Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-11 / 28. szám
Szatmár-Németi, 1915. április 11. SZATMÁRI HÍRLAP* 5 Tivadarné, Szakasz: özv. Bábel Gáspárné, Szamosangyalos : Erdélyi Juliska, Szamoskér : Kocsár Erzsébet, Szamoskrassó: Darvayné Szoboszlay Szeréna, Szamossályi : Kontrós Mária. Szatmárudvary: Bodor Jenőné, Szatmár- zsadány: Kovács Julianna, Szinfalu : Özv. Pe- tuker Pélné, Tiszabecs: Ferenczy Erzsébet, Tunyog : Bologh Károlyné, Vállaj: Szeibel Erzsébet, Vámfalu : Románné Vajda Ágnes, Vá- mosoroszi: László Ilona, Vitka : File Rozália, Zajta : Adamecz Mária, Fábiánháza : özv. Ősz Mihályné. Aranyosmaróton legolcsóbb a marhahús. Aranyosmarótról jelentik : A város hatósága az elsőrendű marhahús árát 1 K 60 fillérben állapította meg. Ez a legolcsóbb húsár, a melyet magyar városban megállapítottak. A maximális árról szóló rendelet betartását szigorúan ellenőrzik, és egy ara- nyosmaróti mészárost, a ki 2 koronáért adta el a marhahús kilóját, 100 korona pénzbírságra Ítélték. A szállítási bűnügyeket soron kívül intézik el. Az igazságügy miniszter elrendelte, hogy a büntetőtörvénykönyv 452. §-ába ütköző vétség, valamint más a hadsereg részére vállalt szállításokkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás mindenkor soron kivül intéztessék el. Ezt a rendeletet az összes bíróságoknak és ügyészségeknek megküldték. A „Kath. Gyermekvédelem“ f. évi máreziusi száma következő változatos és szakszerű tartalommal jelent meg : 1. Kereszténység és gyermekvédelem, dr. Makay L. 2. A háború árvái. Némethy Ernőtől. 3. A magyar nőkhöz, dr. Hannig Györgynétől. 4. A proletár anya és a proletár gyermek. Krigs-Au Emiltől. 5. Gyermekvédelmi tarlózások. 2 A csavargóhajlam a gyermekben' A kültelki gyermek s a háború Pesten. Zachratka Józseftől. 6. Tárcza. A szegény Iluska első s utolsó szent áldozása. Horváth Sáritól. 7. Külföld. A gyeimekmunka Angliában. 8. Egyesületünk. Az óvatosság. A legnagyobb óvatossággal kell fogadnia a közönségnek azokat a híreket, melyek mostanában városunkban és vármegyénkben egyes személyekről, esetekről keringenek. Hihetetlen az a hirgyártói mánia, a miben most az emberek leledzenek. És nemcsak nálunk, de sok más megyében is. E hírek ellen alig van más orvosság, védelem, mint, a mit egyik vidéki újságban egyik olvasója ajánl ... Ha szörnyű hirt hallasz, ne nyugodj addig, mig rá nem birod a híradót, kitől hallotta ?. Végre is emberét kell adnia. Ha megtudod, menj tovább ahhoz, a kitől hallotta és igy tovább . . Ezen az utón biztosan rájösz a hírek forrására . . azt a hirgyártót pedig rögtön fel kell jelenteni. Egyházi Közlöny. A jeles folyóirat legutóbbi száma igen érdekes czikket tartalmaz. Magas színvonalon áll minden közleménye melyekből kiemelendő Saly László cikke a háborús szentbeszédekről, dr. Huber Lipót alapos tanulmánya a vérvád és vérgyilkosság esetekről, Agliardi életének ismertetése stb. Vörös keresztes szélhámosok. Ezeket a bitangokat is a háború hullámai dobták itt-ott partra és ezek az emberek fájdalmát, aggodalmát kamatoztatják a maguk javára A „Tiszántúl“ czimii laptársunk leple/ptt le egy ilyen szélhámost a mezőberényi S. Mózes személyében, aki a Vörös Kereszt megbízottjának adta ki magát és a Vörös Kereszt nevében saját magának Írott levelező lapokkal bolondította a hiszékeny embereket, akiktől a hozzátartozóik felől koholt hírek közléséért részint