Szatmári Hírlap, 1915. január-június (24. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-11 / 28. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP pasztalatok után, a hadvezetőség is számolt ezzel a szocziális felfordulással. Míg egyrészről kérlelhetlen szigorral vágja, metszi a sebeket, üldözi a panamát; addig másrészt úgy gondolkodik, hogy a vállalkozásból elég volt. Most már nyílt kifejezést ad annak az elhatározásnak, hogy a „katonai szállításoknál pedig a vállalkozóktól el kíván tekinteni.“ Sőt, a katonai munkára pályázó iparosoknak azt a tanácsot adja a hadvezetőség, hogy az iparosok vállalkozókkal összeköttetésbe ne lépjenek. Az az, maradjon mindenki a maga kaptafájánál. Bár korábban történt volna ez a lépés. De még most sem késő. A felbomlott szocziális egyensúlynak éppen az volt egyik súlyos oka, hogy nem az boldogult, aki dolgozott. Nem az volt méltó a munkabérére, a ki verejtékét hullatta . . hanem a szerencsés vállalkozók. A kik elhagyták a maguk kaptafájukat, elhanyagolták a maguk hivatalát, sutba dobták a maguk diplomáját., és felcsaptak vállalkozóknak. Vissza velük a maguk kaptafájához. ^ A háború és az államadósságok. A háborút viselő országok államadóssága a következőképen szaporodott: A háború előtt volt Nagybritanniának 681, Francziaország- nak 1315, Oroszországnak 890, Németországnak 240, Ausztria-Magyarországnak 490 millió font sterling. Most Nagybritanniának 973, FrancziaországDak 1728, Oroszországnak 1460, Németországnak 810, Ausztria-Magyarországnak 853 millió font sterling. rosan viselkedett velük szemben a japáni sereg, senkit nem bántottak az elfoglalt városban és a 4000 főnyi német, osztrák és magyar helyőrséget a legnagyobb tisztelettel üdvözölték, hősiességükről dicshimnuszokat zengtek. Az egész tisztikart és legénységet ezután Japánba szállították, ahol különféle városokban szállásolták el őket, de mindenütt úgy a tisztekkel, mint a legénységgel a legnagyobb udvariassággal bántak a japánok. A mieink szabadon járhatnak-kelhetnek, kitűnő ellátásban részesülnek, hősies magaviseltükért megkülönböztetett tisztelettel néznek rájuk még a czivilek is Japánban, sőt a hadifogságba került tiszteket, lelkészeket és orvosokat külön bemutatták a japán császárnak, aki barátságosan kezet fogott velük. A derék haditengerószlelkész csak véletlenül szabadult ki a fogságból; nem tudta megmagyarázni, hogy őt a nemzetközi egyezmény óvja a hadifogságtól, aztán meg nem hitték el neki, hogy lelkész, mert az uniformisa teljesen olyan, mint a többi haditengerésztisztó és miután fel is volt fegyverkezve, mikor elfogták a japánok. A tisztekkel együtt először Tokióba, majd később belső Japánba szállították őket. Később aztán egy keresztény hitre áttért japáni vezérkari tiszttel jó barátságba keveredett, akinek elmagyarázta, hogy ő katonalelkész és őt nem szabadna fogságban tartani. A vezérkari főhadnagy azután vizsgálatot kórt és miután bebrzonyult, hogy Hudecz Rezső nem kapitány, hanem lelkész, a japán vezérkar kérésére a japán kormány szabadlábra helyezte négy orvossal. * Hudeczet, már mint segédlelkószt is úgy ismertük, mint alkalmazkodni tudó, erős akaratú és törekvő fiatal embert. A tengerre való vágyódása igazolja, hogy erős elhatáro- zásu, szívós lélek, a ki mikor a tengeri szolgálatra szánta el magát kimondotta az „a“-t, de aztán számolt az egész abcze soraival. Mi igazán testvéri szeretettel és az egyházmegyének, mint egy családnak büszkeségével küldjük neki, a hősnek, pálmánkat és kérjük a jó Istent, hogy segítse és oltalmazza. S ha hozzánk visszaérkezik, juttasson nekünk is bőséges és érdekes tapasztalataiból. • Ä székesegyházi énekkar. Irta: Sándor Venoe. Isten megszentelt háza, a templom mindnyájunk lelki világának legőszintébb és legmegbízhatóbb