, a ki önként jelentkezett szolgálattételre, a bosna-bródi tartalékkórházban teljesített szolgálatot. A 21 éves fiatalember önfeláldozó működése közben megkapta a kiütéses tifuszt és rövid, kínos szenvedés után bele is halt. A megboldogultban Leitner Bertalan nyug. uradalmi intéző fiát gyászolja. A mélyen sújtott, nagy kiterjedésű család iránt mély és igaz részvét nyilvánul.

Névnap-megváltás, dr. Kováts Gyula igazgató szerkesztőségünkbe 20 koronát küldött be névnap-megváltás czimén, hogy ezen összeget a helybeli Oltáregyesületnek juttassuk sebesült katonák fehérneműire. Átadtuk.

VilmoB császár a győzelemről. A

német császár egy amerikai lap tudósítóját fogadta. A császár ezt mondotta a tudósítónak: „Mindig bókeszerető voltam, de ha ennek daczára a háborút mégis ránk kénysze- tették, győzni fogunké '

A zárda katonai kórházában elhelyezett sebesültek húsvéti öröméhez hozzájárultak : Hehelein Károly, Pemp Antal, Páskuj Imre, dr. Keresztszeghy Lajosné, ifj. dr. Jákó Sándorné, dr. Kölcsey Ferenczné, dr. Lükő Béláné, Hel- meczy Józsefné, özv. Kálmán Sándorné, Dinkreve Károly, özv. Monkovics Miklósné, Vaskó Istvánná, Gödény Sándorné, Csegöldről: Strantzl Imréné, Vetésből: Nagy Ida, Szabó Anna. A zárda ta- nitónőképző- és polgári iskola növendékei. A jóságos Isten fizesse meg a jótevők nemesszivü adományát már e földön is ezerszeresen, mint kamatját az égi jutalomnak.

Vizsgálati fogságban. A szatmári kir. törvényszék vádtanácsa F'ogarassy Miklós csepei (Ugocsa) földbirtokos ellen elrendelte a vizsgálati fogságot. E határozatból kifolyólag Leitner Emil vizsgáló biró szerdán délben letartóztatta és vizsgálati fogságba helyezte. A letartóztatott földbirtokos védője utján a letartóztatás elrendelése ellen felfolyamodással élt. Természetes, hogy e letartóztatás körül a mende-mondák egész gyürüzete támad. A vizsgálat fogja kideríteni az okokat, melyeknek ily komoly követelményei támadtak.

Az igazságügyi hatóság köréből

hősi halált halt az „Igazságügyi közlöny“ szerint 76' egyén. Ezen hősök közt van egy ügyész, több biró, albiró, jegyző, joggyakor nők és az igazságügyi hatóságoknál szolgálattevő szervezetéből.

Kiket menthetnek fel a 36—42 éves népfelkelők közül? Az 1873—1877. években született B. osztályú népfelkelők bemutató szemléje ebben a hónapban fog megtörténni. E bevonuló szemle ügyében a kormány körrendeletét adott ki, melyben a hatóságokkal közli, hogy a népfölkelői bemutatószemlén alkuim snak találtak közül kik és mily esetekben menthetők fel a népfölkelői szolgálat alól. Általában most is a hivatalos lap február 15-iki számában megjelent 1347. számú rendelet határozmányai irányadók, de az uj kormányrendelet ezúttal erélyesen hangsúlyozza, hogy a közhatóságoknál, közhivataloknál, közintézeteknél s a közérdekből fontos intézményeknél, vállalatoknál és üzemeknél csak azok a szigorúan nélkülözhetetlen alkalmazottak, tisztviselők hozhatók felmentésre javaslatba, akik jelen nélkülözhetetlen állásukban legalább is 1915. január elseje óta vannak alkalmazásban. Kiemeli a körrendet, hogy ez hatóságilag igazolandó, mert a múltban sok olyan felmentési javaslat nehezítette a honvédelmi minisztérium munkáját, amely nem volt figyelem bevehető. Figyelmezteti a rendelet a hatóságokat, hogy a legnagyobb lelkiismereteséggel tegyék felmentési javaslatukat.

Szatmár-Németi 1915 április 11.

Levelesszekrényünkből. „Szíveskedjék szerkesztő ur a rendőrség figyelmét a müjárók nyitott csatornáira felhívni Ilyen be nem fedett csatornák csaknem minden utczán veszedelemmel fenyegetik a járó-kelők lábait. Az ünnepek alatt például a szent István téren, a polgári fiúiskola és az épülő kereskedelmi iskola közt egy nyitva hagyott csatorna csaknem szerencsétlenséget okozott. Égy uri- leány esett el és csak a jó Isten mentte meg, hogy lábai épen maradtak.“

Halálozás. Ozv. Dobay Sándorné születet Láng Rozália 82 éves korában Munkácson meghalt.