természetbeli, részint pénzbeli jutalmakat csalt ki. A falu vezető embereit ezúton is figyelmeztetjük, kisérjék szemmel azokat a csalókat, akik a Vörös- Kereszt ügynökeinek adják ki magukat és pénzt kérnek azért, amit ez az intézmény minden közvetlen hozzáfordulónak ingyen tesz meg. HÁZVEZETŐNŐNEK ajdnlkozik egy középkora nő, aki a külső és belső gazdálkodást érti. Czime: Kölcsey-utca 10. szám. Testőr az elsőrendű darabok közé tartozik. Helyzetkomikumon alapul, mely által egy színész (Czakó) próbára akarta tenni feleségét (Csige Böske), midőn testőr. ruhában jelenik meg előtte. Felesége felismeri és ebből a komikus jelenetek egész sorozata következik. A rendezés kifogástalanul sikerült, a díszletek megfelelők voltak, a szereplők mind megállották helyüket, különösen Csige Böske, Czakó és Nyá- ray művészi alakításain szívből nevetett a közönség. ' Műsor: Szombaton : Zsuzsi kisasszony Vasárnap d. u. Végre egyedül. Este : Zsuzsi kisasszony : Hétfőn : Lengyelvér. GAZDÁK VILÁGA. Nem szabad a tehenet levágni. Legközelebb fontos miniszteri rendelet fog megjelenni a tejfogyasztás segítségére. Eszerint a földmivelé8Ügyi miniszter el fogja tiltani a tehenek levágatását, illetőleg azt a rendeletet, amely az üszőborjuk vágatását szigorúan eltiltja az ország marhaállományának fejlesztése érdekében, kiterjeszti a tehenekre is. Termeljünk főzelékféléket! Ez a felhívás már hetek óta hangzik a fülünkbe, a gondos vezetők mindenképen iparkodnak rávenni a közönséget arra, hogy az idén, tekintettel a háború okozta élelmezési nehézségekre, a szokottnál nagyobb mennyiségű kertivetemónyeket produkáljon. Hogy minden kis darab földet kihasználjunk, hogy az eddig virágos kertekből és udvarokból is konyhákért legyen. A hazafias eszmét már sok vá- városban és községben megvalósították s reméljük, hogy Szatmár is követni fogja őket. Nálunk, különösen a külvárosokban nagy udvarok és kertek vannak, ezeken most konyhakertet kell elővarázsolni. Csak egy kis jóakarat kell hozzá s megvan. Reméljük, hogy ez meg is lesz. Hogy főleg a városban miért fontos a kertivetemények termelése, azt is megmondjuk. A városnak mindig van egy nagy tömege, amely a közre szorul, amelyről a városi hatóságnak kell gondoskodnia. A háborúban természetesen még inkább igy van. A városnak tehát nagymennyiségű főzelékfélére lesz szüksége. Ezt. a szükségletet pedig a közönségnek kell előteremtenie. Nem ingyen. Tisztességes árért. Akik megteszik ezt a hazafias kötelességüket, elismerést érdemelnek, s nevüket a nyilvánosságra hozzuk. Csak jelentsék be. Egy pap, a ki csaknem mártír lett... Egy görög katholikus hittanár beszéli el: A háború a Kárpátokban majdnem a magyar határon levő villámban lepett meg. Szeptember végén megjelentek a kozákok és raboltak, amihez csat hozzá tudtak férni. Már akkor is csak különös szerencse volt, hogy megmenekültem a haláltól, mert a rablók egyike már reám emelte fegyverét. Aztán rendes katonaság jött. Egyik szombat este tiszteket szállásoltak be nálam. A legutolsóval, amim még volt, egy csésze teával szolgáltam nekik, amidőn egy magasabb rangú tiszt lépett be. „Holnap ön katonáimnak misézni fog! Azt könnyen megtehetem, mert úgyis mindennap misézek reggeli 8 órakor. De holnap önnek nekünk reggeli 9 órakor miséznie. Kérem ha kívánják ... De még egyet kívánok öntől, ön a misében meg fogja említeni a czárunkat és a szentpétervári szent szinódust.