nevelője; a templom a maga isteni eszközeivel minket, a porban küzködő embereket az ég felé vezet, oda, hol igaz megtisztulást, megnyugvást és énünket betöltő békességet találunk. Mindaz, ami a templomban a hivő lelkek számára ezt az utat egyengeti, az az apostolkodás jegyében áll. Apostolkodó hivatása van a templomban az énekművészeinek is ; épen azért a templomi éneket a vezető köröknek minden eszközzel, még tetemes anyagi áldozatok árán is ápolniok, fejleszteniük kell. Mit ér a díszes templom, a művészi képek, a vakitó fény, ha nem jár ezekkel a szép, a lélek mélységeit bejáró zenei hang ? Schoppenhauer, a nagy filozófus sohasem szűnt meg hallgatóit figyelmeztetni, hogy látogassák a kath. templomokat az egyházi ének kedvéért. E jelzett szempontból alig találok szavakat a mély hála és igaz elismerés kifejezésére a szatmári hivő lelkek nevében, azokkal az igen tisztelt úrasszonyokkal, urleá- nyokkal és urakkal szemben,, akik a nagy- templomi isteni tiszteleteket művészi énekükkel zenei szempontból is az apostolkodás szolgálatába emelték. Énekük valóban művészi, mert megvan a művészi előadáshoz szükséges hanganyag. Erőteljes, határozott biztonsággal haladó szoprán ; kedves, megkapóan lágy alt; fényben ragyogó tenor és markáns vonásokkal alapozó basszus. Mennyi értékes hanganyag egyenkint is, pedig azt hitte az ember, hogy városunkban nincsenek énekesek! Amit ez a kar a húsvéti ünnepek alatt produkált, az felülmúlta minden várakozásunkat. Az énekkar elsősorban klasszikus miséket ad elő. A mise külön zenei műfaj, amely fenséges érzelmeket tolmácsol; inkább tartalmi műfaj és kevóbbé formai. A tartalmat a miseszerzőnek a mise egyes részei adják j az egyes részekhez a következő hangulatkörök tapadnak, a) Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz (Kyrie) b) Dicsőség az Istennek (Gloria) c) Hiszek egy Istenben (Credo) d) Szent vagy Uram, hozsánna néked (Sanctus) e) Áldott, ki az LJr nevében jő, hozsánna néked (Benedictus) és f) Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, könyörülj rajtunk, adj békességet (Agnus Dei). Ezek a részek külön-külön is zenei műfajok, amelyek egy szerves, nagyobb műfajjá, misévé alakulnak. Aki a jelzett részek szerint váltakozó zenei hangulatot megérzi, arra azt mondhatjuk, hogy a miséig mint zenei műfajt megértette és átérezte. Ámde ezen hangulatváltozásokat a hallgatóval megéreztetni, ahhoz kevés egynéhány személy. Nincsen zeneileg gyötrőbb, de egyúttal nevetségesebb, mintha glóriát és eredőt négy-hat énekes énekel. Micsoda más egy Glória, meg egy Credo oly kartól hallani, mint a milyen a mostani énekkar! Valóban, a karnak hatalmas szopránja és erőteljes basszusa éppen ebben a két részben érvényesül a legjobban és legmüvó- sziebben, mig az alt és tenor a többi lágyabb, kérő énekben megkapóbb. Egy hiánya van még a karnak, nélkülözi a neki megfelelő kisérő orgonát, bár a templom bámulatos precizitással és körültekintéssel játszó fiatal orgonistája igyekszik az orgona hibáit palástolni. Micsoda magas színvonalú előadás lesz az, mikor az uj nagyszabású orgona fog a kar hangszinezetóvel egybeolvadni. Akkor egy-egy mise nemcsak vallási, hanem zeneművészeti eseménye lesz városunknak! Hála és elismerés illeti a karnak mindenegyes tagját, de elsősorban elismerésünk a kar vezetőjét illeti, főtisztelendő Sepsy Márton karmester urat, aki kiváló zenei tu dással rendelkező karmester; tematikusán haladó miséket úgy eldirigálni mint ő, keveseknek adatott osztályrészül. Nemcsak eldirigálja a darabokat, hanem ki is dolgozza, megérti a zenében a gondolatot és azt hozza felszínre. így dolgozni csak az képes, aki nem anyagit keres a művészetben, és a müvészettel, hanem, a ki szépet akar produkálni, abban gyönyörködni és másokat a gyönyörködtetés