A csendőrség, A csendőrség nálunk az az intézmény, melyről egy az ítélet, hogy pompásan beváltak. Beváltak nemcsak béke idején, de mint hős tetteikből tudjuk a háborúban is. A városok is tapasztalják mükö. désüknek kézen fekvő nyomait. így Szatmár városa is, a hol elismerésre méltó működést fejtenek ki. Most olvassuk városunk csendőrségének jelentését az 1914. esztendőről a következő adatokban ! Az 1914-ik évben előfordult : hatóság elleni erőszak 4, hatóság elleni izgatás 2, pénzhamisítás 1, szemérem elleni vétség 6, rágalmazás 13, emberélet elleni bűntett 2, testi sértés 51, magánlaksértés 10, lopás 426, rablás zsarolás 10, sikkasztás 43, jogtalan elsajátítás 11, orgazdaság 86, csalás 52, okirathamisitás 1, más vagyonának megrongálása 16, tüzeset 19, fegyveres erő elleni bűntett 3, kir. járásbíróság elé utalt kihágás, közigazgatás hatáskörébe utalt kihágás 1195 esetben, Tekintve azt, hogy városi csendőrsógünk létszáma a háborús időben megcsappant, hogy a személyzet az esztendő folyamán gyakran változott a beszámoló oly eredményt, szorgalmat mutat fel, mely a csendőrségnek arra valóságát teljes mértékben igazolja.

A liszt-utalvánok beváltása körül nehézségek vannak, olvassuk több hozzánk érkezett panaszos levélben. A helység kicsi, a közönségnek nagyobb része kint tolong az utczán. Sokszor egész napokat kell eltölteni, inig az utalványokat beválthatják. Napról- napra olyan nehezen lehet bejutni a helységbe, a hol a lisztkészletet osztják, hogy valósággal meg kell szenvedni azért a pár kiló lisztért. Mi magunk figyeltük meg e panaszokra a helyzetet és konstatálhatjuk, hogy a panaszok jogosultak. Ezen bizony csak úgy lehetne segíteni, ha a városnak még több részén és helységében is osztanának az utalványokra lisztet. Az utalványokat beváltó közegek is a végkimerülésig dolgoznak.

Menhelyvezetőnők kinevezése. A

„Szatmármegyei Széchenyi társulat“ igazgatósága által 1915. évre menhelyvezetőnőkül kineveztettek : Alsóhomoród: Czinczás Gizella, Amacz : özv. Ary Lajosné, Atya : özv. Kósáné Fekésházy Lujzy, Csaholcz: Szakáll Róza, Csenger: Sulyok Ilona, Csengerbagos : Kovács Irén, Csengerujfalu: Dukász Mária, Csegöld: Frank Ilona, Dobra: Bereczky Ida, Esztró, Starmüller Gizella, Erkörtvélyes: Pap Teréz: Gacsály: Schiffner Lajosné, Genes : özv. Bene Kálmánná, Gilvács: Czier Mária, Hírip: özv. Tolp Endréné Erdőhegyi Irma, Hodász : Bányai ZIza, Iriny: László Anna. iánk : Beníczkyné Literáty Teréz Jármi: Fássy Etel, Józsefháza : Dull Mária, Kisar : Kozánovicsné Fekésházy Gizella, Kismajtény : Erdei Róza, Költő : Téglás Mária, Kölese : Ferenczy Mária, Kömörő : Me- legh Mária, Kőszegremete : Imre Juliska, Krasz- nabéltek: özv. Zavaczky Istvánná, Kraszna- sándorfalu : Petemé Horzsa Jozafa, Krasznate- rebes: Ditrich Ilona, Lázári: Soós Jánosné, Magyarberkesz: özv. Ferenczyné Nagy Ida, Méhtelek : Heuffel Karolin, Nagyar : Bikfalvy Anna, Nagyecsdd : Veress Erzsébet, Nagygécz : özv- Kosáros Józsefné, Nagykolcs: Husovsz- kyné Bőhtu Lujza, Nagymajtény : Torna Pálne, Nagypalád: Szász Juliska, Nagyszokond: Zavaczky Gizella, Nántü: Szabó Lenke, Nyírcsászári : Szudey Teréz, Oláhgyürüs: özv. Kasuné Bodó Margit, Nyirparasznya : özv. Sárközy Ig- náczné, Olcsva : Serbán Anna, Opályi: Fekete Mária, Óvári: Vadnay Ilona, Pátyod : Lass Jánosné, Penészlek: Filep Gizella, Porcsalma: Borsósné Glózer Cecilia, Sándorhomok : özv. Bugyi Endréné, Sárköz: Szilvássy Erzsébet, Sárközujlak: Schill Sarolta, Sonkád: özv. Pápa