“ Igyekeztem kitérni a felelet elől azzal, hogy nincsenek templomi énekesek. De a tiszt azt felelte: „Az éneket majd ellátják katonáim, talán jobban, mint a ti énekeseitek. Most szint kellett vallanom. „Mint császár-királyi tanárnak, lehetetlen a liturgiában nyilvánosan az ön császárját említenem, még kevésbbó fogom azonban, mint katholikus pap a mi törvényes fejünket, a római pápát, megtagadni. Tanár ur, itt nem akarok parancsolni, mint N.-ben és itt egy délgalicziai helység nevét emlité a parancsnok, de azt a jótanácsot adom Önnek, hogy jó lesz engedni, mert ha holnap embereim az ön szájából az ön császárának és a pápának nevét hallják, ön halál fia és pedig azonnal, ott az oltárnál I Sajnálom, tudom mi a kötelességem 1“ A következő éjjel keveset aludtam, mert a dolog mégsem volt egészen közönyös előttem. Ekkor egyszerre az a gondolat ötlött eszembe : Hisz ez vértanuság I Egész könnyűszerrel jutsz a vértanuság koronájához. Erre egészen megkönnyebbültem és másnap teljes eltökéltséggel mentem a templomba. A templom már tele volt katonával, én bementem a sekrestyébe, hogy a tanító, ki egyszersmind a sekrestyési teendőket is ellátta, felöltöztessen. Egyszerre lárma támad a templomban, sekrestyésem kifut s azzal a hírrel tér vissza, hogy a katonák ide-oda futkosnak a templomban. „Kérdezze meg hát, mi az ?“ mondám neki. A sekrestyés kimegy és azzal a hírrel tér vissza, hogy a ^főparancsnokságtól rendelet jött az azonnal való indulásra. Most már nyugodtan mondhattam el misémet, mondá az öreg pap és rezignál- tan ezekkel a szavakkal fejezte be : „Hát nem voltam méltó a vértanuságra ?“ (ke) TANÁCSADÓ Időszerű figyelmeztetés. A „Kertészet“ hasábjain olvassuk azt a talpraesett figyelmeztetést, hogy. a falusi nép, különösen pedig a városok melletti falvak népe szövetkezeti utón igyekezzék kerti terményeit pi- aczra vinni, mert határozottan káros és gazdasági szempontból hibáztatandó az a szokás, hogy más komolyabb és a köznek sokkal hasznosabb munkára hivatott erőteljes férfiak pár liter babbal, borsóval, egy kosárka salátával beutaznak a városba a piaczra kofás- kodni. Itt azután a keresetet, ami a vasúti költségen felül marad eldohányozzák vagy elisszák- és hozzászoknak a léha,j munkakerülő életmódhoz. Különösen most a háború idején megszívlelendő tanács ez, amikor a munkáskezekre odahaza, a faluban oly nagy szükség van 1 Milyen tojásokat tegyen a gaz- dasszony a kotló alá ? E kérdésre a következőket ajánlják: 1. olyan tyúknak a tojását, amely már két évesnél idősebb, 2. a tojás ne legyen túlságosan nagy, hanem középszerű. A kicsi sem ajánlatos. 3. Legyen a tojás szép, sima héjú és nem rücskös. 4. Ne legyen a tojás régi, legfeljebb 10 napos. Mert a tojás egy hónapig is megtartja csiraképességét, de azért ilyen tojásnál nem biztos a kikelés. Az apró majorság megmenthető a dögvésztől, ha a beteg jószágnak naponta háromszor darabka szalonnát sóban és pap • rikában jól behengergetünk és a torkába dugjuk. Külön zárjuk s friss vizzel ellátjuk. Igen tanácsos a jószágok füleit tábla olajjal is bekenni, mert sokszor megtörténik, hogy a fülükbe tetü bujt és ezért gunnyasztanak, sőt el is pusztulnak belé. Pulykáknak és libáknak hetenkint jó néhány szem borsót a torkukba ereszteni, hogy jobban emésszenek. Fő pedig az, hogy tiszta helyen tartózkodhassanak és folyton tiszta friss vizük legyen.