utján Istenhez emelni. Ne szegje kedvét semmiféle kicsinyes, hozzá nem értő kritika, haladjon a maga utján, mi csak teljes elismeréssel és igaz hálával leszünk iránta és az énekkarnak mindenegyes tagja iránt. A művészi ének szeretete gyűjtse össze és tartsa őket továbbra is együtt! _________Szatmár-Németi 1915 április 11. He nyélés a hadisegély árnyékában. A „Vármegye“ ez. lapban olvassuk az alábbi elszomorító adatokat. Szatmár vármegye nagysomkuti járásában Jeszenszki Béla fő- főszolgabiró elnöklete alatt tartott tiszti értekezlet megállapította, hogy a nők korcsmába járnak, ott a segélyek nagyobb részét megisszák. Minden hétfői napon a Nagysomkut- ról kivezető országutakon dülöngő asszonyokat, az utaknak jobb- és baloldalán pedig földön fetrengő botrányos állapotban levő nőkkel lehet találkozni. Egyes asszonyok a lakásaikban összejöveteleket rendeznek, ott a legényekkel mulatnak és dorbézolnak Több alkalommal olyan panasz is érkezett a főszolgabírói hivatalhoz, hogy az itthonmaradt anya, gyám, vagy gondnok a gyermekek részére járó segélyösszegekből sem élelmiszert, sem a legszükségesebb felső ruhákat nem szerzik be és a gyermekek nevelésére gondot nem fordítanak, őket az iskolába nem járatják, úgy hogy minden felügyelet nélkül az utczán csatangolnak. Nagysomku- ton, valamint a hozzátartózó negyven községben lakó 98%-ban román ajkú anya közül igen sokan az eddig általánosan viselt és házilag otthon készített ruházati czikkek helyett most magas sarkú czipőkben, selyemkendőben, selyemblúzban járnak, amelyet a hadisegély folyósítása óta a családjuk részére járó segélyösszegekből vásároltak össze. Igen sok gyermektelen feleség, akinek férje hadbavonult s ezen a czimen hadisegélyt kap, semminemű munkával nem foglalkozik, cselédnek nem megy, hanem otthon henyél és igen sok erkölcstelen életet folytat. A járási tiszti értekezlet a fentközölt sajnálatos körülményekre való tekintettel elhatározta, hogy ezen kóros tünetek gyökeres kipuszti- tása czéljából erkölcsi és megszégyenítő rendszabályokat fog életbe léptetni. Ha az elöljáróság megállapítja, hogy az anya, gyám, vagy gondnok korcsmázik, a segélyösszeget elissza, a gyermekek ellátásáról és ruházatáról, testi és lelki neveléséről nem gondoskodik, a gyermektelen munkabíró feleség pedig nem dolgozik, köteles azonnal jelentést tenni a járási főszolgabírónak, ki — igen helyesen — a gondozásban nem részesülő gyermekeket a gyermekmenhelyre utalja, vagy pedig az elöljáróság utján fogja beszereztetni a gyermekek részére az élelmiszert és ruházati czikkeket. Addig is, mig a főszolgabírói hivatal nem intézkedik, a hadisegélyt .a felvételre jogosultnak nem fizetik ki. Kötelességévé tette a tiszti értekezlet a körzetébe tartozó összes községek elöljáróinak, hogy ezen határozatot a legszigorúbban hajtsák végre. — A magunk részéről nagyon szeretnők, ha az illető községek népe példás magatartásával mielőbb elfeledtetné, vagy megezáfolná a fenti dolgokat. Imakönyvek a kirakatban. Egy sebesült katonának azt mondotta egyszer egy kávéházi úgynevezett hadi tudós, hogy ugyebár a háború olyan, mint egy nagy fegyvergyakorlat. Amire a katona azt válaszolta, hogy nem egészen igy van, mert mig a fegyvergyakorlaton sokan megtanulnak káromkodni, addig a háborúban mindenki megtanul imádkozni! És hogy ennek a talpraesett megjegyzésnek valóban komoly alapja van, azt bizonyítják a fővárosi könyvkereskedések kirakatai, amelyekben most elsőrangú helyet foglal el az imakönyvi És ez a tény nekünk nagy győzelmet jelent! Győzelmet egy veszélyes, pusztulással fenyegető ragály, az is- tentelenség, a vallástalanság fölött. Szeretettel kisérjük útjukra a hareztérre szánt imakönyveket abban a szent meggyőződésben, hogy az, aki Istenben bízik, soha sem csalatkozik !
